Szigetvári Réka összes bejegyzése

1848/49 emlékére

Tapolcai mindennapok 1848/49-ben címmel tartott előadást Hangodi László történész-főmuzeológus kedd délután a városi könyvtár első emeleti nagytermében.

Idén a Lapidáriumi esték rendezvénysorozat keretein belül tíz alkalommal hallhatunk a 170 évvel ezelőtti Tapolca történetéről, városunk és a környékbeli falvak lakóinak a harcokban betöltött szerepéről, arról, hogy hányan vettek részt a küzdelmekben, mennyien és kik tértek haza. Az első, januári alkalom során az előadó a várost a 19. századi környezetében mutatta be, milyen volt az akkori Tapolca arculata, a lakosság összetétele. Fontos tudnunk, hogy az 1840-es években a település mezőváros volt. Hangodi László az 1784-es katonai felmérés során készült térkép segítségével bemutatta a város akkori határait, fontosabb jellemzőit. Érdekesség, hogy településünk akkor oly kicsi volt, hogy a régi temető például azon kívül esett. Nem rendelkezett akkoriban Tapolca emeletes házzal sem. Már korábbi térkép is lényegesnek tartotta jelölni a két vízimalmot, az egykori végvár falmaradványait és a Szent Miklós körtemplomot. Egy 1850-es évekbeli térképet is megtekinthettünk, ezen látszódott már a mai kórház telke, a római katolikus népiskola, utóbbi akkor a város legnagyobb épületének számított. A társadalom egyes rétegeit alkották a nemesek, a parasztpolgárok, és a nincstelen parasztpolgárok. Létszámukat tekintve az 1830-as, 1840-es évek fordulóján érték el a 3000 fős lélekszámot. Nagy részük magyar etnikumú, római katolikus vallású volt, de kis számban előfordultak németek, horvátok, olaszok, valamint a zsidók, akiknek száma egyre csak gyarapodott. A következő lapidáriumi előadás február közepén várható.

Kecskére a fenyőfát

Országszerte terjedőben lévő szokás, hogy a kidobott karácsonyfákat összegyűjtik a kecskék részére, ugyanis számukra téli vitaminpótlásnak kiváló.

Fotó: Archív

Talán elmondható, hogy a kecske meglehetősen megosztó állat. Általában tejét, és az abból készült sajtot vagy nagyon szeretik, vagy ki nem állhatják az emberek. Akik kedvelik az ízét, és még tartanának is otthon egy-két mekegő állatot, valószínűleg hamar elvetik az ötletet, ugyanis köztudott róluk, hogy mindent lerágnak, tehát kerti növények, gyümölcsfák közelébe nem igazán szerencsés elhelyezni őket. Az árnyoldalán kívül van pozitív velejárója is a „mindenevésnek”, ugyanis ami nekünk nyűg, felesleg, számukra finom eledel lehet. Ez a nyűg a karácsony utáni időszakban, vízkeresztet követően a kidobandó fenyőfa. Lapunk előző számában bemutatott Tóth Bálint borász osztott meg közösségi oldalán képet arról, amint kecskéi karácsonyról maradt fenyőfával táplálkoznak. Arról tájékoztatott minket, hogy mindenféle fenyőt megesznek, sokat kapott ismerősöktől, Diszelből, állatai egy jó ideig ellesznek velük. A jövő évre vonatkozólag azt is elképzelhetőnek tartja, hogy egy nagyobb gyűjtés keretében fogadnának fenyőfákat az ünnepeket követően. Bálint életfelfogásában, gondolkodásmódjában központi szerepe van a biogazdálkodásnak, újrahasznosításnak, a környezet megóvásának, ezért is próbálta ki a fenyőfák eme alternatív felhasználási módját, mellyel ember, állat és a természet egyaránt jól járhat.

Szorgalom, érték, minőség

A Csobánci Bormanufaktúrát talán már nem kell bemutatni a tapolcai és környékbeli lakosoknak, hiszen hosszú évek óta találkozhatunk velük a borhéten, és a Tapolca Expon is jelen vannak. Olvasóinknak szeretnénk betekintést nyújtani, milyen értéket képviselnek munkájukkal, szellemiségükkel lakóhelyünk gasztrokultúrájában, a manufaktúra fiatal borászával, Tóth Bálinttal beszélgettünk.

