A tapolcai Hotel Gabriella malomkerekének rövid története

Hangodi László – A fennmaradt középkori írásos emlékek már a XIII. század első felében említik a tapolcai malmokat.

malomkerek

A XIV. század folyamán mezővárosi rangot szerzett település malmai a mindenkori földesúr tulajdonát képezték. 1554-ig a városlődi karthauzi szerzetesrendi kolostor egymást követő rendházfőnökei gyakorolták e jogot. 1554-től kezdve pedig a veszprémi püspökök voltak a város urai. A malmok minden időkben komoly jövedelemforrást jelentő létesítmények voltak. A földesúr árenda, azaz bérleti díj fejében adta ki üzemeltetésre a jelentkező molnármestereknek. Ez az idő- szak bár a török-magyar végvári harcok kora, a malomipar mégis működött a mindennapos katonai küzdelmek árnyékában. Érdekes kortörténeti adalék, hogy a hegyesdi várat 1561 tavaszán rajtaütéssel elfoglaló törökök az egyik tapolcai malomból erődítményt akartak kiépíteni, amiből aztán mégsem lett semmi. Egy 1588-ban keletkezett összeírás tanúsága szerint a város belterületén összesen három malom üzemelt a Malomtó és annak lefolyása vizén. Ezek közül az egyik, három vízikerékkel működő malom volt. A felsorolásban szereplő „Kettős malom” néven jegyzett építmény feltehetően azonos a mai Hotel Gabriella elődjével. A malmokról 1601-ben és 1604- ben is készült feljegyzés, eszerint valamennyi folyamatosan használatban volt. Habsburg II. József uralkodása idején vette kezdetét Magyarország területének első katonai térképészeti felmérése. A kartográfiai munkálatokat végző császári-királyi hadmérnökök és segítőik 1784 folyamán mérték fel Tapolca és környékének terepviszonyait, majd elkészült annak térképészeti változata. Városunk alaprajzán megjelenik a mai Hotel Gabriella helyén már álló vízimalom, amely úgynevezett alulcsapott vízikerékkel működött. Ez a malomkerék legkorábbi ismert ábrázolása. Hosszabb szünetet követően a meginduló tapolcai postai képeslapkiadásnak köszönhetően maradt fenn további képi emléke. Az 1890-es években forgalomba hozott − még nem fényképalapú, hanem grafikai elemeket felhasználó − üdvözlőlapokon bukkan fel újabb képe. Az üzem hivatalos megnevezése ekkoriban az „Első Tapolczai Mű- malom” volt, de a köznyelvben csak Pruska-féle, majd Gubicsek-féle malomként emlegették a bérlő molnármesterek neve nyomán. Ez az elnevezési gyakorlat már korábban, illetve később is így működött. Időközben az elhasználódott malomkereket az 1910-es évek elején a technikai újítás jegyében leszerelték és helyére turbina épült. Ettől kezdve évtizedeken át ezzel a technológiával üzemeltették a malom őrlő- rendszerét. A malom püspöki tulajdonjoga a második világháború befejezését követő államosítások idején szűnt meg. Az épület kezelését az 1950-es években a Veszprém Megyei Malomipari Vállalat vette át és a turbinát ekkor cserélték le villanymotorra. Ennek ellenére a malom üzemeltetését rövidesen megszüntették és gabonaraktárat létesítettek benne. Az 1960-as évek első felében fogalmazódott meg az a terv, hogy a volt vízimalmot szállodává alakítsák. Az átalakítási munkálatok megkezdődtek és 1966. július 2-án Gabriella Turistaszálló néven sor került az ünnepélyes átadására. A szállóban 16 szobában 87 ágy várta a Tapolcára érkező hazai és külföldi vendégeket. Működtetője a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal, később jogutódja a Balatontourist lett. Az átalakítási tervekben szerepelt az is, hogy az épület múltjára utaló és látványelemként is funkcionáló attrakció gyanánt, készüljön egy az eredetit formázó rekonstruált alulcsapott vízikerék. A kivitelezési munkálatokat a tapolcai Peszlen Károly templom- és malom- ács mester valamint munkatársai végezték. Elkészült művük Tapolca évtizedeken keresztüli emblematikus városképi elemévé avatta a nagyméretű malomkereket, amely egyben emlékeztetett Tapolca várostörténetének hét évszázadot felölelő malomipari múltjára is. A folyamatos karbantartás és szükség szerinti alkatrészpótlások ellenére időszerűvé vált egy újabb, hasonló ácsremek megalkotása, amely most sokunk örömére el is készült.

Hangodi László történész-főmuzeológus