Tamburmajor bot a karnagynak

A fúvószenekar jubileumi koncertje a remek muzsika mellett bővelkedett a szép mozzanatokban. Ezek között említendő, hogy Péni Béla karnagy, munkája elismeréseként egy csodálatos vezénylő botot, úgynevezett tamburmajor botot vehetett át Őri Jenőtől.

Az igazgatóhelyettes a Járdányi Pál Zeneiskola dolgozói nevében nyújtotta át a nem mindennapi ajándékot, a Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar 35 éves jubileumi koncertjén. Ünnepi beszédében, az együttes méltatásán, s történetének főbb állomásainak felsorolásán túl külön szólt a karnagyhoz, egyben a zenekar legrégebbi tagjához, az alapítóhoz, a csapat „második apukájához”.
– Most pedig engedjenek meg néhány rövid gondolatot, felsorolás jelleggel, amelyek eszembe jutnak Péni Béla karnagy úrról, a zenekarhoz kapcsolódó 35 éves tevékenysége okán, a teljesség igénye nélkül. Megszállottság, az ügy iránt érzett feltétlen tisztelet, a cél, vagyis az egyre jobb zenekari hangzás elérése érdekében vállalt rengeteg plusz munka, a 35 év alatt megtartott sok-sok próba, a szabadidő jelentős részének feláldozása, az együttes folyamatos vezetése, koordinálása, menedzselése, célok megfogalmazása, a művészeti munka irányítása. A sokszor nem könnyű pedagógiai feladatok megoldása, a koncertekkel, a belföldi és külföldi utazásokkal együtt járó szervezési és operatív feladatok felvállalása, nyári zenekari táborok szervezése, közösségteremtés – fogalmazott Őri Jenő.

– És most – folytatta az igazgatóhelyettes – a 35 év, az alapító karnagy szempontjából, egy kicsit más, talán szokatlan aspektusból. Ha csak a rendszeres péntek esti próbákat vesszük figyelembe, az elmúlt 35 év alatt ez 1820 alkalmat jelent, amely kerek 5 évnek felel meg. És ebben még nem vettük figyelembe a számos fel-lépést, szereplést. Mindnyájan tudjuk, „A sikeres férfi mögött keresd a nőt!” Engedjék meg, hogy ezen a ponton köszönjem meg a karnagy úr mögött álló, az elmúlt évtizedekben mindig biztos hátteret nyújtó, gyakran áldozatokat is vállaló család támogatását, kiemelve a feleség, Tünde szerepét, aki a sok-sok segítség mellett 1994-től közel 10 évig vezette az együttes mazsorett csoportját is. Megkülönböztetett köszönet illeti a mindenkori zenekari tagok családjait is, a szülőket, akik támogatásukkal, segítségük-kel nagyban járultak hozzá a zenekar sikereihez. Köszönet azoknak a kollégáknak, akik hosszú éveken keresztül a háttérből segítették a művek betanítását és aktív részesei voltak a fellépéseknek, szakmai megmérettetéseknek. Az elmúlt 35 év alatt a Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar értéket teremtett, az ország amatőr ifjú-sági fúvószenekarai között előkelő helyet vívott ki magának. A magas szakmai szint elérésénél talán csak annak megtartása a nehezebb feladat, különösen egy olyan környezetben, ahol a média egy része is a napról napra, hétről hétre való hosszú távú munka helyett az egyik pillanatról a másik-ra való sztárrá válás alternatíváját kínálja. A zenekarban való együtt muzsikálás fantasztikusan erős közösség-formáló erejére az együttes kiváló példát nyújt. Hosszú évek óta figyelem nagy örömmel és csodálattal azt a belső erőt, amellyel a zene-kar nehéz feladatokat is könnyedén tud megoldani, legyen szó egy komolyabb koncertre való rákészülésről, a hangszerszállításról, pakolásról, vagy éppen a minőségi hangzás, a közös ügy érdekében vállalt feszített plusz próbákról. Nagyon jó látni, ahogyan az idősebb zenekari tagok mindig is fogadták és fogadják, segítik az éppen belépő fiatalokat, átadva azt a hitet, amelyet ők is a korábbi generációtól kaptak – hangsúlyozta Őri Jenő, s egyben sok sikert, eredményes éveket kívánt a jövőre vonatkozóan.