Szalagavató a felnőtté válás kapuja

Két végzős osztály negyvennyolc diákjának ünnepi öltözékére került fel a tapolcai Batsányi János Gimnáziumban eltöltött éveket szimbolizáló szalag szombaton a rendezvénycsarnokban.

Az osztályok, pedagógusok, szülők és a megjelent vendégek, köztük a város vezetői, önkormányzati képviselői a Himnusz elhangzása után először a 11. osztályosok nevében elbúcsúzó Takács Péter szavait hallották. Utána a gimnázium igazgatója és a város polgármestere mondta el ünnepi köszöntőjét. Varga Tiborné úgy fogalmazott, hogy a szalagavató a felnőtté válás kapuja, ám hosszú még az az idő, amíg a szerzett tapasztalatok bölcsességgé érnek. – A felnőtté válásig nehéz döntések, időnként próbatételek várnak rátok. Ám azt soha ne feledjétek, honnan indultatok, mindig emlékezzetek szeretettel tanáraitokra, azokra akik elkísérnek benneteket az érettségire, és azokra is, akik már nem lehetnek köztünk – tette hozzá az igazgató asszony.


Dobó Zoltán ünnepi beszédében arról szólt, hogy hosszú út áll még a végzős diákok előtt, ám az itt kapott tudás, tapasztalás elkíséri őket örökre. Kiemelte, soha ne feledjék, mit kaptak tanáraiktól, szüleiktől, akiknek köszönhetően eljuthattak eddig.
– Apu és anyu szavai, példája később is segít majd, ha nehéz helyzetbe kerültök – mondta a végzősöknek. A folytatásban Varga Tiborné tűzte fel a szalagot a végzős osztályok osztályfőnökeinek, majd dr. Parapatics Andrea és Keszler Gyuláné osztályaik tanulói számára. Miltényi Attila, mint korábbi osztályfőnök szintén részt vett a rendezvényen. A nyitótánc előtt a 12. évfolyam nevében Rádi Stella köszönt el a még maradó diáktársaktól.
Rövid szünet után Szalai László, az iskola szülői munkaközösségének elnöke nyitotta meg a hagyományos szalagavató bált.

Képgaléria ITT

Vesszen a tél, jöjjön a tavasz!

Elégettek minden rosszat, betegséget, sőt, még a papírlapokra írt, s a bábura aggatott egyéni problémákat, gondokat is a Tapolcai Bárdos Lajos Általános Iskola Székhelyintézményében pénteken.

Az iskolában több éves hagyománya van már a tavaszváró, télűző népszokások felelevenítésének, így az alsósok most is körbe járták az iskola udvarán felállított, felöltöztetett szalmabábut, amit közben meggyújtott a gondnok.

A régi hagyomány felélesztése, természetesen élmény volt a gyerekeknek. „Haj ki kisze haj! Gyűjj be sódar, gömböce! Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget! – hangzott az udvaron, majd a Jöjjön a tavasz, vesszen a tél! – szólalt meg többször a gyerekek szájából a Bárdos udvarán tartott tavaszváró, télűző népszokás felelevenítése során. Az alsósok felkészítését, a program előkészítését, lebonyolítását Varjas Gabriella és Muzsi-Stark Irma tanítónők végezték.


A tavaszvárás, a téltemetés gyökerei egészen az ókori rómaiakig nyúlik vissza. Akkoriban mulatozással próbálták elűzni a telet, de számos más régi népszokás is kapcsolódik ehhez az időszakhoz. A legnépszerűbb, legismertebb mindenképpen a kiszézés és bábégetés, de a bolondos felvonulás, az adományok gyűjtése, vagy éppen a tüzes kerék gurítása is ebbe a körbe sorolható.

Autó az árokban – Ki tudja mióta?

