Kultúra kategória bejegyzései

Közel kétszáz végzős a felnőttkor küszöbén

Szijártó János – Az előttük álló élet kihívásaihoz, a célok megvalósításához kellő útravalót kaptak a Széchenyi István Szakképző Iskola végzős diákjai.

szalagavatsziszi                                                                                                               Fotó: Sajcz Gábor

Egyebek között ez is elhangzott, az intézmény hétvégén tartott szalagavatóján a Csermák József Rendezvénycsarnokban. Hét osztály, mintegy kétszáz végzős diákja számára tűzték fel a szalagot pénteken. Az intézményből szakács, pincér, élelmiszer-vegyiárueladó, szerkezetlakatos, központifűtés, és -gázhálózatrendszer szerelő, vendéglátásszervező-vendéglős végzettséggel távozhatnak majd a tanulók, és a felnőtt nappali szakközépiskola hallgatói.
A szalagavató alkalmából Dobó Zoltán tapolcai polgármester is köszöntötte a diákokat, Szipőcs Csabáné igazgató-helyettes pedig szép szavakkal búcsúztatta a tanulmányaikat idén befejező végzősöket.
– Az iskola életében számtalan fontos esemény van, ezek közül kettő mindenképpen kiemelkedik. Az egyik a beiratkozás. Ekkor jönnek azok a diákok, akik iskolánkat választották, hogy itt folytassák tanulmányaikat. A másik kiemelkedő esemény a búcsúzás. Ez egy kicsit hosszabb folyamat, elkezdődik a szalagavatóval, majd folytatódik a ballagással, és zárul a legfontosabbal, a vizsgával. Most a búcsú kezdetén vagyunk, szalagot tűzünk fel végzős tanítványainknak – fogalmazott az igazgató-helyettes asszony.
Hozzátette, a jó szakemberre mindig mindenkor szükség volt és mindig is szükség lesz, de a boldoguláshoz mindenkinek bíznia kell saját magában és tudásában.

A szépírás bárkájában

Megtiszteltetésnek veszem a tapolcai Újság érdeklődését, s igyekszem tömören válaszolni, miken is dolgoztam mostanában, s milyen munkákban, tervekben vagyok éppen, amik napról napra kitöltik a személyes időmet? Bátrabban tűz ki az ember maga elé célokat, ha amúgyis van, amit rendszeresen tennie kell.

Mindezt Németh István Péter, tapolcai költő mondta lapunk érdeklődése kapcsán.

Nyolcadik esztendeje vagyok a könyvtár munkatársa, s így a bölcsészdiplomámban szereplő két szakomnak (magyar-könyvtár) megfelelően akkor sem számítok pályaelhagyónak, ha már tíz éve nem tanítok. A magyar irodalom szolgálatát komolyan gondoltam, s gondolom. Úgy érzem, sok mindent éppen a szépírás bárkájába kell mentenünk a jövendőnek. Ennek érdekében mindegy is az eszköz, hogy milyen műfajban: versbe, esszébe vagy regénybe menekítem is vélt eszményeimet – ahogy Illyés Gyula mondta – mint álmaim állatseregletét, a fajtákat minden gondolatból, a lényeg: ugyanaz. Szépséget, értéket, ember-arányú léptéket igyekszünk tovább adni, ahogy lehet. Elég ehhez egy érdeklődő szempár, azé, aki a könyvtár helyismereti gyűjteményében a környező hegyekről keres szép- vagy szakirodalmat, hogy hogyan szüreteltek a régiek a Lesence-völgyben vagy a Szent György-hegyen, kik álltak meg a Malom-tó partján, hogyan kelepeltek az Eger-völgy malmai? – máris a kultúra fontos állomásainál vagyunk. Pályázatokat író iskolások, szakdolgozatukat készítő diplomázók és nyugdíjas helytörténész kutatók győznek meg hétről-hétre arról, hogy kötelesség és érdemes szinkronban lenni igyekezetükkel. Ha délután marad idő (általában marad), ha nem, akkor akad a kislámpa közelében később, olvasmányaimba temetkezem. Hihetetlen gazdagság a miénk – csak ebben a tájhazában is! A „szülöttem föld” medencéjében. A Csobánc alatt Káptalantótiig futó utat lírában, a Szent György-hegy látogatóit és műveit esszékben, Tapolca és környékének szellemi nagyjait „szerelmes földrajzban” szeretném megörökíteni.
nementhistvanpeter                                                                                                            Fotó: Szijártó János

