Alig néhány hete, az Arénában tartott életműkoncertjén tizenkétezer ember üvöltötte vele, hogy a “Hetedik te magad légy”. Több évtized ifjúsága általa ismerkedett meg a közép- európai ízű blues zenével , kamaszok ezreinek személyiségébe, gondolkodásába épült be a zseniális Vadászat album költői mesébe ágyazott társadalomképe a nyolcvanas évek derekán. Földes László Hobóval a Tamási Áron Művelődési Központban, a költészet napi Ady estjét megelőzően beszélgettünk költészetről, zenéről, előadóművészetről.

Nem vagyok zenész, nem vagyok író, nem vagyok színész- énekli Hobo a Ki vagyok én, című dalban 1980 tájékán. Megtudtuk, ma sem tartja magát profi zenésznek, énekesnek és legfőképpen nem színésznek.

Másként csinálok mindent, a zenét, az éneklést is, hiszen mindent magamtól tanultam meg. Vidnyánszkynak a Nemzeti Színház igazgatójának rám vonatkozó meghatározásával élve, “magam faragtam ki magamat kemény kalapácsokkal”. Más úton járok, mint általában a színészek. Ők sok mindent el tudnak játszani. Eljátsszák Hajmási Pétert, Hitlert és eljátsszák Adyt, József Attilát is. Elszavalják a verseiket jól, vagy rosszul, de ezért nem szabad bántani őket, hiszen arra tették fel az életüket, hogy minél több személyiséget megformáljanak. Én csak olyan dolgokat vállalok fel, amelyek közel állnak hozzám, amelyekkel nem kell azonosulnom, mert teljesen magaménak érzem. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az előadás alatt a versek, a dalok magukba szívnak. Nem kell figyelnem, hiszen benne vagyok egy állapotban, amit ezek a zseniális versek adnak és meg is követelnek tőlem. Bluest énekelni, verset mondani, az olyan világ, ahova egyéniség kell, hiszen nem lehet valakinek a szerepébe belebújni. Nem véletlen, hogy legnagyobb versmondóink, Jordán Tamás, vagy Latinovits Zoltán nem végeztek színiiskolát. De Cserhalmi György is le tudja vetkőzni a színész voltát. Nála jól látható, hogy közvetít valamit, nem pedig szerepekbe bújik- mondja Hobo.

Az ideológiai alapú megosztottság a költészetet sem kíméli, az Ady életmű éppen annyira megosztó, mint saját korában, és szinte minden és mindenki a jelen viszonyai között. Hobo, A mi kiebrudaltjai című Ady költeményt ajánlja a kortársainknak és legfőképpen azoknak, akiken sok múlik. 

– Soha nem a társadalmi, filozófiai, politikai mondanivaló irányából közelítem meg és értékelem a verseket. “Rossz vagy, vagy jó vagy? Nem születtem én kitalálónak, S nem is születtem rossznak vagy jónak, De kedves, gyűlölt Hiábavalónak…”- írja Ady. Ezekben a sorokból sok olyan dolog kiderül, ami a Muszáj Herkulesben és a rokon témájú versekben nincsen benne. “Nézik egymást, gyűlölve és szeretve, muszáj, hogy egymást megtalálják, rájuk van a jövő vetve…” Úgy gondolom, hogy ez a kulcs, Ady ezt a kulcsot tette a kezünkbe a mához. Itt vannak ezek a “politikusok”, akik nézik egymást gyűlölve és szeretve és itt vagyunk mi, akik nem tudunk ezzel mit kezdeni. Nem az az ember vagyok, aki állandóan meghatározza a helyét és a viszonyát, azonkívül, hogy távol tartom magam mindenféle politikai irányzattól és hatalomtól. Az én pályám, az én attitűdöm arra irányul, hogy megszolgáljam azt a mérhetetlenül sok szeretetet amit kapok. Az emberekkel szemben nem vagyok kívülálló, de kívül maradtam a politikán, a klikkeken, erről szól a Circus Hungaricus lemezemen A kisember című dal. Nem magammal vagyok elfoglalva, azzal foglalkozom amit csinálok. Úgy gondolom, hogy azért nem buktam el az évtizedek alatt, mert amit csinálok, az fontosabb magamnál.

A nyolcvanas évek közepén megjelenő Vadászat album a Hobo Blues Band máig a legsikeresebb, bátran kijelenthető, hogy kultikussá vált lemeze. Sokaknak, köztük e sorok írójának is akkor esett le a tantusz, hogy Földes László sokkal több egy lázadó, szakadt rockernél, akinek akkoriban sokan gondoltuk.
Már hat évvel a Vadászat megjelenése előtt, 1978-ban, a közönség velünk kiabálta, hogy “A hetedik te magad légy”. A kitaszítottság éveit éltük és bizonyos fokig ez illett a mondanivalónkhoz is. Hogy kifelé, az akkori érában ebből mi jött le a fiatalok felé, az nem én rám tartozik és nem is nagyon érdekel. Amit csináltam, azt mindig a saját törvényeim, mániám és szeretetem miatt csináltam és eszerint élek ma is. A Vadászat valóban egy sikeres lemez lett költészettel, mitológiával, Shakespeare-rel, Jancsi és Juliskával. Egy mesevilág, ami szimbolikájában egy társadalomképet rajzolt fel. Néha az ember jól eltalálja a saját korát. Tudtam, hogy olyat mint a Vadászat, sokáig, vagy talán soha többet nem tudok írni. De azért a költészetnek és a zenének nem az a kizárólagos feladata, hogy állandóan a világra reagáljon. Elég, ha elmondja az érzéseket, a gondolatokat és ezzel szórakoztat. Belemehet persze mélyen a dolgokba, de ne váteszként, prófétaként küldjön üzeneteket a közönségnek. Ez maradjon meg azoknak, akik hihetetlen komolyan veszik magukat, mint néhány mai rocksztár. Az én feladatom, hogy szolgáljam a mestereimet azzal, hogy továbbítom azokat a gondolataikat, amelyek ma is érvényesek. Úgy érzem, hogy az, amit ők gondoltak, amit éreztek és leírtak, nagyon fontos, hogy megjelenjen a mában.

/Töreky László/