Örvendetes, hogy több olvasónk is reagált az illegális szemeteléssel kapcsolatos írásunkra, illetve az is, hogy pár helyről eltűnt a hulladék. Ezúttal egy speciális esetre hívnánk fel a figyelmet. Olyanra, ahol nehéz eldönteni, hogy szabálytalan parkolásról, vagy illegális hulladék elhelyezésről, esetleg a kettő kombinációjáról van szó. Már több hete (hónapja?) áll egy fehér Opel Astra az egykor szebb napokat megélt Viszló-völgye Tapolcához közeli szakaszán. A város felől nézve a lefele, jobbra íve-lő kanyar bal oldalán, lent, a kiszáradt mederben. Szél-védők kitörve, ajtók nyitva, lehangolóan romos állapot. Érdekes belegondolni abba, hogy nincs ennek felelőse? Nincs olyan hivatalos szerv, akinek az elszállítást már régen végre kellett volna hajtania, ha már a tulajdonos, előttünk ismeretlen okból, ezt nem tette meg? Meddig áll még ott a roncs, csúfítva a környezetet, talán az idők végezetéig? Ha esetleg valaki tudja a választ, kérem, ossza meg velünk és olvasóinkkal!

 

Akinek a sorsa volt a küldetése

Búcsú dr. Nagy Endréné Beretz Katalintól

Dr. Nagy Endre és Beretz Katalin 1972-ben a Kilimandzsárónál

„Nem hiszek a véletlenben, sokkal inkább a sorsszerűségben. A sors azért sodort Afrikába, hogy beteljesítsem a születésemmel kapott küldetésem, hogy szívvel és lélekkel, teljes odaadással abban segítsem a később férjemmé lett örök vadászt, hogy úgy térhessen vissza a gyökereihez, hogy magával hozhasson egy csöppnyi Afrikát. A Balatonedericsen 1988-ban megnyílt Afrika Múzeum alapjául az a családi kúria szolgált, amelyben a bölcsőmet ringatták. Bandi családja a szomszédságban lakott. Õ volt az első, aki miután megtudta, hogy édesanyám egy kislányt szült, azaz engem, rohant hozzánk, a karjaiba vett” – írta Katalin a 2012-ben megjelent Randevú a Kilimandzsárónál című könyvének Előszavában.
A kötet alapjául az az 1972-ben készült naplója szolgált, amelyet az első afrikai útja során vetett papírra. Mivel az ismeretségünk, de talán mondhatom azt is, hogy a barátságunk már több évtizedre tekintett vissza, engem kért fel arra, hogy a 40 évig íróasztalfiókban őrzött, nagyon is személyes hangú írását megszerkesszem, sajtó alá rendezzem, és féltő gondoskodással a nyomdába is „elkísérjem”.
Katával először a ’90-es években Balatonedericsen, a férje emlékére rendezett ünnepségen találkoztam. Magas, elegáns alakja messze kitűnt a megemlékezők közül. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy érdekes, különös asszonysors lehet az övé. Milyen lelkierő, bátorság, feltétlen bizalom és mérhetetlen szeretet késztethette őt arra, hogy a sors által oly sokszor próbára tett, nála 24 évvel idősebb harmadunokatestvére párjául szegődjön, és segítse megvalósítani annak Afrikában született Balaton-parti álmát? Milyen erő segítette, hogy azt az álmot – már nélküle – tovább is tudja álmodni?
Az első „igazi” beszélgetésünkre 2001-ben, a férj, dr. Nagy Endre Afrika-vadász életét megelevenítő Puskák-Pajzsok-Fohászok című könyvének tapolcai bemutatója után került sor. A bennem évekkel azelőtt megfogalmazott kérdésekre az akkor készített interjúból kaptam meg a választ. Azonnal a szívembe zártam azt a különös, egyediségében is kiemelkedő, zárkózottságában is nyitott asszonyt. Már rég nem forgott a diktafonom szalagja, de mi csak mondtuk és mondtuk… Megidéztünk régi tapolcai embereket, képzeletben bejártuk a szomorúfűzfákkal körülölelt tó partját.
Segítőkészsége, önzetlensége már akkor megmutatkozott. Felajánlotta, ha könyvet írok szülővárosunkról, a rendelkezésemre fogja bocsátani az ükapjától nemzedékeken át megörökölt családi iratokat, városi, mészáros céhbeli dokumentumokat, amelyek majd Ariadne-fonalaként fogják segíteni az átjárásomat a szövevényes múlt és a jelen között.
Aztán amikor a balatonedericsi otthonában megláttam és átlapoztam a céhládában őrzött „kincseket”, már tudtam, hogy „elvégeztetett”. Tudtam, ha eljön az idő, könyvben fogom megörökíteni az ott látottakat és a Katától hallottakat. Így is történt.
A szoba falán ott volt Eötvös Károly Utazás a Balaton körül (1901) című művében megidézett ükapa, Mojzer Ferenc (vendéglős, városbíró 1826-1905), „A jó öreg kocsmáros” és felesége, Nagy Klára olajfestménye. De forgathattam azt az imakönyvet is, amelybe az ifjú asszony először ezt jegyezte be: „Férjhez mentem április 20 adikán 1857”.
Miután elolvastam Eötvös írását, már tudtam, hogy Katalin nemcsak a tartását, egyenességét és a humorát örökölte az ükapától. „Vendégszerető, igaz barát” – írták róla 1905-ben a nekrológban. A kései unoka is ilyen volt.
Az Afrika-álmot viszont a férjétől örökölte. Évtizedekig ápolta, gyarapította, fejlesztette. Ritka, de nagyon értékes találkozásaink során büszkén mutatta meg újabb és újabb szerzeményeit, együtt barangoltuk be az újonnan birtokba vett területeket, a függőhídon nevetve kapaszkodtunk egymásba és a kötélbe. Nagy örömmel vette, ahogy a gyermekszafarira rácsodálkoztam. Bandival – ahogy ő mondta – közös gyermekük nem született, de ezt a csodát, amit együtt teremtettek, annak tekinti. Átélte és megélte a gyermekkorát, de a felnőttet is féltő szeretettel gondozza.
Bár igyekszem a belső mozim róla őrzött utolsó képét „kicserélni” egy vidámabbra, mosolygósabbra, de a valóság nem engedi. A hófehér kórházi ágyon egy törékeny, rebbenő madártekintetű Kata fekszik – és beszélgetünk. Szavaival még most is rám vigyáz, engem óv.
Istenem! Az akaratod és a szándékod jó. A szereteted végtelen. Engedd, hogy – úgy, mint az első földi útján, úgy az utolsón is – az örök vadász vegye és ringassa a karjaiban.
Engedd, hogy egy örök pillanatra megálljanak a Kilimandzsáró hófedte csúcsa felett…
                                                                                 N. Horváth Erzsébet

