Deák Ferencre emlékezünk

Árvai Gábor – “Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.”

deakferencdombormu

213 éve született Deák Ferenc, a „haza bölcse”, a 19. századi magyar történelem egyik legnagyobb formátumú politikusa. Deák az 1832-36-os országgyűlésen kapcsolódott be a modern, polgári Magyarországért vívott küzdelembe, majd az első felelős magyar kormány minisztere, a szabadságharc bukása után pedig a passzív ellenállás vezéralakja lett. Pályafutására a kiegyezés nagy művével, a dualista állam alapjainak lerakásával tette fel a koronát. 1833. május 1-én lépett az ország politikai színpadára és 1873. június 3-án mondta el utolsó nagy parlamenti szónoklatát. E két dátum időben körülhatárolja politikai pályáját, amelynek kiemelkedő állomása a Kiegyezés tető alá hozása volt. Egész tevékenységére a szabadelvű gondolatok eszmeisége jellemző. Napjaink példaképe lehet Deák azzal, hogy nem tört népszerűségre, tekintélyre vagy befolyásra. A reformok szükségességébe vetett hit hajtotta, keményen harcolt értük, noha többször is vereséget szenvedett. De sosem adta fel elképzeléseit, politikai programját. Okos taktikus volt, mert sosem tekintett egy-egy eljárást végleg befejezettnek, vagy valamely dolgot elveszettnek, ha hitt az ügy igazságos voltában. Mohón figyelte mások véleményét, még ellenfeléit is, és így a leghátrányosabb helyzetben sem vesztette el önuralmát. Soha nem alázott meg másokat és nem erőltette rá véleményét másokra. Tanulhatna tőle a mai politikusi elit. Az országgyűlési ülések látogatásában tanúsított serénysége szintén példaértékű. Igazi államférfi volt, a saját ítélete szerint, mint felvilágosult törvények alkotója. Számomra legvonzóbb gondolata az volt, hogy a társadalmat állandó mozgásban lévő, dinamikus lénynek tekintette, amelyben véglegesnek semmi sem tekinthető. Sem az Áprilisi törvényeket, sem a Kiegyezést nem tartotta befejezett alkotásnak, hanem pontosan egy új kezdetének. Deák szerencsés volt, hiszen földrengésszerű társadalmi változások idején a jövő alakításán munkálkodhatott. Az egykori igazságügyminiszter megteremtette Magyarország átalakulásának és fejlődésének törvényi kereteit. Apolitikus életműve, a dualista rendszer utóbb fél évszázadon keresztül fennmaradt, teljesítménye nyomán tehát mindmáig joggal nevezzük őt a haza bölcsének. Történelmi érdeme, hogy a magyar jövőt a nyugati világ uralkodó eszméinek és irányzatainak keretébe tudta állítani. A zalai középnemes művelt européer volt. Gondolatai, írásai, tettei olyan aktuális tanulságokat kínálnak ma is, mint ahogy kortársai is tanulhattak belőlük. Tisztelettel emlékezünk mi is Deák Ferencről ezzel az idézettel: „Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”

Árvai Gábor, az MSZP Tapolca és Környéke elnöke