A Csobánci Bormanufaktúra borai a Szegedi Borfesztiválon.

Riportjainkban olyan helyi kötődésű emberek történetét tárjuk fel, akikre méltán lehet büszke városunk közössége. Manapság nem divat a hazához, a szülőföldhöz ragaszkodni, – pláne nem mezőgazdaságban dolgozni-, mint tudjuk, sokan vándorolnak ki Magyarországról, költöznek el akár Tapolcáról egy könnyebb élet reményében. Szerencsére vannak néhányan, akik mertek nagyokat álmodni, a semmiből kemény munkával csodát teremteni. Ilyen Bálint is, aki 14 éves kora óta – tehát körülbelül tizenhárom éve – jár-kel, dolgozik a szőlősorokban, kezdetben édesapját segítve, majd egyre nagyobb részt vállalva a munkálatokból.

Bálint 14 éves kora óta – tehát körülbelül tizenhárom éve – jár-kel, dolgozik a szőlősorokban, kezdetben édesapját segítve, majd egyre nagyobb részt vállalva a munkálatokból.

Egy kis területen kezdtek szőlőt termeszteni, mára birtokaik vannak a Csobáncon, a Köves-hegyen, a Hajagos északi részén, a Hosszú-hegyen is. Rengeteg feladat vár rájuk, azonban el sem tudják képzelni, hogy az olyan hagyományt, mint a jó hangulatú baráti szüret, kombájnnal helyettesítsék, hiszen az lélekromboló lenne – vélekedik Bálint. A főbb munkafolyamatokat (például metszés) a család végzi, főként az édesapja és ő, valamint segítséget nyújt az édesanyja, a felesége, testvére is. De kanyarodjunk vissza oda, miért vágtak bele egy ilyen családi gazdálkodásba! Bálinthoz közel állt a földművelés gondolata, szeretett volna egy olyan terméket létrehozni, amit le lehet tenni az asztalra, ami értéket képvisel. Ami igaz, hogy vérverítékkel jár, de látja a gyümölcsét, egyfajta művészetként is felfogható. Egy kívülálló azt hinné, ha valaki beletanul a borászatba, onnantól simán megy minden. A beszélgetés során elhangzott a ma oly gyakran használt szó, a klímaváltozás, ami a szőlő életét, a borászok munkáját is befolyásolja. Bálint elmondása szerint vannak olyan szőlőfajták, amelyeknél az optimális érettség néhány napra szűkült, amit a szüretelés időpontjának kijelölésénél jól meg kell választani, hogy utólag, különböző technológiákkal kevésbé kelljen belenyúlni a végtermékbe. 2018 időjárása az élővilágra nézve kemény volt, sokáig tartó aszály, majd hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék. A szőlőnek ez nem kedvezett, ám a magas humusztartalommal rendelkező talaj némileg segített ezen, ami a biogazdálkodásnak köszönhető, ehhez pedig ragaszkodnak, a szőlőben és a pincében egyaránt.  A következő egy évben a cél EU- bio- logoval ellátni a borokat, majd 2020-ban a Demeter minősítés elnyerése, amelyet akkor kaphatnak meg, ha a biodinamikus alapelveknek megfelelnek. Ezzel párhuzamosan szeretnének a nemzetközi piacra is kijutni, mert úgy látják, külföldön is van igény a magyar fajtákra, ami egyezik az elveikkel, nagy hangsúlyt kívánnak fektetni a jövőben például a Kadarkára és a Furmintra is. Boraik már országszerte ismertek, borheteken, borfesztiválokon találkozni velük Szegeden, Győrben, és a fővárosban is, Budapesten több borboltban is kaphatók italaik. Mivel ismertségük egyre nő, télen a pincéjükben tartanak borkóstolókat, nyárra már egy borterasz nyitása is tervben van.

Bálinték évek óta a tapolcai borhét résztvevői.

