Riport kategória bejegyzései

Éjjel a Badacsony tetején

Minden héten írok a Tapolca Városi Sportegyesület Természetjáró szakosztályának aktuális túrájáról, amihez régóta tervezem, hogy csatlakozom. Most végre megtettem, először, de remélem nem utoljára. Holdfénytúrán jártam a Badacsonyon.

A természet szerelmeseként egyik kedvenc elfoglaltságom a barangolás. Akadt, hogy éjjel is csatangoltam, de tervezett túrán a napnak ebben a szakában még nem vettem részt. Édesanyám és egyik barátnőm is csatlakozott hozzám. A Római úton parkoltunk, majd gyalog indultunk el a Kisfaludy úton, amivel le is tudtuk a bemelegítést. Fél nyolckor volt találkozó a Szegedy Róza Háznál. Nem gondoltam volna, hogy a fényképekről már jól ismert „TVSE túrázó keménymagon” kívül, ilyen sok ismerőssel találkozom.

Kilátás a Szegedy Róza Háztól. Már alkonyodott, amikor elindultunk. /Fotó: Májer Edit/

Már szürkület volt, amikor Árvai Gábor, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park geo- és madarász túravezetője – túlharsogva a szomszéd étteremben zajló lakodalmat- köszöntött minket, majd rövid ismertető után elindultunk a csenddel kecsegtető erdő felé.

Első pihenőnk a Rózsakőnél volt, ahol előkutattam- rutinosabb társaimmal együtt – a zseblámpámat. Gábor hiteles és tapasztalt vezető volt, aki könnyed, érhető, humoros hangnemben érdekes témákról beszélt. A túra végére azonban egy világ dőlt össze bennem, ugyanis a korábbi Badacsonyról és a Balatonról szerzett irodalmi, történelmi, környezetei és földrajztudásom jó részét sikerült röpke két óra alatt megcáfolnia.

Számolgattam, mennyien lehetünk. Nagyjából ötvenen voltunk még a Rózsakőnél, de gyanítom, hogy onnan már nem mindenki jött tovább, a későbbiekben pedig már inkább a lában elé néztem, és próbáltam nem orra bukni a sötétben.

A már említett és áhított csend még váratott magára, ugyanis a partról a szüreti mulatság hangjai és fényei jó ideig elkísértek még minket.

Ahogy továbbindultunk már teljesen ránk esteledett. Érzékszerveimre még jobban szükség volt a lámpafénnyel gyéren megvilágított kőlépcsőkön lépdelve. Akaratlanul is dudorászni kezdtem a szüreti vigadalomból felhangzó és egyébként pont aktuális „lány sétál a domboldalon” dalt. Miközben arra gondoltam, hogy a nekem térd fölé érő lépcsőfokot lendületből teljesítve milyen combformáló hatása van, csak a jó szerencse és pár milliméter mentett meg attól, hogy az előttem haladó, nálam három fejjel magasabb fiatalember hátizsákjával találkozzon az arcom. Ez után már jobban koncentráltam, hogy ne kalandozzanak el a gondolataim.

A pirossal jelzett útvonalon haladtunk. /Fotó: Internet/

A Hertelendy pihenőnél, hallgatva Gábor elhalkuló mondatait, a macskakőről, ami a Macskalyuk nevű bányáról kapta a nevét, barátnőmmel elcsavarogtunk egy kicsit. Néhány métert kellett csak megtennünk egy eldugott kis kilátóhoz. A környező települések világító kis hangyabolyokra emlékeztettek.

Továbbindult a csoport. Az idő kellemes, hűs, a levegő pedig végig friss volt, a szél olykor felerősödött. Már lehetett látni lehullott faleveleket, érezni az ősz illatát az erdőben. Megálltam, lepillantottam a mögöttem kígyózó sorra, és az apró lámpásokkal bányába igyekvő törpék jutottak eszembe a meséből.

A Kőkunyhó pihenőnél támadást indított ellenünk egy megzavarodott, hatalmas zümmögő, repdeső valami, úgyhogy jobbnak látta mindenki kikapcsolni fényforrásait. A lomkorona engedte, hogy a csillagos eget lássuk, gyönyörű volt. Itt végre teljesen magába „szippantott” az erdő, mesterséges zajok és fények nélkül.

Egy korábbi felvétel a kelő Holdról. /Fotó: Májer Edit/

Végül megérkeztünk célunkhoz, a Kisfaludy kilátóhoz. A legbátrabbak- természetesen én is köztük voltam – elindultak a tisztás közepén tornyosuló építmény felé. Megszámlálhatatlannak tűnő csigalépcső után felértünk a tetejére. Két dolognak örültem nagyon. Egyrészt, hogy viszonylag új a kilátó, ezért stabil, másrészt, hogy csuklyás pulcsi volt rajtam, mert süvítő szél, olykor hatalmas erejű lökésekkel várt minket odafent. Kaptunk egy kis tájolást mi merre található, és körbepillantva meseszép látvány tárult a szemünk elé. Fent a csillagok, lent a falvak pöttyei világítottak. Csak egy dolog hiányzott nagyon az égről, a Telihold.

