Csatahelyek és katonatemetők a Piave folyó mentén

Végső felvonásához érkezett az „És a levelek lehullottak” elnevezést viselő centenáriumi emlékprogram, Hangodi László előadását október utolsó napján hallgathatták és tekinthették meg az érdeklődők.

A négy év során valamennyi előadás részét képezték a különböző illusztrációk, térképek, fotók.

Az emlékprogram négy évvel ezelőtt indult, félévente egy vetített képes előadással ajándékozta meg a történész-főmuzeológus a közönséget. A legutolsó alkalommal arról esett először szó, hogy 1918-ban ilyenkor a legtöbb hadviselt számára lassan véget ért a háború. Nem szabad elfeledkezni azokról, akik 1919-ig, 1920-ig, vagy az orosz kézben lévők közül akár 1930-ig hadifogságban voltak. Az olaszországi harcokról több érdekesség is elhangzott, például, hogy itt vesztette majdnem életét Ernest Hemingway író, feltűnt a később sivatagi rókának nevezett Ervin Rommel, vagy, hogy ez volt az első csatahelyszín, ahol amerikai és magyar katonák kerültek szembe egymással – bár ez utóbbi kijelentéssel vigyázni kell, tette hozzá az előadó. A térségben 1917 novembere és 1918 júniusa között viszonylagos nyugalom volt, majd nyáron ismét megkezdődtek az intenzív harcok. A június 15-re tervezett támadás a magyarokra nézve nem volt sikeres, a lőszerek ugyanis rohamosan fogyni kezdtek. Hamarosan elérkeztünk a montelloi küzdelmekhez, ahol művelődési központunk névadója, Tamási Áron is részt vett, majd 1918. október végéhez, amikor a Monarchia hadserege széthullott.  Az est hátralevő részében emlékhelyeket, sírokat tekinthettünk meg kivetített fényképeken, amelyeknél ma is sok magyar rója le tiszteletét- tanúskodnak a nemzeti színű szalagok, koszorúk. Hangodi László megköszönte a négy éve tartó töretlen figyelmet és érdeklődést, ugyanakkor figyelmeztetett mindenkit, hogy ne merüljenek továbbra sem a feledés homályába katonáink, akik közül nagyon sok volt tapolcai, így akár felmenőink, ismerőseink rokonai is köztük lehettek. Az előadó ígéretet tett arra, hogy a négy év anyaga nyomtatott formában is olvasható lesz majd, várhatóan a jövő év elején jelenik meg.

Hangodi László megköszönte a négy éve tartó töretlen figyelmet és érdeklődést.