Értjük-e azt, ami akkor és ott megtörtént?

Az 1944-ben Tapolcáról elhurcolt zsidó családokról emlékezett meg a helyi zsidó közösség, az áldozatok leszármazottai, a Hit Gyülekezet tagjai és a zsidó egyházi vezetők a Csányi utcában elhelyezett domborműnél, majd a tapolcai izraelita temetőben július elsején.

„És higgyétek én testvéreim, egyedüli orvosság, mint a múltban és a világtörténés folyamán annyiszor tapasztalhattuk: a hit az emberiség jövőjében, hivatásban való hit, a jóságban való hit, hit Istenben is.”- dr. Halpert Salamon, tapolcai rabbi szavainak felidézésével vette kezdetét a megemlékezés az egykori tapolcai gettó falánál, ahol 2002 óta gyűlnek össze az emlékezők július első napjaiban, hogy visszagondoljanak arra a 326 családra, 734 személyre, akit innen elhurcoltak. Egyházi szolgálatot tett Totha Péter Joel vezető tábori főrabbi és Biczó Tamás főkántor.

Totha Péter Joel vezető tábori főrabbi és Biczó Tamás főkántor

A főrabbi beszélt a gettó szó eredetéről, amelyet először 1516-ban Velencében használtak, és mely eredetileg olyan városi körzetet jelölt, ahol kizárólag az ott elkülönült zsidók laktak, „a náci Németország viszont sokkal vérfagyasztóbb jelentést adott ennek a szónak… a gettóból egyetlen egy lehetőség jutott a kiútra, amelyet úgy hívtak, Auschwitz-Birkenau.” Majd a következő kérdéseket tette fel: „1944, vajon mi, akik itt élünk, feldolgoztuk-e? Értjük-e azt, ami akkor és ott megtörtént? Az emberek miért cselekedtek így?” A főrabbi szavai után a Hit Gyülekezetének tapolcai pásztora, Mézes András mondott emlékező beszédet.

A Hit Gyülekezetének tapolcai pásztora, Mézes András mondott emlékező beszédet.

„Ilyenkor megemlékezünk arról a gyászról és arról a fájdalomról, amit több százak elhurcolása hagyott itt a városban. Amikor ’44-ben a vészkorszak kiszakította azt a virágzó közösséget Tapolca városából, akkor olyan élő, olyan reményekkel teli közösségtől fosztották meg ezt a várost, amit azóta sem sikerült és nem is lehet pótolni.” A beszédet követően, a túlélőket képviselve Wollák Tiborné és Ratkó Ilona, Tapolca Város Önkormányzata nevében Lévai József alpolgármester, a hit gyülekezetének tagjai közül Mézes András, Domokos Gábor és Szabó Tamás helyezett el koszorút. Virágot tett az elhurcoltakról megemlékező emléktáblához Lessner Iván.

A megemlékezés az izraelita temetőben folytatódott, ahol a jelenlévők megtudták, a Zsidó temetők rekonstrukciós programba a város pályázatot nyújtott be, és immár tudni lehet, Tapolca rajta van a prioritási listán, ami reménykedésre adhat okot.