Kultúra kategória bejegyzései

Keszthelyen minősült a Tapolcai Kamarakórus

Immár hatodszorra rendezték meg a Keszthelyi Dalünnepet június végén, amelyen a Dunántúli Dalosszövetség felhívására negyven kórus vett részt.

Ez alkalomból a Balaton parti városba látogatott a Tapolcai Kamarakórus is Török Attiláné karnagy vezetésével. Mivel a rendezvény országos (egyházi és világi) minősítésre is lehetőséget
ad, így a tapolcai hölgyek e szempontból is érintettek voltak két fellépésük során. Mint azt a karnagytól megtudtuk, legalább három korszakból kell összeállítani a repertoárt a minősítés okán, egészen a huszadik századig terjedően. A kétszer 25 perces összeállításuk
ennek természetesen maximálisan megfelelt, úgy az egyházi, mint a világi szerzemények tekintetében.
Több más mellett megszólaltak Monteverdi, Handel, Haydn, Suchman, Kodály, Bárdos és Mohay Miklós művei, egészen széles történelmi korszakot felölelve. A huszonnégy hölgy nagy örömére
végül a Tapolcai Kamarakórus Gálakórus minősítést kapott. Külön élményként említette Török Attiláné, hogy a teljes hétvégét felölelő program első napján a keszthelyi Festetics kastély tükörtermében énekelhettek, ekkor még tét nélkül, ám a látogatók nagy megelégedésére.

Jól sikerült a tánctábor

Idén is megrendezte hagyományos tánc táborát az Acro Dance Rock & Roll Sporttánc Egyesület Tapolcán.

Remekül sikerült Tapolcán az Acro Dance SE nyári tánctábora. Csoportkép az idei résztvevőkről. /Fotó: Májer Edit/

A Tamási Áron Művelődési Központban, július első hetében várták a táncolni, mozogni vágyó gyermekeket. Egyed – Cseh Diána irányításával a gyerekek kellemes napokat tölthettek el együtt, jó társaságban és programokkal, ahol a főszerep természetesen a táncé, a mozgásé volt, de mellette jutott idő kézműveskedésre, strandolásra és egyéb szórakoztató programra is.

Természetesen a táncé, a  mozgásé volt a főszerep. /Fotó: Májer Edit/

Sok az ismerős arc, hiszen vannak, akik már évek óta jelentkeznek a táborba, vagy a tanév során is az egyesületnél táncolnak. A nagyjából negyven főt számláló idei csoportban több korosztály dolgozott együtt, melynek eredményeként egy hét alatt öt koreográfiát tanultak meg.

Összesen öt koreográfiát tanultak meg a gyerekek. Fejenként kettőt, illetve egy finálétáncot . /Fotó: Májer Edit/

A vezetőtől megtudtuk, minden évben pozitívak a visszajelzések a tábor kapcsán, a gyerekek remekül érzik magukat. Külön kiemelte, jó érzés látni, hogy barátságok szövődnek, illetve, hogy a kicsik és a nagyobbak együtt játszanak, beszélgetnek.

A gyerekek idén is jól érzeték magukat a táborban. /Fotó: Májer Edit/

A szeptemberben újra induló tanfolyamaikra folyamatosan lehet jelentkezni. Év közben, a Bárdos Székhelyintézményben, valamint a Kazinczy Tagintézményben várják a táncolni vágyókat, több korcsoportban. Differenciáltan foglalkoznak a gyermekekkel, akiknek lehetőségük van több stílusban is kipróbálni magukat. Az egyesület fő profilja a formációs rock & roll, de emellett látványtáncok oktatásával is foglalkoznak. /Májer Edit/

Tapolcai adományok Aknaszlatinának

A Határtalanul! program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. A program a nemzetpolitikai célt fordítja le konkrét tapasztalatokra, azaz a Határtalanul! a nemzeti összetartozás operatív programja – olvasható az Emberi Erőforrások Minisztériuma oldalán.

A tapolcai hetedikesek már évek óta utazhatnak a határon túlra a pályázat kapcsán, melynek eredményeképpen barátságok születtek, és partnerkapcsolatok jöttek létre tapolcai és felvidéki intézmények között.

