Tapolca társadalma, gazdasága, műveltségi és egészségügyi viszonyai 1848/49-ben

Folytatódott az 1848/49 emlékére elnevezést viselő előadássorozat, Hangodi László kedd este tartott előadást a városi könyvtár első emeleti nagytermében.

Folytatódott az 1848/49 emlékére elnevezést viselő előadássorozat, Hangodi László kedd este tartott előadást a városi könyvtár első emeleti nagytermében.

A történész-főmuzeológus először átismételte, mi mindenről volt szó a januári alkalom során, majd összegezve elmondta, a reformkor egy demográfiai, gazdasági fejlődést hozott a város életébe is. Az előadás első résztémája a társadalmon belül a nemesi családok voltak, amellyel párhuzamosan Hangodi László kihangsúlyozta, 1848-at megelőzően a születési előjog volt a legfontosabb. Már 16. századi adatok jelzik a helyi nemesség jelenlétét, korszakunkból az 1845-ös évből maradt ránk népesség-összeírás, amely segítségével megismerhetjük a reformkori Tapolca kiváltságokkal rendelkező családjait. Az előadó felkészültségét bizonyítja, hogy nem kizárólag felsorolta ezeket a famíliákat (Bencze, Bertalan, Bódai, Kovács, Piriti, Szita, Töreky – csak néhány példát említve), ismertette a város életében betöltött szerepüket, némely esetben azt is megtudhatta a hallgatóság, a városon belül hol volt az otthonuk. Majd felsorolásra kerültek a nem nemesi családok is, akik a szabadságharcot megelőzően, és azalatt városunk lakói voltak. Rátérvén a gazdaságra, először a gabonatermesztésről esett szó, viszont a környékbeli szántók soványsága miatt nem azon volt a fő hangsúly. Sikeresebb és eredményesebb volt a szőlőtermesztés, amit az is bizonyít, hogy szinte minden család rendelkezett szőlőbirtokkal, elsősorban a Szent György-hegy északi részén és a Véndek-hegyen. Állattartással ugyan foglalkoztak, de nem volt számottevő. Szó esett a magyar iparfejlesztést segítő Védegylet mozgalomról, amelynek Tapolcán is volt fiókszervezete. A kézműiparban dolgozók száma 1848-ban 98 főt tett ki, ami nem mondható csekélynek. Az előadó kutatásának alaposságát igazolva némelyeket név szerint felsorolta, mi több, az is elhangzott, hogy az iparosok közt nemesi származásúak is voltak, akik büszkeségüket félretéve, a megélhetés érdekében kétkezi munkához fogtak. A kereskedelmet is érintve szó volt a város négy boltjáról, és zsidó kereskedőiről. A műveltség terén az érdeklődők hallhattak a világi és egyházi vezetőkről, tisztségviselőkről, majd a város két iskolájáról. Az egészségügy érdekessége, hogy kórház ebben az időszakban még nem volt, viszont volt egy utazó orvos, gyógyszertáros és egy bábaasszony, valamint fontos szerepet kaptak a népi praktikák. A következő, várhatóan hasonlóan sok érdekességet tartogató előadás márciusban lesz majd.

A következő, várhatóan hasonlóan sok érdekességet tartogató előadás márciusban lesz majd.

Molnár Ferenc üvegcipője tapolcai színpadon

A Körúti Színház húsz fős színészgárdája Galambos Zoltán rendezésében elhozta Tapolcára “Az Üvegcipő”-t. Molnár Ferenc műve a hazai vígjáték irodalom egyik legjobbja, méltán aratott sikert a Tamási Áron Művelődési Központ közönsége előtt is hétfő este.

Kautzky Armand és Karaivanov Lilla Sipos Lajos és Irma szerepében a hétfői tapolcai előadáson   /fotók: Töreky/

Egy ismert hazai színházi rendező mondta egyszer, hogy Molnár Ferenc műveiben nincsenek kis szerepek, egy-egy szereplő egész életet jelenít meg, külön sorsot hordoz. Nagyon igaz gondolat ez Az Üvegcipő esetében is. Az öregedő Sipos műbútorasztalos ( Kautzky Armand), az őt rajongásig szerető, Irma nevű cselédlány (Karaivanov Lilla), az asztalossal szeretetlen párt alkotó panziótulajdonos Adél (Mérai Katalin) és annak szeretője a fiatal ékszerész Császár úr (Oroszi Tamás)szerelmi viszonyai a beteljesületlen vágyakat és az egymás iránti közömbös életet példázzák.

Oroszi Tamás és Mérai Katalin,  Császár úr és Adél szerepében

A főszereplők a kor társadalmának elvárásai, kényelmi més anyagi szempontjai és a szív azokkal ellentétes parancsának malmai között örlődnek. Egyfajta “romantikus felnőttmese ez, amely a boldogság kereséséről szól” -írják a műröl a színházi ajánlók. A hazai irodalmat jól ismerők tudják, hogy Molnár Ferenc számos műve önéletrajzi ihletésű.Ilyen az Üvegcipő is.

Esküvői jelenet

Molnár több, mint tíz évig élt együtt, méghozzá meglehetősen viharos kapcsolatban a kor nagy dívájával Fedák Sárival. Kettejük viszonyának az vetett véget, hogy Molnár megismerte Darvas Lilit, az akkor még csak húszéves kezdő szinésznőt. A köztük lévő nagy korkülönbség és a kor társadalmi, erkölcsi  elvárásai miatt, a fiatal szinésznő kezdetben nem viszonozta az író közeledését. Ekkor írta meg Molnár az Üvegcipőt, a fiatal cselédlány történetét, aki beleszeret az idősödő asztalosba.

Érdekesség, hogy az 1924-es ősbemutatón Darvas Lili játszotta Irma szerepét, a fiatal nő lett Molnár Ferenc harmadik felesége. A Körúti Színház tapolcai vendégjátéka az eredeti írói szándék szerint,  szórakoztató, elgondolkoztató, megnevettető, édes és keserű volt egyszerre. Kautzky Armand alakítása, hangorgánuma pedig különleges karaktert adott a sok szempontból remek előadásnak. /tl/