Jegyzet kategória bejegyzései

Vélemény

Tisztábban is lehetne

„Te szedd!” akció.  A szemét, mint örökzöld téma. Mindig azok szedik, akik gondolkodnak, vigyáznak környezetükre, látják, átérzik saját felelősségüket.
Szép dolog, de valahogy az emberben
belül mindig ott lapul a bosszúság,
vagy néha ki is tör a düh, hogy miért? Itt általában aztán meg is állunk, pedig van racionális válasz. Nem a butaság és a felelőtlenség a legfőbb probléma, hanem az, hogy senki sem fizet
szívesen súlyos pénzeket azért, hogy a szokásos mennyiséget
meghaladó, felgyülemlett szemetét elszállíttassa. Ha rajtam
múlna, díjaznám azokat, akik beszállítják a hulladékot a depóniába.
Nem kérnék tőlük pénzt, hiszen ők azok, akik még a szemetelők
után is (önként) takarítanak.

A fotó a Kazinczy tér 7. mellett készült pár hete. A helyzet azóta sem változott

SZEM-PONT/Az ideges, a sportos és a flegma

Az ember igazi habitusa autózás közben mutatkozik meg látványosan. Az autósoknak, a közlekedőknek ugyanis nem feltétlenül szükséges közvetlenül konfrontálódniuk egymással, hiszen mint egy álarc, elválasztja őket a sebesség és a karosszéria. Léteznek szép számmal igazi úriemberek az utakon, ám sajnos nincs hiány az ellenszenves arcokból sem. Egy tapolcai olvasónkat legutóbb az egyik okmányirodával szemközti mellékutca torkolatát elfoglaló „audis” viselkedése, pontosabban szabálytalan parkolása bosszantott fel:  .…küldök egy képet, amit szeptember 15-én, pénteken készítettem negyed tizenkettő magasságában.

– Korábban egy fél órája már ugyanez volt a helyzet, tehát nem csak beugrott valahová az illető…- írja felháborodottan. Az észrevétel mindenképpen jogos, hiszen ebben az esetben a forgalom akadályozásáról van szó, tehát egyéb közlekedők: az utcába bekanyarodni kívánók, a járdán közlekedő mozgássérült társaink  és nem mellékesen a KRESZ szabályok semmibevételéről. Mindenki ismeri a dühös, káromkodó, mindig siető, csupa ideg autósokat, a magukat sportosnak gondoló közveszélyes gyorsulóművészeket és az utak flegmáit, a parkolókban minimum két helyet elfoglaló lazákat. Ez utóbbi mentalitás, ha nem is különösképpen veszélyes, de egész biztosan dobogós a közutak önjelölt királyainak antipátia versenyében./Töreky László/

SZEM-PONT/ Elcserélt levelek üzenete

Tapolca lett az ország 18. gyógyhelye- adtunk hírt három éve arról, hogy Parád, Héviz, Balf és Eger után városunk is megkapta a gyógyhely minősítést. A  2011-ben kérelmezett, majd néhány évre rá valósággá vált gyógyhely titulus egyfajta bizonyítéka volt annak, hogy Tapolca mind a turizmus mind pedig fürdőkultúra szempontjából a megelőző évekhez képest jó ütemben fejlődött, fejlődik.  Ennek a típusú fejlődésnek további vonzatai is vannak, hiszen a nevesített gyógyhelyeken a korábbinál nagyobb figyelmet kell fordítani a környezet védelmére, meg kell óvni a levegő tisztaságát, minimálisra kell csökkenteni a zajártalmat, gondoskodni kell a növényzet, a domborzat, továbbá a felszíni- és felszín alatti vizek védelméről. A számos kötelezettség mégsem gondot, inkább reményt jelentett a városnak, hiszen a gyógyhely rang nem pusztán  presztízst jelent, hanem pénzügyi forrásokat, speciális fejlesztésekre fordítható pályázati lehetőségeket is ígér az adott településnek. Mostanában egy ilyen, szinte biztosra vett sikerű, fél milliárdos fejlesztési lehetőséggel kecsegtető tapolcai pályázatot utasítottak el forráshiányra hivatkozással a döntéshozók. A helyzet pikantériája, hogy az erről szóló értesítést a szintén elutasított pályázatot beadó Balatonfüreden vehették kézbe az ottani hivatal illetékesei, míg Tapolcán a gyöngyösi önkormányzat hasonlóképpen vesztes pályázati értesítője landolt. Nyilvánvalóan banális tévedés történt, talán egy túlterhelt, vagy inkább gondolatban már a strand vizében lubickoló titkárnő címezte tévesen a dokumentumokat. Persze lehet, hogy úgy gondolták, könnyebb elviselni a veszteséget, ha saját szemünkkel látjuk, hogy a szomszéd tehenét sem kímélte a baj. /Töreky László/

