A magyar kultúra napján

Tapolca (Szijártó János) – A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének.

korus2

Mindezt Kovács Melinda, az est házigazdája mondta el bevezető szavaiban a Tamási Áron Művelődési Központban rendezett városi ünnepségen, majd a közönség Bárdos Lajos Nemzeti fény című művét hallgathatta meg a Tapolcai Kamarakórus és a Járdányi Pál Zeneiskola előadásában.

A művet Bárdos Kölcsey Ferenc hexameterére írta.
A kultúra napi ünnepség jó alkalom a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékek bemutatására. Ennek jegyében helyi művészek, a hagyományok iránt elkötelezett mesterek alkotásaiból nyitottak kiállítást az aulában. Varjas Imréné gobelinjeit, Németh László egyedi ruhadarabjait, Gyevnár Kálmán, ifjú Gyevnár Kálmán és Gyevnár Julianna kerámiáit csodálhatták meg az érdeklődők.

dobozoli

Dobó Zoltán polgármester beszédében azt hangsúlyozta, hogy a kultúra szó jelentése csak pozitív tartományban értelmezhető, hiszen csak a teremtéssel, valami jó létrehozásával lehet azonosítani. Mint kifejtette, maga a magyar kultúra a magyarságra jellemző szokások, a keresztény hitvilág, az életfilozófia, az írásbeliség és a teremtett értékek összessége, amelyet mindig és minden áron meg kell védeni, s ha szükséges harcolni érte a végsőkig.

nementhistvanpeter

Németh István Péter tapolcai költő előbb Kölcsey Ferenc életéről és műveiről szólt, majd a magyar kultúra végtelen kincsestárába kalauzolta a hallgatóságot.
A Himnusz velünk él – fogalmazott Németh István Péter. – Imánk, amelynek helye volt, van és lesz az ünnepi pillanatokban a csillárok és a csillagok alatt, de ott kell lenniük személyes, bensőbb magunkban is. Veszélyben és örömben egyaránt. Annak idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt, hogy egy másik, optimistább, amolyan új-istenes istentelen himnuszt szerezzenek. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: “Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Barátainak azzal toldotta meg a mester és Illyés az elhárítást, hogy aki át meri írni a Himnuszt, annak száradjon le a keze. A tapolcai költő szívet melengető ünnepi gondolatai után a Járdányi Pál Zeneiskola tanárai adatk elő színvonalas, a virtuóz hangszeres játékot sem nélkülöző műveket. A közönség vastapsa nem maradt el.

DSCN1298

DSCN1323