A célt teljesítve, elégedetten és kellemesen felpezsdülve csatlakoztam a többiekhez. Visszafele, mint az lenni szokott, sokkal rövidebbnek tűnt az út. Ismét felhangzott a napjainkban népszerű könnyűzenei formáció, mely innentől már végigkísért minket a túrán. Miközben barátnőmmel énekelgettük, és azon vitatkoztunk, hogy ki az eredeti dalszerzője az épp hallgatott slágernek, azon kaptuk magukat, hogy a csoport teljesen szétszakadt. Látótávolságon belül nem volt se előttünk, se mögöttünk senki, akinek valamire való fényforrása lenne, mi meg ott álltunk az én – inkább csak dísznek mondható – kislámpámmal és botladozunk lefele a meredek kőlépcsőkön. Óvatosan megszaporáztuk lépteinket, és szerencsére sérülés nélkül sikerült becsatlakozunk egy jelentős fénnyel rendelkező zsebláma tulajdonosához. Ekkor jegyeztem fel gondolatban, hogy legközelebb kölcsön kérem öcsém fejlámpáját.

A Rózsakőnél volt a találkozó pont, ahová mindenki épségben megérkezett. Itt búcsúzott el a túravezető, majd mindenki a saját tempójában indult el. Lefelé, az erdőt elhagyva a „civilizáció” fényeivel együtt megpillantottam a Holdat, amely vörösen izzott a fekete égen. Hiányérzetem lett volna, ha lemarad az éjszaka legnagyobb égiteste a nevével fémjelzett túráról, de így boldogságom már teljes volt.

Ellenálltam a kísértésnek – ami nagyon nagy volt -, hogy olyan felszereléssel érkezzem, amivel vállalható fényképeket tudok készíteni éjszaka, hiszen se idő, se mód nem lett volna rá ennyi emberhez igazodva.

Ez a kép szinte teljesen tükrözi az akkori látványt. /Fotó: Internet/

Elvesztettem az időérzékemet. Amikor rápillantottam az órámra a Kisfaludy háznál, azon tíz óra múlt pár perccel. Igazán különleges élmény volt szervezetten részt venni egy ilyen éjszakai kiránduláson. Azóta is a fejemben kószál az a gondolat, amit az egyik kiránduló társunk mondott, mikor már a Római úton sétáltunk, miszerint egyszer kell csak elmenni a túrázókkal, utána rákapsz az ízére, és folyton azt várod már, hogy szombat legyen. Azt hiszem, igaza volt. /Májer Edit/

Arcok a szomszédból

A Tapolcai Városi Televízió új műsorában olyan helyi embereket mutatunk be akiket sokan ismernek egy bizonyos területről, ám  ezúttal egy másik, a nagy többség számára ismeretlen oldalukról világítjuk meg őket.

Az Arcok a szomszédból első vendége Kamon Róbert vállalkozó, kereskedő, aki szabadidejében régi, lerobbant játékgépeket, elsősorban flippereket újít fel.

Műsorunk következő részét augusztusban tekinthetik meg nézőink, majd utána havonta (minden hónap utolsó szerdáján) jelentkezünk aktuális riportunkkal.

Rossz szomszédság, szeméttel kitömött ház

Visszataszító, szeméttelepnek használt családi ház, autókkal eltorlaszolt kapubejáró. Halmozottan problémásnak élik meg a mindennapjaikat a Csányi László  utca egyik közös udvaros épületének lakói. Azt mondják, az illetékesek meghallgatják ugyan őket, de nem tapasztalnak pozitív változásokat.  Legfeljebb néha elviszik, elvitetik a szomszéd orra elől a ház elé ömlesztett hulladékot.

Mintha csak itt lenne a hulladéklerakó, időnként nagyobb lomis kupacok érkeznek a helyi védelem alatt álló ház elé. Ha nem vitetik el, bekerül az épületbe

Valakik rendszeresen nagy mennyiségű lomis szemetet raknak le a kapubejárónk közelébe- panaszolja Horváth László, aki a közös udvaros tapolcai ház egyik lakásában él. Most is éppen ez történt-mutat egy méretes halom zsákokba gyömöszölt valamire a ház bejárata előtt. – A szomszéd időnként beviszi magával a szemetet a házba. Innentől fogva persze magánterületre került a szemét, azt gondolják, így senkinek semmi köze hozzá. A ház teteje nemrégen beszakadt, ázik, bűzlik a sok odahordott hulladék. Igazi patkánytanya lesz itt előbb-utóbb – vélelmezi a panaszos.

