Riport kategória bejegyzései

Átcsúsztunk a déli partra

Sikeres kezdeményezésnek bizonyult a Balaton-átcsúszás néven debütáló program szombaton. Több ezren, illetve egyes becslések szerint, akár hat-hétezren is átkelhettek a tavon Badacsony és Fonyód között.

csúszás 56

Bizonyára a vastagra hízott balatoni jégpáncél és a tó szezonon kívüli népszerűsítése adta a feladatot, az ötletet és lehetőséget Kardos Gábor főszervezőnek, hogy meghirdesse a Balaton-átcsúszás névre keresztelt rendezvényt. A 11 órai kezdésre szinte bedugult Badacsony, a kikötő melletti parkolók megteltek, az autósok a település mellékutcáiban kerestek parkolási lehetőséget, néha több, néha kevesebb sikerrel. A parton is tömegek gyülekeztek, szervezésnek kevés nyoma volt, mindenki érzése szerint vágott neki a nagyjából öt kilométernyi jeges gyaloglásnak, vagy korcsolyázásnak. A Balaton felülete a partról hamarosan úgy nézett ki, mintha valamiféle népvándorlás zajlana rajta.

csúszás 5

A program gazdái az ígéretek szerint biztosították a rendezvényt, ennek ellenére kevés szervezőt, vízi mentőt lehetett látni, konkrétan minden átkelésre vállalkozó ment a többiek után. Néhány baleset is történt, hiszen ahol korcsolyáznak, ott gyakran el is esnek, szerencsére kirívó esetről nem hallottunk. Egyébként szinte ugyanannyi idő alatt, (mintegy másfél óra alatt) ért át Fonyódra az, aki csak bakancsban bandukolt, mint az, aki korcsolyázott. Ennek egyszerű oka volt. A korcsolyázóknak időnként véget ért a pálya, korcsolyázásra alkalmatlan jégtorlódásos szakaszoknál le kellett venni sporteszközüket és ez jelentős időveszteséggel járt számukra.

csúszás 22

Mindenesetre Fonyódon mindenkit finom vörös forralt borral vártak a szervezők. Sokan voltak, akikért autóval jöttek, de talán többen, akik visszafelé is megtették a távolságot. A hideg ellenére az időjárás kedvező volt, így a résztvevőknek aligha okozott gondot az oda vissza 10-11 kilométernyi csúszkálás.

csúszás 44

csúszás 2

A fonyódi önkormányzat ugyan rendkívül baleset-, illetve életveszélyesnek nyilvánította előzetesen a rendezvényt, ennek azonban kevés alapját érzékeltük a helyszínen. Vízből mentésről szerencsére nem hallottunk, kisebb sérülésekkel járó, elcsúszásos balesetek elenyésző számban voltak. /Töreky László/

csúszás 17

Utakat hoznak rendbe a Szent György-hegyen

Töreky László– A Szent György-hegy hegymagasi részén nemrégen elkészültek a kavicsos, zúzalékos utak javítási munkálatai.  Raposkán a közeljövőben újul meg néhány tönkrement aszfaltos útszakasz vis maior keretből.

raposka-2

 A Hegymagashoz tartozó utak javítása az elmúlt hónapban fejeződött be. A község tíz százalékos saját erővel, mintegy nyolc millió forintot költhetett hegyi útjai helyrehozatalára- tudtuk meg Tóth János Zoltán polgármestertől. A raposkai önkormányzat ez év tavaszán pályázott a közelmúlt rendkívüli esőzései miatt rossz állapotba került, leginkább bitumenes hegyi útjainak javítására.

raposka-4

Az illetékes minisztérium néhány hete mintegy hétmillió hatszáztíz ezer forint vissza nem térítendő támogatásban részesítette a települést a szükséges tíz százalék önrész mellé. Jelenleg az árajánlatok bekérése zajlik, a konkrét építési munkák csak a legjobb ajánlat kiválasztása után történhetnek meg, az időjárás és egyéb külső körülmények függvényében, de legkésőbb 2017 tavaszán. A bitumenezési, szegélyezési munkák érintik majd a 062-es hrsz.  út száz méteres Kissűrű-dombi szakaszát, a kőbánya felé vezető 064-es hrsz. út száz méteres szakaszát, a trafóháztól induló 413-as hrsz.  út 120 folyóméterét, és a Szent Antal kápolna előtt haladó 267-es hrsz. út 270 folyóméterét, ez utóbbiakat nem teljes szélességben, hanem két nyomvonalasan készítik el. A szomszédos Hegymagason gyakorlatilag az esőzések okozta pusztítás a zúzalékos utakat érintette, a pénzeket is kizárólag az eredeti állapotok visszaállítására fordíthatták. Tóth János Zoltán polgármester szerint, a hegy vízelvezető rendszerének helyreállítására és aszfaltozásra lenne szükség ahhoz, hogy hasonló problémák ne merüljenek fel a jövőben, így csak a halvány remény marad, hogy nem történik hasonló kár. A raposkai és hegymagasi önkormányzat egyaránt fontosnak tarja, hogy a helyi szőlő és pincetulajdonosok ne pusztán tulajdonosként, hanem valódi gazdagént műveljék területeiket, gondoskodva többek között a területükön lévő vízelvezetők tisztításáról. A gazdák a telepítések és a művelési mód átgondolásával is javíthatnak a helyzeten- tanácsolja Bolla Albert.

raposka-3

Javaslata szerint, például a szőlőkben a gyomirtózás helyett a sorok közti kaszálás lenne ideálisabb a víz okozta talajeróziós károk megfékezésére. Illúziókban azonban nem ringatják magukat a települések vezetői. Tudják, falvaik önkormányzatainak szerény anyagi-, és humán lehetőségeivel önmagában nem tudják az egyre nagyobb valószínűséggel bekövetkező, rövid idő alatt, nagy mennyiségben lehullott csapadékvíz okozta problémákat megnyugtatóan kezelni.  A megoldás a teljes hegyet érintő koncepció kidolgozása és megvalósítása jelentené, ami viszont rengeteg pénzbe kerül, tehát  legkevésbé rajtuk múlik.

