Rothadó fenyőépítmények a patak felett

Mindig öröm amikor megépül valami, ami jobbá, szebbé teszi környezetünket. Viszont szomorú, ha ugyanezek, a sokszor milliókba kerülő értékek néhány évvel később már ebek harmincadjára jutnak. Ilyen érték sok esetben a hajdan nagy csinnadrattával átadott kerékpárutak, fenyőből készült épületek, hidak, játszóterek, megállók, pihenők. Nem nagy dolgok, de sokba kerültek ezek is (néha csak nézünk tátott szájjal, hogy mennyibe). Megépítésükhöz a forrás zömében EU-s, vagy egyéb állami-, norvég alapos-, vagy más támogatás volt, sok esetben úgy jöttek létre, hogy valódi lakossági igények, elvárások nem kötődtek megépítésükhöz. Nem is tudom hány éve, de nem túl régen a Tapolca patak mellé (részben fölé) két fenyőfából készült „színpad” került. Nyilván volt indok, hogy miért, én valahogy azóta sem értem, hogy mire valók igazából ezek az építmények. De akármire is, gyakorlatilag nincs használva különösképpen semmire, kihasználtsága minimális. Viszont rohad, mert a fenyőből készült dolgok párás, vizes környezetben, egy idő után bizony rohadni szoktak. Jelenleg ott tart a folyamat, hogy a két színpadszerű építmény, különösen az elkerülő út felőli hátsó, patak feletti része, korlátja már csak arra vár, hogy valaki nekitámaszkodjon és a szerencsétlen az egész korlátrendszerrel együtt a vízbe essen. A színpadok messziről egyébként egész jó állapotúnak tűnnek, bizonyára ezért kerülte el az illetékesek figyelmét a valójában siralmas állapot. Ma még talán viszonylag kevesebb pénzből javíthatók, felújíthatók ezek az építmények, holnapra könnyen lehet, már csak az elbontás jöhet szóba, mint legolcsóbb megoldás. rohadó hidak 3rohadó szinpadok