Van egy ideám, hogy az íróknak egyszerre kell tudni ábrázolniuk a közvetlen környezetüket és a nagyvilágot, mindegyiket a maga törvényszerűsségeivel. Többé-kevésbé azonos ítélet alá esnek a fontos dolgok a környezetünkben és a nagyvilágban: a Balatonnál éppúgy, mint Kaliforniában. (Kalifornia: a bornak ott is ki kell forrnia:-) Hogy ne menjek messzire: Tatay Sándor csak olyan történetet tudott ábrázolni a badacsonyi sziklák alatt, ami egy görög tragédiába is beleillik. A Római úton Papp Árpád sem állított kevesebbet az itteni emberi tragédiákról, mint az Antigonét író Szophoklész.
A neves fővárosi kiadóknak így készítettem egy velencei és egy válogatott verses könyvet, Tapolcának pedig a Batsányi Jánoshoz írott költeményekből egy antológiát. Továbbra is érdekelnek a testvérmúzsák, a muzsika és a képzőművészet. A koncertek és a tárlatok, avagy az otthoni zenehallgatások és a reprodukciókban való gyönyörködés. Ám amikkel betelni végképp nem tudok: a táj és a fényes beszélgetések. Jó érzés a messziben elért siker, de még több – Németh László szavaival – a másik életének csöndes helyeslése. S ahogy ez visszaárad rám esetenként. Csak ilyen élményekből szabad meríteni. 55 éves leszek. Ilyenkor már nem kezd az ember karrierbe. Csak a „Szépen élj!” parancsát követi, ameddig megadatik.

A magyar kultúra napján

Tapolca (Szijártó János) – A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének.

korus2

Mindezt Kovács Melinda, az est házigazdája mondta el bevezető szavaiban a Tamási Áron Művelődési Központban rendezett városi ünnepségen, majd a közönség Bárdos Lajos Nemzeti fény című művét hallgathatta meg a Tapolcai Kamarakórus és a Járdányi Pál Zeneiskola előadásában.

A művet Bárdos Kölcsey Ferenc hexameterére írta.
A kultúra napi ünnepség jó alkalom a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékek bemutatására. Ennek jegyében helyi művészek, a hagyományok iránt elkötelezett mesterek alkotásaiból nyitottak kiállítást az aulában. Varjas Imréné gobelinjeit, Németh László egyedi ruhadarabjait, Gyevnár Kálmán, ifjú Gyevnár Kálmán és Gyevnár Julianna kerámiáit csodálhatták meg az érdeklődők.

dobozoli

Dobó Zoltán polgármester beszédében azt hangsúlyozta, hogy a kultúra szó jelentése csak pozitív tartományban értelmezhető, hiszen csak a teremtéssel, valami jó létrehozásával lehet azonosítani. Mint kifejtette, maga a magyar kultúra a magyarságra jellemző szokások, a keresztény hitvilág, az életfilozófia, az írásbeliség és a teremtett értékek összessége, amelyet mindig és minden áron meg kell védeni, s ha szükséges harcolni érte a végsőkig.

nementhistvanpeter

Németh István Péter tapolcai költő előbb Kölcsey Ferenc életéről és műveiről szólt, majd a magyar kultúra végtelen kincsestárába kalauzolta a hallgatóságot.
A Himnusz velünk él – fogalmazott Németh István Péter. – Imánk, amelynek helye volt, van és lesz az ünnepi pillanatokban a csillárok és a csillagok alatt, de ott kell lenniük személyes, bensőbb magunkban is. Veszélyben és örömben egyaránt. Annak idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt, hogy egy másik, optimistább, amolyan új-istenes istentelen himnuszt szerezzenek. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: “Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Barátainak azzal toldotta meg a mester és Illyés az elhárítást, hogy aki át meri írni a Himnuszt, annak száradjon le a keze. A tapolcai költő szívet melengető ünnepi gondolatai után a Járdányi Pál Zeneiskola tanárai adatk elő színvonalas, a virtuóz hangszeres játékot sem nélkülöző műveket. A közönség vastapsa nem maradt el.

DSCN1298

DSCN1323