Kultúra kategória bejegyzései

Tapolcai búcsú körmenettel

Ünnepélyes körmenet, szentmise, gyógynövények megáldása, egész éjszakán át tatró imádság kísérte az idei tapolcai búcsút.

A Nagyboldogasszony búcsút ezen a hétvégén tartották. Szombaton a késő délután órákban a plébánia udvarán gyülekeztek a hívek, akiket Péter atya köszöntött. A plébános ismertette a résztvevőkkel az esti, az éjszakai, illetve a másnapi programot. Hangsúlyozta, az ünnep főként az imádságról szól majd, amelyben kérik a Szűzanya közbenjárását szent fiánál, hogy az ő akarata szerint tudjanak élni. Innen indult aztán az ünnepi körmenet, amelyben természetesen helyet kapott a Szűzanya feldíszített szobra is. A hívek a templomig sétáltak át, ahol ünnepi szetmise kezdődött. Ennek első részében megáldották a gyógynövényeket és virágokat, majd az új Szent Bernadett szobrot is. A folytatásban, egészen reggelig, rózsafüzér és virrasztás, csendes szentségimádás kísérte a tapolcai búcsú programját.

Irodalom-Birodalom

Újabb nyári programmal kedveskedett a Wass Albert Könyvtár és Múzeum a gyermekek, ezúttal elsősorban az irodalmat kedvelők számára.

A július 30. és augusztus 3. között megrendezett bejárós tábor jutalom volt azok számára, akik a könyvtár olvasópályázatára jelentkeztek. Ez azt jelentette, hogy nem csupán Tapolcáról, hanem messzebbről is érkeztek alsó tagozatos diákok, így például Veszprémből, Székesfehérvárról, de a fővárosból is. Ez nem újdonság az intézményben, ugyanis 25-30 éve szerveznek nyári foglalkozásokat gyermekek számára, tudtuk meg Vasáros Ferencné gyermekkönyvtárostól.  A programok összeállításánál fontos szempont volt a változatosság, hogy elsősorban környező helyszíneket érintsenek és, hogy minél kevesebb költséget vonjon maga után. A gyermekek a tábor során pontokat gyűjthettek, melynek célja a motiváció, pozitív megerősítés volt, továbbá jutalmazták a tisztaságot, egymás tiszteletben tartását. A tábor első napja a „Hős lovagok, bátor megmentők” elnevezést kapta. Ekkor került sor a gyermekek, felnőttek bemutatkozására, csapatok megalakulására. A mesemondást követően Nyirő Tamás mutatta be gyűjteményét, majd a délutáni kézműves foglalkozás után gyermekjógával zárult a nap. Kedden, az „Írók, könyvek” napján Szabó Viktóriával, A porcelánbaba c. mese szerzőjével volt interaktív író- olvasó találkozó.

. Kedden, az „Írók, könyvek” napján Szabó Viktóriával, A porcelánbaba c. mese szerzőjével volt interaktív író- olvasó találkozó. /Fotó: Szigetvári Réka/

Később a táborozók a Szigligeti Várba látogattak el, ahol az íjászkodással ismerkedhettek meg.

Íjászkodás a Szigligeti Várban / Fotó: Wass Albert Könyvtár és Múzeum/

Szerdán a Lengemesék c. filmet tekintették meg a moziban, majd Szabó Bence hagyományőrző előadását hallgathatták meg. A délutáni program része volt a badacsonylábdihegyi Ökoturisztikai Látogatóközpont bejárása. Az előzetes terv csütörtökre nézve egy Szent György-hegyi túra volt, de a hőségre való tekintettel a strandolást választották a szervezők.

Strandolás a negyedik napon /Fotó: Wass Albert Könyvtár és Múzeum/

A program része volt még a Kölcsey Nyomda munkájába való betekintés. Az utolsó nap „A Tábor Könyve” nevet kapta, azt készítették el közösen, majd irodalmi barangolások következtek Morvai Dóra veszprémi tanárnővel. A tábor zárására délután a Véndek tanya és Vendégházban került sor.

A Pál utcai fiúk a könyvtárban

Irodalmi vándorkiállítás tekinthető meg a városi könyvtár második emeletén augusztus 17-ig.

