Köszönet, elismerés járt a halápi véradóknak

Zalahaláp önkéntes véradóit és legidősebb vöröskeresztes aktivistáit köszöntötték ünnepélyes keretek között a település kultúrházában szombaton.


– A véradó önmagából ad egy olyan embernek, akivel talán soha nem találkozik. Az egyszeres véradó ritka mint a fehér holló, hiszen aki egyszer rászánta magát e nemes cselekedetre az, ha egészsége engedi, rendszeres véradóvá válik. Ezért fontos a példamutatás és az új tagok toborzása is- mutatott rá köszöntőjében Szabóné Fülöp Katalin a helyi vöröskeresztes alapszervezet titkára, aki szerint a véradók ugyan nem érzik maguknak hősöknek, de minden tiszteletet megérdemelnek elkötelezettségükért. Zalahaláp polgármestere szintén meleg szavakkal méltatta a helyi véradókat. – Higgyük el, bármikor, bárkinek szüksége lehet vérre. Azt nem tudhatjuk, hogy ki fog rajtunk segíteni, de ha mi nem adunk vért, akkor elképzelhető, hogy eljön a pillanat, hogy rajtunk sem tud segíteni senki. Nem hiszem, hogy ez lenne a jövőnk, sokkal inkább az, amit önök képviselnek, az, hogy önzetlenül adják vérüket, hogy mások meggyógyulhassanak-fogalmazott Bedő Lajos.

Molnár István kilencvenhétszeres véradót dr. Jerkovics Gergely köszönti

Az ünnepség alkalmat adott arra,  hogy személyhez szólóan is megköszönjék a véradást a település lakóinak.  Vincze Judit, Dancs Barbara, Öveges Melinda, Öveges Beáta, Fekete Viktória, Bedő Lajos, Tóth Richárd, Bányai Róbert, Csizmadia Zoltán, továbbá Szabóné Tóth Csilla tizenhatszoros, Szabó Tiborné harmincnyolcszoros, Szabó Zsuzsa tízszeres, Mejdli Lászlót harmincszoros, Szabó Norbert harminckétszeres, Sárközi Attila harminchatszoros, Karsai János ötvenszeres, Farkas József ötvenháromszoros, Károlyi Istvánt ötvenhétszeres, Horváth Tibor hatvanötszörös és Molnár István kilencvenhétszeres véradó részesült elismerésben.

Külön szólt a köszöntő a helyi alapszervezet két aktív dolgozójának, Jani Józsefnének és a legidősebb vöröskeresztes tagnak, Dittrich Antalnénak, továbbá a helyi alapszervezet nevében mindazoknak, akik az év során szakmai, erkölcsi, vagy más segítséget nyújtottak a szervezetnek. A rendezvény kulturális részében szavalattal közreműködött Fülöp Lili, Szabó Norbert és Molnár Martin, énekprodukcióval Bali Mónika lépett a közönség elé. /tl/

 

 

Újévi és jubileumi hangverseny könnyekkel, sok tapssal

A Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar szombat esti újévi hangversenye egyben jubileumi koncert is volt, az együttes fennállásának harmincöt éves évfordulója okán. Igaz, a kerek szám a tavalyi esztendőre esett, de ennek megünneplését a hagyományos, nagy volumenű újévi köszöntővel kötötte össze a Péni Béla karnagy által vezetett zenekar.

A mintegy ezer főnyi közönséget a Tell Vilmos – induló hangolta be az ígéretes estre, majd Dobó Zoltán mondott köszöntőt a Csermák József Rendezvénycsarnokban. A polgármester beszédében szólt arról a többletről, amit a zene ad mindazoknak, akik hangszeren játszanak, s akik most a fúvósegyüttes tagjaiként ezúttal a tapolcai hallgatóságnak szereznek egy szép estét. Úgy fogalmazott, köszönet jár a hozzátartozóknak, családtagoknak is, akik támogatásukkal nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az együttes immár harmincöt éve működhessen.

