Túlélők emlékezete a 75 éve történt doni katasztrófáról   

A 75 éve történt doni katasztrófáról, a Magyar Királyi II. Honvéd Hadsereg súlyos emberáldozatokkal járó vereségéről átélhető, hiteles képet leginkább a harcok túlélőinek visszaemlékezései képesek festeni az utókor számára. Dr. Décsey Sándor és Hangodi László közös felolvasóestje is ezt bizonyította szerdán este a Wass Albert Könyvtárban. 

 -1943 januárjában, rövid idő leforgása alatt annyi magyar katona halt hősi halált egy aránylag szűk földrajzi környezeten belül, viszonylag rövid idő alatt, amelyre nem találunk példát az 1000 esztendős magyar hadtörténetben. Az áldozatok pontos számáról, hiteles tényadatok a mai napig nem állnak rendelkezésre. A doni katasztrófa, a doni áttörés 75. évfordulójára emlékeztünk január 12-én a tapolcai hősi emlékműnél és emlékezünk felolvasó estünkkel ma is- tájékoztatta a jelenlévő közönséget és mondta el a rendezvény apropóját Hangodi László.

A történész, muzeológus néhány percben összefoglalta a történelmi előzményeket, a támadás előkészületeitől, az összeomlás bekövetkezésén keresztül a tragikus  következményekig, majd  Dr. Décsey Sándorral felváltva olvastak fel részleteket  néhány környéken élő túlélővel készült  interjú lejegyzett szövegeiből.

Mint elhangzott, a második magyar hadsereghez a nagykanizsai laktanyából kerültek ki a frontra a Zala Vármegyében élő, tehát a Tapolca környéki besorozottak, közlegények, tisztesek egyaránt. Hangodi László  tizenhat éves korában készítette el interjúit a Tapolcán és a környékbeli falvakban élő néhány túlélővel. Az akkori munkája ma már érthető okokból lehetetlen vállalás lenne, hiszen a városban öt évvel ezelőtt halt meg az utolsó doni veterán, nyugat- balatoni kitekintésben pedig a hat éve elhunyt, Monostorapátiban élő Rompos Károly volt az utolsó honvéd, aki 1943-ban ott küzdött a folyó mentén, részt vett a visszavonulásban, majd hadifogságba esett és  túlélve az embertelen körülményeket,  végül hazatérhetett. /Töreky László/