Kalendárium kategória bejegyzései

Nagyhét

Pass Sándor – Nagyhét

passsanyiVirágvasárnap utáni hét az utolsó a nagyböjti időszakban, ez a nagyhét.
Hétfő, kedd, és szerda nem bővelkedik jeles eseményekben.
Nagyböjti időszak az hamvazószerda, és a húsvét közti idő, de a középkorban a nagycsütörtöki délelőtti szentmisével véget ért, az azt követő három nap is a böjti idő része, de ezt külön kiemelték, és szentháromnapnak hívták. Szentkereszt győztes útjának, vagy angyalok útjának is nevezték. Nagycsütörtökön az esti szentmisével kezdődött, és vasárnapig tartott.
A bűnben élőket, akiket még hamvazószerdán kitiltottak a templomból, a nagycsütörtökön engedték vissza. Így lett újra egy közösség minden település. Akkor még az volt a természetes, hogy templomba jártak az emberek. Nagycsütörtököt a szeretet napjának tartották, a templomokban az oltárt fehér virág borította, a pap fehérben misézett. Az evangélium a szeretetet hirdette, mégpedig azt, hogy Jézus a vacsora után megmosta tanítványai lábát, ami a szeretet cselekvővé tételét jelentette. Aztán elhangzott a szeretet parancsa” úgy szeressétek egymást, mint én titeket”. A mise után következett az oltárfosztás. A harangok elhalkultak, minden tüzet eloltottak. Nagypénteken csonka misét tartottak, elhangzott a Passió, Jézus kínszenvedésének a története. Csend, és hidegség volt, mely a halálra emlékeztetett mindenkit. Nagyszombat a tűzszentelés napja, a temető mellé kidobált korhadt kereszteket égették el, a pap a tüzet megszentelte, ebből vitt mindenki haza parazsat, amivel otthon begyújtottak, szentelt vízzel mosták az arcukat az emberek. A feltámadás hírére visszatértek a harangok. Feltámadási körmenetet tartottak, ami a világon csak a Kárpát-medencében van, mint ahogy, Krisztuskeresés is. Az emberek körbe járták a saját birtokukat, majd, közösen a települést kerülték meg. Újra éledt az ember, és a természet egyaránt.
Húsvétvasárnap, a feltámadás ünnepe, ezen a napon a megszentelt ételekből lakomáztak. Megszentelt, azaz romlatlan volt minden. Az asztalra került finomságoknak mind-mind valami jelentése volt: a sonka, hogy újra húsételt ettek, tehát már nem vétett, aki húst evett, a torma, a gonosz kígyó, illetve annak csípése ellen, a tojásról pedig azt tartották, hogy akivel ezen az ünnepen közösen ették, későbbi összes bajban rá mindig segítségként számíthattak. A piros tojás, Jézus vérére utal. Húsvéthétfő a locsolás, öntözés, a tavaszi vidámság napja.
A Húsvét utáni három napot az emberek azzal töltötték, hogy meglátogatták egymást, ez a szeretet, az összetartozás megerősítését szolgálta.

Böjti napok

passsanyiPass Sándor – A nagyböjt első napja, hamvazószerda, de böjtfogadó szerda néven is ismert.
Egyházi ünnep, a múlt évi virágvasárnapi szentelt barka elégetett hamuját a szentmise elején a pap megszenteli, a végén pedig ezzel történik a hamvazkodás. A hamu a bűnbánat szimbóluma, ezért eleinte a bűnbánó bűnösök szórták magukra, később vált általánossá, ma már minden hívő ember hamvazkodik.
Hamvazószerdai liturgia hazai jellegzetességnek számít.
Ehhez a naphoz egy-két szokás, néphit is tartozik: a hamvazkodásban résztvevők összedörzsölték a homlokukat az otthon maradottakkal, úgy tartották, hogy aki hamvazkodik, azt elkerüli a fejfájás, egypár településen ezen a napon nem raktak tüzet.
Az első böjti hét a csonkahét, ennek a csütörtökje a torkos, vagy zabáló csütörtök. Ezen a napon megették a farsangi maradékokat, hogy kárba ne vesszen, de adtak a szegényeknek is.
A nagyböjt első péntekjének zsolozsmája: Krisztus Urunk töviskoronája / a zsolozsma szó szolgálatot jelent, szentmisén kívüli istentisztelet, ami a papok számára kötelező, a híveknek ajánlott volt, és rendszeres imádságban nyilvánult meg/
A második péntek: Krisztus Urunk lándzsája, és szögei.
A harmadik: Krisztus Urunk szent leple.
A negyedik: Krisztus Urunk szentséges sebei.
Az ötödik: a Szűzanya hét fájdalmának napja, ismertebb nevén: fájdalmaspéntek.
A hatodik pedig a nagypéntek.
A böjti vasárnapokat is mind elnevezték.
Az első: a csonkavasárnap, evangéliuma: Jézus megkísértése.
A második: a böjt másod vasárnap, evangéliuma: Urunk színe változása.
A harmadik: a böjt harmad vasárnap, a szemek vasárnapja.
A negyedik: a böjtközép vasárnap.
Az ötödik: a fekete vasárnap, a templomokban böjti lepellel letakarták a feszületet, és az oltárképet.
A hatodik: a virágvasárnap, ezt követi a nagyhét.
Hétfő, kedd, és szerda nem ünnepnap.
Nagycsütörtök Jézus szenvedésének a kezdete.
Nagypéntek Jézus kínszenvedésének, és kereszthalának a napja. /Passio/
Nagyszombat a gyász, és fájdalom napja.
Húsvét vasárnap a feltámadás boldog ünnepe.