Persze, néha Bálint is elkeseredik, úgy érzi, hagyni kellene az egészet, de ragaszkodik, kötődik a földhöz, amit művel, és nem tudná elnézni, hogy olyanok vegyék meg, akik agyonvegyszereznék, a talajt tönkretennék. Való igaz, vannak szegényesebb évek, ami a mennyiséget illeti, de a borok minőségéből nem engednek. Jó példa erre a közelmúltban a sárgamuskotály esete, amire azt hitték, aromaszegény lesz, végül kiderült, megérte foglalkozni vele. Karácsony közeledtével a borász jó szívvel ajánlja nedűiket azoknak, akik a fogyasztói társadalom ellenpólusát képezve valami értékes dolgot szeretnének ajándékozni, vagy éppen az asztalnál a klasszikus magyar karácsonyi ételekhez egy-egy pohár helyben termett Olaszrizlinget, Kékfrankost vagy Pinot noirt fogyasztani.

Az én világomban csak a győzelem számít

Mónus József, többszörös világrekorder távlövő íjász tartott előadást a Városi Moziban, péntek délután.

A hajdúnánási származású íjász neve ismerősen csenghet számunkra, a média ugyanis többször tudósított világrekord döntéseiről, vagy éppen bástyalövéseiről. Jelenleg járja a világot, világversenyeken méretteti meg magát, ám a tapolcai közönségnek elárulta, nem mindig ilyen életmódot folytatott. Régen gabonafeldolgozással foglalkozott, amiből – mint elárulta- egész jól megélt, ami a pénzt illeti, gazdag embernek számított, de a családjára, szabadidejére fordított idő tekintetében mégis szegény volt, ezért eldobta azt az életvitelt magától. 2006 és 2008 között sportíjászattal foglalkozott, ám mivel azt önző dolognak tartotta, azzal is szakított, és idén tíz éve, – ahogy ő mondja -, a magyar zászló becsületéért harcol, amit azóta 189 alkalommal emelt a magasba. A délután során több kisfilmet is levetített nekünk, amelyeken keresztül bemutatta, merre járt a nagyvilágban, Amerikában, Ausztráliában, Kínában, Kanadában, és még sorolni lehetne. Az itthoni bástyalövései közül egy kiragadott példa, 2017-ben az egri várból a közel kétszáz méterre lévő Dobó téri török alakokra lőtt, de hasonlót mutatott  be a füzéri, a nagyvázsonyi, a visegrádi, és a a sümegi várban is, utóbbi helyszínre jövő év augusztusában is visszatér majd. Földrajzi lövéseknek nevezi a Vereckei-hágó, vagy épp a Niagara vízesés átlövését. Évente hat-hét világversenyen vesz részt, már többször küzdött Isztambulban a Hódítók Kupáján is. Jelmondatai közt szerepel, hogy „Legyünk büszkék magyarságunkra!” és „Akarjunk többek lenni magunknál!”

Ünnepi műsor a szépkorúaknak

Zenés, táncos, színes produkcióval tették szebbé a a nyugdíjasok adventi várakozását a Tamási Áron Művelődési Központban, szerda délután.

A program ünnepi köszöntőkkel vette kezdetét, először Nyakas László, a Tapolca és Környéke Kistérségi Nyugdíjasok Érdekvédelmi, Érdekképviseleti Egyesületének elnöke ragadta magához a szót.

A program ünnepi köszöntőkkel vette kezdetét, először Nyakas László, a Tapolca és Környéke Kistérségi Nyugdíjasok Érdekvédelmi, Érdekképviseleti Egyesületének elnöke ragadta magához a szót. „Ebben a rohanó világban rá kell jönni az embereknek, hogy nem a drága ajándékok jelentik a fényt a lelkünkben, hanem a segítség, a szándék, amit önzetlenül adunk”- vélekedett a karácsony környéki, ajándékozási őrületről az elnök, majd adventtel kapcsolatos gondolatait osztotta meg velünk. Dobó Zoltán szintén a karácsony lényegére irányította a figyelmet, illetve arra, mi számít értéknek a mai világban. A polgármester szerint az érték az, ami az idők, az emberek és minden rendszer próbáját kiállja, ez pedig a család és a generációk közti kapcsolat. Ezért köszönetet mondott a nyugdíjasoknak, akik átadják a szeretetet és a tudást, az összetartozás érzését a család minden tagjának. Az egyesület részére a polgármester továbbra is felajánlotta  az ingyenes intézmény- és gépkocsihasználatot, pénzügyi támogatást.

