Kultúra kategória bejegyzései

Folyamatosan fejlődnek a mazsorettesek

A néhány éve szerveződött Tapolcai Mazsorett és Zászlóforgató csoport folyamatosan fejlődik, már túl van első élőzenekarral kísért menettáncán is.

Először adtak elő menettáncot élő zenei kísérettel a Nemesgulácsi Szüreti vigasságokon. /Fotó: Nagyboldogasszony R.K. Ált. Isk./

A Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskolában, kezdetben csak szakköri, illetve testnevelés órai szinten, majd önkormányzati segítséggel jelenlegi formájában és néven működik a tánccsoport. Patonai Szilvia testnevelő, illetve művészeti vezető irányításával a lányok az alapok elsajátítása után több korosztályban tanulták a bot- és zászlóforgatást, a pomponos műsort, a színpadi koreográfiát és a show táncot. Színpadi repertoárjuk folyamatosan bővül, nemrég Nemesgulácson, első alkalommal vezették menettánccal, élő zenekari kísérettel a szüreti felvonulást, mellette pedig hat helyszínen adták elő produkcióikat.

Folyamatosan bővítik a repertoárjukat. Többféle produkciót is bemutattak a nemesgulácsi fellépésen.  /Fotók: Nagyboldogasszony R.K. Ált. Isk./

A helyi és környékbeli rendezvények mellett már versenyeken is megjelentek, az elmúlt két évben több kategóriában tértek haza dobogós helyezéssel a Dunántúli Táncversenyről. /Májer Edit/

Endrei Judit Tapolcán járt

Endrei Judit, a magyar televíziózás egykori meghatározó alakja, számos sikerkönyv írója volt a vendége a Wass Albert Könyvtárnak.

Endrei Judit,  ma is aktívan tölti mindennapjait, szívesen vállalja el a hasonló felkéréseket.  /Fotó: Májer Edit/

A középpontban a televíziózást már húsz éve feladó, ma már a könyvírással foglalkozó, napjainkban is energikus és sugárzó nő, Endrei Judit állt. A közönségtalálkozón inkább nők ültek a közönség soraiban, így a témák is ezt a nemet érintették. A találkozó elején a meghívott vendég beszélt gyermekkoráról, családi hátteréről, és arról a közegről, ahonnan indult. Élete egyik mérföldköveként emlékezett vissza, amikor kapcsolatba került a televíziózással. Nyíltan mesélt képernyős karrierjéről, annak nehézségeiről, népszerűségről, kapcsolatokról, kezdetekről és a pályája végét jelentő döntésről. Akkor új fejezet kezdődött életében, amelyről őszintén mesélt a közönségnek. Szóba került a magánélete, érzései, és a boldogságkeresés is.

Endrei Judittal Péringer Petra (balra) a könyvtár munkatársa beszélgetett. /Fotó: Májer Edit/

Felszabadult energiáit az írásra és előadások szervezésére fordította. Számos területtel foglalkozott munkáiban, de ahogy említette, az „aktív idősödés” témának szenteli manapság a legtöbb idejét. Bevallotta, beszélgetéseiben gyakran csapong, így most is számos téma került még terítékre, az utazástól kezdve, a mindennapokon át egészen távolabbi tervekig.

Őszintén megnyílt a közönségnek. /Fotó: Májer Edit/

– A húgommal együtt sok tréninget szervezünk, főleg a különböző generációkat érintő témákban, mivel szerintem ez manapság nagyon aktuális. Workshopokat is tervezünk indítani, abban a témában, hogy a nyugdíjasoknak milyen tudásra van szükségük ahhoz, hogy visszatérhessenek az aktív életbe, a munka világába. Ezen kívül nagyon szeretek utazni, rengeteg helyre tervezek még kirándulást. Úgyhogy nem unatkozom mostanság. – osztotta meg gondolatait az írónő.