A tapolcai Hotel Gabriella malomkerekének rövid története

Hangodi László – A fennmaradt középkori írásos emlékek már a XIII. század első felében említik a tapolcai malmokat.

malomkerek

A XIV. század folyamán mezővárosi rangot szerzett település malmai a mindenkori földesúr tulajdonát képezték. 1554-ig a városlődi karthauzi szerzetesrendi kolostor egymást követő rendházfőnökei gyakorolták e jogot. 1554-től kezdve pedig a veszprémi püspökök voltak a város urai. A malmok minden időkben komoly jövedelemforrást jelentő létesítmények voltak. A földesúr árenda, azaz bérleti díj fejében adta ki üzemeltetésre a jelentkező molnármestereknek. Ez az idő- szak bár a török-magyar végvári harcok kora, a malomipar mégis működött a mindennapos katonai küzdelmek árnyékában. Érdekes kortörténeti adalék, hogy a hegyesdi várat 1561 tavaszán rajtaütéssel elfoglaló törökök az egyik tapolcai malomból erődítményt akartak kiépíteni, amiből aztán mégsem lett semmi. Egy 1588-ban keletkezett összeírás tanúsága szerint a város belterületén összesen három malom üzemelt a Malomtó és annak lefolyása vizén. Ezek közül az egyik, három vízikerékkel működő malom volt. A felsorolásban szereplő „Kettős malom” néven jegyzett építmény feltehetően azonos a mai Hotel Gabriella elődjével. A malmokról 1601-ben és 1604- ben is készült feljegyzés, eszerint valamennyi folyamatosan használatban volt. Habsburg II. József uralkodása idején vette kezdetét Magyarország területének első katonai térképészeti felmérése. A kartográfiai munkálatokat végző császári-királyi hadmérnökök és segítőik 1784 folyamán mérték fel Tapolca és környékének terepviszonyait, majd elkészült annak térképészeti változata. Városunk alaprajzán megjelenik a mai Hotel Gabriella helyén már álló vízimalom, amely úgynevezett alulcsapott vízikerékkel működött. Ez a malomkerék legkorábbi ismert ábrázolása. Hosszabb szünetet követően a meginduló tapolcai postai képeslapkiadásnak köszönhetően maradt fenn további képi emléke. Az 1890-es években forgalomba hozott − még nem fényképalapú, hanem grafikai elemeket felhasználó − üdvözlőlapokon bukkan fel újabb képe. Az üzem hivatalos megnevezése ekkoriban az „Első Tapolczai Mű- malom” volt, de a köznyelvben csak Pruska-féle, majd Gubicsek-féle malomként emlegették a bérlő molnármesterek neve nyomán. Ez az elnevezési gyakorlat már korábban, illetve később is így működött. Időközben az elhasználódott malomkereket az 1910-es évek elején a technikai újítás jegyében leszerelték és helyére turbina épült. Ettől kezdve évtizedeken át ezzel a technológiával üzemeltették a malom őrlő- rendszerét. A malom püspöki tulajdonjoga a második világháború befejezését követő államosítások idején szűnt meg. Az épület kezelését az 1950-es években a Veszprém Megyei Malomipari Vállalat vette át és a turbinát ekkor cserélték le villanymotorra. Ennek ellenére a malom üzemeltetését rövidesen megszüntették és gabonaraktárat létesítettek benne. Az 1960-as évek első felében fogalmazódott meg az a terv, hogy a volt vízimalmot szállodává alakítsák. Az átalakítási munkálatok megkezdődtek és 1966. július 2-án Gabriella Turistaszálló néven sor került az ünnepélyes átadására. A szállóban 16 szobában 87 ágy várta a Tapolcára érkező hazai és külföldi vendégeket. Működtetője a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal, később jogutódja a Balatontourist lett. Az átalakítási tervekben szerepelt az is, hogy az épület múltjára utaló és látványelemként is funkcionáló attrakció gyanánt, készüljön egy az eredetit formázó rekonstruált alulcsapott vízikerék. A kivitelezési munkálatokat a tapolcai Peszlen Károly templom- és malom- ács mester valamint munkatársai végezték. Elkészült művük Tapolca évtizedeken keresztüli emblematikus városképi elemévé avatta a nagyméretű malomkereket, amely egyben emlékeztetett Tapolca várostörténetének hét évszázadot felölelő malomipari múltjára is. A folyamatos karbantartás és szükség szerinti alkatrészpótlások ellenére időszerűvé vált egy újabb, hasonló ácsremek megalkotása, amely most sokunk örömére el is készült.

Hangodi László történész-főmuzeológus

Nem feledik Reindl atyát

Posztumusz díszpolgári címet adományozott a tapolcai származású Reindl Rafael esperes plébánosnak a Somogy megyei Törökkoppány község önkormányzata a közelmúltban. A címet a II. világháború utáni hűséges papi szolgálatáért, bátor kiállásáért, hívei kitartó lelki gondozásáért és a faluközösségért végzett nevelő munkájáért adta át a település vezetése egyik hozzátartozójának. A hírt Reindl Erzsébet, nyugdíjas tanító, tapolcai helytörténet-kutató közölte lapunkkal, aki a közeli rokonságban állt a kitüntetettel. Reindl Rafael ugyanis nagybátyja volt.

reindlrafael

Törökkoppányban szentmisén emlékeztek meg Reindl Rafael atyáról, a posztumusz díszpolgári cím átadásakor  (Fotó: Reindl E.)