Fókuszban az emberek problémái

Immár hivatalosan is Rig Lajos országgyűlési képviselő a Jobbik jelöltje az április 8-ra kitűzött választásokon, a Veszprém megyei 3. számú választókörzetben.


Erről a jelölt tartott sajtótájékoztatót a minap Tapolcán. A tapolcai születésű politikus négy gyermekével él a városban, több évtizeden keresztül dolgozott a helyi kórházban aneszteziológus asszisztensként, illetve a mentőszolgálatnál. Előbb önkormányzati képviselőként, majd 2014-től alpolgármesterként tevékenykedett. A 2015-ös időközi választáson szerzett mandátumot a parlamentben. – Most 2018-ban is én mérettetem meg magam a Jobbik Magyarországért Mozgalom színeiben. Az országgyűlési munkám során főként az egészségügyben és a szociális szférában dolgozók, s rajtuk keresztül a betegek érdekeit képviseltem, ám karitatív tevékenységem ennél szélesebb körre terjedt ki. Az itt élők mindennapjait segíti az a tény is, hogy közreműködésemmel sikerült a kórház mintegy 50 milliós adósságállományát megszüntetni. A választás nagy tétje, hogy marad-e a jelenlegi diktatórikus rendszer, vagy olyan vezetés kerülhet az ország élére, amely valóban az emberek problémáit tartja szem előtt. Ha az utóbbit szeretnék, kérem, támogassanak engem és a Jobbik Magyarországért Mozgalmat április nyolcadikán – fogalmazott a képviselő.