Látvány az udvarból

És valóban, ahogy belépünk a régi épület  boltíves bejáratán, már látjuk is miért nem jó itt élni. Itt-ott fekete zsákok nagy halomban, szemben egy félig nyitott ajtó, ahova belesve jól látszik a csúf és nem mellékesen büdös hulladékhegy, amely a beszakadt tetőn keresztül ázik is, ha elered az eső  . A helyzet pikantériája, hogy kinn tábla hirdeti, védett épületről van szó. Persze ezúttal inkább bizonyos lakók életvitelétől, mentalitásától kellene megvédeni a házat, mint  egy építészeti átalakítástól. A régi megoldatlan probléma visszataszító hellyé teszi Horváth Lászlóék és házuk többi lakójának otthonát, pontosabban udvarát.  De nem ez az egy probléma, amit sérelmeznek.  Kapubejárójukból ugyanis személyautóval sem lehet kifordulni vagy bejárni, ha a bejárójuk közelében, vagy szemben autók állnak az út szélén-állítják.  – Különösen az idegenforgalommal erősebben érintett napokon gond, hogy a keskeny utca másik oldalán nem tiltja semmi a parkolást- panaszkodnak az itt lakók, akik úgy érzik, hogy  összetett, de  valós problémáikkal egyedül maradtak, nincs aki segítsen.  /Töreky László/

Csak lejjebb tilos a megállás, előttük szabad a pálya

 

 

 

 

Kutyás gondok a menhelyen

Immár nem először fordul elő, hogy ismeretlenek kutyát kötnek ki az Assisi Szent Ferenc Állatmenhely kapujához. Az elmúlt vasárnap is ez történt, egy nagyobb testű, harcias, chip nélküli ebet láncoltak a bejárathoz. Erről Ulrike Vollner és Trümperné Bogdán Mariann tájékoztatta lapunkat a napokban.

Az állatmenhely és az azt működtető, támogató alapítvány vezetői, aktivistái arról számoltak be, hogy sajnos több alkalommal jártak már így. Ilyenkor a hátsó kapun tudnak bejutni, és belülről próbálják valamilyen módon a kikötött kutyát elkapni. Ha szelídebb, és elfogadja az étket, akkor szerencséjük van, ha harcias, és támad – mint a legutóbbi – akkor már nehezebb a dolguk. – Nincs altatólövedékes puskánk, se más eszközünk, ilyen esetre, segítséget az állatorvostól, illetve a rendőrségtől kérhetünk. A városban működő kamerarendszer egyik kamerája egyébként figyeli a kaput, de az a gond, hogy a mostani esetnél nem látszott a cselekmény a belógó ágak miatt. A balesetveszélyen túl az is nagy gond, hogy nekünk az ilyen helyzetek kezelésére nincs külön keretünk. Tapolcával állunk hivatalosan gyepmesteri szerződésben, de a környékbeli településekkel nincs ilyen megállapodásunk. Pedig az említett módon kikötött ebeket jellemzően a város határain kívülről szállítják ide – tudtuk meg Ulrike Vollnertól.
– Az egyértelműen szabálysértés, ha valaki másra terheli rá kutyáját, főleg úgy, hogy a kötelezően előírt chip sincs benne. Mindezt megteheti felelőtlenül és sajnos büntetlenül. Az elkövetőt nem érdekli, hogy nekünk ez egyfajta veszélyhelyzet, hiszen nincsenek biztonsági ruháink, felszereléseink, megfelelő képzettségünk ahhoz, hogy harci kutyákat fogjunk be. Mi állatvédők vagyunk, próbálunk segíteni a magányos ebeken, de a törvényi előírások betartatása, ami munkánkat segítené, már nem a mi kompetenciánk. Az önkormányzatoknak kellene ellenőrizni a közigazgatási határainkon belüli ebtartás szabályosságát, beleértve a chipek meglétét. Ha ez mindenhol sza-bályosan működne, akkor az ilyen problémák sokkal ritkábban fordulnának elő, esetleg megszűnnének – tette hozzá Mariann.
Azt is megtudtam a két hölgytől, hogy Tapolca a gyepmesteri szolgáltatásért fizet az állatmenhelynek, de a faluk nem. A kutyák nagy része viszont máshonnan érkezik ide. Pillanatnyilag százharminc fölötti az állatok létszáma, csak az idén húsz gazdátlan, chip nélküli ebet fogadtak be. Ez pedig költség, hiszen a járműhasználat, majd az oltás és a chippel való ellátás, ivartalanítás pénzbe kerül. Éppen ezért a tapolcai mintára a vonzáskörzet településeitől szívesen fogadnának némi működési támogatást. Mert nekik alapvetően nem hatósági feladatuk a gazdátlan ebek beszállítása, a munkát mindketten önkéntesként végzik. Abból gazdálkodnak, amit az alapítvány hoz, illetve a várostól kapott összegen túl az egyéb adományok segítik a működést. Ha fizetésért dolgoznának, a mostani pénz nem fedezné a menhely fenntartási költségét, igaz, még így sincsenek könnyű helyzetben. Igyekeznek segíteni az állatokon, de rengeteg a munka, alig győzik. Ulrike elmondta, az egyik falu polgármestere azzal hívta fel, hogy van náluk egy elszállítandó kóbor kutya, ami ráadásul vemhes. A 15 ezer forintos kiszállási, elszállítási díjat viszont sokallta. Pedig ebből adott esetben még a veszettség elleni oltást és a chipelést, ivartalanítást is biztosítani kell. Ha Tapolcán történik hasonló eset, azt a gyepmesteri szerződés szerint, külön térítés nélkül megoldják, beleértve az elhullott állatok összegyűjtését is. A megnyugtató, hosszú távú meg-oldás egyszerűen kivitelezhető lenne, csupán a vonatkozó szabályzókat kellene betartani az érintetteknek, legyen szó bármely állampolgárról, vagy éppen önkormányzatról, polgármesteri hivatalról.

