Nagyböjt

Pass Sándor – A nagyböjt az ember lelki, és testi megtisztulásának az ideje.
A magyarság már ősidőktől fogva, napjainkban is, bár kevesen, de tartják, az önmegtagadó áldozatot, mert az azt átélő embereknek öröme telik benne.
Korábban negyvenlőböjtnek is nevezett időszak az egyházi évben, hamvazó szerdától húsvét vasárnapjáig tart, igazodva Jézus negyven napos pusztában töltött böjtöléséhez.
Ha valaki utána számol, akkor neki negyvenhat nap jön ki, hiszen hat teljes hét az már önmagában negyvenkettő, hozzáadunk hamvazó szerdától hétvégéig még négy napot, az már összesen negyvenhat, viszont az őseink vasárnaponként soha nem böjtöltek, ezért a negyvenhatból, ha levonunk hatot, így kapjuk meg a negyven napot, mint végeredményt.
Ennek a negyven napos időszaknak kisebb megnevezett egységei: hetei, vasárnapjai, ünnepei vannak.
Korábban a böjti fegyelem sokkal szigorúbb volt, mint napjainkban.
A böjti napokon, hamvazó szerdán, és a péntekenként az emberek nem ettek húsételeket, de néhol még úgynevezett fehér eledelt: tejet, vajat stb, sem. Az alföld egyes vidékein úgy fogalmaztak, hogy csak azt esznek, amit harmat nevelt, tehát növény eredetűt.
Az ételt nem zsírral, hanem olajjal készítették, más edényben, mint nem böjti időszakban.
A néphit azt tartotta, hogy aki nem eszik az egész negyven napos böjti időben, csak egyszer napjában, akkor is csak kenyeret, és vizet, és emiatt meghal, akkor ő elkárhozik, mert azzal az Urat kísértette, azaz olyan akart lenni, mint Ő.
Számos szokás, hagyomány maradt fenn, ilyenek: a böjtben fogadott eskü még szigorúbban számon kérhető volt, az éléskamra kulcsát eldugták, egy kanalat a tisztaszoba szentképe alá rejtettek, egy közeli búcsújáró helyre éhesen zarándokoltak, azt tartották, hogy a böjtölő embernek a nyála megöli a kígyót, a gonosz megtestesítőjét, egy evangéliumi őskép szerint Jézus nyálával nyitja meg egy süketnéma ember nyelvét, fülét, a vak látását.
A megtartóztatás nemcsak az étkezésre vonatkozik, ebben az időszakban, hanem egyéb másra is: a házas éltben egy kis visszafogottságra, különböző szenvedélyekről való lemondásra, pl. dohányzás, alkoholfogyasztás stb..
A böjt akkor lesz teljes számunkra, ha mennél több önzetlen, szívből fakadó jócselekedettel ajándékozzuk meg embertársainkat, mert a böjt, az őseink szerint, érdemszerző az Úr előtt.
Ez az önmegtartóztató hagyományrend napjainkban sajnos pusztulóban van, ráadásul a folyton engedő, enyhülő egyházi rendelkezések is ezt a rossz irányt erősítik.
De szerencsére még nagyon sokan az ősök által kijelölt utat járják!

(Forrás: Bálint Sándor – Ünnepi kalendárium)