Családi dráma, sötét humorral a Tamásiban

Ivancsics Ilona és Színtársai a Fejünk felől a tetőt-című Jókai Anna színművet mutatták be a Tamási Áron Művelődési Központ közönsége előtt hétfőn. Az előadás a 2017/18-as tapolcai bérletes előadássorozat első tagja volt és nehéz, drámai hangvétele ellenére is elnyerte a tapolcai közönség tetszését.  

fotók: Töreky László

A színházi produkciók, a bérletes előadások évek óta nagy népszerűségnek örvendenek Tapolcán. A helyi közönség cseppet sem meglepő módon, elsősorban szórakozni, kikapcsolni, kikapcsolódni szeretne, tehát sokkal könnyedebb élményre vágyik, mint egy összetettebb szerzői, előadói üzenet megfejtése.  Ezúttal viszont  egészen biztosan  mindenki megkapott mindent, amiért jó és érdemes színházba járni. Jókai Anna író, költő első színpadi műve, a Fejünk felől a tetőt-remek lehetőség a rendezőnek, és a színészeknek, hogy egy olyan fajsúlyos színházi feladatot oldjanak meg, amelyek egyszerre szórakoztat, ugyanakkor mégis elgondolkodtat, mégis mély érzelmi hatást generál.

A szerző,  Jókai Anna normalitás szűrőjén rendre fennakadnak a szereplők, akik önmaguk berögződésein, kicsinyességén, önzésén felülemelkedni csak ritkán és csak rövid pillanatokra képesek. Az ellenséges, mérgező, érték vesztett családi légkör megöli a szeretetet és a jellemváltozás megváltó lehetőségét az elbontásra ítélt józsefvárosi házban a hatvanas évek derekán.

A Jászai Mari-díjas Pap Éva ( nagymama), Iváncsics Ilona (Szapperné), Varga Tamás (az alkoholista Szapper úr), Farkasházi Réka ( Eszter a lányuk), Kékesi Gábor (Janika, Eszter testvére), Szirtes Balázs (Jenci az albérlő, Szepperné szeretője), Gönczy Attila (Iván, Eszter udvarlója) és Kőszegi Mária (Elekes Kati, Janika barátnője) egyaránt hiteles és élményszámba menő alakítást nyújtottak szerepeikben.

A darabban  hangulati alátámasztásként, korabeli keserédes slágerekkel és hangos torzított elektromos gitárriffekből álló zenei betétekkel kötötte össze a rendező az epizódokat. A rövidebb technikai szünetek így szórakoztató módon szerves részeivé váltak az előadásnak.

A taps végül nem maradt el, hiszen jól érzékelhetően megérintette a közönséget a darab társadalmi és lelki problematikája, amely Ivancsics Ilonáék magas színvonalú, mélyen átélt játékával igazi színházi csemegét jelentett a tapolcai közönségnek hétfőn este. /Töreky László/