Most a Kárpátaljai Szolidaritási Program keretében az önkormányzat nyújtott be pályázatot a minisztériumhoz, hiszen sok éve tartó jó kapcsolatot ápol városunk a kárpátaljai Aknaszlatina településsel, az ottani óvodát minden évben anyagilag is támogatja. A pályázat nyert, a tapolcai csapat pedig útra kelhetett. Az önkormányzat dolgozói, önkormányzati képviselők, civil szervezetek tagjaival, sportvezetőkkel, szociális-, kulturális-, turisztikai szakemberekkel valamint a szociális alapellátás munkatársaival útnak indultak 2019. május 12-én hajnalban. Az autóbuszon alig akadt hely, annyi gyermek- és felnőttruhát, könyvet, gyermekjátékot gyűjtött össze a tapolcai küldöttség. Két szervezet részesült az adományokból.

Az aknaszlatinai Szent Anna Katolikus Óvoda kisgyermekei és az ottani Szent Család Karitász vették át a csomagokat. Az óvodások zenés-táncos műsorral köszönték meg az ajándékokat, Puliszka Éva óvodavezető pedig, aki az út programjának szervezéséből is kivette a részét, hálás szívvel mondott köszönetet az egymillió forint pénzadományért és a hasznos csomagokért. A tapolcai csoport a látogatás emlékére fenyőfákat ültetett a település plébániájának kertjében. A négynapos út során a negyvenfős küldöttségnek alkalma nyílt megismerkedni Aknaszlatina mellett Beregszász, Munkács, Szolyva, Técső, Verecke szépségeivel, történelmi és kulturális értékeivel.

A találkozások során bepillanthattak az ott élő magyarság napi küzdelmeibe, az intézménylátogatások alkalmával az őket megtartó oktatási rendszerbe óvodától a főiskoláig, valamint az anyaországi magyarok számára sokszor nehezen elképzelhető vallási- és nyelvi sokszínűségbe. /Kovács Melinda/

Emlékszobát, majd kiállítást nyitott szombaton a diszeli Látványtár

Bán Mariann (1946- 2014),  Ferenczy Noémi-díjas iparművész kerámiáinak, művészetének adózva, Bán Mariann  Emlékszobát avatott szombaton a diszeli Látványtár, majd “A feketéről” címmel megnyitották és bemutatták az országos hírű kiállítóhely frissen berendezett kiállítását.

Jobbról a harmadik,  félig háttal Hann Endre, mellette szemből Vörösváry Ákos és Gyökér Kinga. Emlékszobával gazdagodott a Látványtár

A diszeli Látványtár több mint két évtizedes fennállása alatt első alkalommal hozott létre emlékszobát a tulajdonos Vörösváry Ákos és Gyökér Kinga. A Bán Mariann emlékszoba ajtaját Hann Endre szociálpszichológus gondolatai nyitották meg , aki egy nagy életmű reprezentatív megjelenéseként méltatta az emlékszoba létrejöttét. Hangsúlyozta, számára mindig Mariann pufók angyalkái a főszereplők, amelyek jól tápláltak, majd kicsattannak az egészségtől, de ott van körülöttük az aggódás levegője, szemükben a nyugtalanság. Önarcképek ezek, a szorongó, traumáktól menekülni próbáló művész égi másai…-fogalmazott. Az emlékszoba megnyitását követően mutatták be Steffanits István és Vörösváry Ákos rendezésében ” A feketéről” címet viselő, több mint hetven alkotó munkáiból nyílt tárlatot, amelyet Galkó Balázs színművész közreműködésével, Mélyi József művészettörténész nyitott meg.

Balról a harmadik Galkó Balázs , majd Vörösváry Ákos és Mélyi József. A fekete szín körül forog az új látványtári kiállítás