Mint megtudtuk, Reindl Rafael 1908. október 18-án született a Zala vármegyei Tapolcán. Hatan voltak testvérek. Édesapjuk, Reindl Dezső szabómester az első világháborúban szolgált, ahonnan betegen jött haza, s hamarosan meg is halt, így a gyerekek hadiárváknak minősültek. Rafael számára ezt azt is jelentette, hogy papnak, vagy katonatisztnek tanulhatott. Jámbor, békés emberként a papi hivatást választotta. A második világháborúban, iszonyú megpróbáltatásokat élt át tábori lelkészként, ám mindvégig hű maradt hitéhez, hazájához. Mindezt számos kitüntetése is igazolja. Az oroszok előretörése Marcaliban érte, ahol tanított, bátorított és vigasztalt, s ha szükség úgy hozta hősiesen hajtotta végre küldetését. Adott esetben még a tüzérségi tűz sem akadályozta meg abban, hogy akár egymaga vonszoljon halott magyar, német, vagy éppen szovjet katonát a temetőbe. Cselekedetei elismeréseként Mindszenty József veszprémi püspök a vörös öv viselésére jogosította fel, ami az egyházi személy esetében a legmagasabb kitüntetés, az áldozatvállalás jelképe. A háború után kezdte meg papi munkáját a Somogy megyei Törökkoppányban, ahol hivatása gyakorlásával, a közösségi lét formálásával, alakításával, illetve helytörténeti kutatásaival örökre beírta magát a falu történelmébe. A rendszer üldözöttjeként azonban számos megpróbáltatás, megaláztatás várt rá. A tábori lelkész főhadnagyot 1949-ben vették fel az új, “demokratikus” hadseregbe, majd később felsőbb parancsra, mint a “rendszer ellenségét” tartalékos honvéddá fokozták le.
1967-ben az idősödő plébánost Zalahalápra helyezték át, ahol hat évvel később bekövetkezett haláláig járta tovább következetesen az az utat, amelyet egykor megkezdett. A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum 2011-es évkönyvében egy teljes fejezet részletezi életútját, Törökkoppányban pedig a posztumusz díszpolgári címmel írták be nevét aranybetűkkel a település történetébe.

Csernus doki sokkterápiája a TÁMK-ban

Az érzelmi intelligencia ABC-jét, a maximális felelősségvállalást, az őszinteséggel járó pozitív és negatív érzések vállalását kínálta a közönségnek a felnőtt lét minőségi megéléséhez, a boldogabb élethez vezető úton Csernus Imre pszichiáter a TÁMK-ban tartott közel két órás előadásán hétfőn este.

A megtelt nézőtér széksoraiban néhány kivétellel szinte csak nők ültek, az előadás ugyanakkor mindkét nemhez szólt. A közismert pszichiáter, előadó, író, médiaszereplő, filmbejátszásokkal is szemléltette mondanivalóját. De a valódi konfliktus sem maradt el, egy férfi néző Csernus trágárságára, konkrétan anyázására akadt ki,  egy másik, megunva a provokatív stílust, levonult a színpadról.

(Kattintás a fotókra a nagyításhoz!)

csernus-6

A szókimondásáról, kérlelhetetlen stílusáról, szinte sokkterápiának felérő előadásairól ismert Csernus ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. A nézők között sétálgatva gyakran élt a megdöbbentés eszközeivel, provokálta a közönség kevés jelenlévő férfitagját, kezükbe mikrofont adva, adott pillanatban nehezen megválaszolható kérdésekkel bombázta őket. A népszerű pszichiáter alapfelvetése szerint, aki az érzelmi intelligencia nyelvét, szavait érti és ismeri, az konfliktusait békében tudja rendezni, meg tudja érteni a másikat, el tudja fogadni őt. Csak így alakulhat ki a házastársak, élettársak között a tolerancia, a kölcsönösség, de akár a kemény odavágás képessége is, ez utóbbi verbális tettet csak megfelelően időzítve ajánlotta Csernus.

csernus-3

Azonban előtte „meginterjúvolt” néhány embert, -mint mondta- kíváncsi rá, hogy ki miért jött el? – Amerre megyek érzem, hogy az adrenalin fokozódik, egyesek vörösödnek, elnéznek oldalra, mintha ott sem lennének, pedig a mikrofon átvétele jelenti, hogy én vagyok a sorsom kovácsa. Becsülöm magam annyira, hogy fogom azt a mikrofont és beledumálok- tette hozzá, szemernyi esélyt sem adva annak, aki netalán mégsem kívánt volna aktív szerepet vállalni a „Csernus show-ban”. A “doki” szerint egyébként észre kell venni a másik érzéseit, rezgéseit, de ezt csak akkor tudja megvalósítani az ember, ha tudja, érti és alkalmazza az érzelmi intelligenciát. Az előadás ennek a nehezen megfogható, inkább csak megélhető, átélhető pszichológiai fogalomnak a sztorikkal, filmbejátszásokkal, nézőtéri interjúkkal, sok humorral és odamondásokkal, kemény, sokszor a mindennapi életből is közismert trágársággal, szókimondással kiegészített magyarázata volt. Talán ez utóbbira akadt ki egy férfi a TÁMK erkélyének széksoraiból. Szemernyit sem meglepő módon azonban a szóváltás győztese végül Csernus lett, aki a kifogásolt anyázást megvédte, megmagyarázta és közben érzékelhetően a közönséget is maga mellé állította a “vitában”.

csernus-2

Már az egész ország ismeri őket – Happy Dixieland

Egy vidám, nevében is boldog helyi-környékbeli dixie formáció, amely mára országos hírnevet szerzett. A Happy Dixieland Band immár a legjelentősebb fesztiválokon is megmutathatta magát. 2016-tól Hévíz városának hivatalos kulturális nagykövete.

dixielandA képen balról: Lakossy Tamás (trombita), Babos Lajos (klarinét – zenekarvezető), Tóth Péter (dob), Varga Endre (szaxofon, fuvola), Szerdahelyi Károly (bendzsó, ének), , Piller Balázs (zongora), Schmidt János
(nagybőgő, ének)

A zenekar vezetőjével Babos Lajossal és Tóth Péter dobossal a napokban beszélgettünk annak apropóján, hogy a következő hétvégén rendezendő tapolcai pisztrángfesztiválon ismét “hazai pályán” mutatják meg magukat. A zenekar megalakulása óta eltelt öt esztendő, amelyben a csapat ugyan hosszú, és fáradságos utat járt be, de kitartó munkájukat siker koronázta. Talán nem túlzás azt mondani, befutottak. Az elmúlt hétvégén a népszerű, többszörös Artisjus-díjas és EMeRTon-díjas színésznővel, énekesnővel, Malek Andreával léptek fel Pápán, ahol a közönség egy igazán remek hangulatú koncerttel gazdagodott.