Átcsúsztunk a déli partra

Sikeres kezdeményezésnek bizonyult a Balaton-átcsúszás néven debütáló program szombaton. Több ezren, illetve egyes becslések szerint, akár hat-hétezren is átkelhettek a tavon Badacsony és Fonyód között.

csúszás 56

Bizonyára a vastagra hízott balatoni jégpáncél és a tó szezonon kívüli népszerűsítése adta a feladatot, az ötletet és lehetőséget Kardos Gábor főszervezőnek, hogy meghirdesse a Balaton-átcsúszás névre keresztelt rendezvényt. A 11 órai kezdésre szinte bedugult Badacsony, a kikötő melletti parkolók megteltek, az autósok a település mellékutcáiban kerestek parkolási lehetőséget, néha több, néha kevesebb sikerrel. A parton is tömegek gyülekeztek, szervezésnek kevés nyoma volt, mindenki érzése szerint vágott neki a nagyjából öt kilométernyi jeges gyaloglásnak, vagy korcsolyázásnak. A Balaton felülete a partról hamarosan úgy nézett ki, mintha valamiféle népvándorlás zajlana rajta.

csúszás 5

A program gazdái az ígéretek szerint biztosították a rendezvényt, ennek ellenére kevés szervezőt, vízi mentőt lehetett látni, konkrétan minden átkelésre vállalkozó ment a többiek után. Néhány baleset is történt, hiszen ahol korcsolyáznak, ott gyakran el is esnek, szerencsére kirívó esetről nem hallottunk. Egyébként szinte ugyanannyi idő alatt, (mintegy másfél óra alatt) ért át Fonyódra az, aki csak bakancsban bandukolt, mint az, aki korcsolyázott. Ennek egyszerű oka volt. A korcsolyázóknak időnként véget ért a pálya, korcsolyázásra alkalmatlan jégtorlódásos szakaszoknál le kellett venni sporteszközüket és ez jelentős időveszteséggel járt számukra.

csúszás 22

Mindenesetre Fonyódon mindenkit finom vörös forralt borral vártak a szervezők. Sokan voltak, akikért autóval jöttek, de talán többen, akik visszafelé is megtették a távolságot. A hideg ellenére az időjárás kedvező volt, így a résztvevőknek aligha okozott gondot az oda vissza 10-11 kilométernyi csúszkálás.

csúszás 44

csúszás 2

A fonyódi önkormányzat ugyan rendkívül baleset-, illetve életveszélyesnek nyilvánította előzetesen a rendezvényt, ennek azonban kevés alapját érzékeltük a helyszínen. Vízből mentésről szerencsére nem hallottunk, kisebb sérülésekkel járó, elcsúszásos balesetek elenyésző számban voltak. /Töreky László/

csúszás 17

Utakat hoznak rendbe a Szent György-hegyen

Töreky László– A Szent György-hegy hegymagasi részén nemrégen elkészültek a kavicsos, zúzalékos utak javítási munkálatai.  Raposkán a közeljövőben újul meg néhány tönkrement aszfaltos útszakasz vis maior keretből.