Medve a parton, de aggódni felesleges

„Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!”  Az első rácsodálkozást követően, Menzel Sörgyári capricció című filmjének elhíresült gondolata jutott eszembe, amikor egy ismerősöm  facebook bejegyzésében,  ormányos medvét láthattam a malomtónál.  

Ritka látvány: ormányos medve a tóparton (fotó: Cseh Balázs)

Nálam csak a jószágot szemtől-szembe megpillantó Cseh Balázs a Wass Albert Könyvtár és Múzeum munkatársa lepődhetett meg jobban, amint annak hangot is adott fotókkal illusztrált bejegyzésében.  Jogos  a kérdés, hogyan került Tapolcára az említett ormányos medve? A nagyjából tacskó méretű, Dél-Amerikában őshonos, a mosómedvék családjába tartozó fajt hazánkban háziállatként is tartják néhányan- tudtam meg a világhálón kutakodva. Még egy viszonylag friss hirdetést is találtam, ahol 60000 forintért kínálták a nálunk egzotikusnak számító állatot. A mi esetünkben is  egy kedvtelésből tartott példány kóborolt el egy közelben élő gazditól-derült ki később.   Mindenesetre, ha meglátjuk valahol, nem kell tőle félni. A fajt jól ismerők szerint, egy kifejezetten értelmes állatról van szó, amely a táplálkozási láncban kettővel az ember alatt van, kedveli a bogyókat, gyümölcsöket, gombákat, rágcsálókra vadászik, de a dögöt sem veti meg. Természeténél fogva, könnyen bizalmába fogadja az embert, ezért is tartható háziállatként. Tehát félni semmi esetre sem kell tőle, de az önkormányzatot, vagy egy közeli állatkertet azért ildomos felhívni, ha szabadon látjuk kóborolni. Információink szerint, a tóparton feltűnt példány végül hazakerült a gazdihoz, mostanában aligha találkozhatunk vele.  /Töreky László/

SZEM-PONT/”Tegyünk róla, hogy pozitív legyen a kép!”

Helyenként méteres gaz veri fel a Pelion Szállodát körbeölelő utcák garázsainak bejáróit. A garázsok előtti alig néhány négyzetméternyi magánterületrészek nagy százalékban gondozatlanok. Az elhanyagoltság rossz benyomást kelthet a turistákban is.  

Nem szép látvány a  termetesre nőtt gyom a garázssoron. fotó:TL

Sajnos az érintettek jelentős részének eszébe sem jut, hogy kaszálja, kapálja, vagy vegyszeresen irtsa az egyre magasabbra törő gyomnövényzetet. Bakos Gáborné városüzemeltetési csoportvezetőtől megtudtuk, az önkormányzat a közelmúltban szórólapokkal igyekezett elérni a garázstulajdonosoknál, hogy figyeljenek oda környezetükre és tegyék rendbe garázsaik előterét, de – kevés példaértékű kivételtől eltekintve- a felhívás nem ért célba, vagy süket fülekre talált.  A napokban elkezdődik az Ünnepi Napok és Borhét rendezvénysorozat,  a város egyik legjelentősebb szórakoztató, kulturális eseménye, amely  élmény a helyi lakosságnak és a turistáknak egyaránt. Ilyenkor az említett utcákon is megnövekszik a forgalom, a város vendégei egyfajta képet kapnak Tapolcáról, az itt élőkről. Tegyünk érte mi is, hogy pozitívabb legyen ez a bizonyos kép!   /Töreky László/

