Fotók kategória bejegyzései

Tapolca és a környék képekben

Megújult járdák és esővíz-elvezető rendszer

A nagyobb volumenű, látványos beruházások mellett – strand, vásárcsarnok- több kisebb, de sok szempontból fontos  infrastrukturális beruházás valósult meg az elmúlt hetekben, hónapokban. Ezeket viszont pályázati források hiányában, takarékos megoldásokkal, önerőből oldotta meg a városüzemeltetés- tudtuk meg Kozma Henrik alpolgármestertől.

Megújult a földalatti esővíz elvezető rendszer  a Batsányi utca és a Déli Városkapu Park találkozásánál. Korábban szűk volt keresztmetszet, eldugult, nagyobb esőzéskor kiöntött a csatorna. /fotók: tl/

Évek óta elhúzódó probléma volt, hogy nagyobb esőzések idején a városból lezúduló víz, Tapolca mélyebben fekvő pontjain a csatornafedeleket is megemelve, kisebb-nagyobb területrészeket árasztott el.  A megnövekedett talajvíz pedig újabb problémákat okozott, hiszen házak alapjait, lábazatait, pincéit vizesítette el a környéken.  A problémák egyik lehetséges okát, a Batsányi utca alján tönkrement, eldugult esővíz-elvezető rendszer cseréjével, újbóli kiépítésével oldották meg a közelmúltban mintegy 2 és fél millió forintból.

Csatorna tisztítónyílás a patak és a Batsányi utca között félúton

A beruházás eredményeképpen a város magasabb részeiről ideérkező víz  akadálytalanabbul folyhat a patakba. Korábban a patakmeder hetven centiméteres mélyítésével és a déli elkerülő út alatti beszűkült áteresz tisztításával is erre az akut problémára reagáltak az illetékesek.

Kitisztított áteresz, mélyített patakmeder a déli elkerülőnél.

Kozma Henrik alpolgármester elmondta, járdák javítására, építésére is költöttek az elmúlt időszakban. Az Egry utcában például önerőből, a városüzemeltetés saját dolgozóinak munkájával megújult 100 méternyi járdaszakasz mindössze 800 ezer forintból.  Az alpolgármester szerint, korábban ennek az összegnek a sokszorosára kapott árajánlatot az önkormányzat.  Elkészült a Kazinczy tér 1 és 3-as ház közötti gyalogút is nemrégiben.

Megújult járda az Y-házak között /fotó: DZ/

Az előbbinél a múltban  túl közel és sűrűn ültetett japán akácokat egyéb facsemetékkel váltja ki ősszel az önkormányzat. Borítékolható ugyanis, hogy a fák gyökerei tönkreteszik a járdát- mondta el lapunknak Kozma Henrik. Egyelőre – a célra rendelkezésre álló anyagi források hiányában- nem valósultak meg a tervezett Dobó lakótelepi járda javítások, de a déli városrész egyes rossz állapotú útjai is javításra, felújításra szorulnának – tudtuk meg. /Töreky László/

Ha szeptember, akkor szarvasbőgés

A szarvasbőgés,  a gímszarvas  párzási időszaka,  az ősz első hónapjára jellemző.  A szeptember éppen ennek a jelenségnek köszönhetően a vadászok  kedvenc időszaka. Az erdőjáróknak, túrázóknak azonban a korábbi évekhez hasonlóan, korlátozásokkal kell számolniuk a hónap végéig.

Egy erős szarvasbika, aki Várvölgyön éppen világgá kürtöli vágyait és képességeit. Fotó: pg.

A nyirádi, sümegi, tapolcai, zalahalápi, lesenceistvándi, lesencetomaji és uzsai erdők vadászatra jogosult szervezete, a Budapesti Erdőgazdasági Zrt. például szeptember elsejétől, szeptember 30-ig, délután négy óra és reggel kilenc óra között tiltja törvény adta jogánál fogva a szabadidős erdőjárást. Nem véletlenül, hiszen ebben az időszakban fokozott vadászati tevékenység folyik, könnyen bajba kerülhet a szürkületi órák rossz látási viszonyai között túrázgató, gombászó ember.  – A sokféleképpen megszólaló jellegzetes bőgő hanggal vágyainak ad hangot a bika, amikor megérzi az erdő levegőjében a “folyató” tehén illatát. Különféle hangon megszólaló bőgései elsősorban a szarvastehén utáni vágyakozásról szólnak, de  a vetélytársak számára is rengeteg információt rejtenek- tudom meg a fotó készítőjétől Pálinkás Gábortól, aki  Várvölgy térségében készítette cikkünk illusztrációját. A fotós elmondta, hogy a szarvasbőgés a szarvasok párzását megelőző jelenség. Ilyenkor a bika bőg, mert bőgnie kell, ez a  a természet parancsa számára.  Közben a tehenek nem különösebben izgatják magukat, békésen legelésznek, figyelnek a veszélyre, élik mindennapi életüket. Kivéve persze az izgatott “folyatók”, a  szagokat kibocsátó tehenek, amelyeknek mindössze egy nap áll rendelkezésükre, hogy megtermékenyítse őket a legrátermettebb bika. /Töreky László/