131134

– Eredményes nyáron vagyunk túl, a zenekar folyamatosan fejlődik, reperotárunk szépen bővül – mondta Babos Lajos érdeklődésünk  nyomán. Egyre több fesztiválra kapunk meghívást, és most már nem csak itt a környékről, hanem távolabbról is keresnek minket. Nagy dolog ez, hiszen tradicionális rendezvényekről van szó, ahova ismert, jó zenekarokat hívnak. Játszottunk több más mellett a nyáron Hajdúszoboszlón a 20. Jubileumi Hajdúszoboszlói Dixieland Napokon, illetve Kecskeméten a “Jazzfőváros” rendezvénysorozaton is, ahol 4 nap alatt, 5 színpadon, 14 ország 140 zenésze mutatkozott be.  Mindkét helyszínen közönség-kedvencként muzsikálhattunk. Hajdúszoboszlón azt mondták, jegyezzük meg az útvonalat, mert visszavárnak minket – tette hozzá a zenekar vezetője.

131103

A rendkívül színes és zeneileg változatos – legalább hat órányi, de folyamatosan bővülő – műsorpalettán a népszerű dixieland mellett, charleston és boogie-woogie dallamok is szerepelnek. Helyet kap még a nosztalgia is magyar és idegen nyelvű örökzöld dallamokkal, régi filmslágerekkel, instrumentálisan úgy, mint vokálisan. A zenekar a színpadra varázsolja a swing-korszak Amerikáját, és ezzel együtt Louis Armstrong szellemét is. Tóth Péter ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy vannak olyan számok, amelyeket egész egyszerűen elvár a közönség, azaz nem hagyható el. Ugyanakkor az újra is van igény, ezért a repertoár bővítése is szükségszerű. Néha komolyan el kell gondolkodni azon, hogy egy adott koncerten mi kerüljön bele az időben korlátos műsorba.

131118
A zenekar egyébként klubokban, koncerttermekben, fesztiválokon, kül- és beltéri rendezvényeken egyaránt vállal fellépést. Sőt, van lehetőség “zene-tánc – showműsor” kombinációra is, amikor a zenekarhoz gyönyörű Charleston-táncos hölgyek is csatlakoznak. Igény esetén sztárvendég is fellép velük, mint például legutóbb Malek Andrea, illetve kifejezetten gyermekek számára is biztosítanak Kölyök Dixie programot.

131120

A Happy Dixieland megalakulása 2011 tavaszára datálódik, amikor Hévízen egy koncertfelkérést tolmácsoltak a zenészek felé, egy, a 20-30-as évek hangulatát idéző produkció kapcsán. A zenekar tagjai már korábban is játszottak együtt egyéb csapatokban, így az újabb repertoár összeállítása közös kihívás volt. A zenekar azóta számos fergeteges koncertet adott, rendezvényeken, fesztiválokon, megnyitókon, önálló esteken, hazai és külföldi közönség előtt egyaránt.

131131

A kitűnő zenei minőség mellett védjegyük is lett a hiteles, korhű arculat, amely a 20-as évek világát idézi. Mind a látvány, mind a profi zenészek nagyszerű játéka, valamint az ismert, fülbemászó dallamok felhőtlen szórakozást, kikapcsolódást biztosítanak minden korosztálynak.

131122

Most egy lemezen dolgoznak, amelyet várhatóan áprilisban hallgathat meg a zenekedvelő közönség. A boldog békeidők hangulatát idéző zenei album munkálataiban a csapat nagy örömére Malek Andrea is részt vesz.

131101

Nógrádi György imád vezetni és fütyül azokra akik vitatják őszinteségét

Nógrádi György biztonságpolitikai szakértővel a nagy érdeklődést kiváltó pénteki, tapolcai előadását megelőzően interjút készítettünk. A beszélgetés helyszíne a Hotel Pelion aulája volt, ahol a sokak által csak „tanár úrként” emlegetett Nógrádi rögtön azzal kezdte, hogy el van ragadtatva Tapolcától. “Imádta” a csónakázást a tavasbarlangban, „álomszépnek” találta a várost, a tópartot.  Szerinte Tapolca jó hely és nagy lehetőségek előtt áll. Önmagáról pedig többek között azt mondta, hogy  hálás a sorsnak, hogy azt csinálhatja amit igazán szeret. A politikai, szakmai véleménye pedig az, hogy a jelenlegi vezető elit hamarosan lecserélődik Európában. Kritikusainak támadásai pedig leperegnek róla.

(Kattintás a képre a nagyításhoz!)

nogradi-interju

Nógrádi György Tapolca, illetve a  Hunguest Hotel Pelion szálloda vendége volt pénteken

Akár kötelező udvarias gesztusként is felfoghattuk volna Nógrádi, Tapolcát dícsérő szavait, ám egész lényéből az áradt, hogy igenis jól érezte magát az interjút megelőző néhány órában. Dobó Zoltán polgármester és Rédli Károly a Tapolca Kft ügyvezetője ugyanis megmutatta neki a várost. Az ott szerzett élmények, na és az elmúlt hetek számos előadása azonban nem múlt el nyomtalanul, az előre egyeztetett délután két órai találkozó helyett, másfél-két óra délutáni szunyókálás után tudtuk csak beszélgetésre invitálni. – Az időpont legyen „öt óra 00” !- ő kérte így-kimondatlanul is hangsúlyozva, hogy legyünk ezúttal pontosak, a maga részéről mindenképpen ott lesz. Ott is volt, láthatóan nagy kedvvel válaszolt a kérdéseinkre.

– Magabiztos, mindenféle dilemmák nélküli, ugyanakkor egészen  egyedi stílus jellemzi TV-s és egyéb előadói szerepléseit. A magyarok többsége kedveli ezt a stílust. Ön nehéz és vitatott kérdéseket feszeget, így jogos a lehet a kérdés, hogy honnan ez a magabiztosság?