A tárlat anyagának alapjául a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi kiállítása szolgál, de az interaktív tartalmak kidolgozásában ezen kívül több intézmény is szerepet vállalt. Hogy miért pont A Pál utcai fiúk? Tavaly volt a 110 éves évfordulója annak, hogy megjelent Molnár Ferenc regénye, és azóta is az egyik legolvasottabb könyvként tartják számon. Népszerűségének oka, hogy a mű olyan alapvető kérdésekre keresi a választ, mint, hogy mit jelent a hűség, bátorság, barátság, haza. Több adaptáció is készült belőle, amelyek közül talán a legismertebbek Fábri Zoltán filmje és a Vígszínház által bemutatott musical változat. A könyvtárban a tárlat része 11 tabló, installáció, és számos könyvhöz kötődő tárgy, mint Csónakos zsebe, Geréb levele, vagy a Gitt egylet csomagja. Ugyan érkeztek a kiállításra kirándulók, iskolás csoportok, de a könyvtár dolgozói családok számára is ajánlják a megtekintést, például azoknak, akik klimatizált helyiségben, kulturált környezetben szeretnék szabadidejüket eltölteni.

Kulturális és hagyományőrző programokra 35 millió

Leghamarabb augusztus 15 és szeptember 30-a között, illetve több későbbi, a  pályázati felhívásban megjelölt  időszakban, kulturális és hagyományőrző programok, rendezvények megvalósítására nyújthatnak be pályázatot tapolcai civil szerveztek, önkormányzati cégek és egyházi személyek- hangzott el a Közösen Tapolcáért Helyi Közösség július 26-i tájékoztató fórumán a polgármesteri hivatal udvari tanácstermében.

Lévai József alpolgármester , Dobó Zoltán polgármester és Dr. Németh Mária Anita jegyző a tájékoztató fórumon /fotók:tl/

A TOP CLLD (TOP-7.1.1-16) keretében megjelent „Kulturális és hagyományőrző programok és rendezvények” elnevezésű, TOP-7.1.1-16-H-014-2 számú helyi pályázati felhívás köré szervezet tájékoztató fórumot Dobó Zoltán nyitotta meg. A város polgármestere örömének adott hangot, hogy a korábbi „TOP-os” pályázatoktól eltérően, a szóban forgó  pályázati lehetőség helyi elbírálás alá esik, tehát sokkal inkább magáénak érezheti a város. –  Joggal remélhetjük, hogy a helyi döntéshozatal, a pályázat sikerén dolgozó akciócsoport az elnyerhető forrásokat a  legszélesebb helyi igényeket figyelembevéve, maradandó értékeket támogatva juttatja célba –hangsúlyozta.

Az érintetteknek Lévai József alpolgármester a Közösen Tapolcáért Helyi Közösség vezetője mutatta be a program egészét. – Több, mint két éves munka áll mögöttünk az akciócsoport megalakítása óta, amely a CLLD, magyarul a „közösség által vezérelt helyi fejlesztések” program köré szerveződött. Csoportunk négy önkormányzati, négy civil és öt vállalkozói szférából érkezett taggal képviseli a helyi igényeket. Feladatunk, hogy végrehajtsuk, megvalósítsuk azokat a célokat, amelyeket stratégiánkban lefektettünk. Négy fő területet határoztunk meg, ezekre írjuk ki a pályázatokat. Épített és szabadtéri közösségi terek infrastrukturális fejlesztésére mintegy 129 millió forint, kulturális és hagyományőrző programokra és rendezvényekre 35 millió forint, ifjúsági, szabadidő-, egészségkultúra, sport- és közösségfejlesztő programok támogatására 25,7 millió forint, valamint kompetenciafejlesztő, képző- és szemléletformáló programokra, közösségi innovációk és fejlesztések elősegítésére 22,5 millió forintnyi forrás áll rendelkezésre – fogalmazott az alpolgármester. Lévai József elmondta, a felsorolt a pályázati lehetőségek mindegyike hamarosan elérhető lesz a helyi közösség számára.

