Aktívak a természetjárók

A Tapolca VSE Természetjáró szakosztály napjainkban nagyon aktív. A Tapolcai Újság hasábjain hétről hétre találkozhatnak túraajánlóikkal , de arról talán nem mindenki tud, hogy a szakosztály működése túlmutat a szombati túrák megszervezésén. Az elmúlt időszakban több szempontból is megújultak – bevezették a sétatúrát és az EMH idei tapolcai programjaihoz is csatlakoztak.

Egy őszi sétatúrán, a Fülöp-hegyi kilátónál  /Fotó: Májer Edit/

Tapolcán jelentős múlttal bír a túrázó, természetjáró közösség. Az első szervezett turisztikai egyesület 1931-ben jött létre a városban, a Magyar Kárpát Egyesület tapolcai szakosztályaként. Egy évre rá a TIAC keretén belül alakult meg a turisztika-szakosztály, 1972-től pedig a Diszeli Építők SE keretén belül működött a természetjáró szakosztály, majd ennek jogutódjaként jött létre 1983-ban a Tapolcai Bauxitbányász SE Természetjáró szakosztálya. 2001 óta működik jelenlegi formájában a közösség, ugyanis az akkor megalakult Tapolca Városi Sportegyesület alapító szakosztályai között voltak. A szakosztály vezetője Für Ágnes.

A Tapolca VSE hétköznapi sétatúrái iránt egyre többen érdeklődnek. /Fotó: Májer Edit/

Az elmúlt években a szombat volt a túra napja, de idén tavasztól bevezették hétköznaponként a sétatúrát is, a kevésbé rutinos kirándulni vágyók nagy örömére, hiszen ezek mindig könnyedebb, rövidebb távúak. A túratervet, évszaknak megfelelően a szakosztályvezető állítja össze, a kirándulásokon pedig térkép és GPS, de gyakran emlékezet alapján tájékozódnak.

Mindig évszaknak megfelelően állítja össze a szakosztályvezető a túratervet. Télen a közelben kirándulnak, de van, hogy az időjárás közbeszól és variálni kell a túraútvonalon. /Fotó: Májer Edit/

Rendszeresen szerveznek egynapos kirándulásokat is, például múzeumlátogatást a fővárosba, kerékpártúrát, de voltak már idén a Jeli Arborétumban és a veszprémi állatkertben is. Távolabbi településekre többnapos autóbuszos kirándulások alkalmával jutnak el – ebben az évben már jártak Szlovákiában és Erdélyben is. Van, hogy a városi rendezvényekhez is csatlakoznak. Szeptemberben, az Európai Mobilitási Hét keretében, annak idei, „Sétálj velünk!” mottójához igazodva szerveztek gyalogtúrát a környéken – egyébként már nem először, hiszen négy éve is bekapcsolódtak már a kampány helyi programjaiba.

Az idei Európai Mobilitási Hét “Sétálj velünk!” mottójához kapcsolódóan gyalogtúra is szerepelt a programban. A szakosztály és az érdeklődők Zalahaláp felé vették az irányt. /Fotó: TVSE Természetjáró szakosztály/

A közösség oszlopos tagjai gyakran vesznek részt munkatúrán, amikor a turistaútvonalakon haladva a jelzéseket festik újra. Sokukat a túrázásokon kívül a barátság is összeköti. Sokszor töltik együtt szabadidejüket is, legyen szó akár közös tornáról, vagy mozizásról.

Szívesen fogadják az új érdeklődőket is. A “kezdő” túrázók most már a könnyedebb, rövidebb távú kirándulásokat is választhatják. /Fotó: Májer Edit/

Az állandó tagokon kívül rendszeresen csatlakoznak hozzájuk egy –egy túrára, visszatérő, vagy akár új kirándulók is. A részletes túraajánlók a Tapolcai Újság felületein is elérhetőek, azok alapján pedig, ha bárki kedvet kap, betársulhat a tapolcai természetjárók kirándulásaihoz. /Májer Edit/

Dobó Zoltán: “Kórházrombolás 2.0?”

