Mi lenne, ha fizetnének a szemétért?

A környék erdőit, az  útszéleket, a város külterületeit elborító szemét egy elcsépelt szójátékkal élve, mindenkinek szúrja a szemét. Még akkor is, ha mostanában jótékony lepellel befedte azt a későn jött havazás. De attól még az illegális szeméthegy ott van, és ha nem teszünk valamit a jelenség ellen, akkor szégyenünkre és szomorúságunkra ott is marad. Esetleg újratermelődik ugyanott vagy néhány méterrel arrébb.

Számos alkalommal írtunk már ezekről a problémákról, ám a leírt szó csupán a valóságra világít rá. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy olvasóink miként oldanák meg az illegális szemét problémáját. Bolla Albert Raposka polgármestere kérdésünkre elmondta, hogy a település frekventált részein nemrégiben kiépített kamerarendszer visszatartó erővel bír e téren is, ám nyilván csak a kamerák látókörén belül. A polgármester szerint, egy mezőőri hálózat kiépítése, a nemzeti park szakembereinek erőforrásai, felszereltsége, nagyobb odafigyelése, jelzései, de legfőképpen a hulladékszolgáltató fogadókészségének javulása hozhatna eredményt.  Sokak – internetes fórumokon megjelenő- véleménye, hogy a lehető legrosszabb megoldást választotta a szemét begyűjtéséért, válogatásáért és feldolgozásáért felelős állami vállalat azzal, hogy pénzt kér a háztartások kukáiba nem beleférő,  pluszban keletkezett szemét hulladéktelepre történő lerakásáért. Ez a tény önmagában is a leginkább érintetteket tartja vissza attól, hogy törvényes úton szabaduljanak meg hulladékuktól. Egy nagyvonalúbb fogadókészség – akár az önkormányzatok felé is-  a nemzeti hulladékszolgáltató részéről, lecsökkenthetné a természetbe kerülő szemét mennyiségét- véli Bolla Albert.  Akármennyire is furcsán hangzik, talán az is megtérülne, ha nem kérnének pénzt a háztartásokban, kisebb vállalkozásoknál keletkező plusz hulladék lerakásáért cserébe, hanem pénzt adna az állam a bevitt szemétért, részben hozzájárulva így a beszállítás költségeihez. Ha az állam engedélyez olyan tevékenységeket, amely borítékolható következményekkel jár (pld.  lomis, használtcikk áru kereskedelem), akkor miért ne vállalhatná fel részben az árnyoldal költségeit is. Ha az állampolgár veszi a fáradtságot, benzint, költséget nem kímélve kiviszi a halápi hulladéklerakóba a kisebb, néhány zsáknyi mennyiségű vegyes, vagy építési hulladékát, inkább értékelni kellene, nem pedig szolgáltatási díjjal terhelni. Vagy erkölcsösebb-e diákokkal, civil önkéntesekkel időnként összeszedetni mások hulladékát, vagy éppen ráterhelni a szemét elszállításának költségeit, fáradtságát egy szerencsétlen ingatlan tulajdonosra. A költségek így is, úgy is az egyént, a társadalmat, az állami, önkormányzati gazdálkodó szervezeteket terhelik a végén.  Felesleges körök, bejelentés, feljelentés, felszólítás, reménytelen, hatástalan rendőrségi nyomozás…  Képzeletben forintosítva a felsoroltak költségeit vajon nem mennénk többre egy nagyvonalúbb, motiválóbb hozzáállással?  /Töreky László/