“Nyitott tenyérrel kell szeretni”- tanácsolta dr. Pécsi Rita

Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató kamaszkorról szóló előadása sokakat vonzott a Tamási Áron Művelődési Központba a napokban. Az ismeretterjesztő rendezvény népszerű pszichológus előadója a Boldog Özséb Alapítvány meghívására érkezett ismét Tapolcára.

Uzsalyné dr. Pécsi Rita: A mai fiatalok között gyakori a kapunyitási pánik, nem vonzó számukra a felnőtt lét

Az előadást megelőzően a szervező alapítvány nevében Szabó Csaba megköszönte a város és a Tapolca Kft segítségét, amely biztosította a program létrejöttét. Dr. Pécsi Rita nem első alkalommal járt Tapolcán, előadásait rendre nagy érdeklődés övezte. Legutóbb a kamaszkort érintő nevelési problémákat feszegetett, most a szinte minden szülőt érdeklő, illetve  érintő serdülőkori téma folytatásával állt közönség elé. Az előadások mindegyike élményszámba ment, hiszen könnyen érthetőek, mégis tudományosan megalapozottak voltak, ugyanakkor  keresztényi értelemben értékorientálóak. Az előadó  gyakorlatias példák segítségével segített jobban rálátni az adott probléma, jelenség lényegére, okaira és az ahhoz  történő helyes viszonyulásra.

A közönség megtudhatta, hogy a serdülés három fázison megy keresztül, a sorban az első a “zavartság” megjelenése 9-10 éves korban. A kamaszodó lélek hamarosan, úgy 15-16 éves kor környékén átcsúszik a “felfedezés korszakába”, majd a “meghódítás” hosszú éveken keresztül tartó korszaka következik, amelynek végén megszületik az egyedi én. Ez utóbbi fázis manapság 21-24 éves kor alatt nemigen történik meg. Dr. Pécsi Rita szerint, a kamasznak szüksége van egy “bábára”, egy nálánál szellemileg érettebb személyiségre, amely a köldökzsinórról történő leválás folyamatában támogatja őt. Nem a kioktatásra vevő ilyenkor a fiatal személyiség, hanem – amikor éles helyzeten kívül- egyfajta baráti eszmecsere keretében kaphat útravalókat az élethez. A kamasz számára célszerű egyszerű, de következetes szabályokat felállítani. Közben a lelki éréshez igazítva, fokozatosan növelni kell a kamasz személyes szabadságfokát. A közönség megtudhatta, hogy a serdülőkori lustaság nem lusta személyiséget jelent, hanem az egyfajta élettani lustaság, ahogy a fekete-fehér világnézet és az önzésnek ható énközpontúság is életkori sajátosság. Az előadó szerint érdemes tudatosítanunk benne, hogy te vagy a világon a legjobb! Senki másnak nem ilyen arca, hangszíne, ujjlenyomata , egy petesejt és sok milliónyi spermium találkozásából pont te születtél meg. Nem vagy sorozat, egyetlen vagy. Ugyanekkor a kortárs kapcsolatokból is erős válaszok érkeznek arra a kérdésre, hogy ki vagyok én. A kortárs közeg mérceként szolgál, a nyájösztön szívó ereje 10 és 30 éves kor között a legerősebb. A serdülő szeretne alkalmazkodni a csoportnyomáshoz, ami kockázatokat hordoz. Ha a gyerek otthon megkapja a feltétel nélküli személyes elfogadottságot, kisebb valószínűséggel keveredik rossz társaságba. Ezeknek ugyanis éppen az lehet a varázsa, hogy úgy fogadják el őt, ahogy van. Elhangzott, eljön az idő, amikor a serdülő a sok feltálalt értékből kimazsolázza a neki tetszőket, megépíti felnőtt személyiségét, egyéni válaszokat ad, felelősséget vállal, kézben tartja saját életét. – A felnőtté válás akkor következik be, ha rátalál a saját erejére, stílusára, arcára. Lehet, hogy ez még harminc évesen sem köszönt ránk, de jusson eszünkbe, hogy ahova érdemes eljutni, oda nem vezet rövidebb út- fogalmazott dr. Pécsi Rita.

Az előadó hangsúlyozta, a mai fiatalok között gyakori a kapunyitási pánik, nem vonzó számukra a felnőtt lét. De edzeni kell őket, „nyitott tenyérrel szeretni”, semmiképpen kagylóként ölelni, inkább kifelé billenteni. “Gondoljunk arra, hogy a sas úgy tanítja röpülni a fiókáját, hogy kilöki a fészekből. Ha a fiókának nem sikerül szárnyra kapnia és zuhanni kezd, nem hagyja elveszni, alárepül, és visszasegíti a fészekbe. De nem azt mondja neki, hogy jó lesz neked itt a mamahotelben, hanem újra megpróbálja röpülésre késztetni.” /tl/