Kultúra kategória bejegyzései

Nyílt napok a Bárdos iskolában

A leendő első osztályosokat várják február 24-én és 25-én (kedd, szerda) a Bárdos iskola nyílt napjaira, ahol az óvodások betekintést nyerhetnek az iskolai életbe. Ellátogathatnak matematika, magyar, testnevelés, ének, tánc és játékos idegen nyelvi órákra. A tanítási órákkal egy időben egész délelőtt játszóházi foglalkozásokat tartanak az érdeklődő gyerekeknek. A program mindkét napon 7.45-kor kezdődik, és 12 órakor fejeződik be.

Téltemető maskarádé negyedszer

Szijártó János – Hatalmas tömeg vonult ki az utcára szombaton elűzni a hideg évszakot az immár negyedik alkalommal megrendezett „Tapolcai téltemető” alkalmából.

farsang1

A hagyományokhoz híven ezúttal is tüzes borokkal melegítettek a résztvevők. A jó hangulattal nem is akadt probléma, a „télbanyaűző maskarádé” szinte végig hömpölygött a belvároson, a Köztársaság tértől, az Ady és Deák utcákon át a Fő térig. A felvonulók közül többen maskarát, jelmezt öltöttek, az élen a Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar tagjai ijesztgették a telet, bár a kellemes muzsika inkább hívogató jelleggel bírt. Nem így a jelmezesek némelyike, akik aztán tényleg mindet megtettek a tavasz mielőbbi érkezéséért, már puszta megjelenésükkel is. A legtöbben azonban mókás öltözékben vettek részt a kellemes szombat délutáni városi programon. Az önkormányzat, a Tamási Áron Művelődési Központ és több civil szervezet által megrendezett télvégi esemény kinőtte magát, túlzás nélkül állítható, hogy tömegeket mozgatott meg.

farsang5

A délután bővelkedett a hangulatos műsorokban. A maskarák felvonulásán túl töpörtyűsütő és forralt borfőző versenyt is rendeztek. Természetesen nem hiányzott farsangi fánk sem a kínálatból.

farsang6

A parádén kiválasztották a legszebb egyéni és csoportos jelmezeket, majd a régi népszokást felelevenítve máglyagyújtással és kiszebáb-égetéssel búcsúztatták a telet. A rendezvényt a helyi művészeti csoportok műsora színesítette, a táncosok vidám ritmusokkal kergették el a telet.

A ”Nagy Káli Könyv”

Szijártó János – A napokban mutatták be Tapolcán a Nagy Káli Könyvet, amely egy igazán nagyszabású album formájában tárja az olvasó elé a tágabb Káli régió és a környező települések eddig sokak elől rejtett életforma világát, több száz fotóval, személyes hangú, különleges megközelítésű riportokkal.

kistersegkonyv_07

Amint az a tapolcai kistérségi irodaházban rendezett könyvbemutatón elhangzott, a kiadást az Itthon Van Otthon Szolgáltató Nonprofit Kft., a Darányi Ignác Terv keretében benyújtott, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásával, a Zalai Dombhátaktól a Vulkánok Völgyéig LEADER Egyesület közreműködésével sikeres pályázat eredményeként tudta megvalósítani. A szerzők, Bojár Iván András művészettörténész, építészeti kritikus, településmárka-szakértő és Darabos György fotográfus nyolc éven át vallatták a tájat és az ott élô, oda betelepült embereket, hogy közösen megfejtsék a Káli titkát. A kötet a mára kialakult Magyarország-képet számos ponton árnyalja, s ezzel a felfedezés újszerűségét és örömét nyújtja olvasóinak. Erről a sajtókapcsolatok felelőse, Osváth Sarolta, illetve az egyesület elnöke Csiza Elemér beszélt Mészáros László lesencetomaji polgármester köszöntője után. Az igényes kivitelezésű könyv egyedi látásmóddal mutatja be, tárja fel a régió szépségeit Keszthelytől Balatonfüredig. – Ebben a könyvben benne van minden, amire rá lehet csodálkozni – hangsúlyozta Osváth Sarolta.

Készülhet a Batsányi kötet

Batsányi János, Tapolca nagy költője 170 évvel ezelőtt hunyt el. Ebből az alkalomból megemlékező kötetet szeretett volna kiadni Batsányi koszorúi címmel a Tapolcai Városszépítő Egyesület, derült ki egy alig másfél, két hónappal ezelőtti felhívásból. Varga Károlyné Edit az egyesület alelnöke akkor segítséget kért a város lakosságától. Most már arról tájékoztatta lapunkat, hogy a jó érzésű helybelieknek köszönhetően a kiadáshoz szükséges össze rendelkezésre áll, a kötet már a nyomdában van és március közepére az olvasók kezébe kerülhet.