Parapatics Tamás, Harangozóné Horváth Katalin és Puskás Ákos

Puskás Ákos a Közösen Tapolcáért Helyi Akciócsoport munkaszervezet vezetője a pályázattal kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról beszélt. Többek között elhangzott, a www.tapolcaclld.hu internetes oldalon minden fontos információ és elérhetőség megtalálható a pályázattal kapcsolatban, de a személyes tanácsadás lehetősége is adott.  A szervezet munkatársai, Harangozóné Horváth Katalin, illetve Puskás Ákos bővebb információkkal a pályázók rendelkezésre áll akár telefonon, akár a hivatali fogadóórákon-tudtuk meg. /tl/

Kolostorról kolostorra

A Wass Albert Könyvtár és Múzeum tábort szervezett a történelem iránt és a túrázást kedvelő gyermekek számára július 2-6. között.

Táborozók a sáskai Szent Jakab kolostornál /Fotó: Wass Albert Könyvtár és Múzeum/

A hétfőn  kezdődő táborban mindegyik nap valamelyik környékbeli középkori pálos kolostor felkutatására került sor. Első nap a badacsonyi Szent Imre, másodikon a balatonhenyei Szent Margit, harmadikon a vállusszentmiklósi Szent Miklós, negyediken a bakonyszentjakabi Szent Jakab kolostort, végül, pénteken a tálodi Szent Erzsébetről, valamint a nagyvázsonyi Szent Mihályról elnevezett egyházi épületeket keresték fel. A részletes programról Hangodi László történész-főmuzeológus tájékoztatta lapunkat. A programok összeállításakor a szervezők törekedtek arra, hogy a táborozókkal ne csupán középkorral kapcsolatos helyszíneket, épületeket keressenek fel. A válogatásban szerepel a badacsonyi II. János Pál pápa emlékhely, a badacsonytomaji első világháborús hősi emlékpark, badacsonytördemici római kori kőfaragványok, a hajdani köveskáli csendőrlaktanya és még sorolni lehetne. A tábor lehetőséget adott arra, hogy a gyermekek, akik részt vettek, jobban megismerjék lakóhelyük tágabb környezetét, annak múltját, történelmét. Ám nem csupán a múltra fókuszált a múzeum, számos kilátó felkeresésével a környék csodáit tekinthették meg: Kisfaludy Sándor kilátó, Egry József kilátó, Eötvös Károly kilátó.

Fiatalok a Badacsony tetején /Fotó: Wass Albert Könyvtár és Múzeum/

A rangsorban a mozgás sem szerepelhetett utolsó helyen, ugyanis a legtöbb napon 7-8, de volt, amikor 10, 15 km menettávolságot tettek meg. Biztosak lehetünk benne, hogy a táborozó gyermekek számára sokkal személyesebbé, kézzel foghatóbbá vált a történelem, és élményekkel telve tértek haza a hét végén.

A számháborúzás sem maradhatott el /Fotó: Wass Albert Könyvtár és Múzeum/

Egy különleges „halápi oázis” szobrai

Több szempontból is rendhagyó kiállításon mutatta be fából készült szoboralkotásait Szakonyi Sándor fafaragó Zalahalápon. A mester magánkertjét a térség országgyűlési képviselője ajánlotta minden szépség és természet iránt fogékony látogató figyelmébe. 

 Az alkotó különleges hangulatú helyet varázsolt otthonának kertjéből az elmúlt 35 évben. Nyolcszáz négyzetméteren, többek között 840 növényfaj, jó ízléssel elkészített egyedi szabadtéri bútorok, kerti vízesés, tavirózsákkal a felszínén, szemet gyönyörködtető kert tó látványa varázsolja el a betévedőt.

Domborműveket előtte is készített (egy ilyen ma a zalahalápi boros rendezvények állandó kelléke), szobrokkal az utóbbi évben, felesége biztatására kezdett intenzíven foglalkozni.

Szakonyi Sándor ingyenesen minden érdeklődőnek megmutatja „magánoázisát” és a benne elhelyezett, fából kifaragott,  zömében állatfajokat, madarakat, emlősöket ábrázoló munkáit. Mindössze egy előzetes bejelentkezést kér a mester az élményért cserébe- tudtuk meg. A szabadtéri tárlatot Fenyvesi Zoltán nyitotta meg csütörtökön az érdeklődők, köztük megyei politikusok és a környék több polgármesterének jelenlétében.  A térség országgyűlési képviselője Anatole France egy gondolatát idézve emlékeztetett, hogy egy művész a saját életét leheli bele alkotásaiba.