Nem úr, aki nem pazarol… Emlékeznek? Volt a kórház területén egy szép nagy épület, amiben a fizikoterápia, gyógytorna működött. A kórház struktúraváltásával a felújított nagy alapterületű ingatlan feleslegessé vált. De nem a városnak.
Dobó Zoltán 2015 szeptemberében kérte a kórház vezetését, köztük Császár Lászlót, (aki a polgármesteri székből a kórház gazdasági igazgatói székébe ült át), hogy adják át az épületet a városnak. A kérés süket fülekre talált. Pedig az ok nem volt elhanyagolható: az önkormányzat egy új központi irodának tartotta volna meg az ingatlant, amely kiválóan alkalmas lett volna a család- és gyermekjóléti szolgálat, a járási gyermekjóléti központ, a szociális étkeztetés, a házi segítségnyújtás egy helyszínen való elhelyezésére. Nem beszélve arról, hogy megfelelő munkakörülményeket tudtak volna a szociális ágazatban dolgozó szakembereknek biztosítani. De végül nem voltak fontosak a gyerekek, a családok, az idősek. A kérést meg sem hallották. Az épületet elbontották. Tudják, mi van tervezve a helyére? Hotel. Medencével, jakuzzival, szaunákkal. Vajon kinek? És tudják mit terveztek a Szász Márton Iskola középsúlyos értelmi fogyatékosainak iskolája helyére? Parkolót…Hamarosan lejár a kórház struktúraváltásának 5 éves fenntartási időszaka. Vajon mi lesz a kórházunk további sorsa?
A múlt héten Rig Lajos országgyűlési képviselővel tartott egészségügyi fórum vegyes érzelmeket váltott ki sokakban. Egyrészt örömteli, hogy az egészségügy helyzete és főleg annak tapolcai hatásai a többségünk számára még egyáltalán nem “lerágott csont”, másrészt aggodalommal tölthették el a jelenlévőket az elhangzottak. Felelős városvezetőként úgy gondolom, joggal merült fel bennem a kérdés, és a tapolcaiak nevében kérdezem Császár László gazdasági igazgató urat, vajon meddig mehet ez így tovább? Honnan tudják pótolni a jelenleg a közigállás.hu-n olvasható 8 szakorvost, 4 szakdolgozót? Hogyan tervezi megállítani az augusztusban 53 milliósra rúgó adósságállomány folyamatos növekedését? Mi vagy ki tudja a tapolcaiak számára garantálni az oly sokat emlegetett folyamatos, megbízható, magas színvonalú ellátást? Meddig lehet még fenyegetéssel elhallgattatni a megalázó bérek ellenére nap, mint nap lelkiismeretesen dolgozó egészségügyi szakdolgozókat, szakorvosokat?
A tapolcaiak a májusi Richter Egészségnapon 8 millió 536 ezer Ft-ot gyűjtöttek össze az intézmény számára. Hol van ez az összeg, vásároltak-e belőle már valamit, mikor számolnak be róla a tapolcaiaknak? Mi a helyzet a 2020-ig tartó fenntartási időszakra vonatkozó tervekkel, miszerint a kórház területén a felújítás és tiltakozás ellenére lerombolt egykori fizikoterápiás épület helyén egy medical-wellness szálló épül? Elbontják-e a középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek iskoláját?
Kérdések. Ezzel kellene foglalkozni a közéleti áskálódás helyett.
                                                                              Dobó Zoltán polgármester

Fenyvesi Zoltán: “Tapolca, de hogyan?”

Fenyvesi Zoltán vagyok, Tapolca és környéke Fidesz-KDNP-s országgyűlési képviselője. Köszönöm, hogy eljöttek, hogy hírét vigyék beszámolómnak, amelyben képviselői munkám eredményeit és tanulságait foglalom össze „Tapolca, de hogyan?” címmel – mondta a politikus a hétfői sajtótájékoztatón.

Fenyvesi Zoltán országgyűlési képviselő Tapolcán tartott sajtótájékoztatót a helyi képviselő-jelöltek és Bognár Róbert polgármesterjelölt társaságában