(Forrás: Bálint Sándor – Ünnepi kalendárium)

Nagyböjt

Pass Sándor – A nagyböjt az ember lelki, és testi megtisztulásának az ideje.
A magyarság már ősidőktől fogva, napjainkban is, bár kevesen, de tartják, az önmegtagadó áldozatot, mert az azt átélő embereknek öröme telik benne.
Korábban negyvenlőböjtnek is nevezett időszak az egyházi évben, hamvazó szerdától húsvét vasárnapjáig tart, igazodva Jézus negyven napos pusztában töltött böjtöléséhez.
Ha valaki utána számol, akkor neki negyvenhat nap jön ki, hiszen hat teljes hét az már önmagában negyvenkettő, hozzáadunk hamvazó szerdától hétvégéig még négy napot, az már összesen negyvenhat, viszont az őseink vasárnaponként soha nem böjtöltek, ezért a negyvenhatból, ha levonunk hatot, így kapjuk meg a negyven napot, mint végeredményt.
Ennek a negyven napos időszaknak kisebb megnevezett egységei: hetei, vasárnapjai, ünnepei vannak.
Korábban a böjti fegyelem sokkal szigorúbb volt, mint napjainkban.
A böjti napokon, hamvazó szerdán, és a péntekenként az emberek nem ettek húsételeket, de néhol még úgynevezett fehér eledelt: tejet, vajat stb, sem. Az alföld egyes vidékein úgy fogalmaztak, hogy csak azt esznek, amit harmat nevelt, tehát növény eredetűt.
Az ételt nem zsírral, hanem olajjal készítették, más edényben, mint nem böjti időszakban.
A néphit azt tartotta, hogy aki nem eszik az egész negyven napos böjti időben, csak egyszer napjában, akkor is csak kenyeret, és vizet, és emiatt meghal, akkor ő elkárhozik, mert azzal az Urat kísértette, azaz olyan akart lenni, mint Ő.
Számos szokás, hagyomány maradt fenn, ilyenek: a böjtben fogadott eskü még szigorúbban számon kérhető volt, az éléskamra kulcsát eldugták, egy kanalat a tisztaszoba szentképe alá rejtettek, egy közeli búcsújáró helyre éhesen zarándokoltak, azt tartották, hogy a böjtölő embernek a nyála megöli a kígyót, a gonosz megtestesítőjét, egy evangéliumi őskép szerint Jézus nyálával nyitja meg egy süketnéma ember nyelvét, fülét, a vak látását.
A megtartóztatás nemcsak az étkezésre vonatkozik, ebben az időszakban, hanem egyéb másra is: a házas éltben egy kis visszafogottságra, különböző szenvedélyekről való lemondásra, pl. dohányzás, alkoholfogyasztás stb..
A böjt akkor lesz teljes számunkra, ha mennél több önzetlen, szívből fakadó jócselekedettel ajándékozzuk meg embertársainkat, mert a böjt, az őseink szerint, érdemszerző az Úr előtt.
Ez az önmegtartóztató hagyományrend napjainkban sajnos pusztulóban van, ráadásul a folyton engedő, enyhülő egyházi rendelkezések is ezt a rossz irányt erősítik.
De szerencsére még nagyon sokan az ősök által kijelölt utat járják!