A dedikáláson szívesen beszélgetett az érdeklődőkkel. /Fotó: Májer Edit/

Dobó Zoltán polgármester, valamint Dr. Décsey Sándor könyvtárigazgató is virággal köszöntötte az est főszereplőjét, aki dedikálással zárta a programot. /Májer Edit/

Koncerttel ünnepelték a zene világnapját

Remek hangversenyt adtak a Tapolcai Járdányi Pál Zenei
Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és tanárai a zene világnapja
alkalmából a közelmúltban.


A Tamási Áron Művelődési Központban helyet foglaló közönséget Péni Béla köszöntötte. A zeneiskola igazgatója beszédében elmondta, hogy a világnapot 1975 óta ünneplik minden év októberének első napján Yehudi Menuin és az UNESCO felhívására.

– A zene előhívja a régi, meghitt hangulatokat, a bennünk szunnyadó érzelmeket akkor is, ha fáradtak, fásultak vagyunk. Az, hogy mit jelent saját életünkben a zenehallgatás, mindenki tudja, van akinek szép emléket idéz, míg másnak kapu egy sokkal szebb világba – hangsúlyozta. A nagy zeneszerzők kapcsán úgy fogalmazott, hogy ők megpróbálják lehozni a Mennyország egy darabját, ahol nincs megoszlás, félelem, csak nyugalom és isteni szeretet.


A köszöntő után a nagyérdemű meg is tapasztalhatta, amit Péni Béla már előre vetített, a szép muzsika egy kis időre magával ragadta az érdeklődőket. Neves zeneszerzők művei csendültek fel, több más mellett Handel, Bach, Beethoven, Vivaldi, Ravel és Chopin szerzeményeiből kapott ízelítőt a közönség a kiváló előadók élményszámba menő közreműködése folytán.

Fotók: Haga Kálmán

Családi dráma, sötét humorral a Tamásiban

Ivancsics Ilona és Színtársai a Fejünk felől a tetőt-című Jókai Anna színművet mutatták be a Tamási Áron Művelődési Központ közönsége előtt hétfőn. Az előadás a 2017/18-as tapolcai bérletes előadássorozat első tagja volt és nehéz, drámai hangvétele ellenére is elnyerte a tapolcai közönség tetszését.  

fotók: Töreky László

A színházi produkciók, a bérletes előadások évek óta nagy népszerűségnek örvendenek Tapolcán. A helyi közönség cseppet sem meglepő módon, elsősorban szórakozni, kikapcsolni, kikapcsolódni szeretne, tehát sokkal könnyedebb élményre vágyik, mint egy összetettebb szerzői, előadói üzenet megfejtése.  Ezúttal viszont  egészen biztosan  mindenki megkapott mindent, amiért jó és érdemes színházba járni. Jókai Anna író, költő első színpadi műve, a Fejünk felől a tetőt-remek lehetőség a rendezőnek, és a színészeknek, hogy egy olyan fajsúlyos színházi feladatot oldjanak meg, amelyek egyszerre szórakoztat, ugyanakkor mégis elgondolkodtat, mégis mély érzelmi hatást generál.

A szerző,  Jókai Anna normalitás szűrőjén rendre fennakadnak a szereplők, akik önmaguk berögződésein, kicsinyességén, önzésén felülemelkedni csak ritkán és csak rövid pillanatokra képesek. Az ellenséges, mérgező, érték vesztett családi légkör megöli a szeretetet és a jellemváltozás megváltó lehetőségét az elbontásra ítélt józsefvárosi házban a hatvanas évek derekán.

A Jászai Mari-díjas Pap Éva ( nagymama), Iváncsics Ilona (Szapperné), Varga Tamás (az alkoholista Szapper úr), Farkasházi Réka ( Eszter a lányuk), Kékesi Gábor (Janika, Eszter testvére), Szirtes Balázs (Jenci az albérlő, Szepperné szeretője), Gönczy Attila (Iván, Eszter udvarlója) és Kőszegi Mária (Elekes Kati, Janika barátnője) egyaránt hiteles és élményszámba menő alakítást nyújtottak szerepeikben.