Fellépés Svédországban

A Tapolcai Musical Színpad megtisztelő felkérést kapott a Svédországban élő magyarok szervezetétől, tájékoztatta lapunkat Halápiné Kálmán Katalin művészeti vezető.

Mint megtudtuk, kilenc állomásból álló turné során mutatják be a Zúgjatok harangok !című ünnepi műsort svéd nagyvárosokban március 7-17. között. Stockholm, Göteborg, Jönköping, Helsinborg, Malmö és még több nagyváros fogadja vendégül a háromtagú együttest. A svéd kapcsolat 2008 nyarán kezdődött. Egy Balaton-környéki zenés est után kereste meg a svéd vezetőség egyik tagja Halápiné Kálmán Katalint, hogy szivesen látnák őket Malmöben, ami aztán meg is valósult, hét fellépővel, 2009-ben. – Ezt követte immár nyolcadik alkalommal a többi meghívás, szüreti mulatságok, farsangi bálok és megható összejövetelek fényét emelték együttesünk tagjai. ABBA-show, örökzöldek, operettműsorok után 2014 nyarán a turné, sőt két turné lehetősége merült fel és látszik megvalósulni. Így immár az együttesből összesen tizenhárman tapasztalhatják meg a csodás vendégszeretetet és a nagy ovációt, ami az előadásokat kísérte. Reményeink szerint egy 1956-os eseményekről szóló emlékműsor turnéja is megvalósul ahol ismét más musicales tagok vihetik Tapolca zászlaját svéd nagyvárosokba, s öregbíthetik az együttes és a szűkebb haza jó hírét. Természetesen az itthon maradottak sem tétlenkednek, ismét megméretik magukat országos és médiaversenyeken.

Vince-nap boráldás

Szijártó János – Raposkán az idei évben is sikerrel bonyolították le a hagyományos Vince-napi rendezvényt.

A mintegy félszáz boros gazdát és borkedvelőt Bolla Albert köszöntötte. A polgármester beszédében úgy fogalmazott, hogy a 2009-ben elindított esemény szakmai, hagyományőrző és közösségépítő szerepet tölt be a helyi emberek életében. A Vince-nap eredete kapcsán Bolla Albert szólt Szent Vincéről, a vincellérek védőszentjéről, aki vértanúhalált halt egykor Hispániában. Neve jelentése győzedelmes, úgy tisztelték, mint aki legyőzi telet, s előkészíti a tavasz érkezését. A borosgazdák Szent Vincét a bor védőszentjének, neve napját pedig termésjósló ünnepnapnak tartják.
Ilyenkor a metszett szőlővesszők állapotából solták meg a szüret gazdagságát. A vesszőket üvegbe tették, s várták, hogy kihajtson. Ha sok rügy hajtott ki, akkor bőséges borra számítottak, ha nem, akkor “szomjúhozás”-ra.

vincenap_08                                                                                                         Fotó: Szijártó János

Az est folytatásában Linten Martin mondott verset, majd Cséry Gergő plébános áldotta meg a gazdák által hozott „Vince-vesszőket”. A hagyományoknak megfelelően szakmai szempontok alapján értékelték a tavalyi borakat is. Az összességében pozitív értékelést Knolmajer Ferenctől, a „Szentgyörgyhegy” Hegyközség elnökétől hallhatták a résztvevők. A szakmai rész után kötetlen beszélgetéssel, borozgatással zárult az idei raposkai Vince-nap a kultúrházban, ahol Krejczinger István harmonikajátéka tette kellemessé az estét.

Itthon is sikert aratott

Kovács Melinda – Fazekas Csaba elismert tapolcai rendező. Első filmje, a Boldog születésnapot tapolcai bemutatója életre szóló élmény marad számára – mondta a városi moziban tartott közönségtalálkozóján.
A tíz évvel ez előtti élmények a mai napig élénken élnek emlékezetében. A mostani közönségtalálkozó apropóját újabb filmje, a Swing adta. A decemberben mozikba került nagyjátékfilm hatalmas sikert aratott országszerte, Tapolcán december és január hónapban több mint ötszázan nézték meg a parádés szereposztású zenés filmet. Négy éven át tartottak az előkészületek, a forgatókönyvet Szigligeten írta nyaralójukban. Majd miután minden szerencsésen alakult és megvolt a film csaknem félmilliárdos költségvetése is, állhatott neki a forgatásnak. Alapvető célja az volt, hogy egy szerethető zenés filmet alkosson. Bár sokan női filmként tartják számon, de azért férfiak is megnézik, elkísérve párjukat – mondta Csaba. Azt szerette volna a három főszereplő életén keresztül bemutatni, hogy minden gödörből ki lehet kerülni, soha nem késő újrakezdeni.
Ezt az üzenetet olyan kiváló színészek segítségével juttatja el a nézőkhöz, mint Törőcsik Mari, Csákányi Eszter, Ónodi Eszter, Törőcsik Franciska és Kulka János. A beszélgetéssé alakult közönségtalálkozón többekről kiderült, hogy nem először látják a filmet és minden alkalommal újdonságokat tudnak felfedezni benne. A helyi mozirajongókon kívül családtagok, barátok, szomszédok és egykori tanárok is eljöttek gratulálni a tapolcai filmrendezőnek, aki reményét fejezte ki, hogy következő filmjére – amely remélhetőleg szintén zenés alkotás lesz – nem kell tíz évet várni

