Természet kategória bejegyzései

Ha szeptember, akkor szarvasbőgés

A szarvasbőgés,  a gímszarvas  párzási időszaka,  az ősz első hónapjára jellemző.  A szeptember éppen ennek a jelenségnek köszönhetően a vadászok  kedvenc időszaka. Az erdőjáróknak, túrázóknak azonban a korábbi évekhez hasonlóan, korlátozásokkal kell számolniuk a hónap végéig.

Egy erős szarvasbika, aki Várvölgyön éppen világgá kürtöli vágyait és képességeit. Fotó: pg.

A nyirádi, sümegi, tapolcai, zalahalápi, lesenceistvándi, lesencetomaji és uzsai erdők vadászatra jogosult szervezete, a Budapesti Erdőgazdasági Zrt. például szeptember elsejétől, szeptember 30-ig, délután négy óra és reggel kilenc óra között tiltja törvény adta jogánál fogva a szabadidős erdőjárást. Nem véletlenül, hiszen ebben az időszakban fokozott vadászati tevékenység folyik, könnyen bajba kerülhet a szürkületi órák rossz látási viszonyai között túrázgató, gombászó ember.  – A sokféleképpen megszólaló jellegzetes bőgő hanggal vágyainak ad hangot a bika, amikor megérzi az erdő levegőjében a “folyató” tehén illatát. Különféle hangon megszólaló bőgései elsősorban a szarvastehén utáni vágyakozásról szólnak, de  a vetélytársak számára is rengeteg információt rejtenek- tudom meg a fotó készítőjétől Pálinkás Gábortól, aki  Várvölgy térségében készítette cikkünk illusztrációját. A fotós elmondta, hogy a szarvasbőgés a szarvasok párzását megelőző jelenség. Ilyenkor a bika bőg, mert bőgnie kell, ez a  a természet parancsa számára.  Közben a tehenek nem különösebben izgatják magukat, békésen legelésznek, figyelnek a veszélyre, élik mindennapi életüket. Kivéve persze az izgatott “folyatók”, a  szagokat kibocsátó tehenek, amelyeknek mindössze egy nap áll rendelkezésükre, hogy megtermékenyítse őket a legrátermettebb bika. /Töreky László/

Állatszemekben megcsillanó élet

Matyikó Tibor természetfestő alkotásaiból nyílt tárlat a VOKE Batsányi János Művelődési Központban kedden. 

Matyikó Tibor a természetábrázolást évtizedekig erdészként, erdőjáró emberként, mint szenvedélyes fotós gyakorolta, csak életének egy későbbi szakaszában fordult a grafika, a festészet felé, amelyet autodidakta módon sajátított el és csiszolt a tökélességig. Kiállított képei hazánkban élő ritkább és kevésbé ritka madarakat ábrázolnak, de emlősöket és kiváló tájfestményeket is találunk a képek között.

– Nekem a hitelesség nagyon fontos. 25 éven keresztül fotóztam, ma már a fotók közül ki tudom azt választani, amelyek alkalmasak arra, hogy segítségükkel festmény, grafika készüljön. Azonban a fotó, mint alap nem elégséges, az eredményhez alapos anatómiai, erdészeti,  állattani és ábrázolástechnikai ismeretekre is szükség van, hogy a képek élő állatot idézzenek, azok hiteles karakterével – mondta el lapunk kérdéseire válaszolva az alkotó.

– Sok van mi csodálatos, de a „természetnél” nincs semmi csodálatosabb!- kezdte kiállításnyitó beszédét  az ókori író,  Szophoklész szavait szándékosan átírva Árva Gábor. –  Matyikó Tibor nem egyszerűen látványt kínál. Alkotásaival együttműködő partnert keres, szellemi társat, aki nem csak nézi képeit, hanem be is fogadja a látottakat. 1957-ben született Balatonfőkajáron, amely csodás természeti világ.