A darabban  hangulati alátámasztásként, korabeli keserédes slágerekkel és hangos torzított elektromos gitárriffekből álló zenei betétekkel kötötte össze a rendező az epizódokat. A rövidebb technikai szünetek így szórakoztató módon szerves részeivé váltak az előadásnak.

A taps végül nem maradt el, hiszen jól érzékelhetően megérintette a közönséget a darab társadalmi és lelki problematikája, amely Ivancsics Ilonáék magas színvonalú, mélyen átélt játékával igazi színházi csemegét jelentett a tapolcai közönségnek hétfőn este. /Töreky László/

Értékeket népszerűsít könyveiben az igazgató

Szollár Gyula második könyve a Találkozások címet kapta és néhány hete jelent meg szerzői magánkiadásban. A kötetet, a könyv megszületésének körülményeit, személyes motivációit a napokban ismertette a közönséggel a szerző a város könyvtárában.

Szollár Gyula  /fotók:tl/

Mindannyiunk életében, de személyes pályafutásomban is ott vannak azok a „találkozások”, amelyek jelentősen képesek módosítani az élet alakulását. Ezek között vannak pozitív találkozások, ahogy negatívak is. Ez a könyv azokról a találkozásokról szól, amelyek a szereplők sorsát jelentős mértékben befolyásolják. Történeteim megtörténtek, vagy nagy eséllyel megtörténhettek volna- kezdte sorrendben a második műve bemutatását az ismert tapolcai pedagógus, iskolaigazgató a Wass Albert könyvtár olvasótermében. Szollár Gyula hangsúlyozta, az írás nála hobbi, nem tartja magát írónak, ezért az esetleges hibák is megbocsáthatóak esetében.

A Találkozások, a korábbi Ezek a pimasz kamaszok című munka folytatásának tekinthető, ám valóságalapja kevésbé szilárd, több a fikciós elem, hiszen a szereplőket két évtizednyit előre repíti az időben az író. 

– Pedagógusként a gyermekek között élek. Ugyanazt a korosztályt látom, figyelem nap, mint nap. Ebben a közegben ért az inspiráció,  itt születtek meg az elmúlt öt év élményei, tapasztalatai alapján a történetek. Egyik szereplőm,  Ákos, az ő általa elmondottak valóságosak, ha nem is mindig abban a szituációban hangzottak el, ami a könyvben szerepel- árulta el.  Szollár Gyula elmondta, hogy azt az értékrendet, amelyet vall és gyakorol, akkor is megpróbálja írásain keresztül terjeszteni, ha az nem népszerű manapság. Hangsúlyozta, könyvei azért tűnnek sok számára meseszerűnek, mert olyan értékeket közvetítenek, amelyeket az emberek egy része gyakorlatilag már történelemnek tart. –  A család, a tisztesség, a műveltség azok az értékek, amelyeket nehezen értenek meg a mai gyerekek, hiszen azok haszna nehezebben észrevehető, mint egy drága luxusautó birtoklása- állítja a szerző, aki, mint hangsúlyozta nem irodalmi babérokra tör, hanem belső késztetésből,  kedvtelésből és olvasói örömére írta új könyvét is.   /Töreky László/

“A történet az Ezek a pimasz kamaszok kötet folytatása, de önálló könyvként is érdekfeszítő olvasmány. A három főszereplő, Krisztián, Zoli és András barátsága tizennyolc év után is töretlen. Mindhárman családot alapítottak, és odaadóan gondoskodnak szeretteikről. Az üzleti életben is megállják helyüket, és elveiket megtartva tisztességes úton próbálják építeni karrierjüket. Azonban nem vonhatják ki magukat a kapzsiság, az ártó szándék mérhetetlen rosszindulata alól. Mindegyik fiatalnak meg kell küzdenie a becsületéért, a családjáért, az aljas szándékú intrikákkal szemben. Nem hagyják magukra egymást most sem. A szövevényes áskálódások nem rendítik meg barátságukat, a tisztességbe vetett hitüket. A régi kitartással összefogva küzdik le a nehézségeket, miközben mély érzelmekkel átszőtt eseményeket élnek át. Segítőtársaik is akadnak, akik hisznek bennük, mert az életük hiteles. Az írás bővelkedik meglepő fordulatokban is. Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik vallják a család fontosságát, hisznek a barátság és az őszinteség erejében.”