– Elöljáróban fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy országgyűlési képviselőként a törvény és a személyes hitem is arra kötelez, hogy a választókerületben élő összes ember érdekét képviseljem a parlamentben, függetlenül a párthovatartozástól. Ezt most, az önkormányzati kampány hajrájában, egy szükségszerűen átpolitizált és érdekvezérelt légkörben talán érdemes leszögezni. Azt is vallom, hogy ebben a munkában szövetségesekre, együttműködő partnerekre van szükségem elsősorban a kormányban, a törvényhozásban és a települések vezetésében. Az első kettővel nincs probléma: a kormány és az országgyűlés kétharmados többsége teljes mellszélességgel az itt élők mellett áll. A települések vezetésében sajnos nem mindenhol ennyire egyszerű a helyzet, mert van olyan város – Tapolca például ilyen -, ahol az ellenzék által delegált polgármester és csapata nem szolgálat, hanem hadállásnak tekinti az önkormányzatot, ahonnan a helyiek érdekét semmiébe véve újabb és újabb politikai támadásokat intézhet a törvényesen és nagy arányban felhatalmazott országvezetés ellen, csak hogy a saját fennmaradását biztosítsa. Ez egy olyan helyzet, amin október 13-án változtatnunk kell!
– Megválasztásom óta a szövetségkeresés, vagyis Tapolca érdekében is 82 alkalommal tárgyaltam településeink fejlesztéséről a kormány valamelyik miniszterével, államtitkárával. Elkeserítő, hogy ez Rig Lajos képviselőtársamnak egyszer sem sikerült, mert meg sem próbálta, de erről neki kell majd elszámolnia a választóival. A szövetségkeresés eredményes volt. Az elmúlt időszakban különböző intézményfelújításokra összesen 2100 millió forintot szereztem a választókerületem településeinek, köztük Tapolcának. Útjaink rendbetételére 2500 milliót, más fejlesztésekre 9000 milliót sikerült kiharcolnom. Mellékesen jegyzem meg, Rig Lajos neve mögött ezúttal is 0 forint teljesítmény áll. A megszerzett támogatásokat mindenhol hatékonyan tudtuk felhasználni, ahol az önkormányzat választott vezetője félretette az esetleges politikai nézeteltéréseket, és kizárólag azt a szempontot vette figyelembe, amiért annak idején a polgárok a hivatalba emelték őt: a település szempontját. Ahol viszont nem normálisan mennek a dolgok, ott az történik, ami például Tapolcán: az elmúlt öt évben nem voltak képesek gondoskodni a gyermekorvosi rendelő rendbe tételéről, holott még pénzt is gyűjtöttek rá az emberektől, a buszpályaudvar felújítására a kormány által biztosított 280 millió forintot pedig szintén elrakták valamilyen fiókba. Persze, ha nem lennének szűk látókörűek a tapolcai városvezetésben, akkor tudnák, hogy a kormány az emberek – köztük a tapolcai adófizetők! – pénzét adta oda nekik, ami nem az ő tulajdonuk, ahogyan a város sem. De ők inkább félrerakták – ki tudja, hová -, csak hogy ne fejlődhessen a város. Nekik annál jobb, minél rosszabb Tapolcának. Nálunk ez fordítva működik: nekünk Tapolca az első, és csak a város számít.
– Így dolgoznak tehát ők, akiket a politikai gyűlölet vezet, és nem a város érdeke. Én azt hiszem, hogy ebből minden tapolcainak elege lett. Tapolca nem lehet tovább a saját ellenzéke. Az önkormányzat nem pártközpont, hanem egy szolgáltató iroda, ahol a politikának nem lenne szabad számítania. Egy polgármester vagy egy országgyűlési képviselő ne lövészárkokat ásson, hanem építkezések dombjait emelje. A településért éljen, ne a településből. Én elsősorban azért támogatom Bognár Róbert polgármester-jelöltségét, mert ő olyan ember, aki betemeti a lövészárkokat és az építkezések dombjait húzza fel rájuk, és nem azért, mert a mi pártcsaládunk favoritja. Bankszakemberként ért a gazdasághoz és a pénzügyekhez. A turisztikai és városfejlesztési bizottság külső tagjaként, illetve a Szeretem a Városom Egyesület elnökeként közigazgatási, szervezési és politikai tapasztalatokat is szerzett. Békét és fejlődést fog hozni Tapolcának.
– Én országgyűlési képviselőként természetesen a választás eredményétől függetlenül kötelességemnek megfelelően továbbra is ott segítem majd Tapolcát, illetve a többi települést, ahol csak tudom. De ehhez olyan városvezetés kell, amely elfogadja és nem elüti a kormány, illetve az országgyűlés segítő kezét. Október 13-án bölcs döntést kell hozni, és én tudom, hogy bízhatok a tapolcaiak bölcsességében – mondta a képviselő.

Az emlékezés októberi koszorúi

Az idei évben is koszorúzással emlékeztek az 1848-49-es szabadságharc utáni megtorlásra, az aradi vértanúkra a városi köztemető melletti katonai emlékparkban.

Október hatodikán reggel Dobó Zoltán beszélt az aradi vérengzésről. A polgármester többek között rávilágított arra, hogy a tábornokok kivégzésének módja már önmagában megdöbbentő, hiszen katonákat, tábornokokat ítéltek el úgy, mintha bűnözők lettek volna. Pedig hősökről van szó, akik bátran a haza, a magyar szabadság ügye mellé álltak, holott mindannyian választhattak volna másik utat is. Könnyebb utat, a győztesek oldalán. De nem ezt tették, s ezért ma is példaként kell említeni neveiket, hangsúlyozta Dobó Zoltán.

Az ünnepi beszéd után az önkormányzat, illetve a megjelent szervezetek képviselői (Tapolca önkormányzata, a német kisebbségi önkormányzat, a  Balaton-felvidéki Radetzky Huszáregyesület, az Egységben Tapolczáért Egyesület, a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület,  a Szeretem a Városom Egyesület, a Tapolcai Városszépítő Egyesület és a Fidesz) helyeztek el koszorút az emlékműnél. A megemlékezésen Péni Béla működött közre, aki trombitáján az Il Silencio-t fújta el.

Képgaléria ITT

Az aradi 13 vértanú
Lőpor és golyó általi halállal halt:

1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes)
2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok
3. Kiss Ernő, tábornok
4. Schweidel József, tábornok,

Kötél általi halállal halt:

5. Lovag Pöltenberg Ernő, tábornok
6. Török Ignác, tábornok
7. Láhner György, tábornok
8. Knezich Károly, tábornok
9. Nagysándor József, tábornok
10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok
11. Aulich Lajos, tábornok
12. Damjanich János, tábornok
13. Gróf Vécsey Károly, tábornok