Kultúra kategória bejegyzései

Jutalom a gyermekkönyvtárnak

A népmese napja mozgalom pályázatán a tapolcai intézmény bizonyult az egyik legjobbnak, „nyereményüket” csütörtökön vehették át.

A szerencsés csapat az Óvodás klub volt, tagjai a Hársfa oviból érkeztek, ők hallgathatták meg a mesemondót.

A népmese napja, pontosabban népmese hete programsorozatról lapunk egy korábbi számban már beszámolt, azonban akkor még nem volt tudható, hogy díjazták is könyvtárunkat. A felhívás úgy szólt, a közös ünneplés jegyében próbálják meg összehozni a népmesét szeretőket. Idén közel száz jelentkező volt, húsz határon túli intézmény. A csatlakozott programok közül azokat ajándékozták meg, akik a legsikeresebbek, legkreatívabbak voltak, legtöbb közönséget mozgatták meg. A pályázat nyertesei között volt egy jászberényi iskola, egy szamossályi intézmény és a tapolcai könyvtár. Tapolcára jutalmul Kovács Marianna mesemondó érkezett, a Meseszó Magyar Mesemondó és Szövegfolklór Egyesület alapító tagja – a százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtár igazgatója, a Magyar Olvasástársaság tanácstagja. A szerencsés csapat az Óvodás klub volt,  ők hallgathatták meg a mesemondót. Pontosabban nem is csak hallgatták, inkább mesealkotásnak lehetett mondani a foglalkozást, ugyanis Marianna interaktív módon bevonta a gyermekeket. Manapság gyakran szembesülünk azzal, hogy az óvodások, iskolások nem tudnak huzamosabb ideig figyelni, gondolataik másfelé kalandoznak el, hacsak nem tesszük őket is a folyamat részeseivé. Erre kitűnő példát láthattunk a délelőtt során, a kicsik egy pillanatig nem unatkoztak, nevettek, jelentkeztek, ha kérdezték őket, válaszoltak, egy maradandó élményben részesültek – a mese és a mesemondó segítségével.

A kicsik egy pillanatig nem unatkoztak, nevettek, jelentkeztek, ha kérdezték őket, válaszoltak, egy maradandó élményben részesültek – a mese és a mesemondó segítségével.

Lakatos Levente Tapolcán

Aranykönyv díjak, A Magyar Könyvek Viadalán az év írója és az év szórakoztató könyve elismerés, több mint százötvenezer fős rajongótábor. Többek közt ezekkel büszkélkedhet a harmincas évei elején járó fiatal író, aki az Országos Könyvtári Napokon városunkba látogatott.

A szerzővel Péringer Petra könyvtáros beszélgetett, aki mind a munkásságáról, mind magánéletéről, személyiségéről kérdezte, bár, mint kiderült, az ő esetében ezek nem szétválasztható dolgok. A találkozó során feltűnhetett, hogy a női nem tagjai teszik ki Levente rajongóinak nagy részét, leginkább ők olvassák könyveit.

A találkozó során feltűnhetett, hogy a női nem tagjai teszik ki Levente rajongóinak nagy részét, leginkább ők olvassák könyveit.

A beszélgetésből kiderült, már gyermekkorától kezdve sok hölgy vette körül, ezért könnyebben azonosul női karakterekkel, az ő szemszögükből is képes láttatni történeteket. Ma már nem is gondolnánk, egykor testsúlyproblémákkal küzdött, ami miatt csúfolták, ám jelentkezett egy drámatagozatos gimnáziumba, színésznek, újságírónak állt, 17 évesen pedig az első írói sikereit érte el. Az est során többször hangsúlyozta, sosem szabad feladni, a terveinkért, álmainkért küzdeni kell, és nem megijedni a kudarcoktól. Ahogy ő sem hátrált meg, bár többször megtehette volna, mikor negatív kritikákat kapott. A beszélgetés jó hangulatban telt, Leventének többször voltak humoros megjegyzései, történetei, ezeket pedig csak fokozta Tomo, a kutyája, akit elhozott magával.