Tanulságos mesék, bájos gyermekprodukciók

A Wass Albert Könyvtár tizenhárom éve csatlakozott a Népmese hete elnevezésű programhoz, amelyet azóta évente megszervez az intézmény gyermekkönyvtára, illetve  gyermekkönyvtárosa, Vasáros Ferencné.  

 Pénteken délelőtt a Szivárvány óvoda hetvenhét apróságának és kísérőiknek jelentett nagy élményt az eseménysorozat zárónapja.   A mesemondó programra alaposan felkészültek a gyerekek, akik ezúttal nem csak elmondták, vagy meghallgatták a zömében régi magyar meséket, hanem el is játszották azokat.

Kismalac, kismalac engedj be!

A nem valóságos, de annál tanulságosabb történetek szereplőinek, cselekményeinek bájos, gyermeki megformálása mosolyt csalt a jelenlévő óvónők, szülők, könyvtári dolgozók arcára. A gyerekek apró ajándékokhoz is juthattak, ha jól válaszoltak az előadásaikhoz kötődő kérdésekre.

A hétfőtől péntekig tartó Népmese hete rendezvénysorozat a város számos óvodai intézményéből, szociális intézményéből és  iskoláiból nagyjából 400 gyermeket és sok felnőtt mesemondót mozgatott meg szeptember 25 és 29-e között.  /Töreky László/

Iskolák között, határtalanul

Tizennyolc felvidéki nyolcadikos diák érkezett Tapolcára a város iskolájának meghívására. A kétnapos tapolcai kirándulás egyfajta viszonzása volt a szlovákiai Marcelháza  tavalyi vendéglátásának, vendégszeretetének. 

Bajner Imre igazgató és a marcelházi nyolcadikosok. Ezúttal Tapolca a vendéglátó és a felvidéki diákok a vendégek.  /fotók:tl/

A gyerekeket kísérő Bajner Imre, a Tapolcai Bárdos Lajos Általános Iskola igazgatója tájékoztatta lapunknak.  –  Marcelháza település általános iskolájával, testvériskolánkkal már hosszú évek óta jó a kapcsolatunk, ezúttal mi látjuk vendégül a felvidéki fiatalokat. Mindezt részben a Határtalanul program tette lehetővé, de diákjaink szülei és a  város több intézménye is segített. A Határtalanul pályázat lehetőségeit már évekkel ezelőtt, annak első kiírásakor megragadtuk, pályázatunkat siker koronázta. Akkoriban a városi kapcsolatoknak köszönhetően,  Marcelháza iskolájával testvériskolai szerződést is kötöttünk, amelyet megtöltöttünk tartalommal. Éves rendszerességgel szervezett felvidéki útjaink első két napját hagyományosan náluk töltjük. Így történt 2017. május végén, június elején is. Akkor két csoportban nyolcvannégy hetedik osztályos diákunkat látták vendégül  Marcelházán. Most az ott kapott vendégszeretetet, a tartalmas programokat szeretnénk viszonozni számukra.