A zeneiskolások műsorát köszönték meg.

A beszédeket követően elkezdődött a műsor, amely keretében először Haga Kálmán zeneiskolai tanár és tanítványai mutattak be különböző hangszereken zenei repertoárt, majd Ady Endre Karácsonyi rege című költeményét hallhattuk Bertalan Csaba tolmácsolásában. A továbbiakban Dér Krisztina vezényletével a Batsányi kórus adott elő egy szép, karácsonyi dalcsokrot. A műsort a Tördemic Táncegyüttes fellépése zárta, akik többek közt moldvai, rábaközi, és bakonyi, Balaton-felvidéki táncokat mutattak be, Szabó Csaba vezetésével. A meghitt és tartalmas délután a karácsonyi csomagok kiosztásával, majd közös énekléssel zárult.

A műsort a Tördemic Táncegyüttes fellépése zárta, akik többek közt moldvai, rábaközi, és bakonyi, Balaton-felvidéki táncokat mutattak be, Szabó Csaba vezetésével.

 

Az almádi példa

Az almádi monostor kutatásának ez évi eredményeit ismertette Hangodi László kedd délután a könyvtár első emeleti nagytermében.

A történész-főmuzeológus A kolostorok újabb éve címet viselő előadássorozat keretein belül számos környékbeli kolostorról és azok feltárásáról, történetéről mesélt már év elejétől kezdve egészen mostanáig. A legutolsó alkalom során a jelenleg érdeklődés középpontjában lévő almádi épületegyüttes feltárásának eredményeit vázolta, képekkel illusztrálva. Az előadó ismét kiemelte, a kolostornak az alapításától kezdve pusztulásáig meghatározó jelentősége volt a környező falvak életében, tárgyi hagyatékát tekintve is az egyik legpazarabb a környéken. Tervszerű ásatás 2014 óta folyik a helyszínen, és méltán nevezik almádi példának a kezdeményezést, hiszen a helyi plébános rábólintásával és segítségével, mindenféle központi támogatás nélkül folyik már négy éve a feltárás, ahol a munkálatokból a diákoktól a nyugdíjasokig minden korosztály kivette a részét. Minden évben egy tenni akaró, lelkes csapat gyűlik össze – mondja büszkén Hangodi László, aki azt állítja, hogy hasonlóra nem volt még példa. Idén augusztusban előkerültek gótikus ablakbéllet töredékek, újabb falszakaszok, állati, és emberi csontok, kerámiatöredékek, fazék-és tálmaradványok, gyűrű, könyvveret, freskótöredékek, és szenteltvíztartó is. Újdonságnak számít, hogy ez évben készült először légi felvétel a kolostorról, egy drón segítségével. Az előadás vége felé járva az akkor kapott képeket tekinthettük meg, az ásatás szakértője tájékoztatott minket, a kolostor mely részeinek helyét tudhatjuk biztosan. Ahogy az eddigi évek során, idén is reménykedünk, hogy jövőre folytatódnak a munkálatok a monostorapáti erdőben, egy biztos, ez nem Hangodi Lászlón én lelkes segítőin fog múlni.

Karácsonyi dallamok a könyvtárban

A Windsingers együttes volt a városi könyvtár vendége a második adventi gyertya meggyújtását követő hétfőn.

A fiatal csapat amennyire ismeretlen volt a hallgatóság számára, oly hamar a szívükbe zárták a fellépőket, hiszen énekhangjukkal, vidámságukkal, bájukkal pillanatok alatt levették a lábáról a közönséget.

