Nagyhét

Pass Sándor – Nagyhét

passsanyiVirágvasárnap utáni hét az utolsó a nagyböjti időszakban, ez a nagyhét.
Hétfő, kedd, és szerda nem bővelkedik jeles eseményekben.
Nagyböjti időszak az hamvazószerda, és a húsvét közti idő, de a középkorban a nagycsütörtöki délelőtti szentmisével véget ért, az azt követő három nap is a böjti idő része, de ezt külön kiemelték, és szentháromnapnak hívták. Szentkereszt győztes útjának, vagy angyalok útjának is nevezték. Nagycsütörtökön az esti szentmisével kezdődött, és vasárnapig tartott.
A bűnben élőket, akiket még hamvazószerdán kitiltottak a templomból, a nagycsütörtökön engedték vissza. Így lett újra egy közösség minden település. Akkor még az volt a természetes, hogy templomba jártak az emberek. Nagycsütörtököt a szeretet napjának tartották, a templomokban az oltárt fehér virág borította, a pap fehérben misézett. Az evangélium a szeretetet hirdette, mégpedig azt, hogy Jézus a vacsora után megmosta tanítványai lábát, ami a szeretet cselekvővé tételét jelentette. Aztán elhangzott a szeretet parancsa” úgy szeressétek egymást, mint én titeket”. A mise után következett az oltárfosztás. A harangok elhalkultak, minden tüzet eloltottak. Nagypénteken csonka misét tartottak, elhangzott a Passió, Jézus kínszenvedésének a története. Csend, és hidegség volt, mely a halálra emlékeztetett mindenkit. Nagyszombat a tűzszentelés napja, a temető mellé kidobált korhadt kereszteket égették el, a pap a tüzet megszentelte, ebből vitt mindenki haza parazsat, amivel otthon begyújtottak, szentelt vízzel mosták az arcukat az emberek. A feltámadás hírére visszatértek a harangok. Feltámadási körmenetet tartottak, ami a világon csak a Kárpát-medencében van, mint ahogy, Krisztuskeresés is. Az emberek körbe járták a saját birtokukat, majd, közösen a települést kerülték meg. Újra éledt az ember, és a természet egyaránt.
Húsvétvasárnap, a feltámadás ünnepe, ezen a napon a megszentelt ételekből lakomáztak. Megszentelt, azaz romlatlan volt minden. Az asztalra került finomságoknak mind-mind valami jelentése volt: a sonka, hogy újra húsételt ettek, tehát már nem vétett, aki húst evett, a torma, a gonosz kígyó, illetve annak csípése ellen, a tojásról pedig azt tartották, hogy akivel ezen az ünnepen közösen ették, későbbi összes bajban rá mindig segítségként számíthattak. A piros tojás, Jézus vérére utal. Húsvéthétfő a locsolás, öntözés, a tavaszi vidámság napja.
A Húsvét utáni három napot az emberek azzal töltötték, hogy meglátogatták egymást, ez a szeretet, az összetartozás megerősítését szolgálta.