A Határtalanul program egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a nemzettudatot erősítse a fiatalokban, felkeltse a felelősség érzését a határon túli nemzettársaik irányába. A közös programok tervezése, megvalósítása során arra törekszünk, hogy a határ két oldalán élő magyar fiatalok közötti összetartás erősödjön. Ide tartozik a hagyományos, régi magyar játékok felelevenítése, a közös sportolás, a versenyek, amelyek hamar barátivá teszik a távoli iskolák diákjai közötti viszonyt. Természetesen meglátogatjuk a Tavasbarlangot, túrázunk, meghódítjuk közösen a Csobánc várat, táncházat szervezünk, de játékos feladatokkal megtűzdelt városismereti séta is lesz a rendelkezésre álló két nap programjai között-  árulta el Bajner Imre. Az iskolaigazgató az elmondottakhoz örömmel tette hozzá, hogy a határtalanul program jövőre is folytatódhat a tapolcai iskolások számára. – Mindhárom pályázatunkat támogatásra érdemesnek találták a döntéshozók, így a Batsányi és a Bárdos iskolából a felvidékre utazhatnak diákjaink, a Kazinczy iskolából pedig egy csoport a kárpátaljai Aknaszlatina településre is eljuthat. Szomorúan halljuk napjaink híreiben az ukrajnai történéseket, reméljük mindez nem vet árnyákot a kirándulásra és hasonlóan gyümölcsöző kapcsolatra tehetünk szert Kárpátalján is, mint a már bevált felvidéki kapcsolataink révén-adott hangot reményének Bajner Imre. /Töreky László/

KULTÚRSAROK/Egy dráma, öt vígjáték, kapós bérletek

Hat színházi előadással örvendezteti meg a helyi színházrajongókat a Tamási Áron Művelődési Központ az elkövetkező őszi, téli és tavaszi hónapokban. A profi és amatőr színi produkciók egyaránt kifejezetten népszerűek Tapolcán, hamar elkeltek a bérletek a 2017/2018-as évad féltucat előadására is.

Az első színházi előadást október 9-re tűzte ki a művelődési intézmény- tudtuk meg Barczáné Tóth Boglárka igazgatótól. Ekkor Iváncsics Ilona és Színtársai a “Fejünk felől a tetőt”- című kétfelvonásos darabbal mutatkoznak be Tapolcán. A produkció szomorú apropóját adja, hogy idén júniusban, 85 éves korában elhunyt a Nemzet Művésze, Jókai Anna kétszeres Kossuth és József Attila –díjas író, költő. A „Fejünk felől a tetőt” az írónő 1968-ban megjelent, 4447 című, első regényének drámaváltozata, amelyet már 1969 októberében bemutatott a szolnoki Szigligeti Színház.

Jelenet a Fejünk felől a tetőt című Jókai Anna első regényéből rendezett drámából, amelyet hamarosan a tapolcai közönség is megtekinthet.   Balról: Szirtes Balázs, Iváncsics Ilona és  Kékesi Gábor /fotó: jegy.hu/

A mű címében megjelenő szám, egy korabeli józsefvárosi, Tömő utcai háznak a helyrajzi száma, ami áldozatául esett a területrendezés címen végrehajtott bontásnak. A dráma szereplőinek személyes sorsa, a tetteik mögötti mozgatórugók, szándékok, ösztönös cselekedetek alkotói feltárása a művet negyven év távlatából is aktuálissá teszi.  A Magyar Írószövetség megemlékezésében azt írja: Jókai Anna hőseit soha nem kényezteti, hanem emberi valójukban, esendőségeikben, hétköznapi küzdelmeikben ábrázolja, ezért is jellemezhetőek művei a spirituális realizmus fogalmával. Prózájának kiemelkedő erőssége éppen abban rejlik, hogy gondosan megformált karakterei iránt egyszerre váltja ki az olvasóból a részvétet és a mások sorsa iránti érzékenységet. Ezáltal írásművészetének legfőbb vonása az emberi közönyösség elleni figyelmeztetés, és a szeretet képviselete a világban. November 19-én vasárnap a Halápi Katinka művészeti vezetésével működő Tapolcai Musical Színpad fiataljai a Hyppolit a lakáj című örökbecsű zenés vígjátékban mutatják meg a helyi közönségnek, hogy mit tanultak az előadó művészetről az utóbbi hónapokban, években. 2018-ra három színdarabot tervezett be a Tamási Áron Művelődési Központ. Januárban a Körúti Színház  Mezítláb a parton című Neil Simon vígjátékot adja elő Tapolcán, februárban pedig visszatér Iváncsics Ilona társulata, ezúttal viszont nem egy drámát, hanem  Bengt Ahlfors rendkívül szórakoztató színházi komédiáját hozzák el nekünk.

