Apollónia

Pass Sándor – Február kilencedike egy kevésbé népszerű, mára már alig ismert név, az Apollóniák névnapja.
Védőszentjük Szent Apollónia a harmadik században-Alexandriában született. A Decius császár idején élő törékeny, fiatal leány, a Jóisten szeretetét hirdette. Ezért ellenségei kíméletlenül megkínozták, kiverték az összes fogát, aztán város szélén azzal fenyegették, hogy máglyán elégetik, ha nem mondja kínzói után, azok istentelen szavait, mondatait, ezt Ő nem tette. A fiatal szűz már nem bírta a további kegyetlenkedést, szenvedést, és vértanúhalált halt.
Emiatt volt korábban a fogfájósok, és fogorvosok védőszentje.
Ez a hajadon nem volt magyar, mégis hazánkban, de különösen Egerben, a város életét nagyban befolyásoló esemény kötődik Szent Apollónia napjához, és alakjához. A városban különleges tisztelet övezte, és övezi, megfogható nyom nélkül, sem közterület elnevezés, sem szobor, semmi kézzel érinthető. Csak lelki kötelék van közte, és a magyarság között, az isteni szeretetben élés. Nem igazak azok a vádak, hogy mi magyarok csak magunkat szeretjük, nem fogadunk el másokat, ez egy példa a számtalan közül. Pontosan ettől vagyunk magyarok, hogy mindenkit tisztelünk, aki a szeretet nyelvét beszéli.
A már korábban említett Eger városához kapcsolódó esemény, a fertálymesterség évi tisztújítása volt, mindig Szent Apollónia napján, február kilencedikén.
Középkori hagyomány szerint ez a nap dologtiltó, mai formájában, munkaszüneti nap volt.
A török hódoltság idején, de még erőteljesebben azután volt jelentősége, hiszen a városnegyedek választott fertálymestereinek, ma képviselő, a feladata, a hatóság munkájának megkönnyítése, a közösségi élet okos szabályozása volt. Első időkben minden polgár jogosult volt szavazni, később csak azok, akik korábban már viselték e tisztséget.
A városnegyed mesterviselt polgárai minden év januárjában összejöttek az éppen hivatalban lévő társuknál, ahol megegyeztek a következő mester személyéről. Ezt az eseményt suttogónak hívták. Aztán a megválasztott fertálymester első teendője az volt, hogy saját házában látta vendégül társait, ahol lakomát ültek, amit traktának hívtak. Amikor vendégségben nem kívánunk már enni, vagy inni, akkor azt mondjuk, ne traktáld már! Ez a kifejezés minden bizonnyal innen ered.
A fertálymesterek esküjének a napja minden évben Szent Apollónia napján, február kilencedikén történt az ünnepi szentmise után a városházán.

(Forrás: Bálint Sándor – Ünnepi kalendárium)