A közönség megtudhatta, gyermekek számára íródott egy könyv a kedvencről, ami a fiatal író felügyelete alatt készült el, és nem tartja kizártnak, hogy a későbbiekben mesékkel is foglalkozzon. Most viszont más dolga van, még az idén új könyve jelenik meg, és több helyre hívták író-olvasó találkozóra szerte az országban. A kialvatlanság és annak dacára, hogy nyakig ül a tennivalóban, egyáltalán nem látszott rajta a fásultság, mielőtt elköszönt, kedvelőinek dedikált, névre szóló könyvjelzőt osztogatott, velük „szelfizett”- úgy tűnt, a jelenlévők rögtön a szívükbe zárták a fiatal írót.

Kedvelőinek dedikált, névre szóló könyvjelzőt osztogatott, velük „szelfizett”.

Kertész Károly: Közel 1500 tapolcai került be a lexikonba

Kertész Károly nyugalmazott könyvtárigazgató, Mire jó a Tapolcai Életrajzi Lexikon?-címmel meghirdetett előadása sokkal több ismeretet és mélyebb élményt adott annál, mint amit a program címe sejtetni engedett. Tapolca kultúrtörténetének egy érdekes szelete, illetve a város könyvtárában folyó kutatómunka sok évtizedes története rajzolódott ki az érdekfeszítő előadásból a Wass Albert Könyvtárban szerdán.

Az előadást megelőzően beszélgettünk Kertész Károllyal, aki szerint a Tapolcai Életrajzi Lexikon témája valójában egy fél évszázados história.

Balról: Kertész Károly nyugalmazott könyvtárigazgató és Dr. Décsey Sándor az intézmény jelenlegi vezetője 

– Amikor 1967-be Tapolcára hívtak, azzal szembesültem, hogy senki nem tud semmit a város múltjáról. A ”kik éltek itt és mit csináltak” kérdéskörében teljes filmszakadás volt akkoriban. Én ezt egy tűrhetetlen állapotnak tartottam, gondoltam meg kell teremteni a bázisát egy helyismereti tudáskincsnek. Könyvtárosként elkezdtem hát egy helytörténeti gyűjtemény céltudatos felépítését…

Amikor pedig létrejött a gyűjtemény, annak használatára kezdtünk törekedni. Válaszokat kerestünk és kaptunk számos kérdésünkre, többek között arra vonatkozóan is, hogy kik éltek itt előttünk. Közel 1500 ember életrajza került eddig nyomtatásba, de néhány száz ember még feltétlenül belekívánkozik a kötetbe. Biztos vagyok benne, hogy vannak fiatal könyvtárosok, akik majd folytatják a munkát. Önállón már nem szeretnék dolgozni, kutatómunkát folytatni, de segítőként számíthat rám az ifjabb generáció- árulta el Kertész Károly. /tl/

Egy kiállítás, három helyi alkotó

Füstös Lászlóné Judit, Horváth Sándorné  Éva és Verebélyi Zoltán mindhárman  a Tapolca Városi Képzőművész Kör tagjai. Kedden közösen,  nyitott kör foglalkozáson mutatták be alkotásaikat a Tamási Áron Művelődési Központban.

Balról: Füstös Lászlóné Judit, Verebélyi Zoltán és Horváth Sándorné Éva

Verebélyi Zoltán, amint azt lapunknak elárulta, leginkább a tájképek szerelmese, habár a közös munka során a portrékészítés fortélyaiba is elmerül. Az amatőr alkotónak azonban egy másik művészeti forma is tartalmassá teszi nyugdíjas éveit, hiszen a versírás, a rímfaragás  is szenvedélyévé vált az elmúlt időszakban. Horváth Sándorné Éva 2013-ban került kapcsolatba a városi képzőművész körrel. (Fia, a profi szobrász Horváth Róbert már 2008-óta tagja a csapatnak.)

Éva korábban segítőként volt jelen kiállításokon, rendezvényeken. Ma már ős is alkot, hiszen érzékét, tehetségét hamar felfedezte a kis tapolcai képzőművész közösség, amelyet második családjának tart. Témái, elsősorban családi indíttatásból, a régi paraszti élet, de az életképek mellett a virágok is a kedvencei közé tartoznak. Füstös Lászlóné Judit mindössze három és fél éve ragadott ecsetet, két éve a kör tagja. Lelkesedésére, tanulni vágyására jellemző, hogy a kör lehetőségein kívül is képzi magát. Jutkát a realista ábrázolás érdekli, megfesti, ami szép, ami tetszik neki. Ezidáig hetvenkét önálló kép jelzi az általa bejárt művészi utat.

