Közel a természethez. Mitől lesz jó egy állatfotó?

Mitől lesz jó egy fotó? Erre a kérdésre létezik egy klasszikus válasz. Így szól; ha elég közel mentél a témához, van rá esélyed.

(Nagyításhoz kattintás a képekre)

üstökös gém 2

“Ha képeid nem elég jók, nem vagy elég közel”- állapította meg anno a híres háborús fotós, Robert Capa. Ha a dokumentarista fotózásra ez a mondat érvényes, akkor a természetfotózásra talán még inkább. Pálinkás Gábortól az utóbbi időben több fényképet is kapott a Tapolcai Újság, baráti alapon, anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Ezeket a képeket leginkább az köti össze, hogy mindahány környékünk ritkán látható, rejtett életmódot folytató állatairól készült friss képi anyag. Nekünk csak annyi dolgunk van velük, hogy néhány mondat, információ kíséretében megmutassuk, bizony nem akármilyen természeti kincsek vesznek körül bennünket itt, szűkebb hazánkban a Tapolcai- medencében, vagy néhány kilométeres közelségben, a Balatonnál. Hogy miért is osztjuk meg olvasóinkkal P.G.  fotóit? Ezek az állatok itt és most élnek, „kortársaink”, nem archív fotókon őrzött emlékek. Akár ebben a pillanatban találkozhatnánk is velük, ha elmennénk közeli élőhelyeikhez, ha vállalnánk a küzdelmet a szúnyogokkal, láppal, mocsárral, türelmetlenséggel. Merthogy nem elég egy helyet felfedezni és rendszeresen felkeresni, bizony sokszor órákat ott is kell maradni, azzal a sokszor halvány reménnyel, hogy majdcsak történik valami. És néha valóban történik valami….

(kockánként nagyítható)

Íme az üstökösgém. Fokozottan védett, eszmei értéke félmillió forint.  Áprilistól szeptemberig tartózkodik nálunk. Ősszel délnyugat felé vonul Tunéziába,  s onnan tovább a sivatagon átkelve  Nigériába. Ez összesen négyezer kilométernyi út. Nálunk  ötszáz körül van a fészkelő párok száma– tudom meg a fotóstól.