– Sándor vadászként, vadgazdálkodóként kapcsolódott be a munka világába évtizedekkel ezelőtt. Ez a kert és benne a szépen kimunkált szobrok a bizonyítékok rá, hogy a természet iránti szeretet máig megmaradt nála-fogalmazott a képviselő, aki egy-egy alkotásról külön is beszélt, majd gratulált az alkotónak és családjának, továbbá a közönség figyelmébe ajánlotta a különleges szépségű kiállítóhelyet, a benne elhelyezett faszobrokat. /tl/

A füstölés kihaló kultúrájának emlékei

Egy 1937-ben megjelent ismeretterjesztő könyv után, “A nagy szenvedély” címet viseli a diszeli Első Magyar Látványtár frissen megnyílt kiállítása. A tárlat a dohányzás tárgyi, irodalmi, reklám és képzőművészeti vetületeit, több évszázados kultúrájának és ellenkultúrájának emlékeit mutatja be a látogatóknak.

A pipák a dohányzás kultúrájának kézműves remekei 

A Látványtár gazdája Vörösváry Ákos ezúttal édesapja Vörösváry László mára jelentősen kibővült tematikus gyűjteményét rendezte kiállítássá Steffanits Istvánnal. A különleges látványosságot pedig ki is nyithatta volna meg, mint az ismert pipás,  Réz András. A népszerű kritikus, filmesztéta szerint a kiállításnak van egy nagy tanulsága. – A tanulság pedig az, hogy létezett egy olyan kor, amikor senki sem vitatta, hogy a dohányzás egy szenvedély, egy függőség, de vitathatatlanul egyfajta kultúrahordozó szokás volt.

-Magyarán dohányzol, bele fogsz halni, de közben a dohányzást körülvevő tárgyak, nyomatok, dobozok, gyufák, és a többi sokminden egy hatalmas kulturális rendszert alkot. Gondoljátok el, létezett egy olyan kor, amelyben úgy gondolták, hogy a tárgyak nem halálraítéltek.  És nem is az volt a legnagyobb problémájuk akkoriban, hogy ezek a tárgyak milyen környezeti lábnyomot hagynak maguk után. Most a dohányzást egyfajta „prolidrognak” tartják,  leminősítik, elpusztítják annak kultúráját – mondta Réz András.

Az ismert filmesztéta védelmébe vette a kiállítás üzenetét, ahogy fogalmazott, a piálás, az alkoholos italok fogyasztása sem egyszerűen tudatmódosítószer- használat.  Mindenki tudja, sokkal több annál!

 

A Nagy szenvedély című látványtári kiállítás szeptember 30-ig, minden nap 10 és 18 óra között megtekinthető- tudtuk meg. Jó hír a diszeli tárlat látogatóinak, hogy időközben megnyitott a Látványtár kávézója, a „Kávéház a Vörös lóhoz” . /tl/

Hangulatos családias est a múzeumban

Elsősorban a helyi családokat szólította meg és tematikájában is a családok évéhez igazodott az idei Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat. Tapolcán a program három helyszíne a város múzeuma, a helyi zsidó temető és a vasútállomáson kiállított M61-004 Nohab mozdonytorzó volt szombaton késő délután, illetve az esti órákban.

 

Gyermek, szülő, illetve nagyszülő vetélkedővel indult a késő délutáni program a múzeumban, ahol Farkas Mihály zeneiskolai tanár, gitárművész meghitt játéka fogadta a látogatókat.

A gazdag, ugyanakkor szépen és igényesen berendezett tapolcai múzeumi gyűjtemény megtekintése már önmagában is kiváló program, ám ezúttal értékes ajándékokkal jutalmazott családi és házaspár vetélkedők, családtörténeti előadások, továbbá Németh Gyöngyi és  Zentai Anna kézműves foglalkozásai tették a megszokottnál is élénkebbé az intézmény életét.