Lesből lőtt fotók, érdekes jelenetek

Környékünk állatvilága számos érdekes jelenettel ajándékozta meg május végén és június első napjaiban a természetfotósokat. Ki látott már úszó őzsutát, vagy kócsagra vadászó rókát?

A természetfotózás leginkább a vadászathoz hasonlítható, de annak véres végkimenetele nélkül. A vadon élő emlősöket, madarakat leginkább lesből tudják a fotósok lencsevégre kapni, leggyakrabban kényelmetlen körülmények között, türelmesen viselt kora hajnali várakozásokkal, természetesen kellő szakértelemmel és felszereléssel felvértezve. Az elmúlt hetekben a Lesencék, Balatonederics és Szigliget között húzódó mocsaras, nádi világban megélénkült a madárélet. Pálinkás Gábor természetfotós szerint, ebben az időszakban a halak ívása kínált könnyen megszerezhető, bőséges táplálékot a gémeknek, kócsagoknak, bakcsóknak és egyéb vízi ragadozóknak a Lesence patak mentén is. Egyeseknek dupla falat is jutott egy nyelésre, például ennek a szép bakcsónak!

Tömegével tűntek fel a szigligeti nyárfás út közvetlen közelében is a kócsagok, azonban autóból kiszállva tovaröppentek,  minimális esélyt sem adva az amatőr fotósoknak.  Maradt tehát a hajnali kelés, az elrejtőzés és a türelmes várakozás, amely viszont szép fotós produktumokkal kecsegtetett május végén és június első napjaiban egyaránt.

A madarak óvatossága egyébként érthető, hiszen ahogy nekik a halra, úgy rájuk is fáj valakinek a foga.  /Töreky László/

Gyönyörű veteránok a Déli Városkapunál

Szombaton kora délután gördültek be Tapolcára az idén jubiláló Balaton Classic veteránautó verseny résztvevői. A pompás régi gépjárművek érkezését mindössze néhány érdeklődő figyelte a Déli Városkapu Park parkolójában.

Tizedik alkalommal rajtolt el Balatonalmádi főteréről az idén nevezett közel  120 veteránkorú automobil. A Tapolcán felállított digitális mérőponthoz fél egy után érkeztek az első fecskék.

A műszakilag és esztétikailag is kifogástalan állapotban tartott gépjárművek között száz évesnél idősebb példány is akadt, a legtöbb autót azonban a hatvanas-, hetvenes- és nyolcvanas évekből mentették át tulajdonosaik a jelennek, és kifogástalannak tűnő kinéztük alapján, talán a jövőnek is.

Ahogy az már megszokott, a Mercedesek jelentek meg a legnagyobb számban, ami nem véletlen, hiszen ezeket a maguk korában drága autókat nem csupán az esztétikum és a luxusszintű kényelem, hanem a tartósság elvei szerint tervezték és alkották meg a németek.

Egy-egy Mercedes, Rolls Royce,Peugeot, Alfa Romeo, BMW kurrensebb típusainak birtoklása, jó állapotba hozása és tartása nem kis pénz, ráadásul egyfajta életstílust, életérzést is képvisel.

A Balaton Classic „opcionális prológjára” mintegy 90 páros jelezte a részvételi szándékát, ők Siófoktól Balatonalmádiig autóztak péntek este. Szombaton, a főversenyen pedig Balatonalmádi adta a rajt és a befutó helyszínét is. Közben a népes mezőny bejárta a Balaton-felvidéket, Tapolcán kívül, többek között Veszprém, Magyarpolány, Zánka, Tihany és Balatonfüred érintésével. Tapolcán egyébként a Pelion szálloda várta ebédre a veteránautósokat.  /Töreky László/

 

Állatszemekben megcsillanó élet

Matyikó Tibor természetfestő alkotásaiból nyílt tárlat a VOKE Batsányi János Művelődési Központban kedden. 

