A templomos lovagok titkai és a valóság

Rejtett tudás és rabolt kincsek őrzői? Háttérhatalmi szervezet? Szabadkőművesek? A pápa bankárai? Állam az államban? A szórakoztató ipar és a „vulgármarxista” felfogású középkorkép hirdetői, mint oly sok mindenről, a keresztény lovagokról is hamis képet festenek -állítja a Templomos lovagrend magyarországi vezetője. Várszegi Csaba, a rend preceptora, minapi tapolcai előadásában a tévhitek világából a történelmi tények és összefüggések biztosabb talajára igyekezett helyezni a lovagrend múltját és mai követőik céljait.

A katolikus egyház által is elismert és támogatott mai  Templomos lovagrend ( nem tekintik a középkori templomosok jogutódjának magukat) néhány hónapja van jelen Tapolcán.  A katolikus templom közvetlen szomszédságában, az   Irgalmas nővérek rendházában hozták létre zarándokházukat,  hogy ismeretterjesztő, vallási témájú előadásokkal járuljanak hozzá a keresztény hitélet elmélyítéséhez és eszményeik hirdetéséhez.

A Templomos lovagrend, éppen 900 éve, 1118-ban  keresztes lovagokból szerveződött társulásból, a Szentföldön alakult Hugues de Payns vezetésével. Akkor kilenc keresztes lovag elhatározta, hogy életét a Szentföld zarándokai védelmének szenteli. A templomos rend a XIII. század második felében érte el fejlődése tetőpontját. Európa szinte minden országában jelen voltak, gazdagságuk a királyokéval vetekedett. A történelem első koholt pereinek egyike a rendhez kötődik, amely végül vesztüket okozta. 1307-ben  IV. “Szép” Fülöp francia uralkodó egy jól megszervezett akcióval, saját királyságában egyetlen éjszaka leforgása alatt lefoglalta a rend vagyonát, bezáratta a tagjait, majd eljárást indíttatott ellenük a keresztény vallás meggyalázása és számos egyéb, ma már bizonyítottan koholt vádak alapján.

–  A Templomosok történetét, tetteit, de egyáltalán  a középkort,  tévesen és történelmietlenül sötétnek bemutató felvilágosodáskori eszmék szemszögéből szemlélni és megítélni nem lehet- mutatott rá Várszegi Csaba, a ki a középkori gyarmatosítás, a mesés kelet meghódítása, a földéhes, gyilkos lovagokról alkotott elképzeléseket igyekezett megcáfolni. Hangsúlyozta, a szerzetesi és az erőt is felmutatni tudó lovagi eszményeket egyszerre őrző és azok szerint élő, cselekvő  templomosoknál a hitbéli indíttatás volt az elsődleges („Deus le volt”, Isten akarta így),  céljaik a kor legnemesebb céljai voltak. A  hívők felől jogos volt a kérdés, vajon a Vatikán, illetve a magyarországi egyház, a papság  miként viszonyul a lovagrend mai megjelenéséhez, elismerik-e a Magyarországon 1990-es évek közepén megjelent rend létjogosultságát? Elhangzott, a XVI. Benedek pápa apostoli levelében megfogalmazottak, de jelentős magyarországi egyházi méltóságok is áldásosnak és kívánatosnak tartják a Templomos Lovagrend jelenlétét. Mint kiderült, a fegyveres harc ma már nem velejárója a lovagi létnek, de számos egyéb tekintetben az elődök példája a mintaadó számukra.

Mint azt Várszegi Csaba hangsúlyozta, nem a korunkban oly megszokott rangkórság, díszelgés, világi szórakozás vezérli a rend tagjait, hanem a korabeli eszmények megőrzése és  aktuális alkalmazása.

Ápolják az egyházi liturgiát, elmélyednek a keresztény lovagság lelkiségében és kultúrájában, segítik a zarándokokat szerte a világban, erkölcsi és anyagi támogatást nyújtanak a Szentföldön élő keresztényeknek, de  a fiatalok nevelését is feladatuknak tartják- fogalmazódott meg az előadáson.