Mélyi hangsúlyozta, a tárlat címében megjelenő fekete szín területenként és koronként más és más jelentést hordoz, ahogy az egymást követő generációk is mást és mást értenek alatta. – …Ha megkérdeznénk a mai fiataloktól, hogy fehér, vagy fekete színű e a jövő, akkor súlyos többségben lenne a fekete válasz. Akárhogy is, a fekete kapcsán valahogy mindig visszakapcsolódunk a halálhoz és a gyászhoz. Pedig ez a kiállítás egyáltalán nem egy irányba mutat. Éppen annyi élet van benne, mint halál, és ha összekevernénk az itt kiállított munkák színeit, egész biztosan egyensúlyba lenne az élet és a halál, a fekete és a fehér. Mert Látványtár nem a múltbéli halott dolgok tárháza, hanem az elevenen tartás színhelye, ahol a fekete nem más, mint a jövőre vonatkoztatható karikázó szín, hogy kontextusban is láthassuk, hogy mihez tartsuk magunkat. Ez valójában egy eleven, összefüggéseket teremtő és megújító közeg….-fogalmazott a neves művészettörténész. A frissen nyílt tárlat kiállító művészei: Altorjai Sándor, Anna Margit, Bakos István, Balassa Katalin, Barabás Márton, Benda Iván, Borsos Lőrinc, Böröcz András, Deli Ágnes, Fehér László, Frankl Aliona, Gaál Endre, Ganczaugh Miklós, Gellér B. István, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Gondos István, Görgey Géza, Gulácsy Lajos, Gyökér Kinga, Haász Katalin, Halász Arisztid, Hegyeshalmi László, Horváth Lóczy Judit, ismeretlen fotográfus, szerző, J.Gross-Bettelheim, Karina Horitz, Keserű Ilona, Kéri Imre, Kopócsy Judit, Kovács Lola, Kováts Albert, Kungl György, Lakner László, Lengyel András, Lovas Ilona, Lugosi Lugó László, Major János, Major Kamill, Matzon Ákos, Maurer Dóra, Mészáros Eszter, Moholy-Nagy László, Nádler István, O.Papp Gábor, Oláh Mátyás, Olescher Tamás, Prutkay Péter, Pusztafi Panna Pálma, Rácmolnár Sándor, Reinprecht Károly, Salamon Pál, Schmal Károly, Schmal Róza, Schnitzler János, Si-La-Gi, Somogyi Győző, Swierkiewitz Róbert, Szabó Miklós, Szeift Béla, Szemadám György, Székelyi Kati, Szilágyi Teréz, Szüts Miklós, T.Szabó László, Tardi Kovács Sándor, Tölg-Molnár Zoltán, Trőster Vera, Varju Kata, Vörösváry István, Zoltán Sándor, valamint Látványtári kompozíciók és Látványtári leletek. A kiállítás látogatható hétfő kivételével minden nap 10-18 óra között szeptember 30-ig, október 1-től 2020. május 31-ig pedig ügyeleti nyitva tartással, illetve előzetes egyeztetéssel, 10-16 óráig- tudtuk meg./tl/

110 éves a vasútvonal, Tapolcára érkezett az öreg 424-es

Az idén lett 110 éves a Tapolca-Székesfehérvár vasútvonal. 1906-ban kezdték meg a tervezését, amely az állam segítségével valósult meg a mai Pusztaszabolcs és Tapolca között. 1909-ben átépítették a helyi állomást, meghosszabbították a vágányokat és az állomás épületet, új vontatási telep és fűtőház, továbbá fordító épült Tapolcán. A megnyitót 1909.  július nyolcadikán tartották- hangzott  el Dr. Décsey Sándor a városi könyvtár és múzeum igazgatójának szájából  az ünnepi évforduló kapcsán a város vasútállomására érkező nosztalgia gőzös érkezését követő megemlékezésen.

A Kelenföldről induló legendás 424-es gőzmozdony és a hozzá kapcsolt nosztalgia szerelvény utasait és az alkalomra érkezett érdeklődőket Dobó Zoltán polgármester köszöntötte, méltatva azt a Kossuth Ferenc miniszterségéhez köthető döntést, amely Tapolcát bekapcsolta az ország vasúti vérkeringésébe és ezzel elindította a további fejlődés útján az elmúlt évszázad elején. A vasútvonal történetéről Dr. Décsey Sándor a Wass Albert Könyvtár és Múzeum igazgatója beszélt. …- 110 éve, 1909. július nyolcadikán, a különvonattal érkező budapesti delegációt Szerényi József államtitkárral az élen ovációval fogadták az állomáson. Marton Gyula akkori községbíró üdvözlő beszédében elmondta, régi vágya teljesült a vasútvonal megnyitásával, amely ” a vidéket a szép fővárossal” egyenes vonalban köti össze… Később Sárvári Piroska a MÁZ Zrt. üzemeltetési főigazgatója és Dobó Zoltán polgármester megkoszorúzta Kossuth Ferenc emléktábláját, majd vasúttörténeti kiállítás nyílt “Megy a gőzös” címmel a VOKE Batsányi János Művelődési Központban. Nehéz György magángyűjtő kiállított vasúttörténeti relikviái között távírók, jegykiadók, jármű azonosító táblák, fotók, lámpák, vasutas öltözékek árulkodtak a hazai vasúti élet hajdani gazdagságáról és különleges világáról. /tl/

