Kutyás gondok a menhelyen

Immár nem először fordul elő, hogy ismeretlenek kutyát kötnek ki az Assisi Szent Ferenc Állatmenhely kapujához. Az elmúlt vasárnap is ez történt, egy nagyobb testű, harcias, chip nélküli ebet láncoltak a bejárathoz. Erről Ulrike Vollner és Trümperné Bogdán Mariann tájékoztatta lapunkat a napokban.

Az állatmenhely és az azt működtető, támogató alapítvány vezetői, aktivistái arról számoltak be, hogy sajnos több alkalommal jártak már így. Ilyenkor a hátsó kapun tudnak bejutni, és belülről próbálják valamilyen módon a kikötött kutyát elkapni. Ha szelídebb, és elfogadja az étket, akkor szerencséjük van, ha harcias, és támad – mint a legutóbbi – akkor már nehezebb a dolguk. – Nincs altatólövedékes puskánk, se más eszközünk, ilyen esetre, segítséget az állatorvostól, illetve a rendőrségtől kérhetünk. A városban működő kamerarendszer egyik kamerája egyébként figyeli a kaput, de az a gond, hogy a mostani esetnél nem látszott a cselekmény a belógó ágak miatt. A balesetveszélyen túl az is nagy gond, hogy nekünk az ilyen helyzetek kezelésére nincs külön keretünk. Tapolcával állunk hivatalosan gyepmesteri szerződésben, de a környékbeli településekkel nincs ilyen megállapodásunk. Pedig az említett módon kikötött ebeket jellemzően a város határain kívülről szállítják ide – tudtuk meg Ulrike Vollnertól.
– Az egyértelműen szabálysértés, ha valaki másra terheli rá kutyáját, főleg úgy, hogy a kötelezően előírt chip sincs benne. Mindezt megteheti felelőtlenül és sajnos büntetlenül. Az elkövetőt nem érdekli, hogy nekünk ez egyfajta veszélyhelyzet, hiszen nincsenek biztonsági ruháink, felszereléseink, megfelelő képzettségünk ahhoz, hogy harci kutyákat fogjunk be. Mi állatvédők vagyunk, próbálunk segíteni a magányos ebeken, de a törvényi előírások betartatása, ami munkánkat segítené, már nem a mi kompetenciánk. Az önkormányzatoknak kellene ellenőrizni a közigazgatási határainkon belüli ebtartás szabályosságát, beleértve a chipek meglétét. Ha ez mindenhol sza-bályosan működne, akkor az ilyen problémák sokkal ritkábban fordulnának elő, esetleg megszűnnének – tette hozzá Mariann.
Azt is megtudtam a két hölgytől, hogy Tapolca a gyepmesteri szolgáltatásért fizet az állatmenhelynek, de a faluk nem. A kutyák nagy része viszont máshonnan érkezik ide. Pillanatnyilag százharminc fölötti az állatok létszáma, csak az idén húsz gazdátlan, chip nélküli ebet fogadtak be. Ez pedig költség, hiszen a járműhasználat, majd az oltás és a chippel való ellátás, ivartalanítás pénzbe kerül. Éppen ezért a tapolcai mintára a vonzáskörzet településeitől szívesen fogadnának némi működési támogatást. Mert nekik alapvetően nem hatósági feladatuk a gazdátlan ebek beszállítása, a munkát mindketten önkéntesként végzik. Abból gazdálkodnak, amit az alapítvány hoz, illetve a várostól kapott összegen túl az egyéb adományok segítik a működést. Ha fizetésért dolgoznának, a mostani pénz nem fedezné a menhely fenntartási költségét, igaz, még így sincsenek könnyű helyzetben. Igyekeznek segíteni az állatokon, de rengeteg a munka, alig győzik. Ulrike elmondta, az egyik falu polgármestere azzal hívta fel, hogy van náluk egy elszállítandó kóbor kutya, ami ráadásul vemhes. A 15 ezer forintos kiszállási, elszállítási díjat viszont sokallta. Pedig ebből adott esetben még a veszettség elleni oltást és a chipelést, ivartalanítást is biztosítani kell. Ha Tapolcán történik hasonló eset, azt a gyepmesteri szerződés szerint, külön térítés nélkül megoldják, beleértve az elhullott állatok összegyűjtését is. A megnyugtató, hosszú távú meg-oldás egyszerűen kivitelezhető lenne, csupán a vonatkozó szabályzókat kellene betartani az érintetteknek, legyen szó bármely állampolgárról, vagy éppen önkormányzatról, polgármesteri hivatalról.