A központi programmal párhuzamosan, a helyi zsidó temetőben az ott eltemetett régi tapolcaiakra, helytörténeti szempontból figyelemreméltó családokra a város főmuzeológusa, Hangodi László emlékezett. A sokak érdeklődésre számot tartó rendhagyó temetői sétát előzetes regisztrációhoz kötötték a szervezők, két csoportot is vezetett a történész, muzeológus.   Híres tapolcai famíliákat emelt ki a múlt ködéből Kertész Károly nyugalmazott könyvtárigazgató,  és kifejezetten a Mojzer család történetére koncentrálva Töreky András nemesvitai helytörténész is a múzeum korabeli osztálytermében tartott előadássorozaton . Ugyanitt Szeitz Anett néprajzos a hagyományos magyar családról, a korabeli háztartások jellegzetességeiről, a nők szerepéről beszélt. A Múzeumok Éjszakája a megelőző évekhez hasonlóan Szent Iván éji máglyagyújtással ért véget éjfélkor.

Dr. Décsey Sándor (balról) és a múzeumi est egyik előadója,  Töreky András nemesvitai helytörténész

Dr. Décsey Sándor a Wass Albert Könyvtár és Múzeum igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy a város múzeuma, számos magán felajánlásnak is köszönhetően, évről-évre egyre gazdagabb gyűjteménnyel várja a látogatókat. Mint megtudtuk, a múzeumok éjszakája apropóján is érkeztek az intézmény számára értékes felajánlások.

Lovász Gábor ( a felső fotón balról) helyi  gyűjtő egy régi láncos faliórát ajándékozott a város múzeumának az alkalomból.

A tárgyadományok között  egy régi fa tolltartót, egy spiritusszal működő korabeli ételmelegítőt, egy 1911-ben gyártott gramofont és egy tapolcai iskolai antik faliórát is „örökbe fogadott”  a helyi múzeum. /tl/

Gálaműsorral koronázták meg sikereiket

A Tapolcai Musical Színpad péntekesti gálaműsorán az együttes jól ismert  tehetségei mellett a legifjabb tagok is bemutatkozhattak. A nagy taps, a siker nem maradt el, a nézők imádták amit láttak, hallottak.

A műsort megelőzően Halápiné Kálmán Katalin a Tapolcai Musical Színpad alapítója, Halápi Katinka művészeti vezető nevében is  köszöntötte a közönséget.  Elmondta, az elmúlt egy év kifejezetten jól sikerült az énekes-táncos csoport számára, hiszen a Hyppolit a lakáj című előadásuk öt alkalommal töltötte meg a Tamási Áron Művelődési Központ színháztermét, ahol végül több, mint 1300 néző láthatta a rendkívül szórakoztató produkciót. Ugyanakkor egyik tagjuk, Ihász Dominika országos megmérettetésen elért második helyezése is a közelmúlt egyik nagy sikertörténete.  – Köszönettel tartozunk a segítségért, támogatásért a város polgármesterének, képviselőtestületének és a Tamási Áron Művelődési Központnak- mondta Halápiné Kálmán Katalin, majd átadta a szót Dobó Zoltánnak.

A polgármester szerint, a Tapolcai Musical Színpadot is köszönet és dicséret illeti a város részéről, hiszen az együttes több, mint táncoló, éneklő, zenés darabokat előadó amatőrök csoportja. – Egy igazi közösség, ahol a tagok tudást, élményt, elismerést kapnak, ahol fejlődhet személyiségük, kivirágozhat tehetségük és amely ugródeszka lehet a legjobbak számára az előadóművészi pályák felé – méltatta a musical színpad keretein belül folyó munkát a polgármester.

A köszöntőket követően színpadra léptek az előadók, akik közel két órában, elsőként a Pappa Pia filmzene dalaival, majd híres musical betétekkel, végül a Hyppolit a lakáj betétdalainak jókedvű, hiteles előadásával méltán vívták ki a közönség vastapsát, ovációját. /tl/

Erdéllyel ismerkedett a Nőklub

A Tapolcai Városszépítő Egyesület keretein belül működő Nőklub 44 fővel indult el június hatodikán kora hajnalban, hogy  egy élménydús buszos kirándulás keretében, annak öt napja alatt megismerje, vagy újra megcsodálja a gyönyörű  erdélyi tájat, annak történelmi, kulturális és természeti értékeit.