Jó példák is vannak, de egyelőre még nem ez a látvány jellemző

SZEM-PONT/Szélhámosság, vagy egy élelmes cég szerződése?

Egy megbízható szénmonoxid érzékelő néhány ezer forintos tétel. Egy budapesti cég a veszély felméréséért 40000 forintot gombolt le egy tapolcai nyugdíjas házaspárról és újabb 30000 forintért telepítette volna a jelzőkészüléket.  Csakhogy időközben elgondolkoztak az érintettek, felmondták a szerződést. Sajnos későn.   A „zsíros” üzlet a szolgáltatással házaló fővárosi cégnek  végül zsíros üzlet maradt.

Ez egy szolgáltató számára kedvező, ám a szolgáltatás értékéhez képest valószínűleg túlárazott szerződés

Megtudtuk,  a vállalkozói szerződés felmondását elfogadta az egyébként létező budapesti székhelyű Kft., ám a felmérési díjat már nem állt módjukban visszafizetni. „Ahogy a szerződés is magában foglalja, a megrendelő részéről történő szerződésbontás esetén a felmérési-,  és szaktanácsadási díj összegét nem áll módunkban visszatéríteni, hiszen már elvégeztük egy szolgáltatást….”-állt a szerződés felbontását elfogadó, arra reagáló hivatalos válaszlevelükben.

Az érintettek egyébként biztosak benne, hogy hasonló módon ez a társaság mások pénztárcáját is megnyitotta Tapolcán, hiszen a tél folyamán  bekövetkezett helyi szénmonoxid okozta fulladásos tragédiák, a hasonló média hírek különösen kedveztek a haszonleső házalóknak.

Ezt egy komolyabb készüléknek tartják a szakemberek, ám mindössze 10000 forint. Telepítése a leírások szerint egyszerű, nem igényel feltétlenül szakembert

Sok idős ember félelme, jó szándékot feltételező habitusa kiváló táptalajt nyújt a hasonló “üzleteknek” . Jótanács, hogy  ilyen, esetekben érdemes egy éjszakát aludni rá, és persze tájékozódni internetről, ismerősöktől, családtagoktól,  mielőtt aláírnánk bárkinek bármit. /Töreky László/

SZEM-PONT/Őrjítő éjszakai téves riasztások

A bűnözők, a betörők ellen találták ki a mozgás, illetve hőérzékelővel ellátott riasztókészülékeket. Ugyanakkor leginkább a környékbeli lakók életét keserítik meg az elhanyagolt, vagy eleve hanyagul kiépített bolti riasztókészülékek Tapolcán is.

/ fotóillusztráció/

Egy USA-ban az elmúlt években végzett felmérés szerint, a riasztások 94.4 százaléka téves.  Bizonyára nálunk sem más a helyzet. Kisgyermekes olvasónk nem is olyan régen a város központi részén,  éjszaka, illetve a kora hajnali órákban hallgatta családjával gyakori rendszerességgel a Deák Ferenc utcai  „Wollák”  ABC felől érkező  fülsértő hanghatást, amelyről a rendőrség kiérkezése után, minden esetben kiderült, hogy téves riasztás következménye volt. A betörő hiányában, akár egy egér, vagy pók mozgásától is aktivizálódó riasztókat érthető okokból az ember a pokolba kívánja éjnek idején. Olvasónk szerint, nem igaz, hogy nincs rá valamiféle korrekt megoldás, hogy ne kelljen családjának és a környékbeli lakóknak szenvedni tőle! Utána néztünk,  van megoldás.