raposka-2

 A Hegymagashoz tartozó utak javítása az elmúlt hónapban fejeződött be. A község tíz százalékos saját erővel, mintegy nyolc millió forintot költhetett hegyi útjai helyrehozatalára- tudtuk meg Tóth János Zoltán polgármestertől. A raposkai önkormányzat ez év tavaszán pályázott a közelmúlt rendkívüli esőzései miatt rossz állapotba került, leginkább bitumenes hegyi útjainak javítására.

raposka-4

Az illetékes minisztérium néhány hete mintegy hétmillió hatszáztíz ezer forint vissza nem térítendő támogatásban részesítette a települést a szükséges tíz százalék önrész mellé. Jelenleg az árajánlatok bekérése zajlik, a konkrét építési munkák csak a legjobb ajánlat kiválasztása után történhetnek meg, az időjárás és egyéb külső körülmények függvényében, de legkésőbb 2017 tavaszán. A bitumenezési, szegélyezési munkák érintik majd a 062-es hrsz.  út száz méteres Kissűrű-dombi szakaszát, a kőbánya felé vezető 064-es hrsz. út száz méteres szakaszát, a trafóháztól induló 413-as hrsz.  út 120 folyóméterét, és a Szent Antal kápolna előtt haladó 267-es hrsz. út 270 folyóméterét, ez utóbbiakat nem teljes szélességben, hanem két nyomvonalasan készítik el. A szomszédos Hegymagason gyakorlatilag az esőzések okozta pusztítás a zúzalékos utakat érintette, a pénzeket is kizárólag az eredeti állapotok visszaállítására fordíthatták. Tóth János Zoltán polgármester szerint, a hegy vízelvezető rendszerének helyreállítására és aszfaltozásra lenne szükség ahhoz, hogy hasonló problémák ne merüljenek fel a jövőben, így csak a halvány remény marad, hogy nem történik hasonló kár. A raposkai és hegymagasi önkormányzat egyaránt fontosnak tarja, hogy a helyi szőlő és pincetulajdonosok ne pusztán tulajdonosként, hanem valódi gazdagént műveljék területeiket, gondoskodva többek között a területükön lévő vízelvezetők tisztításáról. A gazdák a telepítések és a művelési mód átgondolásával is javíthatnak a helyzeten- tanácsolja Bolla Albert.

raposka-3

Javaslata szerint, például a szőlőkben a gyomirtózás helyett a sorok közti kaszálás lenne ideálisabb a víz okozta talajeróziós károk megfékezésére. Illúziókban azonban nem ringatják magukat a települések vezetői. Tudják, falvaik önkormányzatainak szerény anyagi-, és humán lehetőségeivel önmagában nem tudják az egyre nagyobb valószínűséggel bekövetkező, rövid idő alatt, nagy mennyiségben lehullott csapadékvíz okozta problémákat megnyugtatóan kezelni.  A megoldás a teljes hegyet érintő koncepció kidolgozása és megvalósítása jelentené, ami viszont rengeteg pénzbe kerül, tehát  legkevésbé rajtuk múlik.

A tapolcai Hotel Gabriella malomkerekének rövid története

Hangodi László – A fennmaradt középkori írásos emlékek már a XIII. század első felében említik a tapolcai malmokat.

