Erdéllyel ismerkedett a Nőklub

A Tapolcai Városszépítő Egyesület keretein belül működő Nőklub 44 fővel indult el június hatodikán kora hajnalban, hogy  egy élménydús buszos kirándulás keretében, annak öt napja alatt megismerje, vagy újra megcsodálja a gyönyörű  erdélyi tájat, annak történelmi, kulturális és természeti értékeit.

 

A jól sikerült és minden résztvevő számára maradandó élményt nyújtó erdélyi kirándulás részleteiről Varga Károlyné Edit a Nőklub vezetője tájékoztatta lapunkat, olvasóinkat:

“Első megállónk Arad volt, hol találkozhattunk idegenvezetőnkkel  Tifoi Fazekas Izoldával, aki lelket felemelően mutatta be a látnivalókat, fűszerezve azt verssel, dallal, mesével, székely viccel és egyéb érdekességekkel. Míg rá vártunk, egy kicsit betekintettünk Arad központjában található Minorita templomba, majd egy hatalmas zuhé után a találkozó is sikerült.

Arad a magyar történelem egyik leggyászosabb színhelye. Mi is elsőként a Megbékélés terén az aradi 13 emlékére felállított Szabadság szobrot kerestük fel. Zala György alkotását 1890 okt. 6.án állították fel a Színház mögötti téren, ahol 1925-ig állt, majd 2004-ben került a mai helyére. A szobor középső fő alakja a Magyarországot jelképező  Hungária.

Ezt követően  a Vértanuk emlékművéhez érkeztünk.  Szomorú látványt nyújtott a futballpálya tövébe meghúzódó emlékoszlop. Kis csapatunk itt megemlékezést tartott. Varga Károlyné: Farkas Anna:Aradi vértanúk című versét tolmácsolta, majd Bőröndy Ferenc emlékezett a szomorú napokra, végül a csoport  tagjaiból 13-an a vértanuk utolsó mondatait elevenítették fe, 13-an pedig a kegyelet mécseseit gyújtották meg.  Varga Károlyné klubvezető és Bende Róbertné Tapolca Város Önkormányzatának koszorúját helyezte el a talapzaton. Végül Hazafi József és Kurucz János segítségével a Székely Himnuszt énekeltük.

Utunk tovább folytatva Máriaradna kegytemplomnál álltunk meg. A Maros völgyében Kelet felé haladva találjuk a híres búcsújáróhelyet. A dombtetőn látható gyönyörű kéttornyú templom a 18. sz. második felében épült. Az oltáron elhelyezett „Mária a kisdeddel” papírképet 1668-ban egy bosnyák férfi ajándékozta a Radnán élő ferenceseknek. 1695-ben a törökök felgyújtották a város, minden elégett csak ez a papírból készült kép nem. Innen ered  csodatévő ereje.

Az út során még megcsodáltuk Sólyomvárat is.  Este érkeztünk Hátszegre: Jókai: Szegény gazdagok című regényének színhelyére.  A Villa Belvedere szállóban kiváló vacsorával és színvonalas szálláshelyen pihenhettük ki a nap fáradalmait. A bátrak  este vagy reggel meg is mártózhattak a medencében.

Kora reggel vettük sátorfánkat és máris Vajdahunyad várában találtuk magunkat. A Hunyadiak ősi fészke, a gótikus várkastély eredetileg a 13. században épült, de átépítették és a reneszánsz stílusjegyek is megtalálhatóak rajta. A kapun át a várudvarba lépünk, majd a Hunyadi János által építetett gótikus lovagterembe, Mátyás loggia, várkápolna, Kisasszonyok szobája, a lovagterem fölött az Országház, végül a Kapisztrán torony. A szépen felújított vár nagy élményt jelentett.

A déli harangszó már Déván, Böjte Csaba  árvaházában köszöntötte kis csapatunkat.  Itt elsőként a Tapolcai Nagycsaládosok Egyesületének élelmiszerajándékát  adtuk át, majd  a kiránduló csoportunk pénzadományával segítettük a munkát.  Egy 18 éves  fiatalember mutatta be az otthonukat és mesélt napirendjükről,  életükről. Megnéztük az általuk készített tablókat és az otthon lakóinak munkáiból vásároltunk.

Délután magos Déva várát vettük be. Igaz, mi a 272 m hosszú felvonó segítségével jutottunk be a várba, mely a 13. század elején épült és Erdély első királyi várai közt szerepel. A vár leginkább Kőmíves Kelemenről és a várfalba befalazott feleségéről  szóló népballadából ismert.

