Bálint napja

Pass Sándor – Szent Bálint, akiről az Egyház is megemlékezik, egy itáliai ókeresztény vértanú volt.
A börtönben, ahova igaz hite miatt zárták, meggyógyította egy pogány fejedelem vak leányát.
A kétszázhetven, február tizennegyedikei kivégzése előtt búcsúlevet írt a látását visszanyerő leánynak, akibe feltehetőleg beleszeretett, mert úgy köszönt el tőle, hogy „ a Te Bálintod”. Innen erednek a szerelmes üzenetküldések ezen a napon.
Az 1500-as évek idején, Magyarországon, különösen Szeged környékén, és Székelyföldön volt elterjedt keresztnév, de sokan családnévként is felvették a Bálint nevet.
Bálint nem csak a szerelmesek, de a lelki betegek, és a nyavalyatörést szenvedők védője is.
Nyavalyatörésnek, vagy frásznak hívták akkor, ma pedig epilepszia a betegség neve. Abban az időben sokan viseltek a nyakukban Bálint keresztet, frászkeresztet. Magyarországon ez elsősorban a palóc vidékre volt jellemző.
Az elterjedt névválasztás, az erre a napra vonatkozó szokások mind alátámasztják, hogy a magyar nép körében vagy liturgikus hagyomány, vagy néphiedelem fűződött a hajdani Bálint alakjához.
Bólyon, ahol az egyetlen Szent Bálint nevét viselő kápolna van, ott böjtöt tartottak, meggyóntak, és megáldoztak az emberek.
Márokon a családok később keltek, és délig nem ettek semmit, és a jószágnak sem adtak.
Mohácson is böjtöltek, aznap zsírtalanul főztek.
Hőgyész kőművesei nem dolgoztak ezen a napon, imádkoztak, hogy Bálint óvja meg őket, amikor a magasban munkálkodnak.
Cserszegtomajon a gazdák napkelte előtt megkerülték a birtokot, hogy távol tartsák a tolvajokat, madarakat.
Balatongyörökön szintén ez miatt megmetszették a szőlő négy sarkán a tőkéket.
Hangonyban úgy tartották, hogy ezen a napon jön vissza a vadgalamb, ami a tavasz közeledtének a biztos jele.
Nagyon sok helyen, Bálint reggelén szenteltvizet csöpögtettek az állatok itatójába.
Horvát néphit szerint a madarak e napon tartják a menyegzőjüket.

(Forrás: Bálint Sándor – Ünnepi kalendárium)