Havasi Gábor VOKE igazgató, Árvai Gábor és  Matyikó Tibor a megnyitón /fotó:tl/

Már kisiskolás korától barátaival kinn csatangolt a természetben, figyeli a madarakat, a rovarokat, miközben valósággal falja Fekete István könyveit. 14 évesen már tisztában volt vele, hogy erdész lesz, ezért az Erdészeti Technikumban tanul tovább Sopronban. Hamarosan vásárol egy fényképezőgépet és ezzel elkezdődik egy nagy kaland az életében, amely a természet és az élőlények megörökítése.

Diasorozatokat készít, melyeket bemutat iskolákban, művelődési házakban. Erdészként, majd természetvédelmi őrként egész napját a természetben tölti. Később új kifejezési módot választ . Lecseréli a fényképezőgépet ecsetre, ceruzára. Témája a madarak világa, majd az emlősök, a tájábrázolás sem marad ki a repertoárjából. Közben tagja lett a Magyar Madártani Egyesületnek is. Nagyon sok városban és országban volt már kiállítása Matyikó Tibornak. Könyvekben is találkozunk illusztrációival, többek között Schmidt Egon,  Madarak Budapesten című könyvében, de számos folyóiratban is illusztrált már cikkeket –mutatta be az alkotót a közönségnek  Árvai Gábor, aki pedagógusként, túravezetőként, a Magyar Madártani és természetvédelmi Egyesület tagjaként került az elmúlt időszakban közelebbi kapcsolatba az alkotóval. /Töreky László/

Túra a felszín alatt

A tapolcai barlangokról szólt a vasárnap és a hétfő, a piaci fejlesztéshez kapcsolt rendezvénysorozat részeként.

Vasárnap Szilaj Rezső, a Tapolcai Plecotus Barlangkutató csoport vezetője tartott előadást a Tamási Áron Művelődési Központban, míg hétfőn az érdeklődők izgalmas túrán vehettek részt a város alatt húzó Kincsesgödör-barlangban. A város felszíne alatt lévő különleges világról tartott előadás többek kedvét meghozta ahhoz, hogy a valóságban is megtekintse annak egyik kevéssé ismert, ám kutatott, és további lehetőségeket rejtő részét.

Közel húszan vállalkoztak arra, hogy leereszkedjenek a föld alá, természetesen a barlangászok által biztosított felügyelet és szakmai segítség birtokában, biztonságban. Miután a résztvevők létrán lemásztak a Kincsesgödör-barlang bejáratához, Szilaj Rezső rövid tájékoztatót tartott a látható, illetve a feltárt részekről, termekről. Mint elhangzott, az eredeti barlangot vélhetően a mélyből feltörő vizek oldották ki, mint a Tavasbarlangnál. Az állandó 17 Celsius fok körüli hőmérséklet arra utal, hogy alatta a Tapolcán ismeretes 18-20 fokos víz áramlik, ami fűti. Télen például az aknafedél felnyitásakor mindig gőz áramlik a szabadba. – Sajnos kijáratot nem találtunk belőle, de termeket sikerült feltárnunk – tette hozzá. Az említett termeket, s a hozzájuk vezető utakat (járatokat) a látogatókat kísérő két  barlangász Nemes Attila és Végh Attila mutatta be, számos fontos információ megosztása mellett. Ebben volt geológia, és a speciális közlekedéshez (helyenként kúszáshoz, mászáshoz) való lényeges tudnivaló.

Érdekesség, hogy a mélyebben fekvő terem alján van egy víznyelő, vagy legalábbis annak látszó képződmény, amelyet még nem tártak fel a szakemberek, így azt a túra résztvevői nem közelíthették meg. Viszont akik még tovább szeretettek volna mászni, megnézhették a bejárattól legtávolabb fekvő Szent István termet, némi kúszás ellenében.

Képgaléria ITT

/Környezet/ Örüljünk az imádkozó sáska jelenlétének!

