1848/49 emlékére

Tapolcai mindennapok 1848/49-ben címmel tartott előadást Hangodi László történész-főmuzeológus kedd délután a városi könyvtár első emeleti nagytermében.

Idén a Lapidáriumi esték rendezvénysorozat keretein belül tíz alkalommal hallhatunk a 170 évvel ezelőtti Tapolca történetéről, városunk és a környékbeli falvak lakóinak a harcokban betöltött szerepéről, arról, hogy hányan vettek részt a küzdelmekben, mennyien és kik tértek haza. Az első, januári alkalom során az előadó a várost a 19. századi környezetében mutatta be, milyen volt az akkori Tapolca arculata, a lakosság összetétele. Fontos tudnunk, hogy az 1840-es években a település mezőváros volt. Hangodi László az 1784-es katonai felmérés során készült térkép segítségével bemutatta a város akkori határait, fontosabb jellemzőit. Érdekesség, hogy településünk akkor oly kicsi volt, hogy a régi temető például azon kívül esett. Nem rendelkezett akkoriban Tapolca emeletes házzal sem. Már korábbi térkép is lényegesnek tartotta jelölni a két vízimalmot, az egykori végvár falmaradványait és a Szent Miklós körtemplomot. Egy 1850-es évekbeli térképet is megtekinthettünk, ezen látszódott már a mai kórház telke, a római katolikus népiskola, utóbbi akkor a város legnagyobb épületének számított. A társadalom egyes rétegeit alkották a nemesek, a parasztpolgárok, és a nincstelen parasztpolgárok. Létszámukat tekintve az 1830-as, 1840-es évek fordulóján érték el a 3000 fős lélekszámot. Nagy részük magyar etnikumú, római katolikus vallású volt, de kis számban előfordultak németek, horvátok, olaszok, valamint a zsidók, akiknek száma egyre csak gyarapodott. A következő lapidáriumi előadás február közepén várható.