malomkerek

A XIV. század folyamán mezővárosi rangot szerzett település malmai a mindenkori földesúr tulajdonát képezték. 1554-ig a városlődi karthauzi szerzetesrendi kolostor egymást követő rendházfőnökei gyakorolták e jogot. 1554-től kezdve pedig a veszprémi püspökök voltak a város urai. A malmok minden időkben komoly jövedelemforrást jelentő létesítmények voltak. A földesúr árenda, azaz bérleti díj fejében adta ki üzemeltetésre a jelentkező molnármestereknek. Ez az idő- szak bár a török-magyar végvári harcok kora, a malomipar mégis működött a mindennapos katonai küzdelmek árnyékában. Érdekes kortörténeti adalék, hogy a hegyesdi várat 1561 tavaszán rajtaütéssel elfoglaló törökök az egyik tapolcai malomból erődítményt akartak kiépíteni, amiből aztán mégsem lett semmi. Egy 1588-ban keletkezett összeírás tanúsága szerint a város belterületén összesen három malom üzemelt a Malomtó és annak lefolyása vizén. Ezek közül az egyik, három vízikerékkel működő malom volt. A felsorolásban szereplő „Kettős malom” néven jegyzett építmény feltehetően azonos a mai Hotel Gabriella elődjével. A malmokról 1601-ben és 1604- ben is készült feljegyzés, eszerint valamennyi folyamatosan használatban volt. Habsburg II. József uralkodása idején vette kezdetét Magyarország területének első katonai térképészeti felmérése. A kartográfiai munkálatokat végző császári-királyi hadmérnökök és segítőik 1784 folyamán mérték fel Tapolca és környékének terepviszonyait, majd elkészült annak térképészeti változata. Városunk alaprajzán megjelenik a mai Hotel Gabriella helyén már álló vízimalom, amely úgynevezett alulcsapott vízikerékkel működött. Ez a malomkerék legkorábbi ismert ábrázolása. Hosszabb szünetet követően a meginduló tapolcai postai képeslapkiadásnak köszönhetően maradt fenn további képi emléke. Az 1890-es években forgalomba hozott − még nem fényképalapú, hanem grafikai elemeket felhasználó − üdvözlőlapokon bukkan fel újabb képe. Az üzem hivatalos megnevezése ekkoriban az „Első Tapolczai Mű- malom” volt, de a köznyelvben csak Pruska-féle, majd Gubicsek-féle malomként emlegették a bérlő molnármesterek neve nyomán. Ez az elnevezési gyakorlat már korábban, illetve később is így működött. Időközben az elhasználódott malomkereket az 1910-es évek elején a technikai újítás jegyében leszerelték és helyére turbina épült. Ettől kezdve évtizedeken át ezzel a technológiával üzemeltették a malom őrlő- rendszerét. A malom püspöki tulajdonjoga a második világháború befejezését követő államosítások idején szűnt meg. Az épület kezelését az 1950-es években a Veszprém Megyei Malomipari Vállalat vette át és a turbinát ekkor cserélték le villanymotorra. Ennek ellenére a malom üzemeltetését rövidesen megszüntették és gabonaraktárat létesítettek benne. Az 1960-as évek első felében fogalmazódott meg az a terv, hogy a volt vízimalmot szállodává alakítsák. Az átalakítási munkálatok megkezdődtek és 1966. július 2-án Gabriella Turistaszálló néven sor került az ünnepélyes átadására. A szállóban 16 szobában 87 ágy várta a Tapolcára érkező hazai és külföldi vendégeket. Működtetője a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal, később jogutódja a Balatontourist lett. Az átalakítási tervekben szerepelt az is, hogy az épület múltjára utaló és látványelemként is funkcionáló attrakció gyanánt, készüljön egy az eredetit formázó rekonstruált alulcsapott vízikerék. A kivitelezési munkálatokat a tapolcai Peszlen Károly templom- és malom- ács mester valamint munkatársai végezték. Elkészült művük Tapolca évtizedeken keresztüli emblematikus városképi elemévé avatta a nagyméretű malomkereket, amely egyben emlékeztetett Tapolca várostörténetének hét évszázadot felölelő malomipari múltjára is. A folyamatos karbantartás és szükség szerinti alkatrészpótlások ellenére időszerűvé vált egy újabb, hasonló ácsremek megalkotása, amely most sokunk örömére el is készült.

Hangodi László történész-főmuzeológus

Nem feledik Reindl atyát

Posztumusz díszpolgári címet adományozott a tapolcai származású Reindl Rafael esperes plébánosnak a Somogy megyei Törökkoppány község önkormányzata a közelmúltban. A címet a II. világháború utáni hűséges papi szolgálatáért, bátor kiállásáért, hívei kitartó lelki gondozásáért és a faluközösségért végzett nevelő munkájáért adta át a település vezetése egyik hozzátartozójának. A hírt Reindl Erzsébet, nyugdíjas tanító, tapolcai helytörténet-kutató közölte lapunkkal, aki a közeli rokonságban állt a kitüntetettel. Reindl Rafael ugyanis nagybátyja volt.

reindlrafael

Törökkoppányban szentmisén emlékeztek meg Reindl Rafael atyáról, a posztumusz díszpolgári cím átadásakor  (Fotó: Reindl E.)