Matyikó Tibor a természetábrázolást évtizedekig erdészként, erdőjáró emberként, mint szenvedélyes fotós gyakorolta, csak életének egy későbbi szakaszában fordult a grafika, a festészet felé, amelyet autodidakta módon sajátított el és csiszolt a tökélességig. Kiállított képei hazánkban élő ritkább és kevésbé ritka madarakat ábrázolnak, de emlősöket és kiváló tájfestményeket is találunk a képek között.

– Nekem a hitelesség nagyon fontos. 25 éven keresztül fotóztam, ma már a fotók közül ki tudom azt választani, amelyek alkalmasak arra, hogy segítségükkel festmény, grafika készüljön. Azonban a fotó, mint alap nem elégséges, az eredményhez alapos anatómiai, erdészeti,  állattani és ábrázolástechnikai ismeretekre is szükség van, hogy a képek élő állatot idézzenek, azok hiteles karakterével – mondta el lapunk kérdéseire válaszolva az alkotó.

– Sok van mi csodálatos, de a „természetnél” nincs semmi csodálatosabb!- kezdte kiállításnyitó beszédét  az ókori író,  Szophoklész szavait szándékosan átírva Árva Gábor. –  Matyikó Tibor nem egyszerűen látványt kínál. Alkotásaival együttműködő partnert keres, szellemi társat, aki nem csak nézi képeit, hanem be is fogadja a látottakat. 1957-ben született Balatonfőkajáron, amely csodás természeti világ.

Havasi Gábor VOKE igazgató, Árvai Gábor és  Matyikó Tibor a megnyitón /fotó:tl/

Már kisiskolás korától barátaival kinn csatangolt a természetben, figyeli a madarakat, a rovarokat, miközben valósággal falja Fekete István könyveit. 14 évesen már tisztában volt vele, hogy erdész lesz, ezért az Erdészeti Technikumban tanul tovább Sopronban. Hamarosan vásárol egy fényképezőgépet és ezzel elkezdődik egy nagy kaland az életében, amely a természet és az élőlények megörökítése.

Diasorozatokat készít, melyeket bemutat iskolákban, művelődési házakban. Erdészként, majd természetvédelmi őrként egész napját a természetben tölti. Később új kifejezési módot választ . Lecseréli a fényképezőgépet ecsetre, ceruzára. Témája a madarak világa, majd az emlősök, a tájábrázolás sem marad ki a repertoárjából. Közben tagja lett a Magyar Madártani Egyesületnek is. Nagyon sok városban és országban volt már kiállítása Matyikó Tibornak. Könyvekben is találkozunk illusztrációival, többek között Schmidt Egon,  Madarak Budapesten című könyvében, de számos folyóiratban is illusztrált már cikkeket –mutatta be az alkotót a közönségnek  Árvai Gábor, aki pedagógusként, túravezetőként, a Magyar Madártani és természetvédelmi Egyesület tagjaként került az elmúlt időszakban közelebbi kapcsolatba az alkotóval. /Töreky László/

MÁRIA-NAPOK A KATOLIKUS ISKOLÁBAN

Ebben a tanévben is Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódva tartotta meg a Mária-napokat a Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola március 20. és március 27. között.

