Egy felmondás margójára

Olvasónk elmondta, -a nagy gépzajban-  egy  félreértett szó miatt tért ki a hitéből a munkavezető, és anélkül, hogy érdemben engedte volna, vagy akarta volna tisztázni a félreértést, trágár hangnemben megalázó helyzetbe hozta a munkatársak előtt. A dolgozó zaklatott állapotában felmondott, de történetével üzenni  akar azoknak, akiknek Magyarországon az ember nem számít.   

A legtöbben a magasabb fizetés, a több szabadság, a könnyebb munka, a munkakörülmények vagy az előrejutás, a karrier reményében váltanak munkát, munkahelyet. Sajnos sokan vannak azok is, akik az utóbbi évtizedekre jellemző módon, külföldön keresnek jobb fizetést, biztosabb megélhetést. Részletezni nem kell senkinek, hogy ez utóbbi miért rossz a hazai vállalkozásoknak és Magyarország gazdaságának egyaránt. Szerkesztőségünket a napokban felkereste egy olvasónk, aki itthon, vidékünkön képzelte el boldogulását, ezért fizikai dolgozóként egy környékben működő vállalatnál helyezkedett el.   Elmondása szerint, munkájára nem volt panasz, közösségi ember lévén munkatársaival is kifejezetten jó kapcsolatot ápolt. Talán ezért is rázta meg munkahelyének gyors elvesztése, amely – mint mondta- korántsem egyedi eset az említett cégnél.  Olvasónkat egyébként nem rúgták ki, maga mondott fel, miután egy középvezető minősíthetetlen, személyeskedő hangnemben ripakodott rá, durva kontextusban emlegetve panaszosunk édesanyját. Nem csoda, hogy emiatt önérzetében súlyosan sértve, kis híján a fizikai erőszakhoz folyamodott.  Mindenki szerencséjére végül nem került sor tetlegességre. A dolgozó szerint, a munkavezető egy -a nagy gépzaj miatt- félreértett mondat miatt tért ki a hitéből és anélkül, hogy engedte volna tisztázni a félreértést, megalázó helyzetbe hozta a munkatársak előtt. A felmondás csak azok után következett be, hogy igazára és a szerencsétlen esetet tisztázni akaró erőfeszítéseire nem voltak kíváncsiak a szóban forgó cégnél főnökei…Teljes biztonsággal nehéz megítélni, hogy olvasónk valóban kifejtette- e az igazság minden részletét, ahogy a sajtóetika sem tűri, hogy egy  megvádolt fél ne kaphasson megszólalási lehetőséget. Sőt, azt sem állíthatjuk, hogy a munkahelyeknek a demokrácia otthonaivá kellene válniuk, hiszen a speciális, jól felépített munkahelyi hierarchia hatékonyságot, eredményességet is jelent egyben, ahogy persze a jó munkahelyi légkör is hasznos kelléke a termelékenységnek. Ma már általános érvényű igazság, egyfajta evidencia, ( legalábbis annak kellene lennie), hogy a dolgozó, a családjáért küzdő ember: érték. Senkinek nincs joga hatalmi pozícióból őt, – sem testileg, sem lelkileg-  meggyötörni!  A fizetésért kötelezően elvégzett munka mennyiségét és minőségét számon lehet kérni a dolgozón, de csak a kulturált tekintély-, és nem a trágár, fenyegető, megalázó hatalom hangján. Az alap megélhetésre is gyakran szűkös fizetés mellé ennyi minimum jár a hazai dolgozónak. Gyakran azok a munkáltatók siránkoznak, akik nem csak béremelésre, de emberséges viselkedésre sem képesek.  Később pedig gyakran ők panaszkodnak a legjobban, hogy nincs épkézláb munkavállaló, aki itthon akarna dolgozni!   /Töreky László/