 

A jól sikerült és minden résztvevő számára maradandó élményt nyújtó erdélyi kirándulás részleteiről Varga Károlyné Edit a Nőklub vezetője tájékoztatta lapunkat, olvasóinkat:

“Első megállónk Arad volt, hol találkozhattunk idegenvezetőnkkel  Tifoi Fazekas Izoldával, aki lelket felemelően mutatta be a látnivalókat, fűszerezve azt verssel, dallal, mesével, székely viccel és egyéb érdekességekkel. Míg rá vártunk, egy kicsit betekintettünk Arad központjában található Minorita templomba, majd egy hatalmas zuhé után a találkozó is sikerült.

Arad a magyar történelem egyik leggyászosabb színhelye. Mi is elsőként a Megbékélés terén az aradi 13 emlékére felállított Szabadság szobrot kerestük fel. Zala György alkotását 1890 okt. 6.án állították fel a Színház mögötti téren, ahol 1925-ig állt, majd 2004-ben került a mai helyére. A szobor középső fő alakja a Magyarországot jelképező  Hungária.

Ezt követően  a Vértanuk emlékművéhez érkeztünk.  Szomorú látványt nyújtott a futballpálya tövébe meghúzódó emlékoszlop. Kis csapatunk itt megemlékezést tartott. Varga Károlyné: Farkas Anna:Aradi vértanúk című versét tolmácsolta, majd Bőröndy Ferenc emlékezett a szomorú napokra, végül a csoport  tagjaiból 13-an a vértanuk utolsó mondatait elevenítették fe, 13-an pedig a kegyelet mécseseit gyújtották meg.  Varga Károlyné klubvezető és Bende Róbertné Tapolca Város Önkormányzatának koszorúját helyezte el a talapzaton. Végül Hazafi József és Kurucz János segítségével a Székely Himnuszt énekeltük.

Utunk tovább folytatva Máriaradna kegytemplomnál álltunk meg. A Maros völgyében Kelet felé haladva találjuk a híres búcsújáróhelyet. A dombtetőn látható gyönyörű kéttornyú templom a 18. sz. második felében épült. Az oltáron elhelyezett „Mária a kisdeddel” papírképet 1668-ban egy bosnyák férfi ajándékozta a Radnán élő ferenceseknek. 1695-ben a törökök felgyújtották a város, minden elégett csak ez a papírból készült kép nem. Innen ered  csodatévő ereje.

Az út során még megcsodáltuk Sólyomvárat is.  Este érkeztünk Hátszegre: Jókai: Szegény gazdagok című regényének színhelyére.  A Villa Belvedere szállóban kiváló vacsorával és színvonalas szálláshelyen pihenhettük ki a nap fáradalmait. A bátrak  este vagy reggel meg is mártózhattak a medencében.

Kora reggel vettük sátorfánkat és máris Vajdahunyad várában találtuk magunkat. A Hunyadiak ősi fészke, a gótikus várkastély eredetileg a 13. században épült, de átépítették és a reneszánsz stílusjegyek is megtalálhatóak rajta. A kapun át a várudvarba lépünk, majd a Hunyadi János által építetett gótikus lovagterembe, Mátyás loggia, várkápolna, Kisasszonyok szobája, a lovagterem fölött az Országház, végül a Kapisztrán torony. A szépen felújított vár nagy élményt jelentett.

A déli harangszó már Déván, Böjte Csaba  árvaházában köszöntötte kis csapatunkat.  Itt elsőként a Tapolcai Nagycsaládosok Egyesületének élelmiszerajándékát  adtuk át, majd  a kiránduló csoportunk pénzadományával segítettük a munkát.  Egy 18 éves  fiatalember mutatta be az otthonukat és mesélt napirendjükről,  életükről. Megnéztük az általuk készített tablókat és az otthon lakóinak munkáiból vásároltunk.

Délután magos Déva várát vettük be. Igaz, mi a 272 m hosszú felvonó segítségével jutottunk be a várba, mely a 13. század elején épült és Erdély első királyi várai közt szerepel. A vár leginkább Kőmíves Kelemenről és a várfalba befalazott feleségéről  szóló népballadából ismert.