A rovarvédelemről a riasztó telepítőjének, később a tulajdonosának kell gondoskodnia. Megtudtuk, a mozgásérzékelőkbe csak szerelési gondatlanságból adódóan kerülhet állatka, például ha a kábelfurat tömítetlen,  különböző rovarok juthatnak be az infra házába.  A rovarvédelemről ugyanakkor a riasztóberendezés tulajdonosának is gondoskodnia kell.  Az infra körül rendszeresen, ha szükséges, akkor naponta le kell takarítani a pókhálókat. Egy általunk megkérdezett szakember szerint, a pókháló eltávolítása már csak azért is fontos, mert az a portól megvastagodva már egy kisebb huzattól is mozgásba jön, és azonnali riasztást okoz. Eszerint olvasónk panasza jogos, hiszen van megoldás.  Persze,  csak ha a tulajdonos is hajlandó tenni érte, hogy legyen! /Töreky László/

Lesből lőtt fotók, érdekes jelenetek

Környékünk állatvilága számos érdekes jelenettel ajándékozta meg május végén és június első napjaiban a természetfotósokat. Ki látott már úszó őzsutát, vagy kócsagra vadászó rókát?

A természetfotózás leginkább a vadászathoz hasonlítható, de annak véres végkimenetele nélkül. A vadon élő emlősöket, madarakat leginkább lesből tudják a fotósok lencsevégre kapni, leggyakrabban kényelmetlen körülmények között, türelmesen viselt kora hajnali várakozásokkal, természetesen kellő szakértelemmel és felszereléssel felvértezve. Az elmúlt hetekben a Lesencék, Balatonederics és Szigliget között húzódó mocsaras, nádi világban megélénkült a madárélet. Pálinkás Gábor természetfotós szerint, ebben az időszakban a halak ívása kínált könnyen megszerezhető, bőséges táplálékot a gémeknek, kócsagoknak, bakcsóknak és egyéb vízi ragadozóknak a Lesence patak mentén is. Egyeseknek dupla falat is jutott egy nyelésre, például ennek a szép bakcsónak!

Tömegével tűntek fel a szigligeti nyárfás út közvetlen közelében is a kócsagok, azonban autóból kiszállva tovaröppentek,  minimális esélyt sem adva az amatőr fotósoknak.  Maradt tehát a hajnali kelés, az elrejtőzés és a türelmes várakozás, amely viszont szép fotós produktumokkal kecsegtetett május végén és június első napjaiban egyaránt.

A madarak óvatossága egyébként érthető, hiszen ahogy nekik a halra, úgy rájuk is fáj valakinek a foga.  /Töreky László/

Egy felmondás margójára

Olvasónk elmondta, -a nagy gépzajban-  egy  félreértett szó miatt tért ki a hitéből a munkavezető, és anélkül, hogy érdemben engedte volna, vagy akarta volna tisztázni a félreértést, trágár hangnemben megalázó helyzetbe hozta a munkatársak előtt. A dolgozó zaklatott állapotában felmondott, de történetével üzenni  akar azoknak, akiknek Magyarországon az ember nem számít.   