(Forrás: Bálint Sándor – Ünnepi kalendárium)

Bálint napja

Pass Sándor – Szent Bálint, akiről az Egyház is megemlékezik, egy itáliai ókeresztény vértanú volt.
A börtönben, ahova igaz hite miatt zárták, meggyógyította egy pogány fejedelem vak leányát.
A kétszázhetven, február tizennegyedikei kivégzése előtt búcsúlevet írt a látását visszanyerő leánynak, akibe feltehetőleg beleszeretett, mert úgy köszönt el tőle, hogy „ a Te Bálintod”. Innen erednek a szerelmes üzenetküldések ezen a napon.
Az 1500-as évek idején, Magyarországon, különösen Szeged környékén, és Székelyföldön volt elterjedt keresztnév, de sokan családnévként is felvették a Bálint nevet.
Bálint nem csak a szerelmesek, de a lelki betegek, és a nyavalyatörést szenvedők védője is.
Nyavalyatörésnek, vagy frásznak hívták akkor, ma pedig epilepszia a betegség neve. Abban az időben sokan viseltek a nyakukban Bálint keresztet, frászkeresztet. Magyarországon ez elsősorban a palóc vidékre volt jellemző.
Az elterjedt névválasztás, az erre a napra vonatkozó szokások mind alátámasztják, hogy a magyar nép körében vagy liturgikus hagyomány, vagy néphiedelem fűződött a hajdani Bálint alakjához.
Bólyon, ahol az egyetlen Szent Bálint nevét viselő kápolna van, ott böjtöt tartottak, meggyóntak, és megáldoztak az emberek.
Márokon a családok később keltek, és délig nem ettek semmit, és a jószágnak sem adtak.
Mohácson is böjtöltek, aznap zsírtalanul főztek.
Hőgyész kőművesei nem dolgoztak ezen a napon, imádkoztak, hogy Bálint óvja meg őket, amikor a magasban munkálkodnak.
Cserszegtomajon a gazdák napkelte előtt megkerülték a birtokot, hogy távol tartsák a tolvajokat, madarakat.
Balatongyörökön szintén ez miatt megmetszették a szőlő négy sarkán a tőkéket.
Hangonyban úgy tartották, hogy ezen a napon jön vissza a vadgalamb, ami a tavasz közeledtének a biztos jele.
Nagyon sok helyen, Bálint reggelén szenteltvizet csöpögtettek az állatok itatójába.
Horvát néphit szerint a madarak e napon tartják a menyegzőjüket.

(Forrás: Bálint Sándor – Ünnepi kalendárium)

Apollónia

Pass Sándor – Február kilencedike egy kevésbé népszerű, mára már alig ismert név, az Apollóniák névnapja.
Védőszentjük Szent Apollónia a harmadik században-Alexandriában született. A Decius császár idején élő törékeny, fiatal leány, a Jóisten szeretetét hirdette. Ezért ellenségei kíméletlenül megkínozták, kiverték az összes fogát, aztán város szélén azzal fenyegették, hogy máglyán elégetik, ha nem mondja kínzói után, azok istentelen szavait, mondatait, ezt Ő nem tette. A fiatal szűz már nem bírta a további kegyetlenkedést, szenvedést, és vértanúhalált halt.
Emiatt volt korábban a fogfájósok, és fogorvosok védőszentje.
Ez a hajadon nem volt magyar, mégis hazánkban, de különösen Egerben, a város életét nagyban befolyásoló esemény kötődik Szent Apollónia napjához, és alakjához. A városban különleges tisztelet övezte, és övezi, megfogható nyom nélkül, sem közterület elnevezés, sem szobor, semmi kézzel érinthető. Csak lelki kötelék van közte, és a magyarság között, az isteni szeretetben élés. Nem igazak azok a vádak, hogy mi magyarok csak magunkat szeretjük, nem fogadunk el másokat, ez egy példa a számtalan közül. Pontosan ettől vagyunk magyarok, hogy mindenkit tisztelünk, aki a szeretet nyelvét beszéli.
A már korábban említett Eger városához kapcsolódó esemény, a fertálymesterség évi tisztújítása volt, mindig Szent Apollónia napján, február kilencedikén.
Középkori hagyomány szerint ez a nap dologtiltó, mai formájában, munkaszüneti nap volt.
A török hódoltság idején, de még erőteljesebben azután volt jelentősége, hiszen a városnegyedek választott fertálymestereinek, ma képviselő, a feladata, a hatóság munkájának megkönnyítése, a közösségi élet okos szabályozása volt. Első időkben minden polgár jogosult volt szavazni, később csak azok, akik korábban már viselték e tisztséget.
A városnegyed mesterviselt polgárai minden év januárjában összejöttek az éppen hivatalban lévő társuknál, ahol megegyeztek a következő mester személyéről. Ezt az eseményt suttogónak hívták. Aztán a megválasztott fertálymester első teendője az volt, hogy saját házában látta vendégül társait, ahol lakomát ültek, amit traktának hívtak. Amikor vendégségben nem kívánunk már enni, vagy inni, akkor azt mondjuk, ne traktáld már! Ez a kifejezés minden bizonnyal innen ered.
A fertálymesterek esküjének a napja minden évben Szent Apollónia napján, február kilencedikén történt az ünnepi szentmise után a városházán.

(Forrás: Bálint Sándor – Ünnepi kalendárium)