Havasi Gábor  színjátszó klubja ez év elején debütált a Tamási Áron Művelődési Központban. 2018-ban Örkény István egyik legismertebb művét viszik színpadra. /fotó: Szijártó János/

Márciusban a Havasi Gábor vezetésével működő tapolcai színjátszó klub Örkény István Tóték-című megunhatatlan klasszikusát viszi színpadra. Áprilisban várhatóan a színházi évad zárásaként a Pesti Művész Színház társulata érkezik a Tamásiba Georges Feydeau A balek (A hülyéje) című vígjátékával.  /Töreky László/

Gitáron játszott és verset is írt a kávézásról a festő

“Éjféli kávé” címmel nyílt meg Lukács Tamás festménykiállítása a Tamási Áron Művelődési Központban hétfőn.  A tárlatnyitó rendhagyó volt a maga nemében, hiszen azonkívül, hogy a közel két évtizede Szentbékállán élő  alkotó eljátszotta egyik saját szerzeményét klasszikus gitáron, mint költő is bemutatkozott a művészetkedvelő közönség előtt.   

Lukács Tamás saját szerzeményét adja elő kiállítása megnyitóján         fotók: /Töreky László/

A tárlat fő témája a címben jelzett illatosan gőzölgő fekete színű ital volt, pontosabban annak kultúrkörnyezete, a kávé eredete, készítésének fortélyai, a kávéházak világa.

Egy híres kévefőzőgép a múltból.  Valóságos művészi alkotása a kávézás világának

A kiállítás közönségét és a kiállítót Barczáné Tóth Boglárka a művelődési intézmény igazgatója köszöntötte, majd Molnár Endre építész, Szentbékkálla polgármestere beszélt a kávé kulturális gyökereiről, miközben bemutatta és méltatta Lukács Tamást és műveit.

Molnár Endre építész, Szentbékkálla polgármestere mutatta be a festőt a tapolcai közönségnek

–  Lukács Tamást már régóta foglalkoztatta a kávé kultúrája, ám eredetileg mindössze egy képet szeretett volna készíteni róla. Tamás képzetében azonban az alkotás fázisában rendkívüli mértékben kitárult a téma és végül egy szép és  gazdag tematikus anyaggá állt össze. Két hónap alatt, több, mint harminc új mű született meg. A képek egy részén a kávékészítés eszközeit láthatjuk, a darálótól a főző készülékekig, de végigkísérhetjük a kávézáshoz kötődő életmódminták ábrázolását is.

Láthatunk képeket az ír, az olasz, a francia és a magyar kávézási szokásokról, ugyanakkor különböző kultúrák és korszakok kávéházait, kávéházi hangulatait is  megragadta a művész- mutatta be a tárlat képeit Molnár Endre. Később Havasi Gábor,  a Tamási Áron Művelődési Központ Színjátszó Klubjának vezetője tolmácsolásában elhangzott az „Éjféli kávé Barbarával” című Lukács Tamás vers, amely a szerelem és a mediterrán életöröm hangulatával, impresszióival átszőtt költői életképekkel idézte meg egy közös későesti kávézás emlékét.

Társkiállítóként Istvándi Demeter Éva beton ékszereivel mutatkozott be a Tamási Áron Művelődési Központban

Az Éjféli kávé című tárlatnak társ kiállítója is akadt Istvándi Demeter Éva személyében, akit a Balaton-felvidék, közelebbről a Káli-medence ma még fellelhető kézi és iparművészeti “kincsei” ihlettek művészi munkára. Pedig Éva először csak önmaga és családja örömére kezdett beton kaspókat, dobozokat és egyedi ékszereket készíteni.  Azonban a Káli-medence parasztházai, a régen itt élt emberek szellemi és anyagi öröksége inspirációt adott számára további művészi igényességgel elkészült munkákhoz, amelynek egy kis szeletét ezúttal Tapolcán, a Tamási Áron Művelődési Központ aulájában is megtekinthet a közönség október negyedikéig.  /Töreky László/

Válogatás Lukács Tamás  képeiből: