SZEM-PONT/ Előbb vagy utóbb, de próbálkozik a behajtó 

Tapolcai hölgy olvasónk nem akart hinni a szemének, amikor egy állítólag 2006 óta kifizetetlen, mintegy  41 ezer forintnyi tartozást és nagyjából hatezer forint egyéb költséget kért rajta számon egy behajtó cég a közelmúltban.

Ha záros határidőn belül nem fizet -állt a magát nemes egyszerűséggel „ behajtás szakértőként” aposztrofáló cég felszólító levelében- úgy a tartozás még súlyos ezrekkel gyarapodhat.  A követelt összeg, továbbá a hitelező pénzintézet neve  ennyi idő távlatából is ismerős volt a  címzett számára. Amit viszont kizártnak tartott olvasónk , hogy azt ne fizette volna vissza akkor, amikor kellett.

A csekket 2006-ban adták fel a tapolcai nagypostán. /fotók: Töreky L./

A hajdani adóst ezúttal a hivatalos dokumentumok iránt tanúsított ösztönös pedantériája mentette meg a „szívinfarktustól”, hiszen nem dobta ki a régi csekkszelvényt, pedig tíz év után -azt hisszük-   senki sem róhatta volna meg érte. Egyik fiókja mélyéről sikerült előhalásznia a mára már kissé megfakult, de a hajdani befizetést minden kétséget kizáróan igazoló csekket. Számos kérdés, gyanú megfogalmazódik az emberben, ha ilyen történetet hall.  Csak egy kérdés a sok közül, hogy   vajon jogos-e, etikus-e,  hogy tíznél évig nem értesítik az adóst, majd váratlanul, hosszú-hosszú évek múlva pénzt követelnek tőle? …Tanulság, hogy ne dőljünk be egy pénzügyi felszólításnak, különösen, ha bármi kétségünk felmerül afelől, hogy az nem jogos.  Befizetéseink igazolásait pedig lehetőleg halálig őrizzük, ki tudja mikor lesz szükség rá!?  Viszont az is tanulság, hogyha régről mégis tartoznánk egy pénzintézetnek és azt hisszük, hogy megúsztuk, néha tévedünk.   Előbb vagy utóbb, de valaki megpróbálja „benyújtani a számlát” !  /Töreky László/