Kultúra kategória bejegyzései

Kórusok a színpadon

Immár hatodik alkalommal rendezték meg a VOKE Batsányi János Művelődési és Oktatási Központban az Adventi Kórustalálkozót.

korustal_24aaa

A program résztvevőit Rig Lajos országgyűlési képviselő köszöntötte, kiemelve a zene jelentőségét, és ezen belül az emberi hang alkotta kórusmuzsika szépségét. A tiszta, emberi hangot, amiben nem is szenvedett hiányt a publikum.
A színpadon elsőként a Batsányi Népdalkör szólalt meg, majd a balatonedericsi Magnificat következett. A harmadik fellépő csoport a Csobánc népdalkör volt, utána a Tapolcai Protestáns Énekegyüttes, a Tapolcai Kamarakórus, a Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola Adventi Kórusa lépett fel, és énekelt a Batsányi Vegyeskar, valamint a Szigliget Általános Iskola gyermekkórusa. Természetesen az idén sem maradt el az igazán hatásos és maradandó zenei élményt nyújtó összkari produkció.
A műsor után a házigazda intézmény nevében Füstös Zsuzsanna igazgató köszön-te meg a részvételt minden csoportnak, s mindezt oklevelek, ajándékok átadásával még hangsúlyosabbá tette. Az énekesek a Batsányiból együtt vonultak át a Szent György Panzió Étterembe, ahol a közös vacsora közben, immár kötetlenül beszélgethettek a kórusok tagjai erről a szép, adventi hangulatú délutánról.

Szent Borbála kultusza

Szent Borbála legendáját idézték fel a napokban két egymáshoz közeli alkalommal is a Tamási Áron Művelődési Központ előtti szobornál. A bányászok védőszentje előtt előbb a Tanúhegyek Egyesület tagjai rótták le tiszteletüket, majd két nappal később a Bauxitbánya vállalatnál dolgozott mérnökök és technikusok.

borbalatanuhegyek_03AAA

Jó szerencsét! – hangzott el a Tanúhegyek Egyesület összejövetelén a szobornál, majd Novák István szavalata után Székely Jenő bányász szakszervezeti vezető meg-emlékezését hallgathatták meg a résztvevők. A rendez-vényt a bányász himnusz el-éneklése és mécsesek elhelyezése zárta.

borbalabanyasz_13aaa

Két nappal később a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat szakemberei álltak a Marton-szobor előtt, őket dr. Pataki Attila nyugalmazott fő-geológus köszöntötte. Beszédében kifejtette, hogy Szent Borbála évszázadok óta beletartozik annak a 14 segítőszentnek a sorába, akiket nagy bajban, halálos szorongatottságban segítségül szoktak hívni. Az örökös veszedelemben élő, dolgozó bányász a leggyakrabban Borbálához fordult, mint segítő szenthez, és tette meg védőszentjének. Tapolcán először 1978-ban Orbán Ti-bor okleveles bányamérnök kezdeményezésére indult – a több évszázados selmecbányai bányász hagyományok szerint megrendezett – „év végi” szakestély, ám ez többnyire Szent Borbála napjának közelében volt, nem véletlenül. Akkor még nyíltan nemigen volt ildomos Szent Borbála napi szakestélyt rendezni. 1990-től minden évben megtartják, ahogy azt idén is tették az emlékezés után.

Adventtől vízkeresztig

Szijártó János – Az első gyertya meggyújtásával advent első vasárnapján elkezdődött a hagyományos, vízkeresztig tartó, Adventi várakozás néven ismert, színes tapolcai rendezvénysorozat.