Közel kétszáz végzős a felnőttkor küszöbén

Szijártó János – Az előttük álló élet kihívásaihoz, a célok megvalósításához kellő útravalót kaptak a Széchenyi István Szakképző Iskola végzős diákjai.

szalagavatsziszi                                                                                                               Fotó: Sajcz Gábor

Egyebek között ez is elhangzott, az intézmény hétvégén tartott szalagavatóján a Csermák József Rendezvénycsarnokban. Hét osztály, mintegy kétszáz végzős diákja számára tűzték fel a szalagot pénteken. Az intézményből szakács, pincér, élelmiszer-vegyiárueladó, szerkezetlakatos, központifűtés, és -gázhálózatrendszer szerelő, vendéglátásszervező-vendéglős végzettséggel távozhatnak majd a tanulók, és a felnőtt nappali szakközépiskola hallgatói.
A szalagavató alkalmából Dobó Zoltán tapolcai polgármester is köszöntötte a diákokat, Szipőcs Csabáné igazgató-helyettes pedig szép szavakkal búcsúztatta a tanulmányaikat idén befejező végzősöket.
– Az iskola életében számtalan fontos esemény van, ezek közül kettő mindenképpen kiemelkedik. Az egyik a beiratkozás. Ekkor jönnek azok a diákok, akik iskolánkat választották, hogy itt folytassák tanulmányaikat. A másik kiemelkedő esemény a búcsúzás. Ez egy kicsit hosszabb folyamat, elkezdődik a szalagavatóval, majd folytatódik a ballagással, és zárul a legfontosabbal, a vizsgával. Most a búcsú kezdetén vagyunk, szalagot tűzünk fel végzős tanítványainknak – fogalmazott az igazgató-helyettes asszony.
Hozzátette, a jó szakemberre mindig mindenkor szükség volt és mindig is szükség lesz, de a boldoguláshoz mindenkinek bíznia kell saját magában és tudásában.

A szépírás bárkájában

Megtiszteltetésnek veszem a tapolcai Újság érdeklődését, s igyekszem tömören válaszolni, miken is dolgoztam mostanában, s milyen munkákban, tervekben vagyok éppen, amik napról napra kitöltik a személyes időmet? Bátrabban tűz ki az ember maga elé célokat, ha amúgyis van, amit rendszeresen tennie kell.

Mindezt Németh István Péter, tapolcai költő mondta lapunk érdeklődése kapcsán.

Nyolcadik esztendeje vagyok a könyvtár munkatársa, s így a bölcsészdiplomámban szereplő két szakomnak (magyar-könyvtár) megfelelően akkor sem számítok pályaelhagyónak, ha már tíz éve nem tanítok. A magyar irodalom szolgálatát komolyan gondoltam, s gondolom. Úgy érzem, sok mindent éppen a szépírás bárkájába kell mentenünk a jövendőnek. Ennek érdekében mindegy is az eszköz, hogy milyen műfajban: versbe, esszébe vagy regénybe menekítem is vélt eszményeimet – ahogy Illyés Gyula mondta – mint álmaim állatseregletét, a fajtákat minden gondolatból, a lényeg: ugyanaz. Szépséget, értéket, ember-arányú léptéket igyekszünk tovább adni, ahogy lehet. Elég ehhez egy érdeklődő szempár, azé, aki a könyvtár helyismereti gyűjteményében a környező hegyekről keres szép- vagy szakirodalmat, hogy hogyan szüreteltek a régiek a Lesence-völgyben vagy a Szent György-hegyen, kik álltak meg a Malom-tó partján, hogyan kelepeltek az Eger-völgy malmai? – máris a kultúra fontos állomásainál vagyunk. Pályázatokat író iskolások, szakdolgozatukat készítő diplomázók és nyugdíjas helytörténész kutatók győznek meg hétről-hétre arról, hogy kötelesség és érdemes szinkronban lenni igyekezetükkel. Ha délután marad idő (általában marad), ha nem, akkor akad a kislámpa közelében később, olvasmányaimba temetkezem. Hihetetlen gazdagság a miénk – csak ebben a tájhazában is! A „szülöttem föld” medencéjében. A Csobánc alatt Káptalantótiig futó utat lírában, a Szent György-hegy látogatóit és műveit esszékben, Tapolca és környékének szellemi nagyjait „szerelmes földrajzban” szeretném megörökíteni.
nementhistvanpeter                                                                                                            Fotó: Szijártó János