– Egyszerű. Én mindenkor, ahogy a mai napon is másfél órás tanulással kezdem a napot. Nincs olyan nap, hogy összességében két-három órát ne tanuljak. Így relatíve egyszerű. Mindig csodáltam azokat, akik kiülnek egy TV vitába, -ő az egyik, én a másik- és megkérdezik az illetőt egy országról, persze annyit mond csak, hogy szép, meg nagy, de ez nem válasz. Én bárhova megyek, bárhol dolgozom, vagy pihenek, ott is órákig készülök. A magabiztosság mögött, higgye el, több mint negyven év tanulása van. Ami mindig nálam van, azok az aktuális könyvek amit szeretnék elolvasni, számos újság, internet és minden más ami ehhez kell. Bárki utánam csinálhatja, hogy elindul hat óra húszra a rádióba, előtte pedig másfél órával átnézi, hogy mi történt a világban. Miért nem csinálják ezt a többiek? Pont.

– Mi van e tudásszomj mögött? Mi motiválja Nógrádi Györgyöt, a hivatás kihívásai, vagy létezik valamiféle küldetéstudat is a háttérben?

– Higgye el semmi ilyesmi. Gyerekkorom óta egyszerűen imádom a külpolitikát, a biztonságpolitikát. Soha nem éreztem, hogy ez munka, mindig csak szórakozásnak fogtam fel. Imádtam a jó emlékiratokat, részt vettem mindenféle külpolitikai vitaprogramban, később a legjobb német egyetemeken taníthattam, találkozhattam a kor legjobb  biztonságpolitikai tanácsadóival, a német kormány, a hadsereg meghatározó tábornokaival értekezhettem. Ilyen beszélgetéseken többet lehet tanulni, mint 50 könyvből. Pedig a könyvek is fontosak, az utóbbi időben is volt szerencsém elolvasni néhány csodálatos művet, például Erdogánról, Kohlról.

– Miként látja  Európa jövőjét, a bevándorlás, a migráció kérdését, milyen irányba tartunk?

– Ma a magyar álláspont az, hogy a migránsokat meg kell állítani. Európa lakosságának túlnyomó többsége is ezt akarja. A politika egy része viszont nem. Norvégiában azt mondták, hogy ők soha nem bírálták a magyar kormányt a kerítés miatt, sőt építettek egyet az orosz határra. A svédek, a luxemburgiak ugyanakkor bíráltak, bírálnak bennünket. A politika és a lakosság akarata ma alaposan eltér Európában. Azonban hamarosan lecserélődik a jelenlegi politikai elit. Ez tény, akkor is ha három hónap, vagy három év alatt zajlik le. Junker és társai felett eljárt az idő, személyileg, koncepcionálisan és morálisan is. Idén Németország, jövőre Franciaország választ, a britek a kilépéssel pedig úgy játszanak ahogy akarnak. Az új európai trojka, a franciák, a németek, az olaszok, – ez utóbbiak olyan gyengék, hogy a saját ügyeket sem tudják elrendezni- , alkalmatlanok a vezetésre.

– Engedjen meg egy kellemetlenkedőnek tűnő felvetést! Egy Tapolcán a közelmúltban járt ismert baloldali politikus Nógrádi Györgyöt nemes egyszerűséggel a Fidesz, a kormány fizetett uszítójának nevezte. Miként reagál erre?

– Válaszom a következő:  egy; az előadásaim kilencven százaléka ingyenes. Kettő; én nem a Fidesz alatt, hanem a nyolcvanas évektől szerepelek a rádióban, televízióban. Három; az elmúlt harminc évben, amióta nyilvános TV szerepléseket vállalok, kétszer kaptam pénzt érte, egyszer az ikertornyok ledőlésénél és még egyszer az afgán háború kitörésénél, akkor is pár tízezer forintot. Engem évtizedek óta kérdeznek és ennek én nagyon örülök. Egyébként az említett politikus azt mond amit akar, engem abszolút nem érdekel.

– És egy kellemesebb kérdés befejezésül. Mi pihenteti Önt, van-e valamiféle hobbija, amit szívesen űz szabad napjain?

– Rengeteg “hobbim” van. Imádok utazni, szégyenlem bevallani, de a több órás autóvezetés is pihentet, imádok aludni, bárhol, bármikor.  Ha leteszem a fejem, már alszom is. Szinte mindenütt a világon alszom egy-másfél órát délután, kipihenem magam és isteni a világ. Bárhol vagyok általában ízlenek az ételek, tetszik a táj, a szállodák világa. Az én generációm szegényen nőtt fel. Bárhol vagyok, hálát adok a sorsnak, hogy azt csinálhatom amit jelenleg is csinálok.

 

Sok van, mi csodálatos… (sporttörténeti vázlat Jánosi Károlyékról)

Németh István Péter – Tapolcán mára beépítették a TIAC-pályát, de a szálloda helyén volt hajdani salakos küzdőteret álmaimban még benépesítik a játékosok. Játszott ott többek között a Videoton és a Pécsi Dózsa, utóbbi kapujában Rapp Imrével. A pécsi portás megérhette, hogy fiával egy csapatban tétmérkőzésen szerepelhetett, ha csak egyszer is. Eszméletlen, hogy miképpen, de  megjegyzi az ember a szögletzászlótól a meszelőhengerig a dolgokat, közben mellékesen, hogy éppen hány éves volt, mit csinált, mire vágyott akkor a kilencven perc előtt és után, s mit hagyott hátra a belépőjegy vásárlással? Ez mind-minde olyan téma, amit kis szorgalommal vagy rakkolással (hogy stílszerűek legyünk) mindig érdemes volna megfogalmaznunk, tisztázatokon tisztázni. Így jutottam a magyar NB/I-es bajnokcsapatok krónikájának egyik oldaláról a másikra. 14 klub. Ennyi egy szonett sorainak a száma, s éppen ennyi mérkőzés eredményét lehet eltalálni egy TOTÓ-szelvényen is. Egyszóval a játékok közül a labdarúgás éppolyan esszencia már számomra (a legkomolyabb filozófiai értelemben is), akár italok között a bor, vagy emberi érzések közül a szerelem. A költészettel, a hosszú hajú lányokkal és a focival sohasem éreztem csonkának a létezést, amelynek legköltőibb summázatát nem szépírótól, hanem Buzánszky Jenőtől hallottam: AMERRE MEGYEK, A LABDARÚGÁS GURUL VELEM. (A labdarúgóink küzül Izsó László, a BTC kapusa írt verseket, Jenei Rudolf a Kispest AC-ból pedig szépen szavalt.)

