KULTÚRSAROK /Két kiállítás, két világ/

Gősi Vali költő és Zsolnai Tímea képzőművész közös kiállítása a fájdalomból született művészi alkotómunka és az ebből létrejött barátság hozadéka. A legmélyebb, legfájdalmasabb tragédiából, érzésekből versek és gyönyörű gyapjú-üveg képek születtek. Lovász Gábor festett, funkcionális fazekas mesterművei a hagyománytisztelet és gyűjtőszenvedély, egyfajta népi életigenlés megnyilvánulásai. Mindkét különleges tárlat a Tamási Áron Művelődési Központban látható.

(kattintás a képekre a nagyításhoz)

zsolnai kiállítás

Egy szülő életében nincs nagyobb tragédia, minthogy elveszíti gyermekét. Gősi Vali 16 éve veszítette el  26 éves fiát. A fiút a görögországi Korfun ragadta el a halál, miközben másokat akart kimenteni a tengerből. Zsolnai Tímea életét hasonló tragédia zökkentette ki a kiszámíthatóság és biztonság világából. Ő  húsz éves fiától kellett, hogy végleg elbúcsúzzon néhány éve. A költő és a képzőművész rendkívüli egymásra találásából született a közös tárlat gondolata is.

zsolnai, gősi

Zsolnai Tímea és Gősi Vali    /fotó : feol.hu/

A műalkotások alatt látható versek címei jól tükrözik a témát, Őrzöm lépteid, Édesanya csecsemővel, Velem maradsz…, a képek a verseket követik hangulatukban, kifejező erejükben. Az üveg mögötti gyapjúból készült világ egy másik dimenzió sejtelmes, titokzatos világa, az üveg a kapu mely elválasztja az élőket a halottaktól, a láthatót a hittel éltetett sejthetőtől. Az képek külső felületén a festés a reál létezőt ábrázolja.
Lovász Gábor a szó klasszikus értelmében nem művész, hacsak a szőlőművelés, a borkészítés évezredes hagyományainak gyakorlása nem az önmagában is. A gyűjtő raposkai birtoka egyben „autentikus kiállítóhely”, a Szent György-hegyi Napok Szent György Borútjain résztvevők örömére.

lovász gábor kiáll

Lovász Gábor és kincsei, a népi fazekasság korabeli gyöngyszemei

A város kultúrközpontjába ezúttal régi, helyenként száz évesnél is idősebb, festett agyagedényeit hozta el a tárgyai korrekt kategorizálására pedáns, és gyűjteményére okkal büszke Lovász Gábor. Egy vele készült interjúban, mely ma is érvényes, így vallott: …tudtam, hogy nem állhatok meg. Tudnom kell, hogy ki és milyen céllal készítette azokat a tárgyakat, hogyan és hová kell elhelyeznem az adott korban, és milyen helyet foglal el az adott kor tárgyai között… Tizenkét olyan korsót őrzök, amelybe a tapolcai fazekasok nemcsak nevüket, a készítés idejét, hanem azt is beléjük égették, hogy miért, milyen alkalomból készítették azt. Ezek gyűjteményem legértékesebb darabjai- árulta el. A gyűjtő küldetésnek tartja, hogy letűnt idők emlékeit megmentve, azokat a műkincs kategóriájába emelje át, így őrizve meg azokat az utókor számára.