Tihanyiné Bálint Zsuzsanna, a Tapolca Városi Képzőművész Kör vezetője köszöntötte elsőkét a hármas kiállítás megnyitójára érkezett közönséget. A művészeti vezető igyekezett a jelenlévők számára megvilágítani a kör mindennapjait, a csoporton belül folyó munkát, elért eredményeiket, majd a három amatőr művész közönség előtti bemutatkozása következett. Füstös Lászlóné Judit, Horváth Sándorné Éva és Verebélyi Zoltán alkotásai október 16-ig tekinthetők meg a Tamási Áron Művelődési Központ aulájában. /tl/

Ünnepi hangverseny a zene világnapján

Koncerttel ünnepelte meg hétfőn a Zenei Világnapot a Járdányi Pál zeneiskola a Tamási Áron Művelődési Központban. Tóth Péter tanár köszöntőjében többek között a hazai zeneoktatás eredményeit, a magyarországi zenetanulás mindenki számára adott, könnyű elérhetőségét méltatta.

Tóth Péter tanár mondott ünnepi köszöntőt az idei  Zenei Világnap alkalmából szervezett koncertet megelőzően, a Tamási Áron Művelődési Központban

A szavakkal már nagyon sokszor visszaélt korunk társadalma… A zene azonban módot ad arra, hogy az emberek továbbra is megértsék egymást…- Yehudi Menuhin 1975-ben, az első Zene Világnapon elhangzott gondolatával kezdte ünnepi beszédét Tóth Péter zenetanár. Az iskola pedagógusa Kodály Zoltántól és Ferenczy György zenésztől is idézett. Elhangzott, a zene rendeltetése, belső világunk jobb megismerése, felvirágoztatása és kiteljesítése. A zene lehet komolyzene, népzene, vagy akár pop, rock, jazz, mindenkiben felidéz egy pillanatot, egy élményt, megmozgat valamit és érzelmeket ébreszt. – A világ egyik legjobb szájharmonika művésze, kiváló blues és népzenészünk, Ferenczy György egy vele készült interjúban arról beszélt, hogy olyan jó a zeneoktatás Magyarországon, hogy ha akarja az ember, ha nem, nyolc évig a Kodály módszer szerint tanul. A művész hangsúlyozza, ez számára elég ahhoz, hogy bárhol járjon, muzsikáljon a világban, mindenhol rácsodálkoznak a magyar zenére. Gondoljunk csak bele, milyen szerencsések a magyar gyerekek, hogy 15-16 ezer forintért hangszert, szolfézst, zeneelméletet, kamarazenét tanulhatnak egy teljes tanéven keresztül. Tudjuk, nem lesz minden gyerekből zenész, de egész biztosan a zenét megértő, zenét szerető ember válik belőlük- hangsúlyozta Tóth Péter.

Pfluger Nóra fuvolajátékát,  Király Emőke Mária kíséri zongorán. Handel: F-dúr szonátájának III. tétele szólalt meg közös előadásukban

A köszöntőt a Járdányi iskola tanárainak és növendékeinek közös koncertje követte. Bach, Stanlay, Vivaldi, Boccherini, Handel, Liossas, Popp, Close, Ciprian Porumbescu, Doppler, Szkrajabin és Clark szólóhangszerekre írt egy-egy művét a zeneiskola pedagógusainak kíséretével a növendékek, illetve a koncert befejező részében, tanáraik adták elő. Joó Zsombor (furulya), Almási Dániel (fagott), Werner Dénes Pál (trombita), Balikó Laura (hegedű), Pfluger Nóra (fuvola), Kovács Benedek (oboa), Zavaczki Alíz (fuvola), Nesicz Tamara (saxofon), Király Lajos (fuvola), Tóth- Rompos Patrícia (fuvola), Király Emőke Mária (zongora), Zavaczkiné Fehér Éva (fuvola) és Egyedné Somogyi Hajnalka (zongora) a Járdányi Pál  Zeneiskolában folyó oktatás eredményeit, minőségét reprezentálták  a zene világnapi koncerten. /tl/

Ismét Gyulaffy-napok

Az idei évben 15 éves a Gyulaffy László Hagyományőrző Lovasbandérium – Csobánc Váráért Alapítvány. Ebből az alkalomból három őszi hétvégén is ingyenes programmal várják az érdeklődőket Gyula vezér lovasbirodalmában, Gyulakesziben.