Töreky LászlóA napokban sikerült lefotóznom ezt a rózsaágon függeszkedő, peterakásra készülő imádkozó sáskát. Eddig a rovarról kizárólag a pusztító sáskajárás és a nőstény példány kannibalizmusa jutott eszembe, pedig kifejezetten hasznos állatról van szó. 

saska-2

Utánaolvasva ugyanis meglepődve tapasztaltam, hogy a kertekben kifejezetten hasznos rovarnak számít az ájtatos manóként is emlegetett, kitűnő rejtőzködő színekkel megáldott rovar. Amint arról a Hobbikert Magazin a növényvédelemmel foglalkozó mellékletében a közelmúltban beszámolt, a sáska jelenlétének elősegítésével természetes biológiai növényvédelmet valósíthatunk meg kiskertünkben. A megfigyelések szerint ugyanis a sáska lárvája nagy mennyiségben fogyasztja a levéltetveket, valamint mohón falja fel a hernyólárvákat is.

saska-7

saska-3

saska-6

A kifejlett rovar ugyanakkor ragadozó életmódot folytat, káros és hasznos rovarokra egyaránt vadászik. Mégis megéri kertünkben megtartani az imádkozó sáskát. A biológusok szerint, éjjelente olyan lepkéket fogyaszt, amelyek petéiket növényeinkre rakják le, továbbá rendkívül hatékonyan írtja a poloskákat, legyeket, szúnyogokat és csótányokat is. Ősszel, azaz mostanában a nőstény sáska lerakja burokkal védett tojásait, amelyekből tavasszal kelnek ki a lárvák. Ezek aztán azonnal és nagy étvággyal vetik rá magukat a levéltetvekre. A tapasztalt biokertészek azt tanácsolják, hogy ne használjunk rovarölő szereket kertünkben, mert az képes kiirtani az imádkozó sáskák generációit. A leginkább ágakra lerakott tojásokra vigyázzunk, ne távolítsuk el őket metszéssel sem. Ha mégis levágjuk a petés ágat, azt ássuk el, hogy a hangyák ne találhassanak rá. Ha megjelenik egy imádkozó sáska a környezetünkben az jó jel, innentől csak türelmesnek kell lennünk és megvalósul a valódi vegyszermentes tetű-,  és hernyó irtás .

saska-1

Felhőkön álló vár

A természet ősszel is számos szép jelenséggel képes megajándékozni a fotóst. A kép Szigliget közelében  készült  2016. 09.25-én, vasárnap reggel hét órakor. A ködös tájban  a felhők és a köd összeérni látszanak, a szigligeti vár fala mintha egy felhőn állna. 

( Kattintás a képre a nagyításhoz!) 

szigliget-a-felhok-felett

Hogy ki az úr a “háznál”, most döntik el a szarvasok.

A szeptemberi szarvasbőgés nem csak a vadászok egyik legkedveltebb időszaka, de kiváló téma a természetfotósoknak is. A környék erdeiben megélénkült az élet az utóbbi napokban.

(A képek nagyításához kattintás a fotókra!)

szarvasboges

fotó: Pálinkás Gábor

Magyarországon először a dél-somogyi erdőkben, kicsit később a dél-zalai vidéken kezdődik el a bőgés- tudom meg Pálinkás Gábortól, aki a vadászpuskát már hosszú évekkel ezelőtt szögre akasztotta, hogy régi-új szenvedélyének, a természetfotózásnak hódolhasson nyugdíjas évei alatt. Megtudom, a szarvasok jellegzetes bőgő hangja a tehenek terelését szolgálja, egyfajta „ki az úr a háremben” jelzés. A termetes őshonos növényevő, fajtájának díszpéldánya ezzel jelzi kizárólagos szaporodási jogát.

szarvasboges-2

A hasonlóan jó hangú, erős hímre utaló kihívók azonban rendre megjelennek, hogy elvitassák ezt a jogot. A trónkövetelő felkeresi a hatalom aktuális birtokosát, sokáig mellette párhuzamosan ballagva mutogatja agancsát. Ha ily módon, tehát viszonylag békésen nem dől el, hogy ki az erősebb, akkor látványosan, agancsaikat összeakasztva  összecsapnak az állatok. A tehenek közben legelésznek, élik mindennapi életüket, ha kell figyelmeztetnek a külső veszélyekre. Így zajlott a szarvasbőgés szertartása a hétvégén a közeli Várvölgy erdőségeiben is.

szarvas2es-3eves-jatek

fotó: Ez csak játék! Kettő és három éves, még  nem ivarérett példány vetélkedése 

 

Nemhiába hívjuk ravasznak, a róka a kutyánál is okosabb

A róka bár eredetileg erdős területek lakója és éjszakai zsákmányszerző, mezőkön, mezőgazdasági területeken, ligetes részeken, de emberi településeken is gyakran előfordul nappal is. Szellemi képességei jobbak, mint a kutyáké-derült ki egy háziasítási kísérlet során.