A fiatal csapat amennyire ismeretlen volt a hallgatóság számára, oly hamar a szívükbe zárták a fellépőket, hiszen énekhangjukkal, vidámságukkal, bájukkal pillanatok alatt levették a lábáról a közönséget. A Windsingers  fő vonala a jazz mellett egy napjainkban népszerű zenei stílus, az a capella. A kifejezést manapság a hangszerkíséret nélküli előadásokra, vokális zenére szokták használni. Az együttest két fiú és három lány énekes alkotja, ők főként budapesti kötődésűek, 2011 óta játszanak együtt. A koncert során karácsonyi dalokat hallhattunk tőlük, melyek közt szerepeltek külföldi és magyar számok egyaránt. Mint elárulták, anyanyelvükön jobban szeretnek énekelni, az elhangzottak közt szerepelt a Mennyből az angyal, a Mostan kinyílt egy szép rózsavirág, valamint a Karácsonynak éjszakáján. Az angol dalszöveggel rendelkezők közül felcsendültek olyan népszerű és közismert nóták, mint a Jingle bells, a Last Christmas vagy a Let is snow. A délután során többször is utaltak az együttes tagjai arra, hogy vehetünk méregdrága ajándékokat, díszíthetjük már október végén házunkat, karácsony lényege, fő üzenete és szépsége a Csendes éjben, és a szeretteinkkel eltöltött tartalmas időben, meghitt pillanatokban rejlik. Miután az előadás végeztével a jelenlévők visszatapsolták az énekeseket, búcsúzóul még egy dalt játszva kívántak boldog karácsonyt mindenkinek. Décsey Sándor, könyvtárigazgató a város borával köszönte meg, hogy eljöttek hozzánk, és igazi ünnepi, adventi hangulatot varázsoltak nekünk.

Miután az előadás végeztével a jelenlévők visszatapsolták az énekeseket, búcsúzóul még egy dalt játszva kívántak boldog karácsonyt mindenkinek.

Hangverseny az orgonáért

Gion Zsuzsanna mezzoszoprán énekművész és Virágh András Liszt-díjas orgonaművész adott jótékonysági hangversenyt a Nagyboldogasszony plébániatemplomban, az orgona felújításáért, szombat este.

A koncertet megelőzően Szakács Péter atya köszöntötte a megjelenteket, majd a szeplőtelen fogantatás ünnepéről mondott néhány gondolatot. December 8-án a katolikus egyház arról emlékezik meg, hogy Szűz Mária már úgy született, hogy mentes volt az áteredő bűntől és annak következményeitől. Péter atya azt kívánta, „legyen ez a koncert egy csillogó jel, egy imádság”. A műsor ősi magyar és gregorián Mária-énekekkel vette kezdetét, majd Bach, Reger, Liszt Ferenc, Schubert, Gounod, Puccini, Franck és Verdi Máriát dicsőítő zenéi szerepeltek a kínálatban. A felemelő és színvonalas előadás a „Boldogasszony anyánk” eléneklésével zárult, melyhez a közönség is csatlakozott. A koncertet megelőzően lehetőségünk volt a művészekkel néhány szót váltani. Eredetileg budapesti kötődésűek, ám néhány éve „félig” Badacsonytomajon élnek, majd miután többször hallhattuk őket a pisztrángfesztiválon, játszva a hangszeren, úgy gondolták, ráférne a felújítás, amelyhez egy jótékonysági koncertsorozattal szerettek volna hozzájárulni. A koncertek sora a mostani hangversennyel kezdődött, folytatása december 19-én lesz, amikor a Bárdos iskola kórusának előadásához fognak csatlakozni, illetve nagyböjtben és a húsvéti ünnepkörben is szerepelnek majd városunkban, a koncertek pontos időpontját később ismertetjük.

Futva segítettek

Idén ötödik alkalommal rendezték meg a Tapolcai Honvéd SE és a Tapolcai Trappolók szervezésében a decemberi jótékonysági futást.

Az egyik meglepetésműsort a Batsányi Táncegyüttes adta.