Jánosi Károlyék PápánJánosi Károlyék Pápán

Születésem napja is már úgy érdekel, hogy visszakeresem a helyi napilapokból, hogyan festett az 1960-as MÁV TIAC összeállítása? (1960. március 13-án a Tapolcai Honvéd a Diszellel, a TIAC II. pedig idegenben Ábrahámhegy csapatával szemben vágott neki az idénynek. Igen. Elég az hozzá, többen is otthon vagyunk valahol a futballvilágban tehát. Ahogyan Ábel is rájött Amerikában.

Az MTK mellett az FTC is játszott Tapolcán. Vajon tudták-e a zöld-fehér fiúk 2005-ben itt, a valahai NB/II-es Bauxitbányász SE Keszthelyi úti sporttelepén, hogy a tapolcai kis csapat számára írta Sallay Misi prímás azt az indulót, amely végül az övöké lett:

Tempo TIAC! Tempo TIAC!

Hajrá fiúk, mert fő a győzelem.

Száz kisleány egy gólra vár, s

Száz csókot ád majd a bajnoki meccs után.

Tempo TIAC! Tempo TIAC!

Süvít a labda, hálóba balra

Aja, aja, csim, bum, gól.

(Idézte tapolcai albumában Némethné Horváth Erzsébet az először kék-fehér himnuszt.)

 

Tapolcán – már a Sümegi úti sporttelepen – édesapámmal végignézhettem a Bauxitbányász-Budapesti Honvéd MNK-mérkőzést. A bemelegítés után Nagy Antiék fölvették a piros-fekete-fehér hosszanti csíkos mezeiket. Győztek. Nem volt meglepetés. Édesapám az életreszóló élményt szurkolói elkötelezettségével hálálta meg Puskáséknak, akik edzésére is kiváncsi volt, s elszökve egyetemi tanóráiról kivillamosozott Kispestre. Sohsem zrikáltam, ha éppen a Fradi győzött a rangadón. Ő még szót váltott Öcsivel és Kocsis Sándorral. Kockáról azt mondta felesége: „Sanyinak egyetlen kifejezési eszköze volt az igaza bizonyítására: a játéka.” Mint ahogy Liszt Ferencnek: a zenéje. Mint ahogy a suszternak: a cipő-remeke. Vagy mondhattam volna – nyilván – azt is; mint ahogy a költőnek: a verse. Mert még kimondottan költői hitvallásuk is volt nékik. Álljon itt Czibor Zoltán ars poeticája: „Nem azért volt nagy dolog a foci, mert a pártvezetők, meg a miniszterek is kijöttek megnézni minket, mi nem ezért éreztük nagy dolognak. Ahogy a színész a színpadra megy, ahogy a bohóc a cirkusz porondjára lép és bohóckodni kezd – úgy adtunk mi örömet az embereknek, talán még nagyobbat is, mert a színész a színpadon csak képzeletbeli ellenséget győzött le, mi pedig valós, húsból, vérből való ellenfelet. És azért volt nagyon fontos a foci, mert az emberek akkor rá voltak szorulva az örömre, ha örültek, közben nem féltek. És ezért az örömért ki sem kellett mozdulni a házból, ahol esetleg még jobban féltek, ehhez elég volt leülni a rádió mellé és mi tízmillió ember szobájába vittük az örömet.”

De vissza Tapolcára! Több diadalszámba menő eredményt ért el városunk amatőr csapata, a  hajdanvolt MÁV TIAC, legalábbis gyerekfejjel ezt még biztosan világraszóló eseményekként éltem meg. Hadd emlékezzek meg itt egyről, az 1966. november 6-án játszott megyei rangadóról. Azon  a vasárnapon az volt a kérdés, hogy a Tapolca, vagy a Nyirád lesz-e az NB III-as újonc? A Tapolca számára bizonyult sikeresebbnek az idényzáró. Pápai Spartacus – TIAC 2:4

 

Pápa, 400 néző. Vezette: Szanyi (Fűzfő)

Tapolca: Belák – Horváth, Lábas, Mogyorósi – Kardos, Márkus – Farkas, Jánosi, Németh, Szőcze, Murai. Edző: Lábadi Jenő.

Pápa: Holler – Baráth, Harcos, Farkas – Ölbei II., Horváth II. – Füredi, Tóth, Bősi, Dülk, Nagy.  Edző: Egei János.

Szögletarány: 3:5 (2:4)MárkusFeribácsi219661106PápaTIAC2-4Márkus Feri bácsi – 19661106 – PápaTIAC:2-4

Tapolcáról mintegy kétszáz szurkoló kisérte el csapatát és lelkesen bíztatták a vasutas fiúkat. Elejétől végig heves iramú, kemény küzdelmet vívtak a csapatok. A lelkes Spartacus az első félidőben sokat támadott, a vendégek betonvédelme azonban mindent hárított.

A 25. percben szögletrúgásnál Füredi nagy gólt lőtt. 0:1.

A változatos, gyorsiramú játékot kemény belemenések tarkították. A bíró több téves ítélete miatt mindkét tábor háborgott.

A szünet után mintha kicserélték volna a Tapolcát. Fergeteges támadásokba kezdtek, a Spartacus alig jutott szóhoz, s védelme feltűnően visszaesett, valóságos átjáróházzá vált.

Az 53. percben Murai lövése a jobb felső sarokba hullott. 1:1.

Megjött a tapolcai közönség hangja.

Az 57. percben a lesről induló Farkas beadását Jánosi vágta gólba. 2:1.

Ezután fellángolt a Spartacus, a vendégek kemény védelmét Nagynak sikerült áttörni, beadását Tóth gólba rúgta. 2:2

Ezután csúnya jelenetek követték egymást. Később a Tapolca harcolt ki fölényt. A 81. percben Farkas lövését Holler gyámoltalanul kiejtette. Jánosi ottermett <sic!>. 3:2.