adbentikorus

Kigyúlt az első gyertya a főtéren, illetve megnyílt a szabadtéri Betlehem a belvárosban, a Szentháromság szobornál, és természetesen bekapcsolták a város díszkivilágítását is. A szép számmal megjelent érdeklődőket Dobó Zoltán polgármester köszöntötte. A kellemes, immár ünnepi hangulatú estén a Tapolcai Bárdos Lajos Általános Iskola Székhelyintézménye és a Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola kórusa adott műsort. A kisebbek örömére az állatsimogató is várta a látogatókat, míg a jazz kedvelői a Gold Orleans Jazz Trió remek muzsikáját hallgathatták meg. Nem volt túl hideg, de a forralt bor és a tea népszerűsége mit sem csökkent a korábbi évekhez képest
A rendezvénysorozat december negyedikén folytatódik. Ekkor a gyerekeknek kézműves foglalkozást, majd mesedélutánt szerveznek. Másnap, december 5-én délután találkozhatnak az apróságok a mikulással a Csermák József Rendezvénycsarnokban. Advent második vasárnapján (hatodikán) még mindig a mikulás áll a figyelem középpontjában, aki ezúttal a Fő téren találkozik a gyerekekkel. Ezen a napon evangélikus egyházi szolgálat lesz, közreműködik a Tapolcai Protestáns Énekegyüttes, majd a Rézangyalok fúvós együttes is fellép. Karácsonyig, majd utána még vízkeresztig tart a színes programsorozat, a városközpontban mindig kapható forralt borral, punccsal, teával, sült gesztenyével, langallóval és lángossal kiegészítve.

Percekig szólt a vastaps

Egészséges és értelmi fogyatékos fiatalok szereplésével került bemutatásra a Mesevilág című darab a veszprémi Petőfi Színházban.

Az előadásra elővételben elfogyott az összes jegy, melynek bevételével a Veszprém Megyei ÉFOÉSZ Közhasznú Egyesület Tapolca tagjait támogatta a közönség. A közel két órás, két felvonásos darabot Halápiné Kálmán Katalin írta és álmodta színpadra, míg az értelmileg sérült lelkes amatőröket Havasi Gábor tanította be. A legismertebb mesemusicalek slágereivel színesített mű kiválóan megmutatta, hogyan tud ép és sérült ember egy célért kéz a kézben együttműködni. A próbafolyamatok közel egy évvel ezelőtt kezdődtek. A veszprémi és tapolcai akadályozott fiatalok heti rendszerességgel találkoztak és gyakorolták be szövegeiket és koreográfiájukat, majd a nyár végéhez közeledve a Tapolcai Musical Színpad tagjaival közösen csiszolták tudásukat. Horváthné Somogyi Ildikó, az ÉFOÉSZ alelnöke által megálmodott integrált színház, immár harmadik egészestés előadását mutatta be, ezúttal is nagy sikerrel. A Petőfi Színházas premiert megtisztelte jelenlétével Porga Gyula Veszprém Megyei Jogú Város Polgármestere, Oberfrank Pál a Veszprémi Petőfi Színház Igazgatója és Bernáth Ildikó a Támogatott Lakhatás Nagykövete. A színházigazgató köszöntőjében elmondta, hogy intézménye szívesen ad helyet a csodának és azon az estén csoda született. Sok résztvevőnek hatalmas álma vált valóra azzal, hogy egy ilyen nagy múltú teátrumszínpadára léphetett. Nem szabad szó nélkül elmenni azoknak a segítőknek az önzetlen és precíz munkája mellett sem, akik a jelmezeket készítették és a közel hatvanfős szereplőgárda színpad mögötti mozgását koordinálták. A Padlás, Pocahontas, Aladdin, Mary Poppins és még sok más közismert dallamot felvonultató, szívet, lelket melengető alkotásra a tapolcai közönség is tapsolhat, hiszen december negyedikén, tizennyolc órai kezdettel a Tamási Áron Művelődési Központban is bemutatásra kerül. Jegyek elővételben kaphatók a helyszínen.