Gyakran halljuk, hogy a magyarok nem mozognak eleget, és az adakozás sem tartozik rendszeres tevékenységeik közé. E szomorú tényeknek okait sokáig lehetne taglalni, ám szerencsére van, ami megcáfolja az imént leírt kijelentéseket. Vasárnap délelőtt a tóparton több mint háromszáz lelkes futó gyűlt össze, hogy az általuk teljesíteni kívánt távok megtételével szegényebb, sanyarúbb sorsú embertársaikon segítsenek. Az adományokat az Én-Kép-Tér Szociális és Mentálhigiénés Alapítvány részére ajánlották fel. Egyik tagjuk, Pilter Balázs szociális szakember bemutatta az alapítvány tevékenységét, valamint tájékozatott minket arról, hogy idén a Veszprém Megyei Fogyatékos Személyek, Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Integrált Intézmény dákai és lesencetomaji telephelyén lévőknek gyűjtöttek elsősorban tartós élelmiszert, tisztálkodó és tisztítószereket, ruhákat, játékokat. Utóbbiakat igyekeznek eljuttatni A Leendő Óriásokért Nagycsaládos Egyesülete számára is.  Az adományokat az ünnepek után is tudja fogadni az Alapítvány, akár közösségi oldalakon is felvehető velük a kapcsolat. A futás technikai részleteiről, a lebonyolításáról és a további tervekről Földesi József beszélt lapunknak. Az előnevezők száma közel háromszáz volt, és a szervezők által, a helyszínen jelentkezők számára készített rajtszámok mindegyike elfogyott, ez nagyon szép eredménynek mondható. Aki csak kísérőként jött, sem unatkozhatott, hisz mint a korábbi években, most is voltak meglepetésműsorok: az Acro Dance SE mutatott be egy rövid műsort, valamint a Batsányi Táncegyüttes tagjai léptek fel. A távok is hasonlóan alakultak, mint az elmúlt években: a gyermekek 500 métert, a felnőttek 1200 méteres köröket tehettek meg, mindenki maga dönthetett, mekkora távolságot kíván teljesíteni. Földesi József kiemelte, mennyire örült a gyermekek nevezésének, elárulta, rengeteg olyan 10-14 éves gyermek volt, akik saját maguk neveztek, írták az e-mailt: „Józsi bácsi, nevezhetnék? Van otthon játékom, el szabad hozni?” A szervező szerint a gyermekek megszólítása mindennél többet mond, és továbbra is úgy érzi, a kezdeményezést nem szabad abbahagyni, van igény a jótékonykodásra és a futásra is, még akkor is, ha a statisztikák nem ezt mutatják.

Izgalmakat hozott, és nagy sikert aratott a tombolasorsolás.

Wéber Anikó Tapolcán járt

Több, országosan ismert ifjúsági regény szerzője a városi könyvtár vendége volt kedden délután.

A közönség zömét általános iskolák felső tagozatos diákjai tették ki.

A közönség zömét általános iskolák felső tagozatos diákjai tették ki, nem véletlenül: az írónő az őket érintő problémákat helyezi regényei középpontjába, a jelen lévők közül többen is olvasták már valamelyik könyvét. Wéber Anikó magyar- és filozófiatanár, az iskolásokról szóló sztorijai az általa szerzett tapasztalatokon, igaz történeteken alapulnak. Már gyerekkorában is szeretett írni, de nagy hatással volt alkotási kedvére az év, amikor napköziben dolgozott pedagógusként. Rájött, a gyerekek fáradtak, nyűgösek, éhesek, nem élvezik a délután folyamán, iskolai keretek közt eltöltött időt, gondjaikat egymáson vezették le, általában a gyengébb láncszemeken. Az osztályharc című regényében 10 diák történetét dolgozta fel, célja volt minél több szemszögből bemutatni az egyes „sorsokat”, jellemeket. Próbálkozása nem volt hiábavaló, könyve nagy népszerűségnek örvend. A találkozó során beszélgetett a gyerekekkel a hangadókról, az áldozat szerepében lévőkről, valamint azokról is, akik sehová nem tartoznak. Utóbbiakkal foglalkozott az El fogsz tűnni című művében. A Zuhanó repülésben pedig egy új módszert próbált ki, két befejezést írt, az olvasó eldöntheti, melyiket választja. Az írónő kíváncsi volt a diákok véleményére: Mit tudnának csinálni a kirekesztettek, hogy beilleszkedjenek? Meg lehet-e szüntetni, hogy gyerekeket bántsanak az iskolában? Ezen kérdéskörök boncolgatása, közös tanácskozás zajlott a találkozó vége felé.