Közösségépítő fejlesztések

A Nemzetgazdasági Minisztérium Regionális Fejlesztési Programok Irányító Hatósága regisztrációt hirdetett 2016-ban a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) 7. prioritási tengelye keretében elérhető, Közösségi szinten irányított városi helyi fejlesztések (CLLD) megvalósítása érdekében létrejövő helyi akciócsoportok (HACS) megalakítására.

A regisztráció célja olyan, partnerségen alapuló helyi akciócsoportok létrehozása a volt, amelyek a helyi szükségleteket és lehetőségeket feltárva, ösztönzik a helyi szereplők együttműködését és tudatosságát. A felhívás kapcsán helyi akciócsoportok alakultak, majd egy felhívás nyomán kulturális, illetve közösségépítő tevékenységekre nyílt lehetőség. A felhívás kapcsán regisztrálhattak a 10 ezer fő feletti lakosú településeken megalakított HACS-ok, majd támogatási kérelmet nyújthattak be egyenként 0,5-1,5 milliárd forint értékben, az adott településen kijelölt akcióterület lakosságszámától függően. Tapolca 500 millióra pályázott, s a többi résztvevővel azonos módon a kért összeg felét kapta meg. Erről 2017. augusztus 1-én jött értesítés az Irányító Hatóságtól.
Tapolcán a CLLD (Helyi közösségvezérelt fejlesztések) közösség 37,5 millió forint pályázati támogatást kapott működésre, a pályázatok kiírására, azok elbírálására. Az önkormányzat is tagja a közösségnek, a munkaszervezetet a Tapolcai Városszépítő Egyesület biztosítja. A szervezet élettartama tulajdonképpen a 2014-2020 közötti fejlesztési ciklusra korlátozódik, a 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban megvalósuló projektek segítése céljából.
Erről Lévai József alpolgármester tájékoztatta lapunkat, aki az önkormányzatot képviseli a helyi szervezetben. Mint megtudtuk, kezdésként a CLLD működtetésére a felek konzorciumot hoztak létre, amelyben részt vesz az önkormányzati szféra, illetve a vállalkozói – és a civil szféra is.
– Ez jól tükrözi azt, hogy a kezdeményezés közösség vezérelt, amelyet egy együttesen megalkotott és elfogadott dokumentum, a Helyi Közösség Fejlesztési Stratégia is megerősít. Feladatunk, hogy végrehajtsuk, megvalósítsuk azokat a célokat, amelyeket ebben a stratégiában lefektettünk. Négy fő területet határoztunk meg, ezekre írjuk ki majd a pályázatokat, amelyek aztán az Irányító Hatóság elé kerülnek. Épített és szabadtéri közösségi terek infrastrukturális fejlesztésére mintegy 130 millió forint, Kulturális és hagyományőrző programokra és rendezvényekre 35 millió forint, Ifjúsági, szabadidő-, egészségkultúra, sport- és közösségfejlesztő programok támogatására 25,7 millió forint, valamint Kompetenciafejlesztő, képző- és szemléletformáló programokra, közösségi innovációk és fejlesztések elősegítésére 22,5 millió forint forrás áll majd rendelkezésre – fogalmazott az alpolgármester. Bővebb információt a szervezet két munkatársától, Harangozóné Horváth Katalintól és Puskás Ákostól kaphatnak az érdeklődők akár telefonon a polgármesteri hivatal számán, akár személyesen a városházán, a fogadóóra ideje alatt (heti 3×4 óra). A pályázati felhívások összeállítása jelenleg is folyik. A felhívások megjelenését követően a pályázatok leadása folyamatos lesz, az elbírálás negyedévenkénti ciklusban történik. Azt is megtudtuk, hogy pályázatot csak a jogi személyiséggel rendelkező szerveztek nyújthatnak be, egyebek között önkormányzat, gazdasági társaságok, egyesületek és alapítványok is élhetnek majd a lehetőséggel.
Lévai József külön kiemelte, hogy a közösségi terek fejlesztése körében kifejezett hangsúlyt kap a leromlott állapotú közösségi terek felújítása, a lakosság különböző célcsoportjainak igényeinek minél hatékonyabb kiszolgálása érdekében. Hozzátette, a program nagy nyertese Tapolcán mindenképpen a kultúra, a sport, és még bizonyos mértékben a helyi gazdaság is profitál belőle.

