Nagy Ferenc pilóta hadnagy emlékére 1917−2017

“Nevelkedtem Edericsen, meghaltam Itália egén, nyugszom a tapolcai földben”

 

  Az első világháború centenáriuma kapcsán idén az 1917. év hadieseményeire emlékezünk szerte az országban, s itt Tapolcán is. Lassan kitelik az esztendő és nem volna helyes, ha említetlen maradna városunk egyik jeles katonafia, aki igazából két település hőse volt anno. Ismereteink szerint a Nagy Háborúban két tapolcai repülőtiszt teljesített harctéri szolgálatot a Légjárócsapatokban, vagyis az osztrák-magyar légierő kötelékében. Kettejük közül a mostani történetünk (szó szerinti) hőse egyházasberzsenyi Nagy Ferenc tartalékos repülő hadnagy, régi tapolcai nemesi család sarja, Mojzer Endre tapolcai városbíró unokaöccse. 1893-ban született Veszprémben, Balatonedericsen gyermekeskedett, majd felsőfokú műszaki tanulmányait Budapesten végezte. Azt is tudjuk diákkoráról, hogy sok nélkülözésben és szűkölködésben volt része. Az első világháború kitörésekor ért katonaköteles életkorba, így tartalékos repülőtiszti képzésre jelentkezett, majd 1916. január 1-jén léptették elő hadnaggyá. A 12. tábori repülőszázadhoz vezényelték, majd áthelyezték a 21. repülőszázadhoz. Mindkét alakulat az olasz hadszíntér harcaiban küzdött ekkor. Brandenburg C-1 típusú kétüléses repülőgépre került és a harckiképzés befejezése után megkezdte az éles bevetéseit. A 21. repülőszázad a dél-tiroli Pergine repülőteréről végrehajtott felszállásai során az osztrák-magyar 11. hadsereg számára végzett felderítéseket az olasz vonalak felett és mögött. Közben számos légiharcot vívtak az ellenséges repülőkötelékekkel. Ezek során Nagy Ferenc a bátor helytállásával kivívta bajtársai és elöljárói elismerését. 1917. január 19-én például Kirják István szakaszvezetővel a fedélzeten részt vett a Primolano elleni bombatámadásban, miközben összecsaptak három egyidejűleg rájuk támadó ellenséges vadászgéppel. Április 25-én pedig négy olasz vadásszal vívtak találkozóharcot, s a túlerő ellenére az egyik gépet lelőtték. Nagy hadnagy összesen három légigyőzelmet aratott 1917 nyaráig. A világháború ezen szakaszában az öt légigyőzelmes pilótákat már valamennyi küzdőfél experte-nek, másként ásznak mondta, és eleven legendaként tekintettek rájuk. 1917. június 26-án Nagy Ferenc újabb bevetésre kapott parancsot, amelynek értelmében mélyen be kellett repülnie az olasz védelmi vonalak mögé. E napon Kannler szakaszvezetővel szállt fel. A bevetési légtérben túlerejű olasz vadászkötelékkel találkoztak össze, amellyel megütköztek. A gépükre záporozó géppuskasorozatok mindkettejüket eltalálták. Nagy Ferenc halálos sebesüléseket szenvedett és már a levegőben elvérzett. Kannler szakaszvezető szintén súlyos sebei ellenére sikeresen kivált a légiharcból és az összelőtt Brandenburgot saját területen egy tüzérségi üteg mellett a földre tette. A repülő hősi halált halt hadnagyot posztumusz kitüntették a hadiszalagon adományozott és kardokkal ékesített Osztrák Császári Vaskorona Rend III. osztályával. Földi maradványait a családja hazaszállíttatta Tapolcára és katonai tiszteletadás mellett a Keszthelyi úti temetőben helyezték nyugovóra. Személye és emlékezete történelmi periódusokat és politikai kurzusokat átívelő jelenséggé vált.

Amikor 1937 és 1945 között tapolcai repülő katonák alakzatban jöttek vagy mentek a Keszthelyi úton, minden esetben vigyázzmenetet vertek a kerítéshez közeli síremlék előtt. Éppúgy, mint 1952 és 1956 között a 23. Önálló csatarepülő ezred gyalogrukkoló szakaszai vagy századai, mégpedig abban a történelmi korszakunkban, amelyiknek hivatalos nagyságai nem igazán méltányolták a Nagy Háború hajdani hőseit. Mivel aztán családja időközben kihalt Tapolcán, ma már nem találjuk meg a nyughelyét, de megtalálhatjuk a másodlagos helyen álló eredeti síremlékét. E mementó a temető főbejáratánál húzódó jelképes első világháborús emlékparcellát zárja északról, azzal a felirattal, hogy: „egyházasberzsenyi Nagy Ferencz repülő hadnagy az olaszokkal vívott légiharczban meghalt a hazáért 1917”. S mivel Balatonederics község is saját hősének érzi hadnagyunkat, az ottani hősi emlékmű márvány felirattábláján ugyancsak megtaláljuk a nevét. Nekünk jelenbeli tapolcaiaknak meg csak egy tennivalónk van igazából. Emlékezni rá, és mikor máskor, ha nem most: hősi halálának centenáriumán.

Hangodi László történész-főmuzeológus