Mint megtudtuk, Reindl Rafael 1908. október 18-án született a Zala vármegyei Tapolcán. Hatan voltak testvérek. Édesapjuk, Reindl Dezső szabómester az első világháborúban szolgált, ahonnan betegen jött haza, s hamarosan meg is halt, így a gyerekek hadiárváknak minősültek. Rafael számára ezt azt is jelentette, hogy papnak, vagy katonatisztnek tanulhatott. Jámbor, békés emberként a papi hivatást választotta. A második világháborúban, iszonyú megpróbáltatásokat élt át tábori lelkészként, ám mindvégig hű maradt hitéhez, hazájához. Mindezt számos kitüntetése is igazolja. Az oroszok előretörése Marcaliban érte, ahol tanított, bátorított és vigasztalt, s ha szükség úgy hozta hősiesen hajtotta végre küldetését. Adott esetben még a tüzérségi tűz sem akadályozta meg abban, hogy akár egymaga vonszoljon halott magyar, német, vagy éppen szovjet katonát a temetőbe. Cselekedetei elismeréseként Mindszenty József veszprémi püspök a vörös öv viselésére jogosította fel, ami az egyházi személy esetében a legmagasabb kitüntetés, az áldozatvállalás jelképe. A háború után kezdte meg papi munkáját a Somogy megyei Törökkoppányban, ahol hivatása gyakorlásával, a közösségi lét formálásával, alakításával, illetve helytörténeti kutatásaival örökre beírta magát a falu történelmébe. A rendszer üldözöttjeként azonban számos megpróbáltatás, megaláztatás várt rá. A tábori lelkész főhadnagyot 1949-ben vették fel az új, “demokratikus” hadseregbe, majd később felsőbb parancsra, mint a “rendszer ellenségét” tartalékos honvéddá fokozták le.
1967-ben az idősödő plébánost Zalahalápra helyezték át, ahol hat évvel később bekövetkezett haláláig járta tovább következetesen az az utat, amelyet egykor megkezdett. A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum 2011-es évkönyvében egy teljes fejezet részletezi életútját, Törökkoppányban pedig a posztumusz díszpolgári címmel írták be nevét aranybetűkkel a település történetébe.

Csernus doki sokkterápiája a TÁMK-ban

Az érzelmi intelligencia ABC-jét, a maximális felelősségvállalást, az őszinteséggel járó pozitív és negatív érzések vállalását kínálta a közönségnek a felnőtt lét minőségi megéléséhez, a boldogabb élethez vezető úton Csernus Imre pszichiáter a TÁMK-ban tartott közel két órás előadásán hétfőn este.

A megtelt nézőtér széksoraiban néhány kivétellel szinte csak nők ültek, az előadás ugyanakkor mindkét nemhez szólt. A közismert pszichiáter, előadó, író, médiaszereplő, filmbejátszásokkal is szemléltette mondanivalóját. De a valódi konfliktus sem maradt el, egy férfi néző Csernus trágárságára, konkrétan anyázására akadt ki,  egy másik, megunva a provokatív stílust, levonult a színpadról.

(Kattintás a fotókra a nagyításhoz!)

csernus-6

A szókimondásáról, kérlelhetetlen stílusáról, szinte sokkterápiának felérő előadásairól ismert Csernus ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. A nézők között sétálgatva gyakran élt a megdöbbentés eszközeivel, provokálta a közönség kevés jelenlévő férfitagját, kezükbe mikrofont adva, adott pillanatban nehezen megválaszolható kérdésekkel bombázta őket. A népszerű pszichiáter alapfelvetése szerint, aki az érzelmi intelligencia nyelvét, szavait érti és ismeri, az konfliktusait békében tudja rendezni, meg tudja érteni a másikat, el tudja fogadni őt. Csak így alakulhat ki a házastársak, élettársak között a tolerancia, a kölcsönösség, de akár a kemény odavágás képessége is, ez utóbbi verbális tettet csak megfelelően időzítve ajánlotta Csernus.

csernus-3

Azonban előtte „meginterjúvolt” néhány embert, -mint mondta- kíváncsi rá, hogy ki miért jött el? – Amerre megyek érzem, hogy az adrenalin fokozódik, egyesek vörösödnek, elnéznek oldalra, mintha ott sem lennének, pedig a mikrofon átvétele jelenti, hogy én vagyok a sorsom kovácsa. Becsülöm magam annyira, hogy fogom azt a mikrofont és beledumálok- tette hozzá, szemernyi esélyt sem adva annak, aki netalán mégsem kívánt volna aktív szerepet vállalni a „Csernus show-ban”. A “doki” szerint egyébként észre kell venni a másik érzéseit, rezgéseit, de ezt csak akkor tudja megvalósítani az ember, ha tudja, érti és alkalmazza az érzelmi intelligenciát. Az előadás ennek a nehezen megfogható, inkább csak megélhető, átélhető pszichológiai fogalomnak a sztorikkal, filmbejátszásokkal, nézőtéri interjúkkal, sok humorral és odamondásokkal, kemény, sokszor a mindennapi életből is közismert trágársággal, szókimondással kiegészített magyarázata volt. Talán ez utóbbira akadt ki egy férfi a TÁMK erkélyének széksoraiból. Szemernyit sem meglepő módon azonban a szóváltás győztese végül Csernus lett, aki a kifogásolt anyázást megvédte, megmagyarázta és közben érzékelhetően a közönséget is maga mellé állította a “vitában”.

csernus-2

Már az egész ország ismeri őket – Happy Dixieland

Egy vidám, nevében is boldog helyi-környékbeli dixie formáció, amely mára országos hírnevet szerzett. A Happy Dixieland Band immár a legjelentősebb fesztiválokon is megmutathatta magát. 2016-tól Hévíz városának hivatalos kulturális nagykövete.

