Hősökre emlékezünk

Úgy gondolom,hogy szinte mindenkinek van olyan felmenője: nagyapa, dédnagyapa, aki a DON- kanyarban vesztette életét, vagy sebesülten, illetve hosszú orosz(szovjet) fogság után tért csak haza Magyarországra.
Az 1939-ben kirobbant II. világháború első igazán nagy véráldozatot követelő hadi események veszteségei az 1943.január 12-én az orosz (szovjet)áttörés következtében történtek a DON- kanyar térségében,amit 200 km szélességben a 2.magyar hadsereg védett.
Az áttörést követően az elesettek, eltűntek, fogságba esettek és sebesült magyar katonák száma 130 ezer fő lehetett,a 200.000 főre becsült magyar hadseregből.

A 72 éve szülőföldjétől kétezer kilométerre bevetett 2. magyar hadsereg gyakorlatilag megsemmisült, és csak a töredéke tért haza. Magyarország XX. századi történelmének egyik legnagyobb tragédiáját, mint második mohácsi vészt emlegetünk.
1942 tavaszán a magyar politikai vezetés kényszerhelyzetben ugyan, de még a győzelem reményével küldte a frontra a 2. magyar hadsereget.

A megfelelő fegyverzet, felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek, haltak meg és estek fogságba feleslegesen a farkasordító hideg orosz télben, majd a megsemmisítő vereséget követően vonultak vissza, rendezetlenül, pánikban és kétségbeesve, az életükért küzdve.

A Szovjetunióban élő magyar emigránsok – politikusok és írók – pontosan ismerték a fronthelyzetet.Frontkatonák, hadifoglyok és sebesültek szájából, el is követtek amit lehetett, hogy az akkori Kossuth-rádió adásaival rádöbbentsék a magyarságot a katasztrófára. Sajnos, nem volt se közösségük, se tömegük, se hitelük idehaza.
Márpedig az igazság tudatosításához nem elegendőek a tények, a közvetítő szó hitele is szükséges.
Hazajutott hőseink a legnagyobb szenvedéseket a visszavonuláskor,orosz tankoktól üldözötten , – 40 fokos orosz télben élték át.

Csoóri Sándor író a visszavonulásról a következő életképeket jegyezte fel „A Magyar Apokalipszis”című gyűjteményében,amit egy Kiskunfélegyházi férfi :F.László, mondott el.

1. „ Megpillantok egyik délelőtt egy magányos lovat a hó fal közelében. Áll szétterpesztett
Lábakkal, mint aki a dolgát készül elvégezni. A nyakából rövid, jeges kötőfék lóg. Nem úgy látszik, mintha sebesült volna. Fúj a szél bitangul. Csak úgy metszi a csontot. Odalépek hozzá, megfogom szépen a kötőféket: no, gyia, te szegény. Nem mozdul. Rántok egyet rajta, úgy se. Csak áll csökönyösen, megvetemedett lábakkal. Még meg is kopogtattam a nyakát. Kopogott, mint a bádogajtó. Akkor látom, hogy álltó helyében megfagyott.”

2.„ Csapatokra bomolva törtetnek a hóban. Nem messze tőlük orosz(szovjet) páncélosok nyargalnak, vonják köréjük a gyűrűt. Elégett, hóba fulladt autók, szánkók körös-körül. Roncs ágyúk, dermedt ponyvák és lótetemek.
S akkor tűnik szemébe a kép: egy lefaragott, lenyúzott ló csontvázon egy magyar baka kucorog. Összehúzódzkodva, reménytelenül kicsire. László közelebb lép hozzá, hogy menésre ösztökélje. De már késő: a katona megfagyott.”

Honvédjeink, hősök voltak magyarok, akik mindannyi ónk számára példamutatóan kitartottak, védték állásaikat, – mindaddig, amíg volt mivel harcolniuk.
Úgy gondolom, hogy nem feledkezhetünk meg a családjukhoz hazajutott,a magyar hazát szerető hazatért hős honfitársainkról sem. Sorsuk, – példaértékű számunkra.

Köszönetet kell mondanom;
Csoóri Sándor írónak és költőnek ,” A MAGYAR APOKALIPSZIS” munkájában megírtakért. amit a második magyar hadsereg doni összeomlásáról készülő dokumentumfilm anyag gyűjtése közben , a Jó Isten segedelméből hazajött élő magyar emberek emlékeit a Don-kanyarnál feltártakat,a visszavonulást,a hazatértek életét felfedte, – és én azt olvashattam,Veletek megoszthattam.

Köszönetet kell mondanom;
,Homonnai János Úrnak a Veszprémi Lovassy László gimnázium
Történelemtanárának, aki figyelmembe ajánlotta az AKOPALIPSZIS művet, ami tartalmazza a „ Don-kanyar”, az előtte és utána bekövetkezett eseményeket.

Köszönetet kell mondanom;
a Vass Albert Könyvtár munkatársainak,akik önzetlenül segítségemre voltak abban,hogy e pár mondatos megemlékezésemet összeállíthattam.

Befejezésül;
dr.Zempléni Miklós a 2.magyar hadsereg egykori honvédorvosának

„A BOLDOG SZUNNYADÓKHOZ „című verséből vett kifejező idézetet kérem,
hallgassátok meg;
“Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg!
Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, mely
értetek pereg.
Aludjatok csak DON menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák,
Aludjatok csak, néma szent hadak, pihenni édes, pihenni jó,
S nyugtasson a DONNAK zúgása, mint a Tisza folyó.”
Köszönöm a lehetőséget,hogy gondolataimat elmondhattam!

Tapolca,2015.január 15.
Belényesi Csaba
Magyar Páneurópai Unió Egyesület Tapolcai Szervezetének titkára