Zenélő filmkockák

Két és fél órás gálaműsorral ajándékozta meg a Tapolcai Musical Színpad a szórakozni és kikapcsolódni kívánó közönséget a Tamási Áron Művelődési Központban, június 22-én, este.

Táncok, dalok egyaránt helyet kaptak a vidám hangulatú gálaműsorban.

Az előadás kezdetén Halápiné Kálmán Katalin együttesvezető köszöntötte a megjelenteket, majd biztatta őket, bátran nyilvánítsák ki tetszésüket a szereplők felé. Megtudtuk, a társulat létszáma megközelíti a negyven főt, akik közül sokan igazoltan voltak távol, viszont akadtak olyanok is, akik a gálaműsorra egy másik fellépésről érkeztek. Ahogy az előadás címe is mutatja (Zenélő filmkockák), a dalok nagy része valamilyen filmhez, meséhez kötődő zene volt, ám azért voltak kivételek. Ide tartozott Halápi Katinka, a Színpad művészeti vezetője által előadott saját szerzeménye, melyet a balesetéről, illetve az abból levont tanulságról, következtetésekről írt, amely ugyan sokak szemébe könnyeket csalt, valójában erőt szeretett volna adni másoknak, az élethez való hozzáállása példaértékű lehet számunkra. Akadt olyan produkció is, amelyben énekesek nem, csupán táncosok szerepeltek. A műsort a sokszínűség, változatosság jellemezte. Hallhattunk régebbi filmekhez kötődő slágereket, és voltak napjainkból származó dalok is. Aztán voltak ugyan nem maiak, de jelenleg is nagy népszerűségnek örvendő Queen, vagy éppen a gálát lezáró ABBA dalok, tehát minden korosztály, és a különféle zenei stílust kedvelők is megtalálhatták a nekik tetsző muzsikát. A műsorban szerepelt alapító tag, olyan is, aki már hosszú évek óta tagja a társulatnak, de helyet kaptak újoncok is, akiket az első sorból biztatott tapssal és mosollyal az együttesvezető. Az előadás végeztével lapunknak elárulta, úgy véli, még a kezdők is magas szintű produkciót nyújtottak.

Az előadás során helyet kaptak újoncok is, akiket az első sorból biztatott tapssal és mosollyal az együttesvezető.

A közönség úgy érezhette, mindegy, hogy valaki régóta tagja a Színpadnak, profibb, rutinosabb, vagy még fiatal korából, tapasztalatlanságából adódóan félénkebb, mindannyikat áthatott a zene szeretete, ahogy arról a produkció vége felé, a Thank you for the music című dalban is hallhattuk.

Jubileumi kiállítás

Kedden délután nyitották meg a Tapolcai Városi Képzőművész Kör tizedik jubileumi kiállítását a Tamási Áron Művelődési Központban.

Barczáné Tóth Boglárka intézményvezető köszöntője után, a Sokféle útjaink című tárlatot Dobó Zoltán polgármester nyitotta meg. Beszédében szólt arról a tehetségről, képességről, amely jelen esetben is megmutatkozik, immár nem először. Úgy fogalmazott, nagy bátorság kell ahhoz, hogy  valaki felnőtt fejjel kiálljon a közönség elé, s a művészeten keresztül feltárja érzéseit, gondolatait.
Az alkotókat, a műveket Tihanyiné Bálint Zsuzsa mutatta be.
A jubileumi kiállításon Füstös Lászlóné Jutka, Horváth Róbert, Horváth Sándorné Éva, Pálffy Gézáné Szabó Éve, Somogyiné Varga Anikó, Stankovics Béláné Anikó, Sütő György, Szita Szabolcs, Tihanyiné Bálint Zsuzsa és Verebélyi Zoltán alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők július 12-ig, majd július 29. és augusztus 23- között a Tamási Áron Művelődési Központban.