A 87. percben a belső csatárok ragyogó akciójából Szőcze remek fejest küldött a felső sarokba. 4:2.  – Mindvégig nagyiramú, heves játékban, kemény összecsapásokkal tarkított mérkőzésen szünet utáni játékával megérdemelt győzelmet aratott a Tapolca.

Gól: Jánosi 2, Murai, Szőcze, illetve Füredi, Tóth. Jó: Belák, Horváth, Lábas, Farkas, Jánosi, illetve Nagy, Tóth, Füredi, Baráth. (M. J.)

A szép sikert nem csupán Pápán ünnepelték a tapolcai drukkerek, akik elkísérték kedvenceiket, hanem Tapolcán is kisebbfajta népünnepélyt tartottak az itthonmaradók. Sramli József úgy emlékezett vissza, hogy a Halápi úton gyűltek össze, s várva várták azt a hűséges öreg Ikarus-buszt, amit annyiszor láthattunk a klubház vagy a Napközi otthon előtt útra készen. A Pápáról hazatért busz oldalára valaki már fölfestette a 2:4-es eredményt, s nem bánták a játékosok, hogy a megállított járműből már a városszélén ki kellett szállniok az ünneplésre. A nem mindennapos fogadtatás alkalmából.

A MÁV TIAC labdarúgócsapatának két kiváló gólfelelőse volt gyerekkoromban. Először Jánosi Károly, majd utána Gellei Imre. Nincs Jánosi, nincs gól. Nincs Gellei, nincs gól. Sóhajtoztak az idős vasutasok a pálya fölötti dombon, ami tribünnek még jóindulattal sem volt nevezhető a hatvanas évek végén. De cementlapokból az is lett később… Ki fog itt gólt, gólokat rúgni, mint Jánosi Károly azt Pápán megtette?

Jánosi Károly 171 centiméter magas volt, azaz éppen ezzel a Rózsa Sándori alkattal cikázott a védők között. 75 kilogrammos testsúlya is kicsit a betyár alakjára emlékeztetett édesapám szerint. Nem volt cingár termetű, mégis villámgyors s vérbeli támadónak láttuk. 1968-ban a tapolcai könyvtár Malom-tóra néző olvasótermében mutattam édesapámnak az akkori Labdarúgás decemberi számát, karácsony előtt, míg odakünn sejtelmesen gőzölgött a tó termálvize. A cikket Nagy József írta Jánosiról:

ALULRÓL JÖTTEK

A véletlen sok mindennek lehet a kovácsa, de – sokszor bebizonyosodott – nem minden múlik a szerencsén! Mint ahogy Jánosi Károly esetében is bebizonyosodott ez! Amikor, nem is olyan régen, egy teli katonaládával kissé szorongva elindult Tapolcára és a focira gondolt, magában még örült is, hogy jónevű csapatban játszik majd és alkalma lesz továbbfejlődni. És ekkor közbeszólt az a bizonyos “véletlen”… Mert, bár katona volt, mégsem a katonacsapatba, hanem a helyi riválishoz került. Ami jó volt új csapatának, de nem a legjobb az – ellenfeleknek.

A MÁV Tapolcai IAC akkor a Veszprém megyei bajnokságban szerepelt és az új fiú, rövid időn belül, más csapatok kapusainak a legnagyobb „mumusa”  lett. Volt olyan bajnoki találkozó, amelyen Jánosi 6 (!) gólt szerzett, s a bajnokság befejeztével, természetesen ő lett a gólkirály. Ami igaz, igaz: sem a sok gól, sem a „királyi” cím nem szédítette meg az akkor még alig ismert játékost. Csak akkor szédült meg kicsit, amikor tavaly ősszel, a Bp. Honvéd – Pécsi Dózsa mérkőzés előtti szombaton, a vidéki klub vezetői találkoztak vele és a szülőkkel…

 1965TIACNyirád

A pécsi közönség hamar kegyeibe fogadta a rokonszenves labdarúgót. Nem ő volt Pécsett az első labdarúgó Jánosi. Apjára, aki annak idején többszörös kerületi válogatott, kitűnő csatár volt, még sokan emlékeznek az idősebbek közül. A fiatal Jánosi, az egykori tapolcai játékos, az NB/I-es tartalék-bajnokságban ott folytatta, ahol Tapolcán abbahagyta. Egymás után rúgta a gólokat… Kovács Imre edző tudta: az NB/I-ben nem megy majd olyan könnyen a góllövés, mint a tartalékok között, s így inkább – tapasztalatszerzés miatt – továbbra is a tartalékok között szerepeltette. De nem sokáig! Jánosi aztán a nagyok között is hamar rájött: ha nehezebben is, de Tamás, Géczi, Szarka meg a többiek hálójába is be lehet találni, csak nem szabad beijedni…

Néztem, néztem sokáig az elsárgult újságot. Majd félszázada, hogy ugyanezt a példányt adtam édesapám kezébe, míg édesanyámat vártuk. Akkor visszatettem a szabadpolcra. Most pincebéli raktárunkból a fénybe hoztam, nagy bizalommal, hogy a legendás csatár emlegetett alakja több Olvasó számára feledhetetlen emlékeket idéz. Mert szép, szép egy szonett vagy irodalmi siker, de azért – Karinthy Ferenc szerint – mennyivel csodálatosabb egy meglőtt labda a kapu felső sarkában, vagyis a pipában…

Az egyesület él, folytatják a hagyományokat, legutóbb felújították a Véndek-hegyi haranglábat

Éppen két éve, 2014 augusztusában mondott le a Tanúhegyek Egyesületének korábbi elnöksége. A civil szervezet átvészelte a nehéz időszakot, a megszűnés helyett, akkor inkább a megújulás, a munka folytatása mellett döntött a tagság. Többek között egy elnyert két és fél milliós pályázattal, és egy szép, önkéntes vállalással hívták fel magukra a figyelmet a közelmúltban.

Rohonczi Gyula a Tanúhegyek Egyesülete jelenlegi elnöke lapunknak elmondta, hogy az átalakulás után is igyekeztek azon az úton továbbmenni, amelyen az egyesület és a mintegy félszáz fős tagság korábban járt.