A programsorozat hétfőn, Szent József ünnepe kapcsán az édesapák, nagypapák köszöntésével vette kezdetét. Versekkel, dalokkal, tánccal köszöntötték a megjelent hozzátartozókat a kisdiákok. A felsősök műsorában személyes vallomások, komoly novella és vidám jelenet is helyet kapott.
A keddi napon versenyek, vetélkedők zajlottak: a 2., 3.és 4. osztályos kisdiákok nyelvtan-és helyesírás versenyen mérték össze tudásukat. A felsősöknek angol nyelvi vetélkedőt szerveztek, amely során a versenyzők egyéni feladatlap kitöltésével bizonyították jártasságukat az angolszász országok kultúrájában és földrajzában. Az 5. és 6. osztályosok játékos, interaktív elméleti és gyakorlati csapatversenyen mérték össze tudásukat Magyarország folyó-és állóvizeiről. Öröm, hogy a tapolcai és környékbeli, járási iskolákon kívül Zala megyéből és Ajkáról is érkeztek lelkes versenyzők, azaz regionális szintű megmérettetésben volt részük a diákoknak.
Erre a hétre esett a Víz világnapja is. Ezen alkalomból diákjaink kék ruhát öltöttek és a víz kémiai képletét jelenítették meg az iskola udvarán állókép formájában.
A természettudományokat népszerűsítette két, felsősöknek szóló előadás.  Kedden “vegyész kobold egy napja” címmel láthattunk látványos kémiai kísérletek a veszprémi Pannon Egyetem tanárának és hallgatójának jóvoltából. Szerdán érdekes fizikai kísérleteket végeztek diákjaink a Batsányi János Gimnázium tanárnője, Baloghné Szabó Edit segítségével. Kiderült, hogy nem lehet egy ping-pong labdát kifújni a tölcsérből, a szívószálból pedig  remek duda készíthető.
A Szentírás jobb megismerését szolgálta az az egész délutánt kitöltő program, mely a “Bibliai barangolás” nevet viselte. A vetítéssel egybekötött interaktív előadás sok-sok érdekességgel szolgált az Ószövetség kapcsán, játékos versenyben, képrejtvényben és sok vidám pillanatban volt részük a tanulóknak (pl. 3 percben elmutogatták a felsősök a teljes  Ószövetséget).
Az egész heti programsorozatot pénteken a foci házibajnokság zárta.
Nagy élmény volt az osztályok közti rangadók után a tanár-diák mérkőzés.

Köszönet mindenkinek a szervezésért, az aktív részvételért!
Sötét Béláné

Túra a felszín alatt

A tapolcai barlangokról szólt a vasárnap és a hétfő, a piaci fejlesztéshez kapcsolt rendezvénysorozat részeként.

Vasárnap Szilaj Rezső, a Tapolcai Plecotus Barlangkutató csoport vezetője tartott előadást a Tamási Áron Művelődési Központban, míg hétfőn az érdeklődők izgalmas túrán vehettek részt a város alatt húzó Kincsesgödör-barlangban. A város felszíne alatt lévő különleges világról tartott előadás többek kedvét meghozta ahhoz, hogy a valóságban is megtekintse annak egyik kevéssé ismert, ám kutatott, és további lehetőségeket rejtő részét.

Közel húszan vállalkoztak arra, hogy leereszkedjenek a föld alá, természetesen a barlangászok által biztosított felügyelet és szakmai segítség birtokában, biztonságban. Miután a résztvevők létrán lemásztak a Kincsesgödör-barlang bejáratához, Szilaj Rezső rövid tájékoztatót tartott a látható, illetve a feltárt részekről, termekről. Mint elhangzott, az eredeti barlangot vélhetően a mélyből feltörő vizek oldották ki, mint a Tavasbarlangnál. Az állandó 17 Celsius fok körüli hőmérséklet arra utal, hogy alatta a Tapolcán ismeretes 18-20 fokos víz áramlik, ami fűti. Télen például az aknafedél felnyitásakor mindig gőz áramlik a szabadba. – Sajnos kijáratot nem találtunk belőle, de termeket sikerült feltárnunk – tette hozzá. Az említett termeket, s a hozzájuk vezető utakat (járatokat) a látogatókat kísérő két  barlangász Nemes Attila és Végh Attila mutatta be, számos fontos információ megosztása mellett. Ebben volt geológia, és a speciális közlekedéshez (helyenként kúszáshoz, mászáshoz) való lényeges tudnivaló.

Érdekesség, hogy a mélyebben fekvő terem alján van egy víznyelő, vagy legalábbis annak látszó képződmény, amelyet még nem tártak fel a szakemberek, így azt a túra résztvevői nem közelíthették meg. Viszont akik még tovább szeretettek volna mászni, megnézhették a bejárattól legtávolabb fekvő Szent István termet, némi kúszás ellenében.

Képgaléria ITT

KÖRNYEZET/ Kóbor macskákra vadászna a róka?

Lehet kedvelni, lehet nem kedvelni, de egy biztos, hogy a róka kiváló alkalmazkodó, szinte mindenhol előfordul, gyakran láthatjuk lakóhelyeink közelében is. A tapolcai Bolla Róberttől kaptunk egy esti, mobiltelefonnal készült fotót, amelyet az interneten is megosztott.