Déva után Szászföld felé vesszük az irányt és a világörökség részét képező segesvári vár falain belül nézelődhetünk. A vár egykor 20 tornyából és  bástyájából a mai napig kilenc épen áll. A város virágkora a mohácsi vészig tartott. A vár főbejáratánál található óratoronyba a 17. században órajáték került. A számlap melletti kis ablakban mindennap másik pogány római istent ábrázoló festett szoboralak jelenik meg, amelyek a hét napjait jelképezik.(Diana, Mars,Merkúr,Jupiter,Vénusz, Szaturnusz és a Nap. ) Éjfélkor váltanak.

Természetesen  Petőfi szobránál megálltunk egy közös képre, majd  Fehéregyháza felé vettük utunkat, ahol a költőt utoljára látták.  Itt Vasáros Bálint 14 éves útitársunk elszavalta Az egy gondolat bánt engemet című Petőfi verset, majd elénekeltük az Elindultam szép hazámbúl … című népdalt és elhelyeztük koszorúnkat a szobor talapzatán.

Közben megnéztük még a világosi fegyverletétel sík mezejét.

Megálltunk még Székelykeresztúron egy gondolatnyi időre és rápillantottunk arra a körtefára, melynek árnyékában Petőfi 1849 július 30.-án utolsó éjszakáját töltötte. Farkaslakán elfoglaltuk szállásainkat.  Fáradtan, sok élménnyel gazdagodva tértünk nyugovóra.

Kirándulásunk harmadik napján Székelyföld felé vesszük az irányt. A Bucsin-tetőn át, lélegzetelállító erdélyi tájakon a Gyilkos-Tó és a Békás szoros adott felejthetetlen élményt. A Gyílkos-tó igazi természeti ritkaság. 1837-ben a nagy esőzések következtében a Békás-patak fölött magasodó Gyilkos-kő leszakadt és elzárta a patak vizét. Így keletkezett a tó, melynek kémiai összetétele miatt konzerválódtak a víz alá került fenyőfák. Kiálló csonkjai ma is hátborzongató látványt nyújtanak. A tótól lefelé sétálva érjük el a Békás-szorost. A hasadék-völgy a legdrámaibb látványt nyújtja a Kárpátokban. 200-300 m magas meredek sziklafalak szegélyezik, alatta a patak csordogál. Leghíresebb sziklatömb az Oltárkő.

Tovább haladva a Hargitán Gyergyószentmiklóst érintve, a Libán tetőn át érkeztünk meg Zetelaka víztározójához. Megdöbbentő volt látni, hogyan próbálták a magyar falvakat ezen víztározók létesítésével megsemmisíteni.

Még egy kicsit betértünk Székelyudvarhelyre a szoborparkot megtekinteni, meg egy kis fagyizásra és indultunk vissza Farkaslakára.

Farkaslakán már várt bennünk a finom leves és az erdélyi töltött káposzta valamint elmaradhatatlan pálinka. Ezen az estén ünnepeltünk, hisz több útitársunknak születésnapja, illetve névnapja volt. Az élő zene megtette hatását. Fájó láb ide-vagy oda, de a táncparketten senkinek nem fájt semmi.

Negyedik napunkat kezdjük már Erdélyben, összepakolva holminkat a buszra és már indulunk is Tamási Áron sírjához és emlékoszlopához, melyet Szervátiusz Jenő és Tibor alkotása (1972) Az emlékoszlopon az író műveinek illusztrációi elevenednek meg.

Sírjára csoportunk két legidősebb tagja helyezte el a megemlékezés koszorúját.

Elhagyva Farkaslakát Korondon álltunk meg a fazekasok központjában, hogy mindenki kedvére vásárolhasson, majd utunkat Parajdon át Marosvásárhely felé folytattuk.

Marosvásárhelyen a Kultúrpalotát és a Rózsák terét csodálhattuk meg. Marosvásárhely a székelyek legnagyobb városa egyben az egyetlen olyan település, mely régen szabad királyi város címmel büszkélkedhetett. A Fő tér elején áll a város szimbólumát képező városháza és a Kultúrpalota, melyek Bernády György polgármester városépítési programjának alkotásai. Mindkettő a 20. század elején épült, a Városházát pécsi zsolnai kerámia tető díszíti.

A Kultúrpalota nagy hangversenytermének orgonája, Európa legnagyobb orgonáinak egyike. A Tükörteremben a hun őstörténet jelenetei láthatók a 12 üvegablakon. Képtárában Munkácsy és Paál László képei is megtalálhatóak.

Némi szabadprogram után irány  Torda a sóbánya.

Útközben megfigyelhettük a Tordai-Hasadékot, melynek legendája Szent László királyunkhoz kötődik. Erdély egyik leglátványosabb természeti látnivalója. Két oldala néhol a 200 m-t is eléri.