 

Könyvbemutatóval indult a tapolcai Múzeumok Éjszakája

Ungváry Rudolf budapesti gépészmérnök, író, újságíró Balatoni nyaraló című könyvének bemutatójával indult az idei Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat Tapolcán. A Wass Albert Könyvtár és Múzeum a Szent Iván éjet megelőző szombaton, az esti órákban színes programokkal, előadásokkal várta az érdeklődőket, a központi téma ezúttal az “utazás” volt. 

Hangodi László, Ungváry Rudolf és Dr. Décsey Sándor

Immár ötödik éve a tapolcai városi múzeum is része az országos Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozatnak, ezúttal egy helytörténeti vonatkozású könyvbemutató is színesítette a programokat.

Ungváry Rudolf Balatoni nyaraló című dokumentumregényét maga a szerző, illetve Hangodi László főmuzeológus ajánlotta a leendő olvasók figyelmébe. Dr. Décsey Sándor könyvtárigazgató köszöntőjét követően, Hangodi László a kiadvány történész konzulense mutatta be Ungváry Rudolf művének legfőbb szereplőit, a térség több évszázados szőlészeti és borászati múltjához és a helyi polgárosodáshoz egyaránt szorosan kötődő Lessner családot.

Ungváry Rudolf: ” kiváncsi voltam rá, hogy ez a svájci stílusú badacsonyi ház a szőlők között vajon kié volt és mit élhettek át a benne élők”

A regény témáját adó badacsonyi nyaraló ma is létezik.

Fotó: Tóth-Baranyi Antal

– Ezt az épületet  először 1994 és 96 között pillantottam meg, amikor feleségem egyik Franciaországban élő rokona megvette. Akkortól mindig ott nyaraltunk és én kiváncsi voltam rá, hogy ez a svájci stílusú badacsonyi ház a szőlők között vajon kié volt és mit élhettek át a benne élők- válaszolt Ungváry a könyv megírásának motivációjára irányuló kérdésre, majd beavatta a jelenlévőket a regény megszületésének részleteibe is. A szerző elmondta, nem csak azoknak kívánt emléket állítani művével, akik nem tudták, nem bírták túlélni a történelem nehéz pillanatait, hanem azoknak is, akik túlélték azokat. A regényben számtalan valóságos egyéniség bukkan fel és tűnik el, a 18. század végén kezdődő és egészen napjainkig tartó história a ma élő leszármazottak visszaemlékezései, újsághírek és fényképek nyomán bontakozik ki…
A Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat később a városi múzeumban folytatódott, ahol számos érdekes, elsősorban felnőtteknek szóló előadás mellett, színes gyermekprogramokkal is várták az érdeklődőket. Az idei központi téma az “utazás” volt, ennek apropóján például közlekedési eszközöket készítettek a gyerekek újrahasznosított anyagokból. A témakörben kézműves foglalkozást és vetélkedőt is szerveztek a munkatársak, a kérdésekre a múzeumot végigjárva, a gyűjteményt megtekintve adhattak válaszokat a résztvevők. A győztesek, a helyes megfejtők értékes díjazásban részesültek. Este nyolc órától  Hangodi László a tapolcai zsidóság tengerentúli kapcsolatairól tartott előadást, Szilaj Rezső múzeumpedagógus izlandi útibeszámolóval ajándékozta meg a közönséget, Csepin Péter várpalotai hagyományőrző, utazó pedig híres lovastúráiról mesélt./tl/

Falfestményekkel a szürkeség ellen

A város szorgalmazta és megközelítőleg hatszázezer forint értékben anyagilag is támogatta, a Szín-Vonal művészeti iskola, a helyi gimnázium és általános iskolák diákjai,  ügyeskezű művészei pedig részben már meg is valósították. Pénteken ünnepélyesen átadják a városi posta hátsó betonkerítésének jelenleg is készülő  külső falfestését.