Erről a főszervező, Németh Gyula tájékoztatta lapunkat. Mint elmondta, alapvetően szeretnék névadójukra, Gyulaffy László várkapitányra irányítani a figyelmet, s ezzel együtt a 16. századi végvári életet is felelevenítik.
– Október 5-én történelmi előadásokkal várjuk az érdeklődőket, köztük kifejezetten az iskolásokat. A témák között szerepel a Balaton és környéke földrajza, a csobánci végvári élet, illetve lesz könyvbemutató és filmvetítés is a koronázási ékszerekről. Október 6-án családokat is várunk, ekkor kerékpáros túra indul a hegy körül, útközben pedig helyi termelőket is meglátogatunk. Ezen a napon 5 és 7 próba lesz gyerekeknek, valamint kutyakiképzés bemutatása, íjászverseny, szablya vívó verseny, és nem utolsó sorban Csobánc várának meghódítása. A következő hétvégén is színes programmal várunk mindenkit. Október 13-14-én hagyományőrző bemutatókat, vitézi történeteket láthat a közönség. Ekkor Tapolcán toborzó is lesz, utána Gyulakesziben koszorúzás, majd ismét Gyula vezér lovasbirodalmában folytatódik a műsor, amelyben több, mint tíz hagyományőrző csapat vesz részt. Az idei programok november 11-én vasárnap zárulnak. A hagyományőrző programok mellett tervezünk solymász bemutatót, több hadtörténeti előadást és egy látványos lovas ügyességi próbát, mely-re várjuk a lovas jelentkezőket – mondta el Németh Gyula.

Szüreti felvonulás remek hangulatban

Zalahalápon, számos környékbeli településhez hasonlóan,  így ősz közepén elmaradhatatlan program a hagyományos szüreti felvonulás.  A rendezvény az elmúlt hét szombatján gyakorlatilag megkoronázta a település kiemelkedően gazdag boros, hegyjáró- pincelátogató évközi rendezvényeinek sorát.

A felvonulók a Park utcában gyülekeztek délután kettő és három óra között, a menet valamivel három óra után indult a kultúrháztól, majd néhány órával később ugyanoda is ért vissza.

Útközben színes hagyományőrző műsorok és több helyen a helyi boros gazdák szíves vendéglátása fogadta a szüreti felvonulás jelmezes, vicces maskarába öltözött, zömében mezőgazdasági gépeken utazó résztvevőjét.

A Béke utcában a Sáskai Dalkör, A Templom mögötti parkolóban a helyi ovisok, a Szegfű és Vadvirág utca kereszteződésében a Zalahalápi Nyugdíjas Klub tagjai adtak műsort. A Tavasz, illetve Alkotmány út sarkán a Musical Színpad egyik vezető énekese, Bali Mónika dalait tapsolhatta meg a közönség, míg a Jókai utcában Lázár István citeraművész idézte meg a régi korok népi hangulatát. A település közösségi háza, illetve a szomszédságában lévő park adott kiváló helyszínt az idei szüreti felvonulás folytatásának. A közönség szórakoztatására színpadra lépett a Bányi Duó, a Sáskai Dalkör, a Zalahalápi Nyugdíjas Klub tagjai, Lázás István és Havasi Gábor, miközben a helyi Tóth Családi Pincészet kínálta helyben termelt minőségi borait. A jól sikerült idei szüreti programot jó kedélyű táncos mulatság zárta Zalahalápon. /tl/

Szent Mihály-napi vásár a Barackvirág Oviban

Eltelt két év, így ismét megrendezték a vásárt a kicsik örömére a Mihály napot megelőző péntek délután.

Teca néni kiemelte a szülők szerepét, segítőkészségét, akik minden évben támogatják a programot, sütnek, portékákkal készülnek.