Készül a költségvetéstervezet

Készül a város 2018-as költségvetése, amely összegszerűségét tekintve hasonló lesz az előző évihez, ám néhány változás természetesen várható az ideiben.

Erről Dobó Zoltán tájékoztatta lapunkat. A polgármester elmondta, hogy a héten volt már egy előzetes egyeztetés erről a képviselő-testület tagjai között, majd kedden, a bizottsági üléseken, pénteken pedig nyilvános ülésen kerül terítékre a 2018-as költségvetés, pontosabban az elfogadásra javasolt tervezet.

A bevételi és kiadási főösszeg mintegy bruttó 4,3 milliárd (nettó 3,56) forint lesz, ennyiből működik a város 2018-ban. Mint megtudtuk, markáns változások a városüzemeltetésben lesznek, ugyanis a takarékosság és az ellenőrizhetőség jegyében saját gépparkot működtet a város, saját szakemberekkel. A városi strand üzemeltetéséről már a tavalyi év adott egy átfogó képet, így az idénre elég pontos költségkerettel lehet számolni. Mintegy 45 millió forinttal tervezik támogatni a létesítmény fenntartását 2018-ban. A helyi járatú autóbusz közlekedést szintén saját kézbe veszi ebben az esztendőben az önkormányzat. A változás a polgármester szerint közép- és hosszútávon is anyagi előnnyel jár a korábbi konstrukciókhoz képest.
Úgy tudjuk, némileg nő a sporttámogatás, és az állatmenhely működtetésére biztosított összeg is. Kérdésünkre Dobó Zoltán azt is elárulta, hogy sem újabb adónem bevezetése, sem adóemelés nem várható.

Végső búcsú az Afrika Múzeum vezetőjétől

Február 10-én,  déli 12 órakor a balatonedericsi temetőben, egyházi szertartás mellett vettek végső búcsút a hozzátartozók, barátok, tisztelők, a hazai vadásztársadalom képviselői és az általa vezetett Afrika Múzeum dolgozói a napokban elhunyt Dr. Nagy Endréné Beretz Katalintól. 

 Berecz Katalin sok szálon kötődött ahhoz a vidékhez ahol gyermekéveiben és  élete utolsó három évtizedében élt. Gyermekkorának nagy részét Balatonedericsen töltötte, elemi iskolai tanulmányait is itt kezdte el, majd Tapolcán folytatta. Az edericsi birtok államosítása után a családdal együtt Badacsonylábdiba, a Mojzer családi villába költözött. Édesanyja 1949-ben férjhez ment Rékai András operaházi főrendezőhöz. Ezután Budapestre költöztek, középiskolai tanulmányait már ott végezte. Később a Szerzői Jogvédő Hivatalban kapott állást, ahol 1988-ig, az Afrika Múzeum megnyitásáig dolgozott. Férje, Dr. Nagy Endre halála után ő vette át a múzeum vezetését. /Töreky László/

 

(Dr. Nagy Endréné Beretz Katalin nagy gonddal őrizgette az elődeitől rámaradt emlékeket, amelyeket a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeumnak ajándékozott. Ebből az anyagból kiállítás is készült. Az anyag nem csak a család, hanem Tapolca és Balatonederics, valamint a környék történetének fontos dokumentumait, tárgyi emlékeit is tartalmazza. A gyűjteményből 2017-ben Tapolcán kiállítás nyílt, amelyet az idén Nemesvitán, Balatonedericsen és Balatongyörökön is bemutatnak.)