Van egy ideám, hogy az íróknak egyszerre kell tudni ábrázolniuk a közvetlen környezetüket és a nagyvilágot, mindegyiket a maga törvényszerűsségeivel. Többé-kevésbé azonos ítélet alá esnek a fontos dolgok a környezetünkben és a nagyvilágban: a Balatonnál éppúgy, mint Kaliforniában. (Kalifornia: a bornak ott is ki kell forrnia:-) Hogy ne menjek messzire: Tatay Sándor csak olyan történetet tudott ábrázolni a badacsonyi sziklák alatt, ami egy görög tragédiába is beleillik. A Római úton Papp Árpád sem állított kevesebbet az itteni emberi tragédiákról, mint az Antigonét író Szophoklész.
A neves fővárosi kiadóknak így készítettem egy velencei és egy válogatott verses könyvet, Tapolcának pedig a Batsányi Jánoshoz írott költeményekből egy antológiát. Továbbra is érdekelnek a testvérmúzsák, a muzsika és a képzőművészet. A koncertek és a tárlatok, avagy az otthoni zenehallgatások és a reprodukciókban való gyönyörködés. Ám amikkel betelni végképp nem tudok: a táj és a fényes beszélgetések. Jó érzés a messziben elért siker, de még több – Németh László szavaival – a másik életének csöndes helyeslése. S ahogy ez visszaárad rám esetenként. Csak ilyen élményekből szabad meríteni. 55 éves leszek. Ilyenkor már nem kezd az ember karrierbe. Csak a „Szépen élj!” parancsát követi, ameddig megadatik.

A magyar kultúra napján

Tapolca (Szijártó János) – A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének.

korus2

Mindezt Kovács Melinda, az est házigazdája mondta el bevezető szavaiban a Tamási Áron Művelődési Központban rendezett városi ünnepségen, majd a közönség Bárdos Lajos Nemzeti fény című művét hallgathatta meg a Tapolcai Kamarakórus és a Járdányi Pál Zeneiskola előadásában.

A művet Bárdos Kölcsey Ferenc hexameterére írta.
A kultúra napi ünnepség jó alkalom a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékek bemutatására. Ennek jegyében helyi művészek, a hagyományok iránt elkötelezett mesterek alkotásaiból nyitottak kiállítást az aulában. Varjas Imréné gobelinjeit, Németh László egyedi ruhadarabjait, Gyevnár Kálmán, ifjú Gyevnár Kálmán és Gyevnár Julianna kerámiáit csodálhatták meg az érdeklődők.

dobozoli

Dobó Zoltán polgármester beszédében azt hangsúlyozta, hogy a kultúra szó jelentése csak pozitív tartományban értelmezhető, hiszen csak a teremtéssel, valami jó létrehozásával lehet azonosítani. Mint kifejtette, maga a magyar kultúra a magyarságra jellemző szokások, a keresztény hitvilág, az életfilozófia, az írásbeliség és a teremtett értékek összessége, amelyet mindig és minden áron meg kell védeni, s ha szükséges harcolni érte a végsőkig.

nementhistvanpeter

Németh István Péter tapolcai költő előbb Kölcsey Ferenc életéről és műveiről szólt, majd a magyar kultúra végtelen kincsestárába kalauzolta a hallgatóságot.
A Himnusz velünk él – fogalmazott Németh István Péter. – Imánk, amelynek helye volt, van és lesz az ünnepi pillanatokban a csillárok és a csillagok alatt, de ott kell lenniük személyes, bensőbb magunkban is. Veszélyben és örömben egyaránt. Annak idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt, hogy egy másik, optimistább, amolyan új-istenes istentelen himnuszt szerezzenek. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: “Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Barátainak azzal toldotta meg a mester és Illyés az elhárítást, hogy aki át meri írni a Himnuszt, annak száradjon le a keze. A tapolcai költő szívet melengető ünnepi gondolatai után a Járdányi Pál Zeneiskola tanárai adatk elő színvonalas, a virtuóz hangszeres játékot sem nélkülöző műveket. A közönség vastapsa nem maradt el.

DSCN1298

DSCN1323