(A fotók nagyításához kattintás a képekre! )

rókakoma

Fotó: Pálinkás Gábor

A képeinken látható példányt a szigligeti mezőn figyelte meg és kapta lencsevégre a fotós a napokban. A róka miután egy szénahenger tetején megszárítkozott és kipihente magát, útjára indult.

rókakoma 2

rókakoma 3

Fotó: Pálinkás Gábor

Egyes tudósok szerint, a róka még a kutyáknál is okosabb. Orosz tudósok értek el eredményeket az utóbbi évtizedekben (Dmitrij Beljajev kísérlet) háziasításuk során, amikor is az almokból kiválasztották a legszelídebb példányokat és azokat pároztatták.

beljajev

Fotó: A rókák kutyák módjára  csóválják a farkukat Beljajevnek

Számos így kitenyésztett generáció után olyan rókák jöttek világra, akik a kutyákhoz hasonlóan, háziasan viselkedtek, kifejezetten szerették az ember közelségét, a kutyák legtöbbjénél okosabbak, tanulékonyabbak és ügyesebbek is voltak. A szibériai farmon dolgozó kutatók egyébként eredetileg azt igyekeztek bizonyítani, hogy az ember aktív közreműködésével, hasonló szelekcióval vált szelíd, házias állattá a kutya. Ha az eredeti művet nem is olvasta mindenki, Fekete István Vukját a minden szempontból kiválóra sikerült rajzfilmről minden magyar ember ismeri. Az erdő lakóinak életéről rendkívül sokat tudó vadász-író számos meglátása, megfigyelése a rókával kapcsolatban, így – egész biztosan- tudományos bizonyítást is nyert.

 

Pillangók udvarlása

Augusztus 24-én, egy környékbeli erdei séta alkalmával figyeltünk fel erre a lepkepárra, amely nem különleges színeivel, alakjával, szépségével, hanem ritkán látható udvarlási szertartásával hívta fel magára a figyelmet. A 14. másodperctől kezdődik egy nagyjából 10 másodpercig tartó rítus, az egyik pillangó mintha többször egymásután “gyengéden megölelné” a másikat.  

Szerelmes őzek a fényben

őzek

A természet, a korán kelő természetfotóst néha nagyszerű látvánnyal, megörökítésre érdemes jelenséggel ajándékozza meg . A balatonedericsi-, szigligeti nádasokat, réteket, madarak, emlősök sokasága lakja. A napokban készült, rendkívül érdekes hatású képen, egy őzbak és egy suta szerelmi egymásra találásának pillanatait örökítette meg a fotós, miközben a harmatos rétet sárgásvöröses fénnyel világította meg a nap. A szép természeti jelenség alig egy-két percig állt fenn ebben a színben- tudtuk meg az alkotótól. Fotó: Pálinkás Gábor

Őzek a Kongón, köztük egy különleges példány

A Lesence-patak környéki nádas és  rétek világa számos állatfajnak nyújt életlehetőséget. A vízimadarak mellett, nem is olyan ritkán, emlősöket is megfigyelhet a térség állatvilágára kíváncsi szem. Legutóbb, két napja, néhány őzet sikerült lefotózni ott. Ez önmagában még nem olyan nagy ügy, ám ezúttal egy különleges példányt is sikerült lencsevégre kapni. Egyiküknek ( a képeken remélhetőleg  ez látható) ugyanis a agancstövéről egy plusz ág indul el, ez viszonylag ritka jelenség.  Ebből következően, biológiai szempontból selejtes, vadászati szempontból értékes trófeát hordoz az állat- tudtuk meg a hajdanán vadászember fotóstól.  Mi persze, nem vitatva a vadászat értelmét és jelentőségét -értékes trófea ide, vagy oda- a vadászokkal szemben, azért mindenképpen ezeknek az őzeknek szurkolunk!

fotók: Pálinkás Gábor