Körmenet a haza katolikus megújulásáért

Keresztjáró  Könyörgő Körmeneten vettek részt a hívek, az egyház képviselői és  több katolikus elkötelezettségű  közösség tagjai Balatonedericsen hétfőn. A vallási esemény egyik célja, hogy a papság és a hívek együtt tegyenek  a nemzet, a haza katolikus megújulásáért.  

fotók: Töreky László

Már az Ószövetség, sőt a letűnt pogány világ is ismerte a körmeneteket. Nagy események, nagy örömök vagy nagy csapások idején az emberek nem elégedtek meg a templomi istentisztelettel, szent énekek zengése és imádságok közepette kimentek az utcára és a szabad ég alatt fohászkodtak a Mindenhatóhoz. Az első keresztény hívek az üldözés miatt csaknem kizárólag temetési körmeneteket tarthattak, de már a IV. században több említést találhatunk másféle körmenetekről is. A Balatonedericsi Egyházközség és a magyar Katolikus Egyház tanításain nyugvó közösségek, mint a NÉRI SZENT FÜLÖP KÖZÖSSÉG és a Pro Hungaria Sacra Közösség tagjai, hívei hétfőn késő délután a balatonedericsi templomnál gyülekeztek, ahonnan a papokal az élen, elindult a település több kőkeresztjét felkereső, Keresztjáró Könyörgő Körmenet.

A szertartás,  a hagyományos római rítus szerint zajló Ünnepélyes Szentmisével zárult a Balatonedericsi Szent János Plébániatemplomban. A híveket később szerény agapéra (szeretet vendégségre) várták a település tájházába. /Töreky László/

(„…A mai szertartás szerint a székesegyházban vagy a helység főtemplomában gyülekezik a papság és a nép és miután rövid ideig térdenállva alázatos lélekkel imádkoztak, a papok violaszínű öltözékeket vesznek magukra és az énekkar a 68. zsoltárból merített bevezetést énekel, melynek végeztével a celebráns a következő V. századból való Oratiot mondja: „Kíméld meg, Uram, kíméld meg a te népedet, hogy a megérdemelt csapások által megtisztulva, a te irgalmasságodban mindig újjáéledjen”. Ezután térdenállva megkezdik a litániát, melynek „Sancta Maria: ora pro nobis” könyörgésére megindul a körmenet. Ha az út nagyon hosszúra nyúlnék, akkor vagy ismétlik a litániát, vagy a bűnbánati és gradualis zsoltárok némelyikét éneklik. A körmenet célját képező kisebb templomba érkezvén, mindjárt kezdetét veszi a Szentmise, melyben a bűnbánati szomorúság miatt sem Gloria sem Credo nincs. Az introitusban az egyház megemlékezik az Úr eddigi jótéteményeiről, hogy ebből bizalmat merítsen a jövőre. De mivel nem lehet „meghallgatás” szeretet nélkül, azért következik a zsoltár vers: „Szeretlek téged, Uram …” A meghallgatáshoz vallomás is kell, azért kezdődik a Lectio „Valljátok meg bűneiteket …” A már itt megkezdett gondolatot az imádság hatalmas voltáról folytatja a szent evangélium, mely az édes Üdvözítő ígéretét tartalmazza, hogy t. i. az állhatatos kérés biztosan meghallgatásra talál Istennél. Ugyanezt fejezi ki az Offertorium 108. zsoltára és a Communio…” /forrás: Katolikus Válasz 2017.máj.22/ )