Kálnay Adél volt a Nőklub vendége

Nagy érdeklődés fogadta az írónőt, aki életéről, munkásságáról beszélt a tapolcai közönségnek a közelmúltban a Tamási Áron Művelődési Központ nagytermében.

Kálnay Adél írónő volt a Nőklub vendége

Kálnay Adél Ózdon látta meg a napvilágot 1952-ben. Gyermekkora több okból kifolyólag sem volt felhőtlennek nevezhető. Szülei elváltak, gyakran érezte magányosnak magát. Ehhez járult az ötvenes évek diktatúrája, már fiatalon megtapasztalta az élet igazságtalanságát. Állandó félelemben élt, mindig készenlétben kellett lenni, hátha háború lesz, gyermekként ez sokkoló volt számára. Ez az időszak köszönt vissza a Hamvadó idő című regényében. Már középiskolásként verseket írt, ugyanis érzett valami vágyat a világ megjavítására. Gimnázium után tanítóképzőbe jelentkezett, pedagógusi munkáját Dunaújvárosban kezdte meg és onnan is ment nyugdíjba. Született három fia, azonban az apa elhagyta őket, ami olyan traumát okozott az írónőnek, hogy újra tollat ragadott a kezébe és hosszú idő után íni kezdett. Harmincöt éves volt, amikor egy novellájáért első díját megkapta. „Mi a siker?” tette fel a kérdést Adél. Őszerinte az, ha műveit könyvesboltokban látja, ám ez nem nagyon történt meg. Megjelentek viszont irodalmi folyóiratokban, mint a Holmi, vagy az Élet és Irodalom. Néhány év múlva született egy lánya és elkezdett gyermekek számára is könyveket írni. A nyolcvanas években a közeli Hegymagason vettek házat, és akkor úgy érezte, itt kellene élni, ezt a környéket szeretné élete végső állomásának. A találkozó végeztével néhány verset olvasott fel legújabb, Ami marad nevet viselő kötetéből. Előfordultak öregséggel, elmúlással kapcsolatos, a szerelem témájában íródott költemények, szocioversek és nagymamájához szóló művek is.

Nagy érdeklődés fogadta az írónőt, aki életéről, munkásságáról beszélt a tapolcai közönségnek a közelmúltban a Tamási Áron Művelődési Központ nagytermében.