A serdülőkor, mint új születés

A serdülőkor nehézségeiről, traumáiról tartott izgalmas, érdekes előadást Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató,  pedagógus-pszichológus hétfőn este. Komoly érdeklődés kísérte a programot a Tamási Áron  Művelődési Központban, ahol az előadó bemutatása mellett  szülőket, pedagógusokat köszöntött a szervező Boldog Özséb  Alapítvány nevében Szabó Csaba.

Pécsi Rita járt már Tapolcán, akkor a harag természetéről és kezeléséről beszélt, amely szintén jelentős létszámú  közönséget vonzott. Ezúttal az ember életének egy meghatározó szakaszát, a serdülőkort elemezte, amelyet egyfajta újbóli születésként is aposztrofált. Ez az időszak ugyanis a korábban megismert kisgyermek teljes átalakulását hozza magával, ami dinamikáját és külső, belső jegyeit tekintve rendkívül nehéz a gyermeknek, de a szülőnek is. Utóbbinak könnyű ilyenkor hibáznia, ha nincs kellően
tisztában a korszakkal járó történésekkel.
– Manapság a fiatalság szereti a luxust. Rossz a modora, megveti a tekintélyt, nem tiszteli az öregeket, és a szája jár, ahelyett, hogy dolgozna. A fiatalemberek nem állnak fel, ha egy idősebb lép a szobába, visszabeszélnek a szüleiknek, hencegnek a társaságban. Evéskor felzabálják az édességet, egymásra vetik a lábukat és zsarnokoskodnak a tanáraikkal -olvasta fel bevezetésként Pécsi Rita, majd általános derültséget okozva jelezte, hogy az idézett sorok Szókratész ókori görög filozófustól (Kr.e. 470 – 399) származnak. Azaz a fiatalok megértése, értése örök probléma az ember életében. Úgy fogalmazott, hogy a serdülőkor felér egy új születéssel,  s ezáltal válik önálló ember a gyermekből.
Hangsúlyozta, hogy a serdülőkor az élet nélkülözhetetlen szakasza, egy folyamat fontos építőköve, ami sok mindenben hasonlít az óvodások dackorszakához. Időnként olyan nyers reakciók érkeznek a gyerektől, hogy a szülő elképed és a nevelés csődjének érzi csemetéje viselkedését. Pedig mindez természetes, és nincs köze a jó vagy rossz neveltetéshez. A serdülőkor kezdetén jelentős változások zajlanak az agyban. A kisgyerekre jellemző gondolkodás pályái felszívódnak az idegrendszerben, egyszerűen eltűnnek, s ekkor kezd kialakulni az elvont gondolkodás. Az agy teljesen másként kezd el működni, ráadásul vannak időszakok, amikor nagyon jól funkcionál, s előfordulnak olyanok is, amikor szinte semennyire. A kamaszkori családi konfliktusok kiváltója, hogy a fejlődés ezen szakaszában tulajdonképpen útban van a szülői intézmény. A gyerek arra is allergiás, ha valamelyik felmenőjére hasonlítják, hiszen ő úgy érzi, hogy egy teljesen önálló lény, saját külső és belső tulajdonságokkal. A neveléskutató azt tanácsolja, hogy ne akarják erővel meggyőzni, hagyják érvényesülni, önállósodni a kamaszt, néhány betartható szabály – cölöp – felállításával, amelyet aztán később szükség esetén lehet kissé lazítani, ám igazodási pontként mindig vissza lehet ehhez térni. A serdülő nem tűri a direkt irányítást, alapból ellenáll, de a vezetésre ettől még szüksége van. Ezért kifinomultabb praktikákat kell bevetni, mint a spontán beszélgetés, egy véletlenül asztalon hagyott újság, könyv. Nagyon fontos, hogy legyen egy kis önálló vackuk. Nem feltétlenül külön szoba, elég egy sarok is, egy ággyal, asztallal, amit akár egy függönnyel elválasztunk. A lényeg, hogy ezért a területért legyen ő a felelős, éljen az önállóságával. A rendetlenségért ne kérjük számon állandóan, azt inkább a lakás közösen használt részeinél tegyük.
A kétórás előadás végén a közönség vastapssal fejezte ki  tetszését, Pécsi Rita pedig a tapolcai viszontlátás reményében köszönt el.