Kitekintő kategória bejegyzései

Virágzó szőlők, nyitott pincék 13. alkalommal

Zalahalápnak a 13-as szám is szerencsét hozott, a hagyományos szőlővirágzás ünnepet sokáig elkerülte az idén lassan már unalmassá váló eső, zivatar szombaton. Ráadásul két ajándékkal is gazdagodott a település a közelmúltban, amelyeket most mutattak be a közönségnek.

szőlővirágzás haláp mülner lászló

Mülner László kínálja borát a szőlővirágzás ez évi ünnepén

A falu életének egyik nagy hagyománnyal bíró eseménye, mint a megelőző években most is a Szűzanya tiszteletére állított keresztnél kezdődött, ahol Bedő Lajos polgármester köszöntötte a jelenlévőket, ünnepélyesen megnyitva a XIII. Zalahalápi Szőlővirágzás Ünnepet. Hamarosan Illés József a Balaton-felvidéki hegyközség választmányi tagja és Renner Sándor plébános került mikrofon közelbe. Illés József a hegyközség nevében szólt, az idei jó szőlőtermést ígérte meg a gazdák nevében, a plébános pedig Isten áldását kérte a remélt bő termésre. Természetesen a színpadi produkciók sem maradtak el, a helyi iskolások, óvodások ügyes néptáncosainak műsorait és a sáskai népdalkör dalait egyaránt láthatták-hallhatták a jelenlévők.

halápi tánc

szőlővirágzás haláp kreizinger

A borvidéki hegyközség és az önkormányzat közösen szervezett, mindig jó hangulatú programjára évről-évre nagy az érdeklődés. Talán ennek is köszönhetőek Szakonyi Sándor, Szakonyi Balázs és Horváth Tibor ajándékai. Apa és fia egy szép fafaragványt, Horváth Tibor egy rendezvénycélokra használható termetes öreg fahordót ajándékozott Zalahalápnak.

haláp ajándékhordó

A hordó már új funkciójában is megmutatkozott, hiszen „csapra verhetősége” bizonyítást nyert a helyszínen.

Idén egyébként 11 hegyi pince tárta ki ajtaját a borra szomjas ünneplők előtt. Praktikus ötlet és nemes gesztus volt most is a település vezetése részéről, hogy tíz kilométeres körzetbe, kérésre, térítésmentesen hazautaztatták a borút résztvevőit.

 

Hatvan év szeretetben

1955. április 11-én fogadtak örök hűséget egymásnak Török N. Imre és Gyenge Erzsébet monostorapáti lakosok. E jeles évforduló alkalmával, népes családjuk körében ünnepeltek.

gyemant

Takács Péter polgármester tájékoztatása szerint a 60 éves házasokat három gyermekük, öt unokájuk és hét dédunokájuk köszöntötte. A „gyémántlakodalom” alkalmával a Monostorapáti római katolikus templomban szentmise keretében is megemlékeztek az együtt töltött hatvan évről. – Amikor Imre bácsi és Bözsi néni mesélt a család által titokban szervezett köszöntésről kiemelték, hogy nagy öröm volt számukra az, hogy Egyed Péterné, Bözsike néni orgonált nekik úgy, mint hatvan évvel ezelőtt, hiszen ő is akkor kezdte a kántori munkáját.
Szinte kérdezni sem kellett e két kedves embert. Meséltek életükről, a régi hagyományokról, szokásokról a hatvan év alatt együtt megélt békességről és szeretetről.
Az emlékezetes nap óta 60 esztendő telt el. Akkor nem gondoltak arra, hogy 60 év ilyen hamar elrepül, hogy 60 év után együtt, egymás kezét fogva ünnepelik meg gyémántlakodalmukat. Együtt a házasság első boldog éveiben, együtt örömben, bajban, együtt virradatban, alkonyatban, tavaszban és őszben, együtt, mindig együtt, küzdelmes, boldog hatvan éven át! Visszaemlékezve érzik igazán, mennyi mindenen segítette át őket a türelem, az egymás iránti megértés, szeretet, féltő aggodalom. Imre bácsi és Bözsi néni elégedettek lehetnek, mert utódaikban maradandó emléket állítottak maguknak. Gyermekeik, unokáik és dédunokáik előtt ragyogó példaként áll a szeretetük és odaadásuk.