éfoész

Szent Erzsébet-nap az óvodában

Szijártó János – A névadó előtti tisztelet jeléül, a szülők részvételével Szent Erzsébet ünnepet tartottak a katolikus óvodában a napokban.

szterzsebetovi_11aaa
Az ünnepsége kezdetén Zöldy Andrásné óvodavezető köszöntötte a vendégeket, majd szólt a szentté avatott Erzsébetről. Mint mondta, Szent Erzsébet egy olyan korban élt, amikor nem nagyon támogatták a keresztényeket. – Amikor nem annyira örültek annak, hogy ő keresztényként jótevő is egyben, és a szegények felkarolását fontosnak tartja. Ha most körül nézünk Európában, hogy körülöttünk mi zajlik, akkor nem nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy Párizs tőlünk messze van. Márfi Gyula érsek atya gondolatait nagyon komolyan kell vennünk. Ő ki merte mondani, hogy egy ilyen helyzetben csak egy utunk van: vagy komolyan vesszük a hitünket, megerősödünk benne és képviseljük azt, amit évszázadok óta képviselnek itt a Kárpát-medencében, vagy elveszünk. Lehet, hogy ez a kijelentés nem kifejezetten az ünnep hangulatát szolgálja, azonban úgy érzem, hogy önöknek, akik idehozzák gyermekeiket, bizalommal fordulnak hozzánk, tisztán kell látni a körülöttünk kialakult helyzetet. Döntenünk kell, mert különben mások döntenek helyettünk – hangsúlyozta az óvoda vezetője.
Az óvodában több évvel ezelőtt alapították a Szent Erzsébet kenyere díjat, amelyet az idei évben Pappné Csaba Gyöngyi óvónő, intézményvezető-helyettes vehetett át. A köszöntő beszéd és a kitüntetés átadása után a immár a gyerekeké volt a főszerep. Ének, tánc, mesejáték szórakoztatta a lelkes szülőket, hozzátartozókat. A műsor természetesen vastapssal zárult.

Csíkcsobotfalvától Balatonfőkajárig

Szijártó János – Csíkcsobotfalvától Balatonfőkajárig címmel jelent meg a közelmúltban dr. Bartalis Imre nyugalmazott állat-egészségügyi főtanácsos legújabb könyve, amelyben édesapja, Bartalis Béla (1881-1966) római katolikus kántortanító, iskolaigazgató életét, szellemi hagyatékát tárja az olvasó elé.

bartaliskonyveaaa

Édesapja közel négy évtizeden át volt Balatonfőkajár kántortanítója, a helyi egyházközség tagja, jegyzője, számos egyéb társadalmi szerepvállalás mellett. Bartalis Imre sokat tanult tőle, többek között az emberek iránti empátiája a mai napig példaként szolgál számára. A szerző nem ismeretlen az olvasóközönség előtt, számos érdekes kötete jelent meg, amelyekért az olvasók elismerésén túl a tapolcai képviselő-testület gratulációja is megtestesült, Tapolca Városért kitüntetés formájában. Eddig megjelent könyvei: Paraszti huncutságok, Későn jöttél mama, Üzenet a harmadik évezred emberének, Ne hagyd abba apa, Mindig az igazat, csakis az igazat, Velünk élő történelem, Egy állatorvos naplótöredékei, Magyar tragédiák.

Nyelvében él a nemzet

Szijártó János – November 13-án ünnepelték ország szerte a Magyar Nyelv Napját, az Országgyűlés 2011-ben meghozott döntése alapján.
1844-ben ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő törvényt. A Magyar Nyelv Napja hazánkban minden esztendőben jó alkalmat ad az oktatási, kulturális intézményeknek és az anyanyelvápolással foglalkozó szervezeteknek nyelvünk megünneplésére. Az ünnephez kapcsolódva Lovász Gábor tapolcai gyűjtő mutatta be régi, faragott csutoráját, amely egyik oldalán éppen azt hirdeti, hogy „Nyelvében él a nemzet”. A híressé vált kijelentést első alkalommal gróf Széchenyi István mondta.

csutora
A csutorát Illikmann György (Veszprém 1853-1935) csutorakészítő, fafaragó népművész készítette

Ismét a fókuszban a Batsányi táncegyüttes

Szijártó János – Másfél év alatt sok munkával, ráfordított energiával, és két rátermett tánckarvezető hathatós segítségével ismét felfelé ívelő pályára állt a Bán László vezette Batsányi Táncegyüttes.

