Sakkfigurák vagyunk…

Ütött az óra, indul a játszma – énekelte Tapolcán a minap az Ossian frontembere, Paksi Endre. Az immár harminc éve működő metálbanda élő példája annak, hogy a kemény fémzene nem divathullám volt, hanem ma is élő, sokak által kedvelt műfaj. Ráadásul éppen ez az a zenei irányzat, ahol a dalszövegek nem holmi „elhagyott a kedvesem, jejeje…” típusú tartalmat közvetítenek a hallgatóság fel, hanem a való életből vett tapasztalást, társadalomkritikát. Például az Élő sakkfigurák című dalukat Endre úgy konferálta fel, hogy vannak, akik azt hiszik elértek valamit, s utána „fentről” már csak sakktáblán álló sötét parasztnak nézik az embereket. Hát bizony, vannak páran ilyenek, mindenkinek számos példa juthatott eszébe.