Déva után Szászföld felé vesszük az irányt és a világörökség részét képező segesvári vár falain belül nézelődhetünk. A vár egykor 20 tornyából és  bástyájából a mai napig kilenc épen áll. A város virágkora a mohácsi vészig tartott. A vár főbejáratánál található óratoronyba a 17. században órajáték került. A számlap melletti kis ablakban mindennap másik pogány római istent ábrázoló festett szoboralak jelenik meg, amelyek a hét napjait jelképezik.(Diana, Mars,Merkúr,Jupiter,Vénusz, Szaturnusz és a Nap. ) Éjfélkor váltanak.

Természetesen  Petőfi szobránál megálltunk egy közös képre, majd  Fehéregyháza felé vettük utunkat, ahol a költőt utoljára látták.  Itt Vasáros Bálint 14 éves útitársunk elszavalta Az egy gondolat bánt engemet című Petőfi verset, majd elénekeltük az Elindultam szép hazámbúl … című népdalt és elhelyeztük koszorúnkat a szobor talapzatán.

Közben megnéztük még a világosi fegyverletétel sík mezejét.

Megálltunk még Székelykeresztúron egy gondolatnyi időre és rápillantottunk arra a körtefára, melynek árnyékában Petőfi 1849 július 30.-án utolsó éjszakáját töltötte. Farkaslakán elfoglaltuk szállásainkat.  Fáradtan, sok élménnyel gazdagodva tértünk nyugovóra.

Kirándulásunk harmadik napján Székelyföld felé vesszük az irányt. A Bucsin-tetőn át, lélegzetelállító erdélyi tájakon a Gyilkos-Tó és a Békás szoros adott felejthetetlen élményt. A Gyílkos-tó igazi természeti ritkaság. 1837-ben a nagy esőzések következtében a Békás-patak fölött magasodó Gyilkos-kő leszakadt és elzárta a patak vizét. Így keletkezett a tó, melynek kémiai összetétele miatt konzerválódtak a víz alá került fenyőfák. Kiálló csonkjai ma is hátborzongató látványt nyújtanak. A tótól lefelé sétálva érjük el a Békás-szorost. A hasadék-völgy a legdrámaibb látványt nyújtja a Kárpátokban. 200-300 m magas meredek sziklafalak szegélyezik, alatta a patak csordogál. Leghíresebb sziklatömb az Oltárkő.

Tovább haladva a Hargitán Gyergyószentmiklóst érintve, a Libán tetőn át érkeztünk meg Zetelaka víztározójához. Megdöbbentő volt látni, hogyan próbálták a magyar falvakat ezen víztározók létesítésével megsemmisíteni.

Még egy kicsit betértünk Székelyudvarhelyre a szoborparkot megtekinteni, meg egy kis fagyizásra és indultunk vissza Farkaslakára.

Farkaslakán már várt bennünk a finom leves és az erdélyi töltött káposzta valamint elmaradhatatlan pálinka. Ezen az estén ünnepeltünk, hisz több útitársunknak születésnapja, illetve névnapja volt. Az élő zene megtette hatását. Fájó láb ide-vagy oda, de a táncparketten senkinek nem fájt semmi.

Negyedik napunkat kezdjük már Erdélyben, összepakolva holminkat a buszra és már indulunk is Tamási Áron sírjához és emlékoszlopához, melyet Szervátiusz Jenő és Tibor alkotása (1972) Az emlékoszlopon az író műveinek illusztrációi elevenednek meg.

Sírjára csoportunk két legidősebb tagja helyezte el a megemlékezés koszorúját.

Elhagyva Farkaslakát Korondon álltunk meg a fazekasok központjában, hogy mindenki kedvére vásárolhasson, majd utunkat Parajdon át Marosvásárhely felé folytattuk.

Marosvásárhelyen a Kultúrpalotát és a Rózsák terét csodálhattuk meg. Marosvásárhely a székelyek legnagyobb városa egyben az egyetlen olyan település, mely régen szabad királyi város címmel büszkélkedhetett. A Fő tér elején áll a város szimbólumát képező városháza és a Kultúrpalota, melyek Bernády György polgármester városépítési programjának alkotásai. Mindkettő a 20. század elején épült, a Városházát pécsi zsolnai kerámia tető díszíti.