Ápolják a hagyományt

A természet tavaszi megújulásának és Krisztus feltámadásának jegyében idén is felelevenítették, és erősítették Monostorapátiban a zöldágjárás hagyományát, tájékoztatta lapunkat Takács Péter polgármester.

zoldagFotó: Taál István

Amint azt elmondta, a helyi általános iskola néptáncos gyermekei megjelenítették a húsvétvasárnaphoz és más tavaszi vasárnapokhoz (azok közül legfőképp Pünkösdhöz) kapcsolódó énekes, kapuzós játékot, a zöldágjárást, a tavasznak, a természet megújulásának jelképét. Régen ez egy remek alkalom volt arra, hogy a fiatal lányok megmutathassák magukat, hallassák énekhangjukat a falu minden tagjának. A kapukat általában a legidősebb leányok kiváltsága volt tartani, ki is kellett ezt érdemelniük.
Az apáti gyerekek a falu határából indultak, a főutcán, és kisebb utcákban is hírül vitték a falu népének, a kíváncsiskodó helybelieknek, a menetet kísérő szülőknek, hogy az örök körforgás idén sem marad el. Kaput tartva, azon átbújva, énekelve értek el a templomig, ahol rövid, környékbeli párválasztó játékokból összeállított tánc-, illetve játékfűzést láthattunk, hallhattunk tőlük. Ezt a zöld ágak oltár elé vitele követte. A gyerekeket Németh Eszter tanítónő készítette fel, ő oktatja a gyermek tánccsoportot is.
A templomban Illés Sándor plébános megáldotta a virágzó ágakat, melyek nemcsak egy néphagyomány eszközei, kellékei, hanem az új élet, a feltámadás szimbólumai is. Szép példája annak, hogyan kapcsolódhat össze a világi és az egyházi szál a mi népszokásainkban.

Megemlékezés Monostorapátiban

Helyszíni tudósítónktól – Ünnepi szentmisével és kulturális műsorral emlékeztek meg Monostorapátiban 1848. március 15-ről. Illés Sándor plébános szentbeszédében rámutatott arra, hogy az összes szabadságharcunkban –így, a 1848-49 forradalom és szabadságharcban is-, a hit az, ami elvitt bennünket valamerre, ami kiemelt minket valamiből, és ami megtartott. Hit az Istenben, hit egymásban, a nemzetben, az értékekben.

mapati0315                                                                                                                Fotó: Taál István
A szentmisét követően az ünneplők a művelődési házhoz vonultak, ahol a Petőfi dombormű koszorúzása előtt az óvodások és általános iskolások idézték meg a forradalom főbb mozzanatait. Ezt követően Takács Péter polgármester beszédében kiemelte, hogy amikor feltűzzük a kokárdát, akkor azt büszkeséggel tesszük. Nem magunkra vagyunk büszkék, hanem magyarságunkra és azokra az őseinkre, akik szembe mertek szállni az elnyomó rendszerrel. Hangsúlyozta, hogy március 15-e emlékeztet minket arra, hogy ha erősen él bennünk egy szebb jövő reménye, együtt, egymásra támaszkodva megvalósíthatjuk azt.
Az emlékezés koszorúit az önkormányzat, az egyházközség és a helyi civil szervezetek képviselői helyezték el. Az ünnepséget követően a helyi és környékbeli alkotók munkáiból nyílt impozáns kiállítás a művelődési ház termeiben.

Hatvan év szolgálat

1955 március 1-jén, húsz évesen kezdte kántori szolgálatát Monostorapátiban Egyed Péterné, mindenki Bözsike nénije. A Monostorapátiban tartott szentmisén sokan vele együtt ünnepeltek, Nagy-böjt második vasárnapján.

bozsineni

Illés Sándor plébános köszöntőjében összefoglalta e hosszú szolgálat történetét. Többek között elmondta, hogy 60 éves, ideiglenesből folyamatossá lett szolgálata alatt gyakorlatilag soha nem hiányzott a szentmisékről, még a kommunista időkben is, polgári, boltvezetői állását veszélyeztetve is helyt-állt.
Mindig hűséges volt egy-házához, az itt szolgáló lelkipásztoroknak szintén hűséges munkatársa – a mai napig is. Tíz éve nem csak Monostorapáti és Hegyesd, hanem Vigántpetend és Kapolcs szolgálatát is ellátja.
A monostorapáti búcsú napján, május 16-án tölti be nyolcvanadik életévét- tájékoztatta lapunkat Takács Péter polgármester.