Szokatlan látvány fogadta azokat, akik az óvoda környékén sétáltak aznap, ugyanis annak ellenére, hogy megkezdődött a hétvége, az udvart óvodások lepték el, szüleik, családjuk kíséretében. Régen Szent Mihály napján hajtották be az állatokat a faluba, mulatságokat, bálokat, vásárokat rendeztek, az időjárással kapcsolatos jóslások is kötődtek ehhez a dátumhoz. Hogy miért fordítanak ma is nagy figyelmet erre az eseményre egy óvodában? Hagyományőrző ovi vagyunk – mondja Gáspár Györgyné „Teca néni”, az intézmény óvodapedagógusa. Szerették volna a régi vásári hangulatot a gyermekeknek bemutatni, és mivel sok szervezést igényel mind az óvoda, mind a szülők részéről, ezért kétévente szokták megszervezni. Már hetek óta portékákat készítenek a gyermekekkel, amiket aranytallérokkal tudnak megvásárolni. Nagy hangsúlyt fektettek a kézművességre, hogy olyan termékeket kaphassanak meg, amihez egy játékboltban nem férnének hozzá: mézeskalács, lekvárok, bábuk, kard – minden, ami a régi vásárok hangulatát idézi. Ezeket az óvoda sem boltban vásárolta, minden saját készítésű volt.

Nagy hangsúlyt fektettek a kézművességre, hogy olyan termékeket kaphassanak meg, amihez egy játékboltban nem férnének hozzá.

Teca néni kiemelte a szülők szerepét, segítőkészségét, akik minden évben támogatják a programot, sütnek, portékákkal készülnek és az óvónőkkel együtt egy szép délutánt szerveznek a családoknak, gyermekeknek. Régen a vásárokhoz hozzátartozott a kisbíró is, ezt sem szerették volna figyelmen kívül hagyni, a szerepét Szabó Csaba néptáncoktató töltötte be, aki 17 órakor megnyitotta a rendezvényt, akkortól volt szabad a vásár. A ráhangolódást  a délelőtt folyamán Tóth-Rompos Patríciáék zenés műsora segítette elő.  Mint megtudtuk, a következő nagyobb, hagyományőrző rendezvény a Márton nap lesz majd.

Régen a vásárokhoz hozzátartozott a kisbíró is, ezt sem szerették volna figyelmen kívül hagyni, a szerepét Szabó Csaba néptáncoktató töltötte be.

A nagy mesemondóra emlékeztek

Idén is csatlakozott a városi könyvtár a Népmese hete rendezvénysorozathoz, amelyet minden évben Benedek Elek születésnapjához, szeptember 30-hoz igazítanak, ez évben szeptember 24-28. között tartották meg.

Sok gyermek is mesélt, ám most nem könyvből felolvasva, hanem kívülről mondták azokat, ami nagy bátorságot igényel az előadótól.

A felhívás olyan felnőttekhez, gyermekekhez szólt, akik szívesen hallgatnak vagy mondanak meséket. Ez évben több újdonság is akadt a megszokottakhoz képest. A mesélők között voltak például a rendőrség és a bíróság dolgozói is. Sok gyermek is mesélt, ám most nem könyvből felolvasva, hanem kívülről mondták azokat, ami nagy bátorságot igényel az előadótól, ugyanakkor jó hatással van a memóriára, annak fejlődésére. A rendezvény sok tapolcai és környékbeli óvodát és iskolát is megmozgatott, a hét olyannyira be volt táblázva, hogy akadt, aki a következő hétre kapott csak időpontot. A szervező, Vasáros Ferencné gyermekkönyvtáros ügyelt arra, hogy a hallgatóság valóban figyeljen a mesére, ezt pedig úgy segítette elő, hogy a mese végeztével kérdéseket tett fel, majd jutalmazta mind a helyes választ adót, mind a mesélőt. Tőle értesültünk, hogy eddig több mint 600 résztvevője volt az eseménynek: felnőttek és gyerekek egyaránt, és a kedvenc történetnek A kiskakas gyémánt félkrajcárja bizonyult. Manapság egyre többen felismerik a mese, mesélés pozitív hatásait, a hamarosan városunkba látogató pszichológus, Vekerdy Tamás is gyakran nyilatkozik róluk pozitívan. A mesék szerinte vigasztalják, megnyugtatják a gyermekeket. Azonban fontos, hogy ne csupán televízióban látott meséken nőjenek fel, hanem -fantáziájukat, képzelőerejüket fejlesztve- hallgassák, olvassák is azokat.