A képen látszik, hogy egy róka az Y- házak szomszédságában somfordál, nyilván a tél, a hideg új táplálékforrások kutatására kényszerítette. A fotó készítője szerint, a róka megjelenésének legfőbb oka, hogy sokan kóbor macskákat etetnek a környéken, az csalja oda a ravaszdit. A félelem egyrészről érthető, hiszen egy veszett róka akár veszélyes is lehet az emberre, másrészről, ha egészséges (ez a valószínűbb), akkor különösképpen óvatos állatról van szó, aki a legkevésbé vállalná a konfrontációt az emberrel, vagy akár a kutyájával.  A róka fél az embertől mint tűztől, elmenekül, ha meglátja. Ha mégsem, és közelít az emberhez, akkor viszont nagy a valószínűsége, hogy veszett. De mit tegyünk, ha netalán veszett rókát látunk a házunk kertjében, szomszédságában?  Igaz, hogy a beteg   állat elveszíti közismert „ravaszságát”, óvatosságát, megszelídül, ám váratlan hatásokra ez a „csendes veszettség” dühöngésbe csaphat át. Pusztán csak ezért is kerüljük el inkább a „szelíd” rókát. Egyébként ezek az állatok leginkább rejtekhelyükön elbújva pusztulnak el, de maga a veszettség sem gyakori már az évek óta tartó tudatos és szisztematikus immunizálásnak köszönhetően. Tapolcán az Y-ok közelében, illetve a Dobó lakótelepen is láttak mostanában egy-egy rókát, ami gyakori előfordulásuknak, létszámuknak és a téli ínségnek köszönhető.  Gyakorlatilag környékünkön a jelenség természetes, de nem tömeges. Ha mégis aggasztónak, veszélyesnek ítéljük a ravaszdi viselkedését, jelenlétét, jelezzük az önkormányzat felé, hogy megtehessék a szükséges intézkedéseket! /Töreky László/

/Környezet/ Örüljünk az imádkozó sáska jelenlétének!

Töreky LászlóA napokban sikerült lefotóznom ezt a rózsaágon függeszkedő, peterakásra készülő imádkozó sáskát. Eddig a rovarról kizárólag a pusztító sáskajárás és a nőstény példány kannibalizmusa jutott eszembe, pedig kifejezetten hasznos állatról van szó. 

saska-2

Utánaolvasva ugyanis meglepődve tapasztaltam, hogy a kertekben kifejezetten hasznos rovarnak számít az ájtatos manóként is emlegetett, kitűnő rejtőzködő színekkel megáldott rovar. Amint arról a Hobbikert Magazin a növényvédelemmel foglalkozó mellékletében a közelmúltban beszámolt, a sáska jelenlétének elősegítésével természetes biológiai növényvédelmet valósíthatunk meg kiskertünkben. A megfigyelések szerint ugyanis a sáska lárvája nagy mennyiségben fogyasztja a levéltetveket, valamint mohón falja fel a hernyólárvákat is.

saska-7

saska-3

saska-6

A kifejlett rovar ugyanakkor ragadozó életmódot folytat, káros és hasznos rovarokra egyaránt vadászik. Mégis megéri kertünkben megtartani az imádkozó sáskát. A biológusok szerint, éjjelente olyan lepkéket fogyaszt, amelyek petéiket növényeinkre rakják le, továbbá rendkívül hatékonyan írtja a poloskákat, legyeket, szúnyogokat és csótányokat is. Ősszel, azaz mostanában a nőstény sáska lerakja burokkal védett tojásait, amelyekből tavasszal kelnek ki a lárvák. Ezek aztán azonnal és nagy étvággyal vetik rá magukat a levéltetvekre. A tapasztalt biokertészek azt tanácsolják, hogy ne használjunk rovarölő szereket kertünkben, mert az képes kiirtani az imádkozó sáskák generációit. A leginkább ágakra lerakott tojásokra vigyázzunk, ne távolítsuk el őket metszéssel sem. Ha mégis levágjuk a petés ágat, azt ássuk el, hogy a hangyák ne találhassanak rá. Ha megjelenik egy imádkozó sáska a környezetünkben az jó jel, innentől csak türelmesnek kell lennünk és megvalósul a valódi vegyszermentes tetű-,  és hernyó irtás .

saska-1