(Nagyításhoz kattintás a fotókra)

rohonczi gyula

Fotó: Rohonczi Gyulát választották meg a Tanúhegyek Egyesülete új elnökévé

– A 2007 és 2014 közötti munkát, a tradíciókat, az egyesület anyagi és szellemi értékeit semmiképpen sem szerettük volna sutba dobni, ugyanakkor friss elképzelések, tervek is megfogalmazódtak új alapszabályunkban, amelyeknek a jövőben mindenképpen meg szeretnénk felelni. Jelenlegi ötven fő körüli tagságunkból, harmincan, harmincöten aktívak, az ő támogatásukra, részvételükre mindenképpen számíthatunk. Hagyományainkhoz híven továbbra is megünnepeljük a Nőnapot, megrendezzük a Márton-napi libavacsorát, megszervezzük az óévbúcsúztató bált, de Tapolca számos népszerű ünnepi rendezvényéhez is csatlakozunk, például forralt bor főző versenyünkkel a “Télbanyaűző Maskarádéhoz” és töpörtyű sütő versenyhez. 2015-ben sikeresen szerepeltünk egy, a földművelésügyi minisztérium által kiírt pályázaton, ahol parlagfű irtására használható gépek vásárlására nyertünk két és fél millió forintot. Ezek a gépek jelenleg is a parlagfű mentesítést szolgálják, az önkormányzattal együttműködésben, jó kezekben, hasznos munkát végeznek a város javára.

unnamed

fotó: A felújított, 1868-as építésű, ódon haranglábnál Rohonczi Gyula elnök és a Tanúhegyek Egyesületének szorgalmas tagjai: Sabján Géza, Giczi Béla, Kálmán László, Kasza Tamás. 

Büszkék vagyunk rá, hogy nemrégen komolyabban felújíthattuk a Véndek-hegyi haranglábat. Az egyesület tagjai 2011-ben újították fel legutóbb. A hiányzó vakolatot pótolták akkoriban, kőporozták, festették, a bejárattal szemközti falra egy szentképet, keresztet és Szent Péter képet helyeztek el. Környezetét virággal díszítették. Most is kijavítottuk a falszerkezetet, a homlokzatot kifestettük, meszeltünk, hogy a Péter-Pál napi búcsúra készen legyen. Külön öröm számunka, hogy egyik tagtársunk révén, jó kapcsolat sikerült kialakítani Zalaszántóval. A kis Zala megyei településen, egy holland almatermelő befektető és a falu megrendezi az „Almavirágzás Ünnepét, amelyre a Tanúhegyek Egyesülete is ellátogatott. A zalaszántói falunapon főzőcsapatot állíthattunk ki,  nem is szerepeltünk rosszul, második helyezést értünk el. Persze a kölcsönösség fennáll, hiszen ők is hivatalosak a kolbásztöltő-, forralt bor főző versenyünkre, de egy pinceszeren is vendégül láttuk már újdonsült zalaszántói barátainkat- mondta el Rohonczi Gyula egyesületi elnök.

 

Fél évszázadnyi munka a cipész szakmában, a minőség és a megbízhatóság jegyében

A cipész szakma, amiben hosszú évtizedek óta dolgozik, szinte már kihalófélben lévő mesterségnek számít. Kónya Sándor üzlete, a Berzsenyi utcában azonban még ma is nyitva áll azok számára, akik értékelik a mester szakértelmét, őszinte hozzáállását.

(Nagyításhoz kattintás a képekre)

kónya

A cipész három évtizede él Tapolcán, azóta javítja a város lakóinak, illetve a környékbeli falvak lakosságának cipőit, derékszíjait,táskáit. A szakmát fiatalon, Budapesten, az ország akkori legjobb, legnevesebb ortopéd cipőkészítőjénél, Horváth Istvánnál tanulta. A mesterség csúcsát, a “gojzer varrott”, a “rámán varrott” lábbelik készítését ott sajátította el magas fokon, mindig törekedve a büszkén felvállalható, minőségi  bőráru előállítására . A hetvenes években számos kiváló hazai terméket előállító cipőgyárban leste el a legjobb szakik  fogásait. A mai olcsó cipőgyártásról talán éppen ezért van rossz véleménnyel Kónya Sándor. – Elképesztő ami itt van. Amennyiben feltétlenül hasonlítanom kellene a mai helyzetet az évtizedekkel korábbihoz, akkor egy Rolls Royce-ot kellene összevetnem egy harmincéves Trabanttal. A legtöbb mai cipő annyiban cipő egy szakember számára, hogy cipőnek látszik. De ha elkezdenénk megvizsgálni, kielemezni ezeknek a lábbeliknek a részleteit, akkor láthatnánk, hogy kilencven százalékban fel vannak rúgva a szakma szabályai, alap minőségi követelményeit- állítja a tapolcai cipész, aki szerint ha a hídépítők munkája lenne ennyire rossz, akkor a legtöbb az első terhelésre összedőlne. És hogy ebben a környezetben hogy találja meg a helyét egy kis cipészüzlet? – Nehezen- mondja Kónya Sándor, ahogy egyre nehezebb ma a szakmában a szépséget megtalálni. – Legszívesebben ma is gojzer varrott cipőket, csizmákat készítenék, amelyek valódi minőséget, örömet jelentenének a készítőnek és a vásárlónak egyaránt. Ezt az árkategóriát, azonban sajnos csak nagyon kevesen tudnák megfizetni Tapolcán.  Nagyot zuhant az elérhető áron kapható minőség az utóbbi másfél-két évtizedben.

kónya 3

A 90-es években tanulóim voltak, bőrdíszművesem volt, segédek, pénztáros segítette a munkámat. Akkoriban, azzal a létszámmal sokszor csak három hétre tudtunk munkát vállalni. A jelen körülményei között kevesebb a megrendelőm és leginkább egyedül dolgozom, de még mindig az a legfontosabb számomra, hogy elégedett legyek a saját munkámmal, hogy elégedettek legyenek azok, akik hozzám betérnek- mondta el lapunknak a tapolcai mester, akinek az asztalán egy csokornyi színpompás virág szinte a védjegyévé vált, mintha azzal fejezné ki az ügyfelekhez, a világhoz való viszonyát.