Torda évszázadok óta sóbányászatáról híres. Mi is természetesen megtekintettük a „fehér arany” bányászatát bemutató kiállítást és leereszkedtünk a bánya mélyébe, mintegy 26 emelet mélyre. Meglepő volt a szép fehér sót mi bizony gyönyörű márványszerű feketének láttuk. Lent a mélyben a fekete színű tóban még csónakázni is lehetett. Ma már csak turisztikai és gyógyászati célra használják. Csapatunk tagjai közül sokan egészen az alsó szintig gyalogoltak, majd kicsit  lifttel megszakítva a felfelé vezető út egy részét is gyalogosan tették meg.

Torda még arról is híres, hogy Petőfi Sándor itt találkozott utoljára feleségével Júliával és kisfiával, hogy aztán ismét Bem seregéhez csatlakozzon.

Utunk utolsó szálláshelye Kolozsvár. Miután elhelyezkedtünk szálláshelyünkön, ki-ki kedvére kicsit nézelődhetett vásárolhatott a környéken.

Kirándulásunkat természetesen Kolozsváron Mátyás király szülőházánál folytattuk az ötödik napon. Vele szemben található  Bocskai István szülőháza is és ebben a házban működött korábban Heltai Gáspár 1550-ben alapított híre nyomdája is.

 Bár terveinkben nem szerepelt, de meglátogattuk a Házsongárdi temetőt, ahol oly sok híres magyar író, költő, művész, tudós nyugszik. Reményik Sándor és Dzsida Jenő sírjára  elhelyeztük a megemlékezés virágait, koszorúját.

Innen a Szent-Mihály templomba mentünk, hogy még mise előtt belülről is megnézhessük. A 14. században emelkedett gótikus stílusával az egész tér hangulatát meghatározza. Több erdélyi fejedelmet is választottak itt. A templom legszebb műemléke a gazdagon díszített barokk szószék (1750).

Az oltártól balra látható az életszerű domborművekkel díszített reneszánsz sekrestyekapu. (1528)

A templom oldalán található Mátyás király lovas szobra, mely Fadrusz János alkotása. Mátyást körülvevő alakok: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Szapolyai János és Báthori István.  A szobor körül egyetlen magyar nyelvű felírat sincs.

A társaság nagy része még gyorsan elszaladt megnézni a Kolozsvári Testvérek  Szent György lovas szobrát (1373), mely az első egészalakos szobor egész középkori Európában. Eredetije ma Prágában található.

Elhagyva Kolozsvárt  Körösfő  kirakodó vására volt következő megállónk, hogy mindenki elkölthesse még utolsó pénzecskéjét.

Bánffyhunyadon nagyon sajnáltuk, hogy a Kalotaszegi katedrálist csak kívülről tudtuk megcsodálni, mivel  ebédidő miatt zárva volt. A 13. században épült román stílusú templom fazsindelyes tetejét és az előtte lévő téren található kopjafákat megnéztük. Az egyik kopjafán Petőfi arcképe található.

Erdélyi utolsó megállónk  a Sebes-Kőrös völgye fölött elhelyezkedő  Király- hágó (572 m) Erdély Nyugati kapuja.  Gyönyörű kilátás nyílik a tájra.

Nagyváradon már csak az autóbuszból tudtunk körbe nézni és néhány fotót készíteni.

Itt búcsút vettünk  idegenvezetőnktől, aki eddigre már rég a barátunk lett és elindultunk hazafelé.

 

Balatoni tábor, művészeti program tehetséges halápi diákoknak

Háromnapos bentlakásos balatoni tábor élményével gazdagodott az elmúlt napokban tizenöt zalahalápi általános iskolás diák.

A balatoni tábor a Badacsony hegyen nyújtott maradandó élményeket fiataljainknak, ahol megismerkedtek Egry József és Udvardi Erzsébet munkásságával is- mondta el lapunknak a zalahalápi Csontváry iskola igazgatója. A halápi gyerekek, mint megtudtuk, Igaz Csilla és Igaz Sándor pedagógusok vezetésével megfigyelték a Balaton növény és madárvilágát, majd  ezen élményeik hatására csoportos kézműves és festészeti alkotásokat hoztak létre.

fotók: Igaz Sándor

Ugyanakkor természetesen nem hiányozhatott az élmények közül az elmaradhatatlan balatoni strandolás sem. A tábor előzménye volt, hogy a Szín és Vonal Művészetoktatási Közhasznú Alapítvány az „NTP-KTK-17B-0002 „Komplex tehetségfejlesztés művészetterápiával a művészet történetén keresztül” című pályázaton nyert támogatásból tíz hónapon át tizenöt tehetséges tanuló képzését, fejlesztését vállalta. Ennek a folyamatnak a végén került sor az élményekben gazdag táborozásra.

A program során,  többek között különböző képzőművészeti technikákkal ismerkedtek meg a diákok, de részt vettek veszprémi múzeumpedagógiai foglalkozáson is. Szép zenei színfoltja volt a művészeti programnak a Fláre Beás zenekar érkezése, akik egy érdekes beszélgetést követően bemutatták számukra az autentikus cigányzenét és táncokat. /tl/