A Kultúrpalota nagy hangversenytermének orgonája, Európa legnagyobb orgonáinak egyike. A Tükörteremben a hun őstörténet jelenetei láthatók a 12 üvegablakon. Képtárában Munkácsy és Paál László képei is megtalálhatóak.

Némi szabadprogram után irány  Torda a sóbánya.

Útközben megfigyelhettük a Tordai-Hasadékot, melynek legendája Szent László királyunkhoz kötődik. Erdély egyik leglátványosabb természeti látnivalója. Két oldala néhol a 200 m-t is eléri.

Torda évszázadok óta sóbányászatáról híres. Mi is természetesen megtekintettük a „fehér arany” bányászatát bemutató kiállítást és leereszkedtünk a bánya mélyébe, mintegy 26 emelet mélyre. Meglepő volt a szép fehér sót mi bizony gyönyörű márványszerű feketének láttuk. Lent a mélyben a fekete színű tóban még csónakázni is lehetett. Ma már csak turisztikai és gyógyászati célra használják. Csapatunk tagjai közül sokan egészen az alsó szintig gyalogoltak, majd kicsit  lifttel megszakítva a felfelé vezető út egy részét is gyalogosan tették meg.

Torda még arról is híres, hogy Petőfi Sándor itt találkozott utoljára feleségével Júliával és kisfiával, hogy aztán ismét Bem seregéhez csatlakozzon.

Utunk utolsó szálláshelye Kolozsvár. Miután elhelyezkedtünk szálláshelyünkön, ki-ki kedvére kicsit nézelődhetett vásárolhatott a környéken.

Kirándulásunkat természetesen Kolozsváron Mátyás király szülőházánál folytattuk az ötödik napon. Vele szemben található  Bocskai István szülőháza is és ebben a házban működött korábban Heltai Gáspár 1550-ben alapított híre nyomdája is.

 Bár terveinkben nem szerepelt, de meglátogattuk a Házsongárdi temetőt, ahol oly sok híres magyar író, költő, művész, tudós nyugszik. Reményik Sándor és Dzsida Jenő sírjára  elhelyeztük a megemlékezés virágait, koszorúját.

Innen a Szent-Mihály templomba mentünk, hogy még mise előtt belülről is megnézhessük. A 14. században emelkedett gótikus stílusával az egész tér hangulatát meghatározza. Több erdélyi fejedelmet is választottak itt. A templom legszebb műemléke a gazdagon díszített barokk szószék (1750).

Az oltártól balra látható az életszerű domborművekkel díszített reneszánsz sekrestyekapu. (1528)

A templom oldalán található Mátyás király lovas szobra, mely Fadrusz János alkotása. Mátyást körülvevő alakok: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Szapolyai János és Báthori István.  A szobor körül egyetlen magyar nyelvű felírat sincs.

A társaság nagy része még gyorsan elszaladt megnézni a Kolozsvári Testvérek  Szent György lovas szobrát (1373), mely az első egészalakos szobor egész középkori Európában. Eredetije ma Prágában található.

Elhagyva Kolozsvárt  Körösfő  kirakodó vására volt következő megállónk, hogy mindenki elkölthesse még utolsó pénzecskéjét.

Bánffyhunyadon nagyon sajnáltuk, hogy a Kalotaszegi katedrálist csak kívülről tudtuk megcsodálni, mivel  ebédidő miatt zárva volt. A 13. században épült román stílusú templom fazsindelyes tetejét és az előtte lévő téren található kopjafákat megnéztük. Az egyik kopjafán Petőfi arcképe található.

Erdélyi utolsó megállónk  a Sebes-Kőrös völgye fölött elhelyezkedő  Király- hágó (572 m) Erdély Nyugati kapuja.  Gyönyörű kilátás nyílik a tájra.

Nagyváradon már csak az autóbuszból tudtunk körbe nézni és néhány fotót készíteni.

Itt búcsút vettünk  idegenvezetőnktől, aki eddigre már rég a barátunk lett és elindultunk hazafelé.