batsanyitancegyuttes_02

Bán László, az együttes egykori meghatározó egyénisége 1998-ban, családi okok miatt hagyta abba az aktív táncot. Aztán másfél évvel ezelőtt ismét „csatasorba” állt, nem tudott és nem is akart ellenállni a felkérésnek, amely egykoron szeretett együttesének vezetésére szólt. Az egyik próba előtt váltottunk vele szót a Batsányi művelődési központban.
– Tavaly május végén kerestek meg a táncosok, hogy vállaljam a csoport vezetését. Eleinte kicsit húzódzkodtam, de aztán belementem a dologba, amit azóta sem bántam meg. Sok segítséget kapok két helyettesemtől, Kis Bernadettől és Buzás Balázstól. Betti már a régi csapatban is tánckarvezetőként tevékenykedett. Nehéz volt az indulás. Eleinte a ruhákat Németh Lászlótól, a táncegyüttes korábbi művészeti vezetőjétől kölcsönöztünk, majd abból a pénzből, amit másfél év alatt „megtermeltünk”, egészen szép ruhatárat gyűjtöttünk össze. Januárban gyermekcsoportot is indítottunk, Balázs vezetésével és Betti segítségével. A felnőtt táncosok létszáma is növekedett, stabilizálódott, szükség esetén tíz párt színpadra tudunk állítani. Természetesen folyamatosan várunk jelentkezőket, érdeklődőket a hétfőnkénti próbákon. A gyerekek részére szerdán és csütörtökön tartunk foglalkozásokat, ugyancsak itt a Batsányi színpadán – mondta Bán László.
Az együttes vezetőjétől azt is megtudtam, hogy az elmúlt másfél évben mintegy 180 fellépésük volt, ez kifejezetten komoly aktivitást jelent, a fiatalok számára pedig tapasztalatszerzési lehetőséget. – Jártunk külföldön, rendszeresen részt veszünk városi rendezvényeken, illetve a környéken is sok helyre hívnak bennünket. Kezdenek megismerni minket, és erényeink között a megbízhatóság is jelentős súllyal esik latba.

Kórusok találkozója

Szijártó János – Kórusmuzsika töltötte be a Tamási Áron Művelődési Központ színháztermét szombaton délután.

korustalalkozo_23aaaA Tapolcai Kamarakórus a színpadon Fotó: Szijártó János
Három kitűnő énekeseket, nívós repertoárt bemutató kórus találkozott ezen az őszi délutánon. A résztvevőket Barczáné Tóth Boglárka intézményvezető köszöntötte elsőként. Beszédében úgy fogalmazott, hogy a kórus-tagokat a közös éneklés öröme tartja egyben, de a az igényes zene iránti elkötelezettség alapfeltétel. Mindez be is bizonyosodott a délután további részében.
Elsőként a Tamási Áron Művelődési Központ művészeti csoportjaként működő Tapolcai Kamara Kórust hallhatta a közönség. Az 1992-ben alakult kórus repertoárja a zenetörténet minden kor-szakából tartalmaz műveket, de kiemelt figyelmet fordítanak a magyar szerzők alkotásainak bemutatására. A Török Attiláné karnagy által irányított csoport értéket közvetít. Az évek során többször vettek részt szakmai megmérettetésen is, két alkalommal “fesztiválkórus”, tavaly “gálakórus” mi-nősítést szereztek.
A szombati találkozón műsorukban Felix Mendelssohn-Bartholdy, Robert Schumann, Bartók Béla és Kodály Zoltán műveket mutattak be. Zongorán kísért Egyedné Somogyi Hajnalka, vezényelt Török Attiláné.
A folytatásban előbb az 1932-ben alakult Péti Férfikar (karnagyuk Lovrek Károly) lépett a színpadra, majd az 1920. óta működő Várpalotai Bányász Kórus (karnagyuk Borbás Károly) kápráztatta el a közönséget.
A házigazdák végül egy Bartók-feldolgozás közös éneklésére invitálták a kórusokat, ezzel is tisztelegve Bartók Béla emléke előtt, halálának 70. évfordulója alkalmából. Az összkarokat zongorán Takácsné Németh Magdolna kísérte.