A legtöbben a magasabb fizetés, a több szabadság, a könnyebb munka, a munkakörülmények vagy az előrejutás, a karrier reményében váltanak munkát, munkahelyet. Sajnos sokan vannak azok is, akik az utóbbi évtizedekre jellemző módon, külföldön keresnek jobb fizetést, biztosabb megélhetést. Részletezni nem kell senkinek, hogy ez utóbbi miért rossz a hazai vállalkozásoknak és Magyarország gazdaságának egyaránt. Szerkesztőségünket a napokban felkereste egy olvasónk, aki itthon, vidékünkön képzelte el boldogulását, ezért fizikai dolgozóként egy környékben működő vállalatnál helyezkedett el.   Elmondása szerint, munkájára nem volt panasz, közösségi ember lévén munkatársaival is kifejezetten jó kapcsolatot ápolt. Talán ezért is rázta meg munkahelyének gyors elvesztése, amely – mint mondta- korántsem egyedi eset az említett cégnél.  Olvasónkat egyébként nem rúgták ki, maga mondott fel, miután egy középvezető minősíthetetlen, személyeskedő hangnemben ripakodott rá, durva kontextusban emlegetve panaszosunk édesanyját. Nem csoda, hogy emiatt önérzetében súlyosan sértve, kis híján a fizikai erőszakhoz folyamodott.  Mindenki szerencséjére végül nem került sor tetlegességre. A dolgozó szerint, a munkavezető egy -a nagy gépzaj miatt- félreértett mondat miatt tért ki a hitéből és anélkül, hogy engedte volna tisztázni a félreértést, megalázó helyzetbe hozta a munkatársak előtt. A felmondás csak azok után következett be, hogy igazára és a szerencsétlen esetet tisztázni akaró erőfeszítéseire nem voltak kíváncsiak a szóban forgó cégnél főnökei…Teljes biztonsággal nehéz megítélni, hogy olvasónk valóban kifejtette- e az igazság minden részletét, ahogy a sajtóetika sem tűri, hogy egy  megvádolt fél ne kaphasson megszólalási lehetőséget. Sőt, azt sem állíthatjuk, hogy a munkahelyeknek a demokrácia otthonaivá kellene válniuk, hiszen a speciális, jól felépített munkahelyi hierarchia hatékonyságot, eredményességet is jelent egyben, ahogy persze a jó munkahelyi légkör is hasznos kelléke a termelékenységnek. Ma már általános érvényű igazság, egyfajta evidencia, ( legalábbis annak kellene lennie), hogy a dolgozó, a családjáért küzdő ember: érték. Senkinek nincs joga hatalmi pozícióból őt, – sem testileg, sem lelkileg-  meggyötörni!  A fizetésért kötelezően elvégzett munka mennyiségét és minőségét számon lehet kérni a dolgozón, de csak a kulturált tekintély-, és nem a trágár, fenyegető, megalázó hatalom hangján. Az alap megélhetésre is gyakran szűkös fizetés mellé ennyi minimum jár a hazai dolgozónak. Gyakran azok a munkáltatók siránkoznak, akik nem csak béremelésre, de emberséges viselkedésre sem képesek.  Később pedig gyakran ők panaszkodnak a legjobban, hogy nincs épkézláb munkavállaló, aki itthon akarna dolgozni!   /Töreky László/

Környezet/Málna a barackfán, de hogyan lehetséges?

A természet normál menete emberi tevékenység útján megváltoztatható. A kertészek például a jól ismert oltás technikájával képesek elérni, hogy egy bizonyos fán akár több gyümölcsfajta is megteremjen. Van olyan is, mikor a kertész hibázik és a fa egyik fele a nemkívánatos faj termését hozza, míg a másik a célzott átoltás gyümölcsét. Na de, hogy egy barackfán málna teremjen?

Hajgató István,  édesanyja tapolcai házának kertjében fényképezte le az elmúlt napokban ezt a termetes kajszibarack fatörzset. Érdekesség, hogy a fa odvából egy hamarosan termőre forduló málnabokor növekszik már egy jó ideje. A tulajdonos kezdetben a néhány centis oda nem illő növényt megpróbálta eltávolítani, de az olyan erősen gyökeret vert a gazdafában, hogy azt csak lenyesni lehetett volna. Jogos lehet a kérdés, hogy miként  lehetséges ez a jelenség? Valamiképpen málnamag került a mélyedésbe és ott némi tápanyagra lelve, gyökeret növesztett és most részben korhadékon él? Esetleg más a helyes megfejtés?  Ki tudja?