dixielandA képen balról: Lakossy Tamás (trombita), Babos Lajos (klarinét – zenekarvezető), Tóth Péter (dob), Varga Endre (szaxofon, fuvola), Szerdahelyi Károly (bendzsó, ének), , Piller Balázs (zongora), Schmidt János
(nagybőgő, ének)

A zenekar vezetőjével Babos Lajossal és Tóth Péter dobossal a napokban beszélgettünk annak apropóján, hogy a következő hétvégén rendezendő tapolcai pisztrángfesztiválon ismét “hazai pályán” mutatják meg magukat. A zenekar megalakulása óta eltelt öt esztendő, amelyben a csapat ugyan hosszú, és fáradságos utat járt be, de kitartó munkájukat siker koronázta. Talán nem túlzás azt mondani, befutottak. Az elmúlt hétvégén a népszerű, többszörös Artisjus-díjas és EMeRTon-díjas színésznővel, énekesnővel, Malek Andreával léptek fel Pápán, ahol a közönség egy igazán remek hangulatú koncerttel gazdagodott.

131134

– Eredményes nyáron vagyunk túl, a zenekar folyamatosan fejlődik, reperotárunk szépen bővül – mondta Babos Lajos érdeklődésünk  nyomán. Egyre több fesztiválra kapunk meghívást, és most már nem csak itt a környékről, hanem távolabbról is keresnek minket. Nagy dolog ez, hiszen tradicionális rendezvényekről van szó, ahova ismert, jó zenekarokat hívnak. Játszottunk több más mellett a nyáron Hajdúszoboszlón a 20. Jubileumi Hajdúszoboszlói Dixieland Napokon, illetve Kecskeméten a “Jazzfőváros” rendezvénysorozaton is, ahol 4 nap alatt, 5 színpadon, 14 ország 140 zenésze mutatkozott be.  Mindkét helyszínen közönség-kedvencként muzsikálhattunk. Hajdúszoboszlón azt mondták, jegyezzük meg az útvonalat, mert visszavárnak minket – tette hozzá a zenekar vezetője.

131103

A rendkívül színes és zeneileg változatos – legalább hat órányi, de folyamatosan bővülő – műsorpalettán a népszerű dixieland mellett, charleston és boogie-woogie dallamok is szerepelnek. Helyet kap még a nosztalgia is magyar és idegen nyelvű örökzöld dallamokkal, régi filmslágerekkel, instrumentálisan úgy, mint vokálisan. A zenekar a színpadra varázsolja a swing-korszak Amerikáját, és ezzel együtt Louis Armstrong szellemét is. Tóth Péter ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy vannak olyan számok, amelyeket egész egyszerűen elvár a közönség, azaz nem hagyható el. Ugyanakkor az újra is van igény, ezért a repertoár bővítése is szükségszerű. Néha komolyan el kell gondolkodni azon, hogy egy adott koncerten mi kerüljön bele az időben korlátos műsorba.

131118
A zenekar egyébként klubokban, koncerttermekben, fesztiválokon, kül- és beltéri rendezvényeken egyaránt vállal fellépést. Sőt, van lehetőség “zene-tánc – showműsor” kombinációra is, amikor a zenekarhoz gyönyörű Charleston-táncos hölgyek is csatlakoznak. Igény esetén sztárvendég is fellép velük, mint például legutóbb Malek Andrea, illetve kifejezetten gyermekek számára is biztosítanak Kölyök Dixie programot.

131120

A Happy Dixieland megalakulása 2011 tavaszára datálódik, amikor Hévízen egy koncertfelkérést tolmácsoltak a zenészek felé, egy, a 20-30-as évek hangulatát idéző produkció kapcsán. A zenekar tagjai már korábban is játszottak együtt egyéb csapatokban, így az újabb repertoár összeállítása közös kihívás volt. A zenekar azóta számos fergeteges koncertet adott, rendezvényeken, fesztiválokon, megnyitókon, önálló esteken, hazai és külföldi közönség előtt egyaránt.

131131

A kitűnő zenei minőség mellett védjegyük is lett a hiteles, korhű arculat, amely a 20-as évek világát idézi. Mind a látvány, mind a profi zenészek nagyszerű játéka, valamint az ismert, fülbemászó dallamok felhőtlen szórakozást, kikapcsolódást biztosítanak minden korosztálynak.

131122

Most egy lemezen dolgoznak, amelyet várhatóan áprilisban hallgathat meg a zenekedvelő közönség. A boldog békeidők hangulatát idéző zenei album munkálataiban a csapat nagy örömére Malek Andrea is részt vesz.

131101