Meghökkentő, gondolkodtató

Szijártó János – Rövidesen kiállítással mutatkozik be Tapolcán, az eredetileg olasz, de több, mint húsz évig a németországi Hannoverben élő festőművész, Vito Pastore.

vito_41

– Dél-Olaszországból származom, de a művészettel már északabbra, Verona városában találtunk igazán egymásra. Itt rendezhettem meg első kiállításomat 1980-ban. Majd Milánó, Rimini, Firenze, Róma, Bologna következett, illetve számos más olasz városban mutatkozhattam be – tudtam meg Vito-tól tapolcai önkéntes tolmács barátunk, Heinfarth Zoltán segítségével.

vito_34aaa

Aztán kiderül, hogy az egyébként rendkívül jó kedélyű művész soha nem is próbálkozott mással, eleve festőnek született. Ahogy megjegyzi, a művészet világában, tulajdonképpen ecsettel a kezében látta meg a napvilágot. Az igazi változást aztán az 1989-es németországi kaland jelentette, amely hosszú időre meghatározta Vito életét, festői pályáját. 1990-ben írtak róla először a német újságok, egy Hannoverben megnyitott kiállítása kapcsán. Itt állandó galériája is volt, amit egy olasz étteremmel együtt működtetett. Ugyanis főzni is szeret, illetve tud, és az olasz konyha sajátosságait igyekezett a német vendégkörnek bemutatni. Erre mutatkozott igény, ahogyan a magát főként futurista festőként jellemző Vito alkotásaira is. A főzés is lehet művészet, akár a festés. Azonban ezzel a kettő területtel nem érte az energikus olasz, a zene, a gitár szintén kódolva van nála. Kifejtette, hogy ezt soha nem tanulta iskolában, autodidakta módon tanulta meg fiatalon, s tartja ma is szinten tudását hatvanöt évesen. Németországi galériájában, éttermében volt az emeleten egy külön terem, ahol hangszerek, zenekari eszközök voltak éppen arra a célra, hogy bármikor lehessen egy jót muzsikálni, ha éppen úgy jön össze a társaság. Rendkívül büszke arra, hogy személyesen ismeri a Scorpions néven világhírűvé vált hannoveri hard rock együttes tagjait, sőt még zenélt is velük. Ugyanis a banda egyik tagja az étterem közelében lakott és gyakran látogatott el Vito-hoz, és a közös vacsora többször közös zenéléssel végződött.
Németországba egy véletlen meghívás folytán került, s mivel ott meglehetősen szerették a képeit, ott alakította ki bázisát. Innen járta be Európát, s ide érkezett vissza mindig. Azonban mára megunta azt a környezetet, az emberek állandó panaszkodását, a negatív hatásokat. – Váltani szerettem volna, elegem volt a sok hülyeségből, itt most nem értek semmit, így jól elvagyok. Bár gyorsan meg fogok tanulni magyarul, ahogyan angolul és németül is hamar megtanultam. Magyarországra, azon belül Tapolcára egy véletlen kapcsán kerültem. Együtt élek egy magyar lánnyal, így az ország kiválasztásán nem kellett túl sokat gondolkodnom. Tapolca viszont úgy jött, hogy összeismerkedtem Sipos Csabával, aki itt egy éttermet vezet, illetve szereti a művészetet is. Csaba hívott, egy konkrét munkát ajánlott, amit én örömmel vállaltam, s végeztem el. Megtetszett Tapolca, és ebben a kedves kisvárosban el tudnám képzelni a jövőmet is. Bízom abban, hogy festményeim is elnyerik az itt élők tetszését – hangsúlyozta Vito Pastore.
A festő hozzátette, hogy képei stílusukban is változatosak, azonban többségük a meghökkentést, a gondolkodtatást szolgálja. Szerinte nagyon sok a probléma a világban, amit a többség nem lát, vagy nem vesz tudomásul. Ő ezekre szeretné felhívni a figyelmet immár évtizedek óta.

vito_23aaa

Vito Pastore a La Pergola Pizzétia melletti ideiglenes műhely-galériában dolgozik, akit érdekel művészete, itt megtalálja. Érdekesség, hogy egy udinei borászat boros címkéhez alkalmazza Vito „halnőjét”.