Többek között a Tarányi pince és a Lengyel kápolna impozáns épületei, a Szent György-hegy és egy szögre akasztott túracipő is megjelenik mint motívum az egyik kerítésblokkon. Fotóinkon a Szent Erzsébet óvoda apróságai gyönyörködnek az alkotásban

– A “sümegi ABC” és a postakerítés közötti zöldterület rendbetétetelét, a területrész gyalogútjának térkövezését már korábban vállalkozói adományból és nem kevés társadalmi munka ráfordítással esztétikusan és jó minőségben megoldotta a város. A postakerítés aljának kavicsozásához, a felület alapozó festéséhez akkoriban a Magyar Posta területileg illetékes beruházási igazgatója hozzájárult, gyakorlatilag szabad kezet kaptunk annak esztétikai megújítására is- mondta el lapunknak Dobó Zoltán polgármester, aki elárulta, hogy a fiatal alkotók minden szükséges segítséget megkaptak a várostól munkájukhoz. A megfestett motívumok egyébként Tapolca nevezetességeire és a várost körülölelő természeti és épített értékekre hívják fel az arra járó helyiek és turisták figyelmét. A különleges köztéri festést – a tervek szerint- pénteken délután fél négykor, ünnepélyes keretek között adják át a helyszínen- tudtuk meg. /tl/

Szép magyar népdalok csendültek fel Diszelben

Sáska, Őskü, Halászi és Monostorapáti gyönyörű népviseletbe öltözött dalárdáit látta vendégül az idei Pünkösdi Dalostalálkozóján a tapolcai Csobánc Népdalkör a diszeli közösségi házban, vasárnap délután.

A dalos csoportok tagjait, vendégeiket, többek között Horváthné Bakos Ilonát ( jobbra áll), a Vass Lajos Népzenei Szövetség elnökhelyettesét, Bakos György köszöntötte.

A jó hangulatú beszélgetéshez, poharazgatáshoz, étkezéshez és közös énekhez szépen  berendezett kultúrházra ki lehett volna tenni a megtelt táblát, olyan sokan jöttek el. A korábbi évek hagyományait követve, a vendéglátó Kocs Ida vezette tapolcai Csobánc Népdalkör lépett elsőként színpadra, majd a vendég együttesek következtek, ki-ki saját kedves repertoárjával  örvendeztette meg a jelenlévőket.

Színpadon a vendéglátó Csobánc Népdalkör

A produkciókat megelőzően, a dalos csoportok tagjait, vendégeiket, többek között Horváthné Bakos Ilonát, a Vass Lajos Népzenei Szövetség elnökhelyettesét, Bakos György köszöntötte.

Bakos György: “A cél ma is az, hogy minél több emberhez eljussanak a hazai népdalok”

A városrész önkormányzati képviselője a hazai népdalkincs jelentőségéről beszélt, azok megőrzésének kiemelt fontosságát hangsúlyozta. – Sokan teszik fel a kérdést, hogy mi a népdal és miért fontos számunkra? A népdal a nép ajkain rendszeresen felcsendülő ének, melyet nemzedékeken keresztül különböző népcsoportok örökítenek tovább. A cél ma is az, hogy minél több emberhez eljussanak a magyar népdalok és nóták, melyeknek tanítását, megszerettetését már kiskorban el kell kezdeni. Ebben áll a mi nagy felelőségünk- hangsúlyozta Bakos György.

Dobó Zoltán: “Magyar az, amit elénekelnek Önök, amit eltáncolnak a néptáncosok,  és addig lesz magyarság, amíg lesz aki ezen értékeket tobábbadja”

Dobó Zoltán polgármester a magyar népi kultúrában, a népművészet számos ágában megjelenő motívumrendszert és tudást méltatta, amely jelentősen megkülönbözteti a magyar népi értékeket, például a környező szláv kultúráktól. – Népdalaink szoros, elválaszthatatlan egységet mutatnak népünk múltjával, történelmével, szenvedéstörténetével. Az évszázadok változásai, az elszenvedett, átélt fontos pillanatok, történések visszaköszönnek bennük. Egy folyton változó világban óriási szükségünk van valamiféle állandóságra, amely nem lehet más, mint a származás, a hovatartozás biztos tudata. Magyar az, amit elénekelnek Önök, amit eltáncolnak a néptáncosok. Addig lesz magyarság, amíg lesz aki ezen értékeket továbbadja, és lesz aki megérti őket- fogalmazott a város polgármestere. /tl/