A köszöntő után Striczl József: IV. Honvédkerületi indulója szólalt meg, majd egy fúvószenekarra hangszerelt bécsi klasszikus mű, Mozart Andante című alkotása varázsolta el a közönséget. A fuvolaszólót Mersics Lili, a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium Zeneművészeti Tagozatának 10. osztályos tanulója játszotta.
Minden évben meglepetéssel készülnek a szervezők, ezúttal egy tehetséges zenekari tag támogatását jelentették be, ami annyiban rendhagyó volt, hogy a szándék, a kezdeményezés, a sport területéről érkezett. Egy filmbejátszásban Pupos Csaba, a veszprémi kézilabda csapat tapolcai szurkolóközösségének vezéralakja elmondta, hogy az idén az Ihász József emlékdíjjal a Tapolcai Ifjúsági fúvószenekar egyik tagját támogatják. Tavaly egy tehetséges kézilabdázó kapta a névadó, a 2017-ben váratlanul elhunyt barát, és szurkolótárs tiszteletére alapított díjat, ezúttal Mersics Lili, aki a szurkolói csoport képviseletében megjelenő özvegytől, Ihászné Zoboki Évától vehette át a díjat és a vele járó felajánlásokat.

A folytatásban Leroy Anderson Bugler’s Holiday című csendült fel, Őri Ádám, Haga Réka és Aranyodi Máté trombitaszólójával, majd Pécsi József, egy szólóhangszerre írt szerzeménye, a Mister Petz hozott kellemes perceket, Almási Dániel fagottszólójával. A szünet előtt még egy összeállítás is belefért, Giuseppe Verdi örök érvényű melódiáiból, illetve színre lépett a zenekar “Három tenorja”, Haga Kálmán, Péni Béla és Tóth Péter nagyszerű alakításában, a könnyed humor jegyében.

 

A szünet után vérpezsdítő latin utcai zenét mutatott be a zenekar ütő szólama, Papp Balázs, a Győri Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Kar ütőhangszerek művésztanárának vezetésével. Utána Robert W. Smith The winds of Poseidonja, majd Billy Joel Leningrad-ja hangzott el, utóbbit a zenekar tiszteletbeli karnagya, Hajas Béla vezényelte. Hajas Béla, a marcali Hidas Frigyes Zeneiskola igazgatója, a Balaton M&K fúvószenekar karnagya, a tapolcai csapat és Péni Béla régi barátja, a közönség elégedett tapsa után, ajándékát átnyújtva, még sok eredményes évet kívánt a születésnaposoknak. A továbbiakban Steven Reineke Pilatus (Mountain of Dragons) című szerzeményét, valamint egy igazán színes egyveleget hallhatott a mindvégig lelkes közönség George Gershwintől, a “legamerikaibb” zeneszerzőtől.

A ráadásban már az együttes több régi tagja is csatlakozott a színpadon lévőkhöz. Az együttesnek egy csokor virág átadásával a Balatonfüredi Tankerületi Központ nevében Tóth Mária gratulált a 35 éves jubileum alkalmából. A hangversenyen Őri Jenő igazgató-helyettes ismertette az együttes történetének főbb állomásait, fordulópontjait. Péni Béla pedig minden aktív zenekari tagnak, ajándékkal köszönte meg munkáját, majd az együttes is köszönetet mondott neki. Megindító pillanatok voltak.

A tapolcai fúvósegyüttes 1983-ban, május elsején lépett fel először, akkor a létszám tizenöt főt számlált, az ütős szekciót egy pergődob és egy cintányér alkotta. A következő években a csapat rendszeres résztvevője lett a bányásznapoknak, a városi rendezvényeknek. Péni Béla vezetésével fejlődtek, növekedtek, egy emberöltőnyi időt muzsikáltak végig, s talán nem túlzás állítani, a város kedvenceiként.

Képgaléria ITT